Békés Megyei Népújság, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-04 / 130. szám

T*Ax^*#C®C7# 4»(2*0*K •■■■■■«■■••■■■■•■•■■«■■■a» amaHHumnaiaiHU*111111* Humorszikrák az idei Ki mit tud-ból Miből éltek a régi magyar írók? ' I : , se® Kifizetés ELÖLJÁRÓBAN mindjárt le­szögezhetjük: nem írásaikból! Írásra az alkotási vágy, az édes anyanyelv pallérozása, vallási és politikai okok, nevűik meg­örökítése késztette őket. A könyvkiadás a kapitalizmus hazai kialakulása után lett csak foglalkozás, az írói hiva­tás pedig szűkös megélhetést is nyújtó tevékenység — keve­seknek. A felszabadulás után változott meg a helyzet, oly­képpen, hogy a legnevesebb írók műveikből is meg tudják ke­resni kenyerüket. A magyar irodalom első, la­tin és magyar nyelvű emlékei szerzetesek és világi pappk ne­véhez fűződnek. A nagy huma­nista költő, Janus Pannonius pécsi püspökként a maga örö­mére szerezte verseit, amelye­ket külfölön is nagyra becsül­tek. A reformáció bibliamagya­rázó, hitvitázó papjai a szaba­dabb szellemért küzdöttek, de csak erkölcsi sikereket arattak. Tinódi Lantos Sebestyén (1505 —1556), Török Bálint, Nádasdy Tamás, Báthory András és má­sok udvarában élt; históriás énekei előadásáért tartották. „Cronica” című munkájáért — mert Ferdinándnak ajánlotta — 50 arany forint jutalmat ka­pott Balassi Bálint, a hányatott életű, vérbő főúri költő versei leginkább kéziratos másolatok­ban forogtak; szerelmes ver­sei, írói munkásságának reme­kei csak 1874-ben kerültek elő a zólyomradványi könyvtárból. Zrínyi Miklós maga adta ki munkáit. A FELVILÁGOSODÁS íróinak legnagyobb része honorárium helyett inkább csak börtön- büntetést szerzett. Csokonai, második világirodalmi mérték- ■ kel is mérhető költőnk, a köl­tői—írói mesterség hazai sem­mibevevését csonkán maradt színdarabja címében mondja ki: „Méla Tempefői, avagy az is bolond, ki poétává lesz Ma­gyarországon”. Munkáit előfi­zetés segítségével, mecénások igénybevételével (Széchenyi Fe­renc, Festetics, stb.) próbálta kiadni, de hihetetlen nyomor­ban élt és életében mindössze két könyve látott napvilágot. Amikor 1805-ben meghalt, csak adósság maradt utána. Kazinczy, a magyar irodalom nagy szervezője írói munkás­ságáért a hatalomtól 2387 nap börtönt szenvedett. A kiadók lanyha érdeklődése következté­ben tizenöt kötetre tervezett összkiadásából csak kilenc kö­tet jelenhetett meg. Állandóak voltak anyagi gondjai, gya­log járt be Ujhelyre, ahol a le­véltárat rendezte. „Én éjjel­nappal pénzt csinálok — de csak álmaimban” — írja. Le­velezésében gyakran találunk utalást a mostoha kiadói vi­szonyokra. Előfizetőket kellett gyűjteni, mert a kiadó nem kockáztatott. Horváth / Ádám így ír neki Füredről 1788. de­cember 7-én: „Románodra én hirtelen prenumeránsokat nem kapok... Kapok-e csak egyet is, nem tudom. Igaz, hogy ná­lunk magyarok laknak, de nem tudom mi által, úgy meg van­nak igézve, hogyha könyvről való tudósításokat mutatok és javaslok nékik, többnyire csak mosolygással felelnek — pénz­zel senki sem kínál”. Vörösmarty fiatal kora óta írt Nevelősködött, juristásko- dott, de 1826-ban Pestre köl­tözött, hogy „független ember és író maradjon”. Pesten a nél­külözés várja; az a szerencsé­je, hogy 1827-ben, az Auróra Kör tagjainak ajánlására, rá­bízzák a Tudományos Gyűjte­mény szerkesztését — szerény évi fizetéssel. írásaiból él, de tele van adóssággal, s amikor meghal a támasz nélkül ma­radt családot Deák Ferenc gyűjtése menti meg a nyomor­tól. A TIZENKILENCEDIK száza: harmincas éveiben megindul divatlapok, az újságok már ho­noráriumot is fizetnek. Megélni nem lehet ugyan belőle, de mégis fejlődést jelent. Petőfi először mint a Külföldi Regény- tár fordítója kap honoráriu­mot 1844-ben azonban sokáig hiába keres kiadót verseire végülis a Nemzeti Kör adja ki Ebben az évben kerül az akkoi indult Pesti Divatlaphoz se­gédszerkesztőnek. De már a kö­vetkező esztendőben kilép í szerkesztőségből, bár versei továbbra is itt publikálja. Ván­dorol és ír. 1847-ben megjelen összes verseiért ugyan tekinte lyes honoráriumot kap, s bál nevét ismeri az egész ország az anyagi gondok fiatal élete végéig elkísérik. p (Kesztyűs Ferenc rajza) 1 Hordás ható Népdal átélés Produkcióm véget ért. lehet szavazni-. Rászavazunk, nehogy lehal, tázzon bennünket... ■> Mindent tud, amit egy muzsi I “ kusnak tudnia kell... (Kesztyűs Ferenc rajzai is hajtani lehet, mert olyan ér- j zékeny, automata műszerekkel i van ellátva, hogy csak tekerni ; kell, a többi megy magától, ki- : térés, irányváltoztatás stb... • Ojabb bökkenő szab azonban határt szárnyaló fantáziámnak. : És mi van akkor, ha ez a na- : pozó vízi biciklis, azazhogy vi- j zl napozó biciklis egy hordoz- J ható TV-t is kikölcsönöz, mert l nézni akarja a Maigret felügye- i lő-t, délelőtti ismétlésben, mi- ; vei előző este egy csinibabát j hordozott vadonatúj Fiatján. Ebben a bonyolult helyzetben csak egy kiutat találok, ami ide- ig-óráig megoldja a három na­pozó gondját. Mindent felvált­va kell csináljanak. Aki teker, ál nem pihen, de nézheti a TV-t. Aki a TV-t nézi, annak számolnia kell azzal, hogy nem fog egyenletesen lebarnulni, aki pedig tekerni sem akar, TV-t nézni sem, az „csak” na­pozik, az viszont sikerülni fog. A szerepeket 15 percenként cserélik, s így Maigret egy bra­vúros nyomozása alatt, minden- j ki, mindent csinált. Nagyszerű! i _ ujjongok a lelkesedéstől,! sajn os nem sokáig, mert felve- i tödik bennem a kérdés, hogy j minek ehhez Balaton, vízi na- j pozó, meg hordozható TV? j Mindezt, otthon is meg lehet ! csinálni, nem kell hozzá há- I rom személy, csak azt kell min- j den esetben eldönteni, hogy mit akarunk csinálni. Mert aki sokat ] markol, az keveset fog, s dob- j bal nem lehet verebet fogni, j És nehogy azzal vádoljanak, j hogy sok beszédnek sok az alja, ezért abba is hagyom. Kellemes üdülést a magyar tenger part­ján lábbal hajtható vízi napo­zókkal és hordozható TV-kel. Csak arra tessenek vigyázni, hogy a nyaralásból hazatérve, nehogy fáradtabbak legyenek, mint mielőtt elindultak. Szilárd Adám — Ez a tétel nem megy. be-' szél Jen valami másról! — Az a széltoló szerviz, még mindig nem cserélte ki a kar­burátoromat ... (Kesztyűs Ferenc rajza) kép szöveg nélkül /“y rígylem a csigát. Ml- / ért? Mert nekünk em~ bereknek általában egy egész életen át törleszteni kell azt a lakást, melybe, mint ifjú házasok be­költözünk. a 'csiga pedig ezt születése pillanatában készen és ingyen kapja. Sőtl Ha kedve ke­rekedik házával együtt odébb­áll. És ebben a tulajdonságában véltem felfedezni azt az ősi, emberi hasonlóságot, melyet no­mád, állattenyésztő őseink tet­tek, ha a környéken elfogyott a legelő. Nos, ami a vándorlást illeti, abban most sincs hiány (pláne ha a munkaerőre gondo­lunk), de házunkat bizony nem tudjuk hordozni, bármennyire is jó lenne sokszor. Gondolom — kárpótlásként — ezért bővít­jük egyre szélesebbre azoknak a tárgyaknak, ruhanemüeknek a körét, amit viszont hordozni lehet. Ez az őssznemzeti „hor­dozás’’ kétségtelenül a lóden- kabáttal indult, amit az orkán váltott fel, s vele párhuzamo­san a rádió is megjelent, mely általában az orkánnal együtt érkezett, sokszor nem is egészen hivatalosan. Néhány évvel ez­előtt a szuper „öltözöttség*" egyet jelentett az orkán (lehető­leg olasz), és egy rádió (lehető­leg japán gyártmányú) együttes hordozásával. De hol vagyunk már ettől? Az orkán régen divatjamúlt lett, a hordozható rádió pedig annyira megszokottá vált már, mint evés után, az tvás. Aggo­dalomra persze nincs okunk. A A rádiót hamarosan követi a hordozható TV is, amivel a Bel­kereskedelmi Kölcsönző Válla­lat azokat látja el majd első­sorban, akik a Balatonnál ki- várinak felüdülni, pihenni. Ezt abból az újsághírből tudtam meg, mely ugyanezen állampol­gárok részére az idén eloszor^ lábbal hajtott vízi napozót bo­csát rendelkezésre, három sze­mély részére. Meg kell valla­nom elfogott a sárga irigység, mert lelki szemeimmel már lát­tam azt a Balatonra szakadt al­földi magyart, és azt a külföld­re szakadt hazánk-fiát, aki ül égy ilyen vízi napozón, vagy fekszik, mert napozni úgy job­ban lehet. Fekszik? Ez így nem lesz jó, mert akkor hogyan hajt­ja a napozót, ami gondolom a már régen közismert egy- és kétszemélyes vízi-biciklik min­tájára működik, amit bizony te­kerni kell, másképp nem halad. De tegyük fel, hogy ez egy olyan vízi napozó, amit fekve Madame Durand iratok ren­dezése közben rábukkan férje útlevelére. Szórakozottan végig­lapozza. majd aggódó hangon így szól: — Épp itt az ideje, hogy sza­badságra menj. Kezdesz nagyon hasonlítani az útlevélfénykeped­Egy milánói benzinkútnál ele­gáns hölgy áll meg sportkocsi­jával. Miután teletöltötték az üzemanyagtartályt; a hölgy méltatlankodva felkiált: — Egek! Otthon felejtettem a pénztárcámat... No de sebaj, önök csekket is elfogadnak, igaz? ■=- Sajnálom asszonyom ~ vá­^Z)iccék laszol a benzinkutas —, de nem áll módomban csekket elfogad­ni. — Hát ha így áll a helyzet — vágja oda sértődötten a hölgy —, vegye vissza a benzinjét! ... Egy tolvajbanda legifjabb tagját terepszemlére küldi a fő­nök egy előkelő villábá. Az a feladata, hogy megállapítsa, ér­demes-e a betörési akciót vég­rehajtani. A fiatalember körbe­sétálja a villát, bekémlel az ab­lakon, majd visszatér a bandá­hoz. — Nem érdemes kockáztatni — jelenti. — Nem nyomorog­nak éppen, de majdnem! — Hogyhogy — kérdi a főnök. _. Annyi pénzük sincs, hogy v ehetnének még egy zongorát: kénytelenek ketten egy'.-zongo­rán játszani! ... Egy napon egy újságíró fel­tette a kérdést a „Megkövese­dett erdő” szerzőjének, a rend­kívül magasnövésű Robert Sher- woodnak: írás közben mi okozta számára a legnagyobb gondot. Az amerikai író így válaszolt: „Legnagyobb problémám az volt, hogyan helyezzem el a lá­bamat fiz íróasztal alatt.’* IVáratlan fordulat ■ ■ ■ .......................................... j Kocsitulajdonos ; egyetemisták

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents