Békés Megyei Népújság, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-10 / 108. szám

Példátlan agresszív lépés (Folytatás az 1. oldalról) alatt tűzszünetet kell létrehoz­ni egész Indokínában. Ezek teljesítése esetén, mint mondotta, az USA „megszün­teti a katonai erő alkalmazását egész Indokínában” és a felté­teleinek teljesítésétől számított 4 hónapon belül „befejezi az amerikai erők teljes kivonását Vietnamból”. Nixon szerint „ezek nagylel­kű feltételek, amelyek nem kö­vetelnek megadást és megaláz­kodást senki részéről sem” és ezek lehetővé teszik az USA „tisztes kivonulását”. Befejezésül a „hanoi vezetők­höz” fordulva „a sokat szen­vedett észak-vietnami nép kín- szenvedéseinek fokozásával” fenyegetőzött, a saigoni bábre­zsimet viszont az USA továb­bi szilárd támogatásáról bizto­sította. t Nixon a Szovjetunióhoz inté­zet szavait így fejezete be: Az USA és a Szovjetunió új kapcsolatok küszöbén áll, amely nemcsak országaink, hanem a világbéke érdekeit is szolgálja. Mi készek vagyunk tovább építeni ezt a viszonyt. A fele­lősség az Önöké, ha kudarcot vallunk ebben”. Nixon elnök végül az ameri­kai nép „eltökélt, céltudatos támogatását” kérte, azt állítva, hogy ő éppúgy békét akar, mint az amerikai nép, de „a háborút ránk kényszerítették”. Befejezésül azt mondotta, hogy a katonai intézkedéseknek sze­rinte nem a háború eszkalálá­sa, hanem a tartós béke az egyetlen célja”. (MTI) • ••Inkább becsielen a távozás A TASZSZ-hírügynökség jelenti: Nixon amerikai, elnök a rádió­ban és televízióban nyilatkozott a vietnami helyzetről. Azt állí­totta, hogy az Egyesült Államok jelenleg nehéz választás előtt áll: három cselekvési irányvonal között kell választania: — vagy haladéktalanul kivonja az összes amerikai csapatokat, további kí­sérleteket tesz a tárgyalásokra, vagy pedig, mint mondotta, döntő hadműveletekbe bocsát­kozik, hogy véget vessen a há­borúnak. Nixon beismerte, hogy az amerikaiak többsége a tárgyalá­sok mellett áll. A többség sze­rint — mondotta az elnök — a háború befejezése céljából az Egyesült Államoknak távoznia kell Vietnamból, az ottmaradó amerikai csapatok veszélyezteté­sét pedig egyszerűen a kivoná­sukkal kell megszüntetni. Mindezek ellenére Nixon be­jelentette, hogy parancsot adott az észak-vietnami kikötők bejá­ratainak elaknásítására, utasí­totta az amerikai fegyveres érő­ket, hogy mérjenek csapásokat a VDK belső vízi. vasúti és egyéb közlekedési vonalaira. Az ame­rikai légierő és haditengerészet pedig, mint a nyilatkozatban el­hangzott, utasítást kapott a le­vegőből és a hadihajókról mé­rendő csapásokra. Ezek a leplezetlen agresszív cselekmények, amelyek a viet_ nami amerikai beavatkozás el­mélyítését jelentik, megsértik a nemzetközi jog szabályait. Ni­xon megtételük szükségességét azzal próbálta alátámasztani, hogy meg kell menteni 60 000 amerikai katona életét; hogy fennáll a Dél-Vietnamot fenye­gető kommunista veszély. Va­gyis azzal, amivel az amerikai propaganda mindig előhozako­dott, valahányszor igazolnia kellett a vietnami nép elleni há­ború eszkalációé cselekményeit Nixon beszédében azt állította, hogy ezek a cselekmények nem irányulnak egyetlen harmadik ország ellen sem. Kijelentette, hogy amint a hadifoglyokat szabadon bocsátják és amint élet­be lép a nemzetközileg ellenőr­zött tűzszünet, az Egyesült Ál­lamok minden hadműveletet beszüntet Indokína területén. Es akkor — mondotta Nixon — az 2 békés Mecm^a 1973. MÁJUS 10. Egyesült Államok megkezdi és négy hónap alatt befejezi az ösz- szes amerikai csapatok teljes ki_ vonását Vietnamból. Ezek a fel­tételek — hangsúlyozta az elnök — nem követelik meg egyik fél kapitulációját vagy megalázko­dását sem. Ezek a feltételek le­hetővé teszik az Egyesült Álla­moknak a becsületes távozási. Az elnök beszédében hemzseg tek a biztosítékok, hogy az Egyesült Államok véget akar vetni a vietnami háborúnak, s haza akarja vinini katonáit- Ugyanakkor a gyakorlati lépé­sek, s köztük azok az intézkedé­sek, amelyeket bejelentett az elnök, másról tanúskodnak (TASZSZ) Kettőn áll a vásár... A tizennyolc penzai barát kö­zött akadt népművelő, festő, szobrász, író, költő. Azt mond­ják, hogy a fehér asztal mellett hamarabb oldódnak a górcsőik, engednek a feszültségnek,, de ugyanúgy a zöld gyepen is. A fűre leterített ponyván végig­hasaltunk és az éneklés közeit máris kitölthettük hol nagyon vidám, hol nagyon komoly be­szélgetésekkel. Megtudtuk, hogy a penzai képzőművészek saját székházat birtokolnak. Függet­lenített titkárt, gazdaságvezelőt és adminisztrátorokat tartanak. Együtt dolgoznak a helybeli de­korációs osztállyal és sok ötlet­tel segítik és támogatják a de­korációsok munkáját. Saját au­tóbusszal rendelkeznek, s így a kiállítások rendezésének nin­csenek akadályai. A képzőművé­Majdnem biztos! Megegyeztek a nyugatnémet politikai pártok vezetői a szö­vetségi gyűlés közös nyilatko­zattervezetének szövegében — jelentette be kedd délután Rü­diger von Wechmar, a nyugat­német kormány helyettes szó­vivője. A nagy érdeklődéssel övezett „csúcstalálkozón” a négy párt képviseletében Brandt kancel­lár (SPD), Scheel külügyminisz­ter (FDP), Rainer Barzel, a CDU elnöke és Richard Stücfclem, a bajor CSU Bun­destag csoportjának elnöke vett részt. Jelen volt a háromórás tanácskozáson Valentyin Falin, a Szovjetunió bonni nagyköve­te is. A nyilatkozat szövegét a dél­előtti órákban négytagú „szer­kesztőbizottság” dolgozta ki és terjesztette a csúcstalálkozó résztvevői elé. A megállapodást természete­sen még az egyes pártok par­lamenti frakcióinak is jóvá kell hagyniok. Mindhárom parla­menti frakció már délelőtt is ülésezett és délután három óra­kor a CDU—CSU, valamint az SPD parlamenti csoport képvi­selői ismét összeültek. A frakcióülések miatt a par­lament plenáris ülését egyelő­re elhalasztották. 14 órakor az ügyrend meg­tárgyalására mindenesetre a parlamenti csoportok ügyvivői szintén összeültek. Jól tájékozott körök szerint a szövetségi gyűlés nyilatkoza­tát az NSZK kormánya jegy­zék formájában nemcsak a Szovjetunióhoz, hanem a há­rom nyugati nagyhatalomhoz is el akarja juttatni. A nyilatko­zat tartalma még nem vált is­meretessé. Bonni feltevések szerint, most már biztosítottnak látszik a keleti szerződések megszava­zása a szerdai ülésen. Eszerint csak a legszélsőségesebb jobb­oldali képviselők mondanak majd nemet. (MTI) szék sok megrendelést kapnak az üzemektől, kolhozoktól, szov- hozoktól (üzemeink szíves fi­gyelmébe), s így van mit aprí­taniuk a tejbe és nyugodtan dolgozhatnak a város által ren­delkezésükre bocsátott műter­meikben éjjel-nappal. A toliforgatók sem panasz­kodhatnak. Saját székházuk van, ahol rendszeresen találkoz­hatnak és műhelygondjaikról szót ejthetnek. A megyei szö­vetség függetlenített titkárral dolgozik gazdaságvezetővel és egyéb kisegítőkkel. A megyének könyvkiadó vállalata is volt, de időközben Moszkvába tette át székhelyét. A kéziratnak Fen- zában is meglehetősen hosszai az útja, ismerik a sorbanállást is. De zúgolódásra nincs ok, mert a jó kézirat ott is hamar gazdá­ra talál. A példányszámra sem lehet panasz, mert tizenötezer Az Olasz Kommunista Párt nagy sikere a választáson 3* millió olasz választópolgár járult az urnák elé vasárnap és hétfőn, hogy megválassza a hatodik törvényhozás két házának tagjait. Képünkön: Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára a szavazóurnánál- (Telefotó — AP—MTI—KS) Rumor belügyminiszter kedden délben ismertette a választási sajtóközpontban az 1972-es általános parlamenti választások nemhivatalos vég­eredményét. Amint az ada­tokból kiderült ,a választások az Olasz Kommunista Párt újabb nagy sikerét hozták. A képviselőházi szavazásban, tehát a fő választásokon, a párt listáira több mint kilenc­millió szavazat érkezett, fél­millióval több, mint az 1968- as parlamenti választásokon, amelyek eddig az OKP legjobb választási eredményét jelen­tették. A párt tehát töretlenül folytatta sikersorozatát a köztársaság történetében ed­■•«■»miau........na juhiHuiii homi dig rendezett választásokon, s a legnagyobb győzelmet most érte el. A siker igazol­ta azt a taktikát ,amelyet a márciusi kongresszus és a kongresszus által választott új vezetőség kidolgozott. A baloldal, a proletáregy­ség párt, jelentős visszaesése ellenére is megőrizte eddigi pozícióit. A baloldal válasz­tási sikere és az újfasiszta párt által regisztrált szavazat­nyereség egyben azt is jelen­ti, hogy a képviselőházban a kereszténydemokrata pártnak nincs módja arra, hogy cent- risa kormányt alakítson a li­berálisok részvételével a szo­cialisták nélkül. (MTI) ■iiliiiiiiiiHHttmiifi«« iniiiimMir körüj indul és Valahol a csilla­gászati számnál végződik. Időközben előkerült a ma­gunkkal hozott emlékkönyv, a töltőtoll és Vágyóm, a karikatu­rista rosttolla. A szó elszáll, az írás és a rajz megmarad, mint az a barátság, amit két ember’ őszinte akarattal köt. Nyíkolájevics Jurenyev Va­gyim karikaturista, a művészeti alap igazgatója: „Nagyon örülök, hogy az orosz természetben, penzai föl­dön találkozhattunk. Ez igen! Van költészet! Van barátság! Az életben, az egész világon ez a legfontosabb.” Vaszilij Alexevics Tyeremes- kó, festőművész: „Festő vagyok, de tudok még sasiakat ás sütni. Nagyon örü­lök, hogy nektek, magyar bará­tainknak ízlik a mj penzai sas- likunk. Penza városa szép, mert benne van a mi munkánk is.” A. Koróly és H. Szidorov fes­tőművészek: „Mi művéstek, mi kommu­nisták mindig kiállunk a népek közötti barátságért és a művé­szetben a realizmusért. Nagyon örülünk, hogy találkozhattunk magyar barátainkkal. A mi ba­rátságunk örök!” Vlagyimir George vies Kurdov, szobrász: . „Kívánom, hogy ez a mai ta­lálkozás ne az utolsó legyen.” Vaszilij Jakovlevics Sumilin, művelődési osztályvezető: „Barátok találkozása mindig örömteli esemény. Számunkra ez a találkozás különösen kelle­mes. Legyünk mindig együtt és kívánom, hogy semmi akadály ne legyen barátságunk útjában. Nemcsak a ma eseményei köt­nek össze bennünket, hanem a nagy elődök: Jókai és Petőfi művei. Ök olyan közel állnak hozzánk, mint Puskin, Lermon­tov, Csajkovszkij és Glinka.”. Nyikóláj Katkov, szatirikus író: „Barátság ez a nap — méüfcülie nincs élet.” Azt mondja a magyar ember, hogy kettőn áll-a vásár. Így Igaz. Lépten-nyomon azt ta­pasztaltuk, hogy ezt a „vásárt” mindkét nép őszintén kívánja. Karára kilára... Sagomerrel (lépésmérővel) a zsebben mértük Penza földjén megtett lépéseteket. Azt mond­ják az okosok, hagy a székhez kötött embernek a napi moz­gáshoz tízezer lépés szükséges, s ezzel a megtett úttal már nem hervad el idő előtt. Hányszor megfejeltük ezt a mennyiséget! A penzai óragyárban 11 286 lé­pést tettünk meg, pedig a gyár egy kicsiny részével ismerked­tünk meg. Mindössze három szerelőcsarnokkal..: Igaz, ezek meglehetősen távolra esnek egymástól, de ezzel is a célsze­rűséget kívánták szolgálni. A két csarnok felezőjében széles portalanított utat képeztek ki, mellette jobbról és balról vi­rágágyat, millióegy rózsával, majd széles, terebélyes lomibú fasort és gyepszőnyeget. Pará­nyi tereket alakítottak ki, kör- alákú cementtartályokkal és szökőkutakkal. Az út két olda­lán padokat helyeztek el, ami­ken a déli szünetekben sütké­rezhetnek és pihenhetnek a dolgozók. Szinte szanatóriumi környezet. Számtalan vízcsap, amelyből állandóan locsolják a2 utakat, virágokat, fákat. Rész­ben a zöldövezet ápolása céljá­ból, részben pedig azért, hogy az ablakokon egyetlen egy por­szem se juthasson be a kényes szerkezetű órák műhelyébe. S bent a hatalmas csarnokban pa­tikai rend és tisztaság. A me­legburkolatú padozaton linóle­um feszül, amin állandóan bo- lyanganak a takarító asszonyok Csoor István: Penzai emlékek

Next

/
Thumbnails
Contents