Békés Megyei Népújság, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-04 / 130. szám
i KÖRÚSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Napló Ladányi Mihály A vacogó bogár végső nekifeszüléssel magára húz egy sárga levelet. Így vág szememre majd csikorgó zsalugátert a szél és nem tudom kicsapni többé a fénybe, Már figyelem az ablakpántokat, fis a szelet. Nagy, keserű fuvallatban jön-e, vagy még játékosan? Valaki játszik a zsalugáter karmantyúival, kipöccinti, ha jön a szél. Már reflexeimet is figyelnem kell, meg a fuldokló fényt, s az idegen kezet. Csönd és szó között v Simái Mihály Hoidsarlo hangom, pontosan olyan ívben mint a farktollaik, elsőt kukorékolnak a korahajnali kakasok, Szaggatott, súlyos tarajukat hátravetik, szárnyak néha beleakad a félhomályba, verdesnek csönd és szó között, de végül percenként pirosabbakat robbanva, újra meg újra szétveti csőrüket a szív ükből-szakadt kiáltás, mert kell, hogy fölpirkadjanak egyszer a bronzba-zárt arcok s hogy a virradat lovai hasig harmatban és kalászban gázoljanak át a gyönyörű búzaföldőn. AZ EMLÉKÜNNEPSÉG MEGNYITÓJA* Szeretettel köszöntőm kedves vendégeinket, a Békés megyei Népújság kulturális melléklete, a Köröstáj rendszeres megjelenésének évtizedes emlékünnepségén. Visszagondolva az egy évtizedre, bizonyságát látom annak, hogy a Köröstáj missziót töltött be. Missziót azért is, mert a Békésben élő íróknak alig, vagy semmi más lehetőségük nem volt a Köröstájon kívül a rendszeres megjelenésre. És ma se igen van. Ugyanakkor megemlítem, hogy a megyei tanács és Békéscsaba városi tanácsa anyagi eszközökkel támogatta a „Csönd és szó között” című most megjelent antológiát, ami mutatja, hogy van bizonyos törekvés az irodalom, a művészetek támogatására. A Köröstáj megjelenését és létezését sok meg nem értés gátolta hosszú ideig. Ma az emlékünnepségen nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy érdemes volt megvívni a harcot a meg nem értéssel, mert néhány tehetség eredményesen bontogatta és bontogatja szárnyait a Köröstájban, s ez csak az egyetemes kultúra hasznára válik. Ugyanakkor szükségesnek tartom itt azt is megjegyezni, hogy a meg nem értés köde eloszlott, a Köröstáj a Békés megyei Népújság elidegeníthetetlen részévé vált, eggyé fonódott, mint a fatörzzsel a lomb. fis ma már nem arra kelj fordítani az energiát, hogy bizonygassuk, miért szükséges a Köröstáj, hanem arra, hogy minél értékesebb müvek jelenjenek meg. Meggyőződésem, hogy ez csak hasznára válik a Körösök mentén sarjadző irodalomnak, felerősödik a hangja és talán jobban felhallatszik a szó a végekről is. Az emlékünnepséget ezennej megnyitom. Cserei Pál főszerkesztő • Elhangzik ma, június 4-én délelőtt Békéscsabán, • „Köröstáj” jubileumi ünnepségén. ÜDVÖZLET A JUBILEUMRA* Tízéves a Köröstáj, a melléklete nemcsak új ts- Békés megyei Népújság mcreteket, művészi élnie-« kulturális melléklete. Tíz nyékét ad az olvasóknak, esztendő nagy idő az ilyen hanem — éppen ezáltal —i irodalmi fórumok létezésé- közösséggé is szervezi őket. ben. Kiváltképp vidéken. Közösséget kell teremteni« Önmagában már az a csu- minden irodalmi fórum-- pasz tény is nagy dolog, nak, mert másképp mire hogy egyáltalán megérte a való?! Beltenyészeti köztizedik évét; tudunk ha- lönnyé válik, „írjunk ma- sonló mellékletekről (hány- gunknak bülteimé”. (Ezért ról és hányról!), amelyek múlt és múlik ki olyan beindulásuk után alig egy- mar annyi melléklet*) két évvel észrevétlenül ki- A vidéken megjelenő újmúltak. A Köröstáj meg- ságnak, folyóiratnak any- maradt, alakult, fejlődött, nyival könnyebb, egyben s tovább él, nekivág a kö- nehezebb is, hogy a maga vetkező tíz esztendőnek. szűkebb pátriájában kell Mi ennek a magyaráza- kialakítania vonzáskörét, ta? Ki így, ki úgy kerekít- társadalmi közepét, szelle- heti a választ, én röviden mi holdudvarát, de úgy, ezt írom: szükség volt és hogy általános érvénnyel szükség van rá, kell a me- kell szólnia, hogy ne csak gyében élő íróknak, művé- helyi jelentősége legyen széknek, s igénylik a Nép- munkálkodásának: olvasóit újság olvasói. ne kiszakítsa, hanem éppen Az újság, annak egy- bekösse az ország áramkö- egy ilyen, vagy más jellegű rébe. ... __ A Köröstáj eddig is so■ '/>. % X ••V T X Vv y'_ / x ■■; i x >«*!> v- .v'' <4>X 'CY\ • , - X > w >— vv Vollmuth Frigyes feme kát tett azért, hogy ilyen szellemi fórum, közösség- formáló műhely legyen. Tíz éves létezése is ezt bizonyítja. Remélem, nem tartanak ünneprontónak, ha mégis azt írom: a következő tíz évben nem lehet megélni az eddigi eredményekből; a szerkesztőknek szívósan azon kell dolgozniuk, hogy a Köröstáj számról számra megújuljon, fejlődjön, s egyre több olvasót és alkotót gyűjtsön maga köré. Ez az én köszöntésem a tizedik évfordulóra. Fábián Zoltán József Attila-díjas, a Magyar írók Szövetségé^ nek titkára ® Elhangzik; ma, június 4-én délelőtt Békéscsabán, a 9JK5- rftstaj’* jubileumi ünnepségén» A magyar irodalmi életben 50-es évek végén megindult egészséges decentralizációs folyamat eredményeként az országos és te- ( rületi irodalmi folyóiratok mellett néhány megyei napilap is vállalkozott ún. kulturális melléklet indítására. A Békés megyei Népújság 2 oldalas melléklete a „Köröstáj” — immár egy évtizede — minden vasárnap jelentkezik, megismertetve népes olvasótáborát megyénk szépirodalmi, képzőművészeti, kultúrtörténeti és politikai, néprajzi, helytörténeti alkotásaival, eseményeivel. A második lustrum alkalmából érdemes számba- venni, mit tett a Köröstáj megyénk irodalmi, művészeti, kulturális életének és hagyományainak megismertetés© és elismertetése ér- ' dekében, megfelelt-e az irodalmat és művészetet ' szerető és igénylő olvasók igényeinek. A hetenkénti 2 újságol- dal, azaz 10 hasáb nagyon korlátozott lehetőségként hat, azonban nagyon is je- , lentőssé növekedik akkor, ha figyelembe vesszük, , hogy két antológia, illetve gyűjteményes kötet, valamint a Tisza táj igen ritka — és egyre ritkább — , publikációs lehetősége mellett szinte kizárólagos és egyetlen megjelenési területe egy mennyiségileg és minőségileg egyaránt számottevő alkotógárdának. Áz egyes rovatokat, illetve területeket vizsgálva mind a témák, mind pedig az alkotók terén nagyon változatos az összkép. Egyik nagy érdeme a Kö- röstáj-nak, hogy nem rekedt meg a szűk, provinciáiig szemléletnél, hanem szélesre tárta kapuit a Béresből elszármazottaknak éppúgy, mint ahogyan ezt ette az ország más terüle- én élő és alkotó írók, kólók, kritikusok, esztéták, íépzőművészek előtt is* A legfrissebbnek, a egtsöbb alkotót foglalkoztaónak a lírai rovat tekint- lető. Sokaknak biztosított oályakezdésá vagy fejlődési ehetőséget, elég, ha arra italunk, hogy a megyei «ütők mellett fővárosi, szegedi, szolnoki lírikusok is elentkeztek a rovat hasáb- ain. Az epikai műfajban már revésbé változatos a kép. 5gy kisebb létszámú író- soport művei alkotják a •ovat gerincét, új nevekkel íléggé ritkán találkozha- unk. Mindez azt bizonyít- a, hogy elsőrendű és egyik egfontosabb feladat lenne i tehetséges > megyei írók felkutatása, például pályásatok útján. Nem véletlen, hogy a larmadik helyen az illusztrációkról szólunk. A megyei művészek — elsősor- oan az alföldi tárlatok állandó kiállítói — mindent megtettek és , megtesznek azért, hogy szebbé, esztétikusabbá tegyék a Köröstáj oldalait. A szerkesztőket dicséri az a tény, hogy a Köröstáj az évek során sem vált , egyoldalúvá, egyprofiilúvá, a szépirodalmi alkotások mellett teret biztosított ; könyvismertetéseknek, helytörténeti tanulmányoknak, nyelvművelő cikkeknek éppúgy, mint ahogyan megjelentek e kulturális mellékletben recenziók, kultúrpolitikai cikkek, tárlatbírálatok is. Egy évtized nem nagy idő, azonban jó alkalom arra, hogy felmérjük az eddig elért eredményeket, s meghatározzuk a jövőben követendő utat. A Köröstáj e tíz év során bebizonyította életképességét, létjogosultságát, egyben igazolva a megyében élő költők, írók, kritikusok, képzőművészek igényes alkotómunkáját is. Ami a jövőt illeti, feltétlenül e mostani kulturális mellékletben kell látnunk egy rendszeresen megjelenő megyei irodalmi folyóirat kiinduló alapjait. Biztosak vagyunk abban, hogy a lapindítás szép terve hamarosan valósággá válik, s egy újabb lustrum elteltével már a Köröstáj című folyóiratot ünnepelhetjük és méltathatjuk. Dr. Papp János A Köröstül iibileuián
