Békés Megyei Népújság, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-21 / 144. szám

I

SZAVAK

Megjelent

a Béke és Szocializmus

i

júniusi száma

M

ár az általános iskolai

nyelvtankönyvekben is igy áll: beszédünk legkisebb értelmes részei a szavak.

Richelieu, a legendás hírű francia bíboros pedig vagy nem járt általános iskolába, vagy nem megfelelő könyvből tanulta a nyelvtant. Ö ugyanis azt állította, hogy a szavak arra jók, hogy elrejtsük mögéjük a gondolatainkat. De ha így van, akkor gondolatok híján mitől lesznek értelmesek a szavak?

Ezek szerint tehát most vagy a bíboros, vagy a nyelvtankönyv téved a szavak megítélésében. • Az ember szíve szerint a nyelvtankönyvnek ad, illetve adna igazat.

Csak adna, mert sajnos egyre jobban szaporodnak azok a példák, amelyek a középkor legvégének nagy politikusát igazolják.

A rádióban, a tévében, az újságokban nem egyszer, a különböző megnyilatkozásokban egyre többször rejtőzik az értelem, a gondolat a nyelvtanilag talán még kifogástalanul is egymás mellé helyezett szavak mögé. Nem csoda hát, ha az olvasó minden áron a sorok közül próbál még valamit kiolvasni. (Még olyankor is. ha ott nincs semmi.)

f gy azután, ha azt olvassa. * hallja egy nyilatkozatban, hogy: „Térveink szerint tehenészetünkben az egy tehénre eső átlagos tejhozam a korábbiaknál kedvezőbben alakul majd.” — meg van győződve arról, hogy ezt úgy kell értelmezni, hogy: azok a tehenek, valószínű, hogy jelenleg nem adnak többet a minimálisan elvárhatónál. Vagy ha egy nyilatkozó azt állítja, hogy üzemük — szintén a tervek szerint — 1980-ra az or szag legmodernebb üzeme lesz. akkor ezt az olvasó értelmezheti úgy is; lehet, hogy ez az üzem most is modern, de sokkal valószínűbb, hogy nagyon is elavult és nincs az a pénz, amivel modernné (nemhogy legmodernebbé) lehetne tenni. Másképp ugyan miért hallgatták volna el, hogy milyen jelenleg?

Egyszóval az eredmény az, hogy az országban lassan, akar- va-akaratlanul mindenki „vájt- fülűvé” válik. Megtanulják, hogy a nyilatkozók nagyon sokszor nem azt mondják, ami van, hanem igyekszenek azt mondani, amit elvárnak tőlük, illetve azt — minden egyebet elhanyagolva —, ami a tervek szerint majd lesz. Ebbe ugyanis nagyon nehéz belekötni, mert a tervben kitűzött időpontig sok víz lefolyik még a Dunán.

Egy dolgot nem lehet csak bizton tudni, mégpedig azt, ki előtt falaznak az ilyen emberek. Kit akarnak befirkálni? Hiszen ha a fejlődés akadályait, csapdáit, sőt vermeit ahelyett, hogy feltárnánk, álcázzuk, akkor előbb-utóbb magunk esünk beléjük. Ugyanis így végül majd mindannyian rászokunk arra, hogy ne azt higgyük amit látunk, hanem azt, amit mondunk, ami nem is lenne nagy baj, ha mindig azt mondanánk, amit látunk.

Nem hiszem, hogy üdvözöl- •nünk kellene, ha ez a szokás elharapózna köztünk, mert így még az is megtörténhetne velünk, hogy a veremre még akkor is azt mondanánk — és el

Kiváló nemesített anyáktól származó,

5—6 hetes, 0,3 grammos

tükrös pontyivadék megvásárolható

5—6 millió, megegyezés szerinti áron.

Bármikor megtekinthető a gazdaság központi tavaiban.

BIHARUGRA1

HALGAZDASÁG.

x

is hinnénk — hogy domb, amikor már visszavonhatatlanul az alján fekszünk.

Pedig így lesz, ha tovább terjed és hagyjuk is hogy terjedjen a nyilatkozók azon szokása, hogy van amit a cikkek számára mondanak, van amit pedig úgymond: csak magunk között, barátiam Vajon ez azt jelentené, hogy a nyilatkozónak egyetlen barátja az újságíró (mert nem írja meg amit lát, ami van?). A többi ember ugyanakkor,'tulajdonképpen vajon mije neki?

\7 an ennek a megmagya- ” rázhatalan és semmiképp sem pártolandó önáltatásnak vagy mondjuk úgy, a szavakkal való efféle felelőtlen játszadozásnak egy talán veszélytelenebb, de semmivel sem szimpa- tikusabb példája. íme a példa:

Adott üzemben a korábbi időbérezés helyett — a vállalat vezetője szerint — egyáltalán nem azért vezették be a teljesítménybérezést. hogy a dolgozókat a „lavírozgatás” helyett tartalmasabb, intenzívebb munkára ösztönözzék (anyagilag!), hanem csupán azért, hogy megteremtsék „a szocialista bérezés elve megvalósításának objektív alapjait.”

A kérdés most már csak az, hogy korábban milyen elvű volt ott a bérezés és milyen (szubjektív?) alapokon nyugodott, illetve, hogy a két dolog: a több munka nagyobb fizetésért és a szocialista bérezés elve vajon miért nem fér össze egymással?

Tovább menve: egy állami gazdaságban javították, biztonságosabbá, kedvezőbbé tették a munkakörülményeket. A megnövekedett munkakedv 300 ezer forint többlet termelési értéket eredményezett. A gazdaság vezetője az újságíróval tárgyalva azt kérte: erről a pénzről ne írjanak, csak arról, hogy azért költöttek ennyit munkavédelemre, mert a szocializmusban legfőbb érték az ember. S bár ez így igaz, ott és akkor mégis nagyon hamisan csengett.

Hamissá tette a szavakat az az álszemérem, amely igyekezett elkendőzni, (vajon ki elől és migazdagodna az ország? A szé- gyellnivaló nem a kellemes és a hasznos párosítása, hanem az. ha a kettőt úgy kötik össze, hogy az csak keveseknek kellemes és hasznos, a többségnek pedig kellemetlen és nemcsak hogy haszontalan, hanem káros is. Ezekben az esetekben természetesen már érthető az is, ha a nyilatkozat szavai elrejtik a nyilatkozó gondolatait és úgy tűnik, mintha a szavak nem is lennének annyira beszédünk értelmes részei, mint ahogy azt a magyar nyelvtankönyv állítja.

D

e aki csak egy kicsit is tiszteli, szereti anyanyelvűnket, azt hiszem nem hagyja ennyiben. Ellenkező esetben ugyanis lassan már — használjuk bár a legszebb szavakat — nem is értjük meg egymást. Még a sorok közt sem. Pedig jó lenne nem elveszíteni a közös nyelvet, mert ezt a veszteséget nem lehetne mégegyszer Bábéira kenni!

fkőváry)

Szövetkezeteknek, vállalatoknak és magánosoknak

400—500 l-es boroshordók

korlátlanul kaphatók 1,50 Ft literenkénti áron.

Érdeklődni lehet a

BÉKÉSCSABAI KONZERVGYÁR V'

anyag- és áruforg. osztályán. Telefon: 11—273. x

Házi divaibemo!ató CsukcsHön

Kellemes meglepetés érte hazatérésük perceiben a távol-keleti Nutegelmen falu, csukcs nyelvein „a föld széle” vadászait:

feleségük, menyasszonyuk, lányaik a legutolsó moszkvai divat szerint varrt ruhában, valóságos „divatrevűvel” várták

őket. A váratlan meglepetés

előkészítésében a nultinszki szolgáltató kombinát varrónői működtek közre

Hagyománnyá lett az orosházi ÁFÉSZ-nél, hogy a pártszervezet, a szakszervezeti bizottság, a helyi nőbizottság és a gazdasági vezetés minden évben vendégül látja nyugdíjasait. E meghitt és nagyon kedves eseményre a napokban került sor, amikor is Tóth Sándor, a szövetkezet elnökhelyettese köszöntötte az ÁFÉSZ mintegy 80 nyugdíjasát. Az elnökhelyettes miközben méltatta a szövetkezet egykori alapítóinak és volt dolgozóinak sok éven át kifejtett erőfeszítéseit, megismertette velük az! utóbbi évek eredményeit !

XV.

A piros Mercedes meredek oldalú völgyben rohant A magas fák eltakarták a kőbányát ahonnan hirtelen robbanás szakította meg az egyhangú csendet. Szászné a lövésszerű zajra összerezzent. Egyedül nem volt képes a világgal, sőt saját életével szemben érzett fásultságát szétzúzni. Alfred Flessburger mint férfi nem gyakorolt rá különösebb hatást, nem volt ellenszenves, de rokonszenves sem. Éva előtt nem rajzolódtak ki még az elérhető eredmények. Szerette Dánielt, de sokszor már unalmasnak találta, hogy a siker időpontját kitolja, mentséget keres az életükre, arra, hogy nincs rendes lakásuk, bútoruk, szerényen és beosztóan élnek. Ez a német megcsillantott előtte valamit, de Évának esze ágába se jutott volna tartós kapcsolatot kezdeni vele. Petit liaison — szabta meg az engedékenység határát. Ha ugyan nem fedezi fel előbb Dániel az ő boldogságának okát, és nem rabolja őt vissza.

Közben megérkeztek a hegyi vendéglőhöz, ahol három-négy szobát is kiadtak a rászoruló

vendégeknek. Szászné és Flessburger tölgyfákból hasított aszA folyóirat 6. számában vezető helyen Alvaro Cunhalnak, a portugál testvérpárt főtitkárának cikke szerepel. Cunhal, áttekintve a kommunista és munkáspártok legutóbbi értekezlete óta eltelt három évet, hangsúlyozza, hogy a „proletár internacionalizmus a mozgalom létének, a pártok közötti kapcsoiaKedves színfoltja volt az ünnepségnek, amikor az ÁFÉSZ nőbizottságának aktívái mindegyik nyugdíjasnak piros szegfűt adtak át. Majd Szél Pál, a szakszervezeti bizottság titkára és Tóth Sándor elnökhelyettes ajándékot adott át Maczelka Józsefnek, Tóth Istvánnak, Dénes Sándornak, Baranyai Bélának, Czikora Bálintnénak, dr. Dénes Istvánnak és Laurinyecz Já- nosnénak, akik az utóbbi egy év alatt mentek nyugdíjba, mint a szövetkezet dolgozón

talok mellé, tömzsii faszékekre telepedett. A fogadós rákiját és meleg szendvicset hozott nekik. Vacsorára halat ajánlott. Kora délután hozták fel — hajlongott —, friss. Ha a kedves vendégek kívánják, két szép darabot megsüt roston

— Miaga miatt megszegem fogadalmamat, és visszaszorítom utálatomat — mondta édeskésen Flessburger, és Jehajtott egy nyelésnyi italt. — Proszit... látom maga jól bírja. Férfiasán iszik. — Flessburger közben arra gondolt, micsoda pikantéria, hogy Balátai J^n<5 lányával hozta össze a sorsa. Elszánt erőfeszítéssel kényszerítette magát hogy megfeledkezzék erről.

Megvacsoráztak. Elsétáltak a kilátóig, ahonnan jói lehetett látni a tengert és a ' hajókat, amelyek kicsi, fehér vonalaknak látszottak a távolban. Beszélgettek, és témáik minduntalan az eredeti gondolataikhoz tértek vissza. Flessburger megkísérelte levenni lábáról az asszonyt, az asszony megkísérelte a lehető legkedvezőbb feltételeket kicsikarni, ha már beleegyezését adja. A fogadó fdé haladtukban, Flessburger elvesztette türelmét, megragadta az asszony karját, és magához húzta.

toknak és szolidaritásuknak a*

alapja, egységüknek és erejüknek a biztosítéka”.

„A természeti környezet védelme” címmel jelent meg a lap szerkesztésében, a márciusban lefolyt nemzetközi szimpózium anyaga. A szimpóziumon marxista tudósok és 36 kommunista és munkáspárt képviselői vettek részt. A szimpózium megállapította, hogy a kommunisták a természetvédelmet fontos társadalmi kérdésnek tekintik, s hangsúlyozta, hogy a probléma megoldása más a szocialista és más a tőkésországokban; ez a probléma gyökeresen csak a tervgaz_ dálkodás rendszerében oldható meg mivel a természetvédelem az egész társadalom érdekeit szolgálja. A tudományos-technikai forradalom eredményeinek felhasználásában a szocializmus feltételei között szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy az emberiség ki tudja küszöbölni a technikai haladás negatív következményeit.

Willy Gems és Robert Steigerwald, a Német Kommunista Párt vezetőségének tagjai, a párt múlt év novemberi, düsseldorfi kongresszusának téziseit ismertetik. Ib Nörlund, a Dán Korrv- munista Párt KB VB-nak és tit, kárságának tagja, Az antikom- munizmus „új ruhája’’ címmel az antikommunizmus új ideoló. gia fogásairól ír; ezek elsősorban arra irányulnak, hogy kétségbe vonják a marxista-leninista pártok internacionalizmusát.

A folyóirat megkezdte a Szovjetunió megalakulásának 50. érv fordulójával kapcsolatos cikkeb közlését.

Jan Prazsky: „Kinek a mat; mára hajtják a vizet a szélsőséges elemek?” címmel a szélsőséges elemek legutóbbi akciói alapján az ultrabaloldal különféle változatait és jellemzői* elemzi, hangsúlyozva, hogy az ultrabaloldal nem egységes áramlat, de objektíve többnyire a reakciót segíti a valóban baloldali pártokkal szemben.

— őrülten kívánom, kéreti^ akarom...

Szászné nem lökte eil, inikább gyengéden eltolta, és tagadólag rázta a fejét.

— Nem, ne nyúljon hozzám — kérte, mert nem mondhatta meg neki, hogy viszolyog tőle, és megmerevedő teste szenvedélyesen tiltakozik, — Most nem.. Mindent elrontana. Hogy miért? .., Nem is tudom, miért, de most nem. Még nem — ez mélyülés volt, de ugyanakkor ígéret is.

— Menjünk —‘ mondta a férfinak —, még a férjem és a nagyanyám félreértik távolmaradásunkat. — Hangja határozott és kemény volt.

Flessburger szótlanul fizetett és távoztak. A kocsiját azonban nem a szálló felé, hanem a kikötőhöz kormányozta. — Csak egy rövid kerülő — magyarázta. Az öbölben megállt, leállította a motort és kinyújtott karral az egyik, a móló mellett horgonyzó hatalmas testű motorcsónakra mutatott.

— Kár lenne magának hazamenni Magyarországra. A tisztelt bárónőt és önt átvinném Olaszországba, aztán én majd ide visszajövök. Kocsival nem mehetünk, mert a jugoszilávok feltartóztatnának bennünket, de így felelek a sikerért. Nyugaton olyan életet élhetne, amilyet akar. Nem követelem, hogy hozzám jöjjön feleségül. Teljes szabadsága lenne, s én anyagilag támogatnám. Mi vár önre a kommunisták alatt? ... Robajt, bevés pénz. ön szép, érdekes asszony. Ha tökéletesen megtanulja a nyelvet, tőlem függetleért?), hogy tulajdonkeppen a kellemeset kötötték össze a .. hasznossal. Másképp hogyan t

Szüts Dénes:

ftmiyíOssÁG?

a Kaasiná utcában I r*g6nv1

Nyugdíjasaikat köszön tötték

A vendégül látott nyugdíjasok egy csoportja