Békés Megyei Népújság, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-17 / 141. szám
Híreit as orosházi Vj Élei Tss^hől Kikelt a félmUliomodik kisliba az orosházi Űj Élet Tsz- ben, hazánk legnagyobb libatenyésztő termelőszövetkezetében, A szövetkezet kiváló törzs- állománya az idén minden eddiginél nagyobb tojástermelést produkált, amiből osztrák exportra például egymillió forint értékben szállítottak. A saját telepen kikeltetett napos libák egy részét azonnal tovább adják a környező termelőszövetkezeteknek és háztáji gazdaságoknak, egy másik részét előnevelik. Saját felnevelésre — hizlalásra és húslibaértékesí- tésre — csaknem százezer libát hagytak. □ Két műszakban üzemel a szövetkezet új földgázfűtéses lucernalisztkészítő üzeme, amelynek óránkénti teljesítménye 12 mázsa magastápértékű takarmány. A háztáji jószágállomány részére is adnak lucernalisztet a szükségletnek megfelelően s ezzel nagymértékben elősegítik a tagok mellékjövedelmének emelését. □ Megtartották a nyári gépszemlét a szövetkezet központjában. A gondosan kijavított 90 erőgép és a kombájnsor impozáns látványt nyújtott. A jól gépesített szövetkezetben minden lehetőség megvan arra, hogy az időjárástól függetlenül három hét alatt magtárba kerüljön a termény. □ 10 napos olaszországi kirándulást szervez a legjobban dolgozó tagjai részére a szövetkezet. A szeptember eleji olasz- I országi kirándulást a szővetke- I zet anyagilag is támogatja. | niumot szerezni... Balátal ekkor még csak egyet tudott: alkotni, kutatni, óriási energiával a munkába vetni magát, hogy az eredmény emberi, egyéni sorsán is hatalmasat lendítsen. De ehhez sm ártana a jó szellem, a jó ómen, a jó szerencse, ami jöhetne esetleg egy házassággal is. Egy gazdag, szép lány, Szép és előkelő elsősorban, de nem árt, ha jól szituált. Ha lenne ilyen nő, ha jönne, ha teremtődne!... Elfogadná a sorsnak ezt az átlátszó ajándékát? Nem! El! De nem! — Kár lenne — gondolta Szász — akár ezt, akár ennek ellenkezőjét is bebizonyítani, de a tények arról beszélnek, Balátai elfogadta a sors (!) adta kezet, megragadta, s hozzá nagy reményeket fűzött. De vajon hogyan bírta ki az első árverezést a felesége, Bayer Alice?... Balátai nyilván titkolta előtte anyagi helyzetét, és egyszer csak megjelent a végrehajtó a lakásban... Szósz végiglapozta az előtte fekvő egyik irattömböt, és kiemelte belőle a hártyapapírra írt jelentést: „A tekintetes Budapesti I—III. kerületi Kir. Járás, bírósághoz. Donovai Rudolf I— III. kér. kir. jb. végrehajtónak, mint bírói kiküldöttnek JELENTÉSE Balátai Jenő és neje végrehajtást szenvedő ellen, a Pk. I. 55674/1934. sz. végzés alapján...” Szász a hosszúkás alakban ősz. szehajtott papírt kinyitotta, olvasni kezdte a tárgyak jegyzékét. A bélmegyeri pedagógusok legjobb segítői A tanPV befejeződött, az r iskolások élvezik a szünidőt, ki így, ki úgy. Van, aki balatoni táborozásra megy, van, aki szüj leivel nyaral, akadnak már dől. I gozó ifjak is, akik a nyári hóna. I pókban ismerkednek az élettel. I A bélmegyeri gyerekek idei nyara gazdagnak ígérkezik. Akik egész évben a jó bizonyítvány elérésére törekedtek, azoknak különösen. 43 ilyen tanuló van a községben. Ennyi gyereknek jut osztályrészül az egyik legszebb élmény: országjárás Lillafüred, Miskolc-Tapolca környékére. Persze nemcsak a jó tanuláson múlott ez. Bár a gyerekek részéről igen, de ahhoz, hogy ilyen kirándulásra lehessen vinni őket, a pedagógusok és szülők közös összefogására volt szükség. Ebben nincs hiány Bélme- gyeren, s ez az, amiért érdemes nyilvánosság elé vinni munkájú, kát. A helybeli vezetők szerint a községben a szülői munkaközösség az egyik legjobban működő csoport, s a pedagógusok legjobb segítőtársa. A nevelésben éppen úgy, mint a közös feladatok vég. rehajtásában. Vezetőjük már több éve Somlyai Mihályné, akire mindig lehet számítani, s aki szervező, készségével, aktivitásával, jó ötleteivel a kis közösség erőssége. A hosszú évek során sok-sok gyakorlatra tett szert. Két fiának nevelése mellett — az egyik még általános iskolás — mindig gondol mások gyermekeire is. s talán ez fűti leginkább arra, hogy a szülői munkaközösség tevékenységét összehangolja a pedagógusok nevelőmunkájával. Az elmúlt tanévben nyílt napokat tartottak az iskolában. Ezek igen sikeresek voltak, s még olyan szülők is rész vettek, akik egyébként ritkán érdeklődnek az iskolai élet, gyermekeik tanulmányi előmenetele iránt. Az SZM tagjai arra törekednek, hogy minél több ilyen szülőt vonjanak be a munkába, őszinte beszélgetéseket szerveztek a szülők és pedagógusok között, s munkájuk eredménye megmutatkozik, hiszen a gyerekek érdemjegyei javultak. Ezt a célt s ■ ■ ■ Mit mondhatott, szólhatott, ho. ! gyan sikolthatott fel e végzés * láttán a fiatal bárónő? Balátai : Jenő aligha gondolta volna, hogy • ilyesmire még ebben a házas- • Ságban sor kerülhet, hiszen : Schröder bankárnak, a Bauxit £ Tröszt elnökének estélyén hoz- £ ták eléje, mutatták be neki £ Alice-t. : Az idős bárónő, a Dédi egyik £ naplórészlete erről így vallott: £ — „Fritz Opeléknél találkoztam £ össze Schrőderrel. Nagyon szim- • patikus úr. A társalgás németül £ folyt, és nem is tudtam, hogy ő ! magyar. Éppen arról meséltem ! — a férfiak még jobban szeretik : a csiklandós dolgokat, mint mi j —, hogy 1930-ban Münchenben • találkoztam a Führerrel. Vagy i húszán lehettünk ott, a Festhaus S Zum Grossen Stern nevű fogadó ! különtermében. (Azok a szép j agancsok és zergetrófeák!...) Hit- j ler politikai célkitűzéseiről tar- tott expozét. Szenvedélyesen és : hosszan beszélt, s von Krunze, : aki egy porosz arisztokrata volt, J azt súgta nekem: micsoda kö- : zönséges alak! Erről meséltem : nevetve, hogy von Krunze va- j jón most is ki merné jelentem ■ ezeket? Schröder közbevágott: j Miáitóságos asszonyom, néha az j erő és a pénz arisztokráciája- £ nak össze kell házasodni a tel- ■ jes siker érdekében. Schröder • nyilván arra a kapcsolatra cél- £ zott, ami Adolf Hitler és Krupp £ meg Thyssen között kifejlődött... £ (Folytatjuk) • szolgálták a klubestek is, melye, két a téli hónapokban a Szülők Akadémiája előadássorozatok helyett tartottak. Jó ötlet volt. Már az első alkalommal 67 szülő vett részt, s ez a szám a hónapok során alig változott. Mindig a legaktuálisabb témát választották ki. melyekben a gyermek- neveléstől a pályaválasztásig szó volt. A gazdag tartalom mellett gondoskodtak a megfelelő külsőségekről is; a szülők fogadásáról, a vendéglátásról — ez abból állt, hogy az asszonyok süteményt sü. töttek, málnát szervíroztak — s ezzel családiassá, bensőségessé tették ezeket az összejöveteleket. A nevel ezt segítette az is, hogy a VII., VIII osztályos ta_ nulók részére a termelőszövetkezettel és a pedagógusokkal kö. zösen megszervezték a KRESZ- oktatást, melyhez a tsz egy kiselejtezett, de erre a célra igen alkalmas traktort biztosított. Gyermekek körében nagy sikere volt ennek, s kettős célt értek el: sokakkal megkedveltették a mezőgazdasági munkát, ugyanakkor megismertették velük a KRESZ legfontosabb szabályait. Mindez természetesen felügyelet mellett, s szakszerű irányítással történt. A szülői munkaközösség sokoldalúságára jellemzőek ezek a rendezvények. Emellett műsoros esteket és egyéb összejöveteleket is' szerveztek a szokásos évfordulók megrendezésén kívül. Legfőbb törekvésük: minden szülőt meggyőzni arról, hogy a gyermeknevelés nemcsak az iskola ügye, s ezért nekik is ten. niük kell valamit. Természetesen nem ment mindenkinél egy. szeri beszélgetés után. De a változatos program, a sok hangulatos rendezvény vonzóvá vált, s Somlyainé szerint, ha egy szülőt sikerült arra bírni, hogy a közösségi munkában az első téglát le. rakja, akkor a többi már köny- nyebben megy. Bélmegyeren egyre több az ilyen ember, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a június elején megrendezett pedagógusnap. , fizeti nemcsak a pedagógu. sokat ünnepelték, hanem ott volt a községi párttitkár, a tanácselnök, az orvos, a védőnő, a tsz- elnök és sok-sok szülő, mindazok, akik valamit tettek a gyermekek neveléséért. Együtt ünne. peltek a pedagógusokkal, hiszen egy célért is dolgoznak. Ez így van jól, így helyes. A bélmegye, riek példája ezért került az újságba. Kasnyik Judit Export, 40 országba A termékeiről világszerte híres Békéscsabai Kötöttáru- gyárban évente mintegy 1600 tonna kötöttáru és kelme készül, amelynek zömét mintegy 40 államba exportálják. A gyár gépeinek egyrésze azonban elavult, ami nehezíti és drágítja a korszerű termékek előállítását. A legutóbbi években néhány angol és NSZK lánckötős gépet vásároltak, s most fokozatosan kivonják a termelésből az öreg masinákat. Az idén húszmillió forintot fordítanak gépek vásárlására. A legidősebb fél évszázada dolgozó kötőgépeket a Textilmúzeumnak ajándékozzák. (MTI) 1972. JÚNIUS 17. Egyenrangúak? A mióta — immár öt esztendeje — törvény szentesíti a tsz-ek önállóságát, azóta lobog a vita is: vajon egyenlóek-e kapcsolataikban a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek és a velük kapcsolat ban álló állami vállalatok? Sajnos, a témát ketté keli választanunk. Az egyenlőség meghatározására ugyanis két kifejezést használunk: az egyenjogúságot és az egyenrangúságot Az egyenlő jogokkal nincs itt semmi baj. Amint a Magyar Népköztársaság Alkotmánya leszögezi, hogy az állampolgárok között különbség nincs, ugyanúgy mondja ki minden ezzel kapcsolatos jogszabály, hogy az állami és szövetkezeti vállalatok jogai azonosak. Nem töltenek már be hatósági szerepet a nagyvállalatok, nem írhatnak elő kötelező erejű szerződéskötést, feltételeket. Sőt, a hatalmaskodás is ritkán fordul ma már elő. A módszerek kifinomodtak, a törvényben rögzített jogokat formálisan nem sérti meg senki. Más a helyzet az egyenrangúsággal. Ez nem annyira jogi, sokkal inkább gazdasági fogalom. Nagyon durván fogalmazva az az egyenrangú, aki visszabeszélhet a másiknak. Ilyen értelmű egyenlőséget pedig az állami vállalatok és szövetkezetek között, ha keresünk is, ritkán találunk és távlatok sem valami biztatóak. E gyenrangúak ugyanis nagyjából egyenlő gazdasági erejű felek lehetnek. De hogyan lehetne egyenlő erejű a termelő, ha bizonyos cikkeit csak egy meghatározott vállalatnak — monopol vállalatnak — adhatja el. Ráadásul a szövetkezet egy helyi szervezet, maximális esetben is legfeljebb százmillió forintos anyagi háttérrel, míg például az állatfargalmi vállalat országosan egy kézben tartott cég, sokmilliárdos anyagi erővel. Az erősebb itt óhatatlanul „lelépi” a gyengébbet, akkor is, ha ez utóbbit a törvény betűinek sokasága védi. Hasonló a helyzet a cukorgyárakkal, a gabonafelvásárlással, stb. Persze nem minden vállalatnak van monopolhelyzete. Sokat beszélünk és joggal a többcsatornás értékesítési lehetőségről. A zöldséget például a téesz átadhatja a nagykereskedelemnek, elhadhatja közvetlenül a kiskereskedelemnek, vagy nyithat saját üzleteket és így már az ösz- szes lépcsőket kikapcsolva közvetlenül a fogyasztóval kerül kapcsolatba. A tőkeerő azonban sok mindent meghatároz. Vegyük azt az esetet, hogy a téesz válóban nyit egy standot Budapesten, sőt, belép egy közösségbe, amelynek húsz üzlete van. Akkor is a ZÖLDÉRT nevű nagy céggel áll szemben, amely az üzletek százait tartja fenn a fővárosban. Tehát ha harcra kerül a sor, akkor sok üzletével, tőle függő alkalmazottaival, fejlettebb raktárhálózatával és külső kapcsolataival nyilvánvalóan diktálni tudja a feltételeket és a követelményeket. A zöldségfronton még egy fogalommal ütközünk, ez pedig a szortiment. Egy szövetkezet almát termel, a másik káposztát, a harmadik mondjuk zöldpaprikát. Hárman együtt még mindig csak háromféle cikket tudnak kirakni a pultra Egy zöldségüzlet szortimentje pedig 30 —35 cikket tartalmaz, sőt ha a tartósított készítményeket is hozzávesszük, akkor többet. A téesz-stand nem tud teljes választékát beszerezni és kínálni, ezzel is hátrányba kerül a Piacon. Mi a kiút mégis ebből a helyzetből? Sokat várhatunk a már megindult politikai munkától, amelynek célja a nagyvállalatok szemléletének megváltoztatása. A nagyvállalatnak sem mindegy ugyanis, hogy milyen barátságot ápol a termelőkkel. A hajdani hatósági szerepkörből maradt gőgös szemlélet nemcsak a politikai légkörnek árt, nemcsak a népgazdaságra hátrányos, de adott esetben veszedelmes lehet magára a nagyvállalatra is. Például úgy, hogy a felbosszantott termelők egyszerűen felhagynak az ő cikkeik előállításéval. M a egyáltalán nem ritka, hogy ugyanannak a cikknek a termelése ráfizetéses, a forgalmazása pedig szép hasznot, tisztes prémiumokat hoz. A jövedelmi arányok igazságosabb kialakítása csökkentheti a monopol szervezetek monopol- erejét. Hasonló eredményekre vezethet, ha ugyancsak felsőbb intézkedésekkel, közelebb hozzák egymáshoz a termelők és a forgalmazók, vagy feldolgozók érdekeit. Biztató próbálkozás a zöldség- nagykereskedelem átszervezése. A téeszek ma már egyben tulajdonosai is a MÉK-háLózatnak és ez az ellentétek egy részét megszüntette. A termelők és vállalatok vetélkedésének helyére a termelők egymás közötti versenyre lépett. A nagykereskedelem átszervezése azonban minden várakozásnak nem tudott eleget tenni. Ebben az ágazatban különös élességgel mutatkozott meg, hogy az egyenrangúság hiányában maguk a termelők is ludasak. Mert md történik nemcsak a zöldségfelvásárlásiban, hanem a forgalom más területein is. Mindig akadnak egyrészt olyan termelők, akik „lefekszenek” az országos vállalatnak. Bizonyos pillanatnyi előnyök érdekében alákínálnak a többieknek, hátrányos feltételeket is vállalnak. A másik végletben pedig mindig akadnak olyan termelők, akik igényeiket valami ősi paraszti naivsággal fogalmazzák meg. Elfeledkeznek arról, hogy olyan gazdasági környezetben élünk, amikor az összefonódás a földtől az üzletig rendkívül erőteljes, és hogy ebben az integrációs láncban valóságos érdekei vannak a felvásárlónak, a feldolgozónak, a fogyasztónak ás. Olyan társadalom, ahol minden termelői igény maradéktalanui érvényesülhet, nincsen a világon. f bből a két végletből rajzolódik ki egyébként az egyenrangúsági probléma megoldásának valóságos távlata. Tehát ha egységes a felvásárló, akkor teremtsenek maguk között egységet a termelők is. Fellépésük legyen megfontolt, és összehangolt. Ebben az esetben már a termelés a nagyobbik erő, amely a lehetőségeket megközelítően kedvező feltételeket köthet ki magának. Földeáki Béla
