Békés Megyei Népújság, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-07 / 106. szám
Ház a Gát utcában „Mär egy hete csak a [mamára gondolok mindig, meg[megállva Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment [serényen.” Köteteit forgatok. József Atti- t Iáét. József Attila akkor már egy éve nem élt, amikor a ferencvárosi ház kaparj án egy téli napon — neon először és nem 'utoljára — beléptem. Ott a földszinten, hátul, ott lakott B. Feri, az iskoiatársam. Abban a házban csak öt ismertem. Azt nem tudtam, hogy a költő szülőhelye az a ház a Gát utcában, a hármas számú, A szappangyár is ott volt, talán József Áron egykori munkahelye, a házak hátulsó tűzfalához ragadva, homlokzatát a Thaly Kálmán utcára fordítva. Nehéz, bűzös ködöket, néiha illatos pipe re-gőzöket bocsátott ki. S talán a Mama azon a lépcsőn ment a padlásra serényen, ami mellett én befutottam. Akkor én semmitől sem tudtam. Csak B. Feriről, aki beteg volt. Ajtót sem jött nyitni, feküdt az ágyéban, dunna alá húzódva. Az ágy mellett szék, rajta bögre vízzel, és papírba csomagolva nyolc fillér. Azon egy negyedliter tejet — éppen egy csészével — hozhattam neki. Egy kis kenyér a konyhából került elő. Feri evett. És amikor magára maradt? És amikor újra éhes volt, vagy a láz bántotta? „A sötét szoba sarkában [zokog egy tehételén guggoló [gyerek. Sír, mint cipő alatt a [homok. Vergődik, mint a nehéz [tengerek.” B. Feni anyja dolgozott, valahol kint a Soroksári úton. vagy az Illatos úton egy „bélgyárban”. Reggel korán ment, nem maradhatott otthon. Estefelé ért haza. Nem tudom, apja volt-e B. Ferinek? Azt soha neip kérdeztem. Mert lehet, meghalt, lehet, hogy elhagyta a családjait, vagy a rend fogta le. Nem, azt nem illett kérdezni. Amikor anyja hazaért, kicsi tüzet rakott, kicsi ételt tűzött a fiának. Maga talán nem' is evett. Ezek a Gát utcai anyák talán soha nem is ettek. „A bögrét két kezébe fogta, és úgy estefelé egy [vasárnap csöndesen elmosolyodott, s ült egy kicsit a [félhomályban.” Az -én apám hajnalban indult munkába. Kerékpáron, Csepelre. Anyám Budára. Valaki azt mondta neki, ráírjon papírt a Darázs Endre: Május aranyfája Égig növekedett Május aranyfája, Boldog földek népi Özönlik a.la ja . Agai az égen Énekünktől ringanak, § Tetejében ragyog Örök vöröscsillag. cipőjébe, akkor nem fagy el a lába. Kitömte a cipőjét, nevetett: mit nekem a tél. Semmi az végig gyalogolni a Mester utcán, a Boráros téren, át a hídon, fel a mélitóságosékhoz. Kesztyűje nem volt, azt nekem adta, hordjam én. Mert a tél kegyetlen volt. Marta a kabátot, szúrt: a cipő résein át. A Gát utca és a Márton utca sarkán pékség volt. Meleg ömlött az ablakaiból, még a lehúzott redőny mögül is. Éjjelente lisztfehér sütőmun'kások iparkodtak befelé, észre sem vették a fal mellett lapuló rongycsomót: kéregető volt, ott aludt minden éjjel. ,,A város peremén, mint lucskos szalma, hull a lámpafény, kissé odább, egy ember, üldögél, összehúzódik, mint a föld, [hiába, rálép a lábára a tél.. Verseket olvasók. A sorokat csak ma tudom hozzámémd a külvárosi télhez, a Gát utcához, a költőhöz. Akkor nem tudtam őröla, sem a Miamáról, csak B Feriről, aki beteg volt. A költő pedig, akit csak halála után évekkel ismertem meg, már akkor a mienk volt, a Gát utcáé, a ferencvárosi, az angyalföldi gyerekeké, a külvárosi édesanyáké, akikről a Mama minden sora szól: „Nem nyafognék, de most [már késő, most látom, milyen [óriás ő — szürke haja lebben az égen, kékítőt old az ég vizében.” Vincse István Anyu mesélj! ~Á gyerek szereti a mesét, kéri és várja, hogy meséljünk néki. legtöbb sriijő'i»it az a problémája, hogy hány éves kortól meséljen, mit meséljen, hogyan meséljen. Nehéz lenne meghatározni, hogy pontosan hány éves korban kezdhetünk él mesélni. Meg aztán attól is függ, hogy mit nevezünk „mesé- lés”-nek. Szeretném azt mondani, hogy számítsuk már annak azt is, amikor a csecsemő bölcsője fölé hajló anya dajkadalokat, altatókat dúdol gyermekének. Boldog az az anya, aki tele van a dajkadalok, altatók, gyermekrímek, mondókák játékos. mókás, furcsa, sokszor értelmetlennek tetsző ritmusaival, aki mint anya továbbadja azt, amit gyermekkorában az ö anyja, vagy éppen öreganyja mesélt neki. A huszonötéves Petőfi Sándor örök emléket emelt egy dajkadalnak: „Cserebogár, sárga cserebogár” — ezt hallotta gondolatban, amikor visszaemlékezett szülőföldjére. Két-három éves gyermekeknél még komi összefüggő történetek mesélése. Ebben a korban igen jó barátja a gyermeknek a kép. A gyermek tele van kérdésekkel a képek láttán. Feleljünk türelmesen. Nézegessük a hajtogatható képeskönyvek képeit a két-három éves gyermekkel és csak annyi legyen a mese, hogy elmondjuk, mi minden látható rajta, így sok új fogalmat tanul meg. Két-három. elmesélés után már ő is helyesen alkalmazza őket, amikor önmagának mesél a képeskönyvéből. Emlékezőtehetsége annyira jő, hogy olyan nagyon figyel ránk, hogy ki is javítja, ha egyszer netán másképpen mondjuk, meséljük, mint előzőleg. Azután, ahogy nő a gyermek. az igényei is más színt kapnak. A figyelme kitartóbb lesz, képes hosszabb szövegeket is megérteni, befogadni. Ekkor kezdi meg a gyermek életében tündökletes pályafutását a mese. A mesének feltétlenül szépnek, érdekesnek, derűsnek kell lennie és olyan nyelvezetűnek, amit a gyermek könnyen megért. A mesét csak kevés szülő találhatja ki saját maga. troi adottsággal keli rendelkeznie annak a szülőnek, aki meri vállalni, hogy saját költésü mesével szórakoztatja, neveli a gyermeket. A mesemondónak — mielőtt elmondja — feltétlenül el kell olvasnia a mesét. Meg kell állapítania, vajon nem tartalmaz-e olyasmit, ami a gyermek számára érthetetlen, vagy ami tapintatlanul érinti egy- egy érzékeny pontját. Pl. testi fogyatékos gyermekeknek ne olvassunk vagy meséljünk nyomorék ayerme- kekről szóló történetet stb. Gondoskodnunk kell arról is, hogy megteremtsük a mesélés kedvező feltételeit. A szobában legyen teljes csend, amikor mesélünk. Kapcsoljuk ki a rádiót, mások ne beszélgessenek mesemondás alatt. A szabadban (téren, udvaron, kertben, paták partján) is keressük meg a megfelel csenles helyet. Fontos, hogy a gyermek lássa a mesemondót mesélés közben. Legjobb. ha szemben ül vele. Mesemond&s előtt keltsük fel « gyermek érdeklődését, mondjuk meg, hogy miről fog szólni a mese, hogy izgalommal, feszültséggel várja. A meseolvasás, vagy mesemondás után mutassuk meg a gyermeknek a mese képeit. Állapítsa meg, hogy a mese melyik mozzanatát ábrázolja a kép, keresse meg a szereplőket, figyelje meg az arckifejezésüket, mozdulataikat. Tegyünk tel a mese tartalmára vonatkozó kérdéséltet. Kérdezzük meg, hogy a mese melyik szereplőjéhez szeretne hasonlítani és miért. Ezzel ítéletalkotásra, véleményének kifejezésére szoktatjuk a gyermeket. 5—6 éves gyermekkel már megkísérelhetjük azt is, hogy elmond ink a mesét háromnegyed részéig, s neki adjuk feladatul a történet befejezés"i. Ezzel a képzelőerejét fejlesztjük. Ugyanazt a mesét elmondhatjuk többször is a gyermeknek. A három-hat éves gyermek első hallásra úgysem érti meg teljes összefüggésében a történetet. Még akkor is élvezi a mesét, ha már ő maga is — szinte szóról-szóra — tudja. Dr. Gergely Károlyné Kiskockás — NACVKOCKÁS... A nyári divat egyik favoritja ban. minden színben Képeinken lesz a kockás minta. Divatos lesz láthatunk néhány igen csinos a kockás ruha minden nagyság- modellt. Tessék választani! Ne kigyju a giccsnek! A mióta világ a világ a családi fészket a nő rakja, igazítja, szépitgeti. Akadnak kivételes férfiak, akik örömüket találják környezetük csinosításában, de az otthonok hangulatát általában az asszonyok ízlése határozza meg. Mi asszonyok, miközben járjuk a piacokat, az üzleteket, sokféle kisértésnek vagyunk kitéve. Hamis portékáikkal belopják magukat féltve szépített otthonunkba a giccsárusok: kihasználják gyanútlanságunkat, az ízlés abc-jét még csak tanulgató, abban még nem teljesen jártas mivoltunkat. A művirágcsokrok és műgyümölcsök állami üzleteinkben is fő helyen kínálják magukat, hamvasam s olyan pazar szinorgiával csábítanak, amilyennel a természet a maga nemes egyszerűségében versenyezni sem képes. És mi lépre megyünk! Hiszünk a szarvasbőgéses ál-naplementének és az ajándékboltok giccs- nippjeinek, egy idétlen falvédővel agyonütjük a legmodernebb bútorunkat, egy kiscicás díszpárnával 1900-at teremtünk 1972-ben. Ilyenkor egyszerűen az történik, hogy elhagy bennünket józan asszo- nyi észjárásmik, megfeledkezünk arrój a., alapvető igazságról, hogy minél harsogóbb. rikítóbb és magakelletőbb valami. annál olcsóbb, annál hamisabb és hazugabb is. Persze nem könnyű évröl-év- re mindig egy kis varázslattal előállni, s űj meg új ötlettel lepni meg azokat, akiket szeretünk. Mégis ez a dolgunk. Csakhogy közbeni nem szabad hinnünk a giccsnefc, a mindig sarkunkban ólálkodó ízléstelenségnek. Mert a giccs pontosan olyan, mint a hamis férfi. Felismerhető arról, hogy fele sem igaz annak, amit mond, terjeszt és sugall. k. é. mmms; 11 1972. MÁJUS 7. *
