Békés Megyei Népújság, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-12 / 110. szám
Ember a megállóban A foékéscsaba-^csanádapáca—: szegedi járat GA 79—12 rendszámú autóbusza az utóbbi, hónapokban szinte rendszeresen elhajt a húsipari hizlaldához közel levő megálló mellett. így volt ez április 27-én 14 óra 39 perc körül Js. A megállóban integető bérletes utas mellett a nagy Ikarus- valósággal elszáguldott. így az utas zuhogó záporban indult gyalogosan a csaknem 20 kilométeres útnak Csa- nádapácára. Alig gyalogolt 500— 600 métert, amikor egy személy- gépkocsi vezetője megállt és felvette. Csanádapácán utolérték az autóbuszt. A személygépkocsi vezetője megkérdezte az autóbusz vezetőjétől, hogy a megállóban integető embert miért nem vette fel? A válasz aligha hihető: „Bizonyára az eső miatt nem vettem észre”. Vajon hogyan figyelheti az autóbusz vezetője az utat, ha egy várakozó embert a megállóban nem vesz észre. Következésképpen: talán figyelmesebben is ülhetne a volán mellett. A kérdésre adott válasz hangvételében érződött a felelősség átérzése, és az utaselhagyás lényének megbánása. A beszélgetés ezzel véget is ért volna, ha a kalauznő az ablakon át nem ripakodik rá a személygépkocsi vezetőjére. — Nem tűrjük és nem is kell bennünket kioktatni, hogy mi a feladatunk! — szólt közbe elutasító hangnemben, fölényesen, úgy, ahogyan a megállóban integető utast, aki mellesleg a munkából családjához igyekezett volna, otthagyták. Az ilyen magatartás egyáltalán nem jellemző a Volán autóbusz-vezetőire. A békéscsabai autóbuszok vezetői nem ilyenek, készségesek embertársaik iránt. Ügy látszik, hogy a szegedi járat GA 79—42-es kocsijának személyzete e megállapítás alól kivétel. Ok még nem a vállalati ügyrendi- szabályzat szerint dolgoznak, de úgy sem, ahogyan a többi autóbuszvezető. Olyan közszolgáltatás esetében, mint amilyen ez is, veszélyes játéknak számit az ilyesmi. —sik Néhány szó az ifjúsági turizmusról Az ifjúsági turizmussal fog- naponta- Most dolgoznak a főhillái kozott a televízióban a Radar különszáma. Hol tartunk tehát ma és milyen feladatok állnak még előttünk? Az Eszpressz Utazási Iroda évente háromszázezer fiatalnak — .ifjúságunk tizenöt százalékának — nyújt belföldi turisztikai lehetőséget- Különböző szervezetek sátortáborai — nem egészen négyezer férőhelyükkel — további ötvenezer fiatalt tudnak kiszolgálni évadonként. A szállodákból kevés van és azok árait nem a fiatalok zsebéhez méretezték... Mire számíthatunk a jövőben ? A Velencei tó mellett tizenhat- milliós költséggel az idén megkezdik egy öt-hatezres ifjúsági üdülőcentrum építését, mely már a következő esztendőben ezernél több látogatót fogadhat nak konkrét körülményeit illetően — bebizonyítja azt is, hogy amennyiben nem a fojtogatás veziet el a véghez, azt pár óra múlva Horváth Zoltán rúgdosá- sai által okozott sérülések idézték volna elő. Zoüá tétova motyogását a. tőle három méterre ülő bíró is alig hallja. — Ugye, ott az izsáki parkban élénkebb volt a beszéde? — sziegezi néki a bíró a kérdést... Aztán a csavargások ... Az ülnöknő ezt kérdi: — Máért volt kellemesebb a városban össze-vissza csatangolni, hidegben és esőben, mint a tanteremben vagy a munkahelyen tartózkodni, kulturált körülmények között? Válasz — legalábbis a tárgyalóteremben — erre nincs;:. És a szöktetési szándék... A bíró: — Tételezzük fel, hogy a sofőr nem hal meg. Hogyan mennek emberek közé félhoitra vert emberrel? — A vádlott hallgat. Zuhognak tovább a kérdések: — Ha fenyegetései igazából nem hatottak a lányra, akkor hogyan képzelte. hogy követni fogja ő is, meg az anyja is? — A vádlott: — A nagymama halálának az ürügyével. — De hát az kiderül! — Fenyegettem a bandával ... — De hogy egyszer nincs ilyen banda! És ebbe már a társa sincs beavatva! — Erre már nem volt tervem. A bíró, Aranka édesanyjához: — Tehát tudott arról, hogy lányát a fiú a bandával fenyegeti. Ez nem nyugtalanította önt? Mert baj. ha tényleg van banda, de az is, ha nincs, mert az utóbbi esetben legalábbis szellemi zavarról van szó.;: — Az asszonyt nem nyugtalanította. — Nem vette komolyan7 — De igen ... Annyiban, hogy a lányomnak elhittem. Azt, hogy 6 igazat mond. A bíró, Zoli édesapjához: — Ki ellenőrizte a fiú tanulását? mm Kaptunk meghívókat szülői tóságok egy olyan rendeletén* mely a szünidőben az ifjúsági turizmus céljaira biztosítaná a kollégiumokat azoknak mintegy félszázezer ágyát — jó volna, ha ez a rendelkezés már ebben a szezonban éreztetné a hatását. Ami mindezzel kapcsolatos: világszerte magas a turizmushoz szükséges cikkek, sportfelszerelések ára. Mivel az igények messzemenően felülmúlják a keresletet, jelentős árcsökkenésre belátható időn belül nem számíthatunk. És hogy ne kerüljük el az autóstop kérdését sémi: elvi akadálya nincs; de nem a stop az igazi megoldás. Hanem a MÁV- val karöltve kedvezményes ifjúsági utazási feltételek teremíé- ^ Szilárd Ádám iaaaaa*aaasifcaaaaaafla*asaaaaaaaaaBaBBa»«BaBBa» értekezletre. — Nem tudta, hogy ! mi van a fia fejében? — Erről ; soha nem beszélt. Horváth János az ítélethoza- S tai előtt, az utolsó szó jogán — ; ez, fiatalkorúak esetében a tör- 5 vényes képviselőt is megilleti ; —arra kéri a bíróságot, ne ! szabjon ki túl szigorú bünte- S test, mert Zoli odahaza jól vi- 1 selkedett, otthon rendes fiú ■ volt ■ Aranka — nemcsak mint bak- ■ fis, de mint nő is lenyűgöző : jelenség — a kihallgatáskor ; ezt mondja: — Zoli gyakran ; hangoztatta, hogy amit eltervez, ; az úgy is történik. — Nyilván- 5 való, hogy egyre csökkenő esé- • lyeit a lánynál ily módon pró- > hálta ellensúlyozni. Ehhez akö- ; vetkeztetéshez, szorosan tapad « az ügyvéd, dr. Endrényi Tibor ■ kérdésére adott válasz: — Sze- j rettem Zolit, de ez nem volt az j igazi, jobban is lehet valakit t szeretni. 5 Lélekjelenlét, hidegvér, féllé- ! pés, magabiztosság, tökéletes : színjátszás több mint 12 órán ; át, étien, szomjan és alvás nél- • kül — mint a cselekmény lebo- ! nyolításának jellemzői. : Milyen energiák robbantak az i általuk elkövetett szörnyű tett- * ben? í A mindkettőjükre kiszabott 15 S év szabadságvesztés büntetés • erre nem ad választ. Az ítélet- ■ hirdetés után a Rákóczi útra • ki tóduló embertömegben is to- S vább forrong a kérdés. Felnőt- : tekben, szülőkben, ismerősök- ■ ben, s a csak a borzalmak szén- j zációja iránt érdeklődőkben is. | És azokban a fiatalokban is, S akik szótlanul ballagnak vissza : az iskola padjaihoz, s még vélet- jj lenül sem pillantanak a taxiál- ! lomás félé. Oda, ahol a fuvarra S várakozó kocsik közé Berta Já- ; nos már soha többé nem sorol ■ be. 5 (Vége) * Életünk csak egy van, egészségünk egyformán értékes Beszélgetés az országgyűlési képviselő parlamenti vendégeivel A képviselő otthonában: Sebesi Lászlőné, dr. Szegvári Józsefné és dr. Szegvári József. Délutánra beszéltük meg a ta- ] lálkozót Sebes! Lászlóméval, megyénk országgyűlési képviselőjével. Útban Kétegyháza félé emlékezetembe villant az országgyűlés tavaszi ülésszakának egyik 20 perces szünetje. A parlamenti büfé pultja előtt képviselők szürcsölgették kávéjukat, fogyasztották italukat, s az éppen napirenden levő új egészségügyi törvényről beszélgettek. Itt találkoztam Sebesi Lászlóméval, aki bemutatta nekem az országgyűlésre meghívott vendégeit: dr. Szegvári Józsefet, Két- egyházá nagyközség körzeti főorvosát és annak feleségét, aki egyben munkatársa is — nyolc éve asszisztensé mellette. Ügy emlékszem, amint rövid bemutatkozásunk után élete egyik legboldogabb napjáról áradozott. Most járt először a Parlamentben, s éppen az egészségügyi törvény tárgyalásakor. A párt és az állam legfelsőbb vezetőit Is most látta először j ilyen közelségből. Valami olyasmit is mondott, hogy akik ré- : szesei lehettek az alkotmányozó országgyűlésnek, a parlamenti eseményeknek, hallották a törvényjavaslat vitáján elhangzott képviselői, állaimférfiúi megnyilatkozásukat, azok számára sokáig emlékezetes marad e történelmi pillanat Még szerettem volna többet hallani dr. Szegvári Józseftől, de nem lehetett: megszólalt a tanácskozásra hívó csengő; kiürült a társalgó és a büfé. folytatta munkáját az országgyűlés. Mikor, Kétegyházán a Sallai u. 8. számú házha betértem, Sebesi Lászlóné országgyűlési képviselő néhány perc múlva e szavakkal köszöntötte az érkező dr. Szegvári Józsefet és feleségét: „örülök, hogy az Onszágház után vendégül láthatom Önöket szerény otthonomban is.” És folytattuk az akkor abbamaradt beszélgetést. Hiszen az új egészségügyi törvény alapján érdemes kinefc-kinek végiggondolná a maga számvetését úgy, ahogy azt az országgyűlés tette. Mert hogy is lehetne másképp előrelépni? Így is kezdődött beszélgetésünk, anélkül, hogy záporoztak volna a kérdések, máris a politika és a gyakorlat kellős közepébe értünk. A termelő, alkotó ember dicséretét pártunk és kormányunk politikájának helyeslését és nemzeti büszkeséget értettem dr. Szegvári József szavadból, amikor azt mondta: „Szerte a nagyvilágban ma még kevés ország mondhatja, hogy a gyógykezelés mindén állampolgár számára ingyenes.” Ám éppen a törvényjavaslat vitája figyelmeztet arra, hogy ez a dolog nem is olyan egyszerű. Elsősorban a körzeti orvos szemével kerestünk sok mindenré választ, melyet — ha nem is kérdés—felelet formájában — össszesűrítve próbálunk visszaadni. Egy közös kiindulópontja volt beszélgetésünknek: A népegészségügy fejlődése — mint köztudott — nemcsak gazdasági kérdés, igen nagymértékben etikai ügy is. E tekintetben vitapartnerem azt summázta, ami a közvéleményben hosszabb idő óta beszédtéma: akadnak orvosok, akik néhány rnás társadalmi csoporthoz hasonlóan nem eléggé immunisak a harácsolással szemben. — Megkülönböztetett ellátás érdekében pénzt kérni elítélendő — mondja. Nagyon fontos a magatartásbeli és erkölcsi normák betartása. Enél- küi nem kerül emberközelbe a beteg és az orvos. Ügy éreztem, ebben orvosi hitvallásán túl & 15 éves kétegyházj sikereit is magyarázta. Hisz abban, hogy a betegség gyógyítása nem kizárólag orvosság, kezelés, műtéti beavatkozás dolga, A betegség csak külső megjelenési forma — vélekedik. Bizonyos, benne, hogy a legtöbb kóreset mögött valamilyen egyéni probléma lappang. A medicina nem minden... Egy körzeti orvos munkája nem is hogy sok, temérdek. Az ötezer lakosú Kétegyházán ketten vannak orvosok. Naponta 14 —16 órát is dolgoznak. És jut idő az emberi beszélgetésre, sokszor csak úgy záporoznak az egyszerű embereik tanácsokat kérő kérdései. Mit tesz az orvos ilyenkor? — Én türelmesen hallgatom őket, mert jólesik a bizalom részükről, ami személyemben orvosuknak, tanácstagjuknak, meg úgy gondolom jórészt a kö- zülükvaló csak éppen más poszton dolgozó embernek js szói. A kifogyhatatlannak tűnő élményekből észrevettem valamit: az érte és benne dolgozó hivalkodástól mentes munkájának értékes eredményeit. A kórházhoz fűződő kapcsolatait beárnyékolja a helybiztosítás. Cigánykodni kell, ha egy beteget el akar helyezni az intézetben. Erre nagyon precízek ott, Gyulán. De kellene már az a csabai kórház bővítése is... Talán nem teljesen tanulság nélkül való, ha leírom, végezetül; a gyulai kórházhoz fűződő bizalmát az is beárnyékolja, hogy egyik gyógyuló betege feltehetően kórházban 1 ivott víztől dizentériát kapott. Veszélyes következményeket vonhat maiga után a rossz ivóvíz. „Nem beszélve arról, hogy néhány napos betegséget tudattam páciensemmel, aztán több, mint egy hónap lett belőle. Hol van tehát a bizalom az orvos iránt? Remélhetőleg kivizsgálják az ügyet. Egyet azonban soha sem lehet elfelejteni — mondotta —, életünk csak egy van, egészségünk egyformán értékes, ha mindjárt Kétegyházán élünk is.’' Amikor búcsú záskor a szokványos kérdésemmel fordultam feléje: szabad idejét mivel tölti? — A választ hosszú szünet után kaptam meg. Egy szigorú „menetrend” szerint dolgozik. Tv-re, könyvre, szórakozásra, szakirodalomra és társadalmi életre csak a legszükségesebb mértékben jutnak töredékórák. A késő esti meghitt órák a családé, a gyermeké. Ennyi e „kerékasztal beszélgetésből”, ahol együtt volt öröm és gond. Igen, ahol dolgoznak, ott mindkettőből akad bőven, nincs ez másként Kétegyházán sem. Bocskár János Ö még nem kéri a doktor bácsit: vegye táppénzre.
