Békés Megyei Népújság, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-03 / 129. szám
Gyöngy, tükör, koporsó 5z űts Dénes: Ö\(»VILK OSSÁG ? a Kaszinó utcában regény A magyar nyelv — s egyúttal a magyar irodalom — történetének, fejlődésének és virágzásának legszebb gyöngyeit fűzte sorba Bánffy György előadóestje nemrég, egy este Mezőbe- rényben, a művelődési házban. Leginkább magával a nyelvvel foglalkozó írások — vers, próza, levél- és naplórészletek, kódex-lapok, nyelvi vitairatok — tükrében mutatta be ,.ékes-érdes anyanyelvűnk” útját, a Halotti Beszédtől és az Őmagyar Má- ria-siralomtól egészen a mai nyelv pongyolaságaiig: az újságírás és a hivatali nyelv, az argot és az idegen szavaktól hemzsegő „tudományos” stílus nya- katekert és elrettentő borzalmaiig: talán — a kaporsóig. („le vagyunk értesítve”, „be van tervezve”, ‘ „mozog a sportvonal és a kultúrmunka síkján”, „urbanizációs rekonstrukció”... ) A legszebb s a leghatásosabb nyelvművelés volt ez a bátor, tömör, pontosan célba találó előadóművészi munka, igen ko- molv művészi teljesítmény, élvezetes és tartalmas — épp ezért egyáltalán nem fárasztó — kétórás műsor. Első részében a Jókai-kódex részlete, Galeotto Marzio verse. Sylvester János levele, Balassi Szép Magyar Komédiájának bevezetője, majd egy részlet a Szigeti Veszedelemből — Zrínyi esküje —, közvetlen utána, igen hatásos ellentétként az aranyszavú Mikes tudósítása Rodostóból, a korabeli török szokásoKról. A szigorú időrendet azonban egy-egy Ady-, Kosztolányi- és Füst Mi- lán-részlet tördeli úgy, hogy tartalmilag aláhúzza, ellenpontozza. kiegészíti, akár az egyes darabok között felcsendülő zenei betétek, részletek. A második részben jutunk el Illyésig, Kosztolányiig, Babitsig; Kis jó ! Sándor töprengései követkéz-1 nek unos-untig ismételt jelzőnk, az „állati” felett, majd egy rész- ! let Csörsz István nagy sikerű regényéből... S ha a nyelv fejlődésének negatív példáival zárul is — jobbára — a kép, ékes-érdes nyelvünk sorsáért mégsem kell aggódnunk: ezt sugalmazza-sugá- rozza a műsor. Nyelvünk, ha zökkenőkkel is, fejlődik, színesebb, gazdagabb lesz, egyre több s egyre árnyaltabb mondandók kifejezésére képes. Mindazok, akik valamit is tettek ezért, hallatják szavukat a műsorban. Kazinczy és Csokonai is. Kosztolányi is. Ö 330 csókkal köszöni meg Kücsüknek, a török lánynak azt a 330 török szót, amelyet a török nyelvből vettünk át, tettünk magunkévá, a többi közt ezt a három legszebbet: gyöngy, tükör, kopor- i só... S hallatja szavát Déry 1 Tibor — akinek többen tettek I szemrehányást „egyoldalú” in-1 A Gyomai Viharsarok Halászati Szövetkezet ezekben a hónapokban újabb kísérletekbe kezdett a Körösök halasítására. A halászmesterek a tavaszi hálózáskor befogtak több tovább- tenyásztésre alkalmas pontyot, süllőt, harcsát és csukát. Amikor a szövetkezet tározóiban elhelyezték őket, akkor valamennyit megjegyezték, hogy melyik folyószakaszról kerültek a töi'zstenyesw'tbe. A mesterséges ívatás után ugyanis az ivadékokat ugyanarra a folyószakaszra telepítik, ahonnan a szülők származnak. A pontyivadékok mesterséges keltetésén most dolgoznak mérnök irányításával a gyomai halászok. A zsenge ivadékokat előnevelőbe, majd nyújtótóba helyezik, s ha felerősödnek, akternacionalizmusáért —: „a magyar nyelvet tekintem legnagyobb földi kincsemnek ...” Bánffy Györgynek először is a műsor gondolatát kell megköszönnünk, a vállalkozást, a koncepciót. Másodszor: a példás művészeti teljesítményt, amely — ezer színben, sokoldalúan, bravúrosan, mindig a szöveghez alkalmazkodva — előadói mivoltát szinte háttérben tartva szolgálta a nagy célt: a magyar nyelv ügyét. A többi a mi dolgunk. Beszélőké, olvasóké, pedagógusoké, népművelőké, íróké, nyelvészeké, mindannyiunké. Politikusoké, hiszen a magyar nyelv legfőbb nemzeti kincsünk. Mindannyiunknak szól Füst Milán: „Ó, jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok, s azt meg kell védeni!” Varga János A napokban nyitotta meg 200 négyzetméter alapterületű impozáns autóalkatrész szaküzletét Mezökovácsházán a Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. A másfél millió forint költséggel kialakított szaküzlct kétmillió forint árukészlettel várja a járás több mint ezer gépkocsitulajdonosát. Éves szinten 12 millió forint forgalmat vár az ÁFÉSZ e szaküzlettől. Jó szolgálatot tesz e bolt a MEZŐGÉP Szerviznek is, a gépkocsikhoz szükséges alkatrészellátásban. B 1 kor mintegy 300 mázsát juttatnak a természetes vízfolyásokba. A csukák ívatása nagyon jól sikerült, így félmillió csukaivadékot telepíthetnek az élővizekbe. Megfigyelték a halászok azt is, hogy a növényevő halak a mii vizeinkben nem szaporodnak úgy, mint ahonnan származnak. Így ezeket mesterségesen ívat- ják olyan körülmények között, ahogyan „őshazájukban” élnek. Az ivadékokat az amúr-ból is és a fehér húsú busából is az előnevelőben, majd a nyújtótóban gondozzák és július második felében bocsátják őket a folyók vizébe. Ebből a két fajta halból mintegy 220 mázsa ivadék kihelyezését tervezik. Harminckét tanulmány a megyei pedagógiai pályázaton Harminckét tanulmányt írtak a megye pedagógusai a Megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának pályázatára, melyek az óvodákban, általános és középiskolákban folyó oktató-nevelő tevékenység egyes kérdéseit — az olvasási készség továbbfejlesztésétől a feladatlapok félhasználásáig, a szakköri munkától a napközis problémákig — vizsgálták. A bíráló bizottság tizenhat dolgozatot díjazott, elsőül Csausz Vilmosnak, a sar- kadi gimnázium igazgatójának „A család és az iskola korszerű kapcsolata kialakításának lehetőségei, eredményei” és Virágh Lászlónknak, a békéscsabai 5. számú általános iskola 'tanárának „Az intenzív tanulói foglalkoztatás lehetőségei a tanítási órán” című pályamunkáját. o Az intézetből Lind és Zikka együtt indultak el. Lind egész kis sebességgel vezette a gépet, így a sűrű levegő a gép teste körül csak gyengén susogott. — Ma érdekes munkája lehetett, — mondta Zikka, de nem nézett Lindre. — Egész nap a dolgozószobájában volt. — Igen, érdekes kísérletet végeztem. Holnap beszámolok róla a reggeli megbeszélésen. — Természetesen, sohasem jó elsietni a dolgokat. — Ezt nem önre értettem, Zikka. Nevetséges volna holnapig várakoztatni, — szólt Lind egy futó pillantást vetve a lányra. A főalkotó elhallgatott. Sistergő folyó felett haladtak, majd amikor elérték a túlsó partot, megszólalt: — A külső felderítés ma reggel negyven fényévnyi távolságra felfedezte az álszapien- szek egyik űrhajóját. Ismét megpróbálkoztunk a kapcsolat- felvételével, de most is sikertelenül. Jelzéseinkre, ahogy ez eddig is történt, nem feleltek Vagy nem vették, vagy nem értették, vagy nem akartak Az autóbuszok, a vonatok, hajók és repülőgépek évente több száz utast szállítanak. Ki is gondol utazás közben arra, miből gyártották az autóbusz ablakát, ajtalát, a vasúti kocsi berendezéseinek nagy részét, a hajó kajütjét, a repülőgép testét? Az ezüst fényű, könnyű fajsúlyú alumínium életünk, munkánk, utazási eszközeink, egyre fontosabb anyaga. A rakéta- gyártásnál éppen úgy jelen kell lennie, mint az építkezéseknél. A „fehér ezüst” óriási karriert futott be, szerte a világon. Magyarország abban a szerencsés helyzetben van, hogy nagyon sok az aluminiumja. Illetve bauxitja, amiből a timföldet, majd az alumíniumot előállítják. A legújabb felmérések szerint hazánkban található a világ bauxitkészletének 14 százaléka. Európában pedig az évi, megközelítően 2 millió tonnás termelésünkkel az első helyen állunk. Magyarország baukit „nagyhatalom’ Gánt—Ajka—Iszkaszent- györgy—Halimba. Naponta a bányászok ezrei hozzák fel a kincset érő, vörös agyagot, a bauxitot. Épülnek a timföldgyárak, kohók, alumíniumművek. A Szovjetunió olcsó energiával sietett a segítségünkre, szovjet üzemekben elektrolizál- ják timföldünk nagy részét, mert az alumínium előállítása rendkívül áramigényes művelet. Egy kilogramm alumínium előállításához annyi elektromos áram kell, mint egy háztartási vasaló egész napos üzemeltetéséhez. A Szovjetunió a tömbalumíniumot visszaszállítja hazánknak, gyáraink ebből állítják elő a szükséges termékeket. Megoldottuk nagy nemzeti vagyonunk hasznosítását, a bauxitot bekapcsolhattuk a szocialista építés vérkeringésébe. 1938. március 6-án, Magyar- országon meghalt egy ember, mert negyedszázaddal előbb felfedezte a bauxitot. Meghalt, mert nem akarta, hogy a maválaszolni. Ismét az önalakítót kellett igénybe venni. Én programoztam be a lehető legnagyobb gondossággal. — Képzelem, milyen pokoli munka lehetett — szólt együttérzően Zikka. — Igen, — bólintott rá Lind, — Nem volt valami egyszerű feladat. — Az eredmény? —- Mint eddig is, — és Lind hangján bosszúság érződött, — a kétlábüak értetlenül viselkedtek az alkotó tevékenység minden szakaszában: az alapformánál, az élettelen tárgyba való átmenetnél, de a legmagasabb szintnél is, amikor élő anyaggá változott. Tudtam, milyen rémület tölti el a kétlá- búakat az ismeretlen élőlényektől, sőt az élő anyag absztrakt formájától, ezért magát a kétlábú alakját programoztam be. — Érthető, — helyeselt Zikka. — Sokat kellett várni, míg az egyik kétlábú egyedül marad és megnyugszik. Tudja, hogy néhány személy jelenléte már zavarokat idéz elő az átalakulásban, A kísérlet még soha ilyen idális körülmények között nem ment végbe, mint most, És mégis hiábavaló volt! gyár bauxit a hitleri Németország háborús előkészületeit szolgálja. Meghalt, mert a Horthy kormányzat, a hazai tőkések, nagyiparosok, bankárok le- paktáltak a fasiszta hatalommal és kiszolgáltatták őt a Gestapo kénye-kedvének. Ma már elképzelhetetlen életút az övé. Egy ember, aki milliárdos kincset tárt fel hazájának, szinte koldul, hogy betevő falatja legyen, lyukas cipőben járja az utakat, utcákat, s közben a bauxit felhasználásáért, kiaknázásáért kilincsel, míg végül életével fizet. Ajánlottak neki pénzt, vagyont, márkát és dollárt, de nem fogadta el. Nem árulta „ki” hazáját. Egyszerű, székely favágó családjában született s a geológia nagy mestere, világhírű tudósa lett. A kutató éló megszemélyesítője volt. állandóan űzte, hajtotta a vágy a hegyek közé, fáradságot nem kímélve, vízmosások és bokros szakadékok, járhatatlan erdőségekben járt és kutatott, míg rátalált a „vörös agyagra”. Bolondnak nézték, kigúnyolták, megtagadták tőle a segítséget. 1938. március 7-én az újságok nagy szalagcimekben adták tudtul az olvasóknak: a magyar bauxit felfedezője meghalt, öngyilkos lett. De vajon öngyilkosság történt-e Budapesten a Kaszinó utcai lakásban? Vagy gyilkosság áldozata lett a felfedező?... Egy kriminél izgalmasabb nyomozás során derül fény a 30 éves titokra. Szüts Dénes: „Öngyilkosság? a Kaszinó utcában” cimű írása kulcsregény, alakjai élő és meghalt személyek. A regényes formában feldolgozott történet dokumentumokon alapszik, bár egy-két szereplő nevét a szerző megváltoztatta, mivel hozzátartozóik, leszármazottaik ma is közöttünk élnek. A bauxit és vele együtt a felfedezőjének drámáját lapunk holnapi számától folyamatosan közöljük. Az első két szakaszt a kétlábú nyugodtan elviselte. De alighogy elkezdődött a legfelső fok, minden a már tapasztaltak szerint történt. A szokásos reakciók: megrökönyödés, ijedtség, rémület, hisztéria, pánikszerű menefkülés. A fejében teljes zűrzavar az erős ingerek miatt, a gondolkodás alacsony szintre zuhanása, és csak a legegyszerűbb ösztöncselekedetek. Lind elhallgatott, majd a sajnálkozás hangján még hozzátette: . — Ismét meggyőződtem, hogy a kétlábúak nem szapienszek, hanem valamilyen fiatal, gyorsan fejlődő civilizáció egyszerű szolgái. Valószínűleg hasonlóik azokhoz a lényekhez, amelyeket mi — amikor még nem tudtunk alakítani, — a kisegítő munkára alkalmaztunk. A tapasztalatok szerint a kétlábúak szigorú program szerint dolgoznak, ezeket vakon végrehajtják, de ami ezen túl van, az egyszerűen nem érdekli őket, sőt megijednek. Csak egyet nem értek: miért nem vesznek részt parancsolóik is a repülésekben? Ez a túlzott óvatosság nem jellemző a fiatal civilizációkra, különösen, ha ilyen jelentős jövő áll előttük. — De miből gondolja, hogy jelentős jövő áll előttük? — érdeklődött Zikka. — Tudja, — mosolygott rá Lind, — hogy milyen sebességgel halad az űrhajójuk? — egy kis szünetet tartott, hogy a hatás még nagyobb legyen, majd jelentőségteljesen mondta: — Újabb kísérletek a Körösök halasítására Autóalkatrész-szaküzlet nyílt Mezőkováesházán JURIJ TUPICIN: Fantómia (Oroszból fordította: Sass Attila)
