Békés Megyei Népújság, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-06 / 105. szám

Hz én a legjobbak közt a fäzesgyarmati Vüris Csillag Tsz A nagy területű termelőszö­vetkezetek 1971. évi országos versenyében immár tizedik esztendeje állandóan a legjob­bak között halad a füzesgyar­mati Vörös Csillag Tsz. A kö­zösség kiemelkedő munkáját a kormány, a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsával kö­zösen egy évtized alatt hatszor ismerte eL A nagy területű gazdaságok kattegóriájában el­értek egy első, egy második és egy harmadik helyezést. Három alkalommal a tíz legjobb kö­zött említették. Így volt ez az 1971. évi gazdálkodási verseny értékelésénél is. A TOT és a kormány elismerő oklevéllel tüntette ki a Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetet. Az elisme­rést tartalmazó okmányt dr. Villányi Miklós, a Pénzügymi­nisztérium mezőgazdasági fő­osztályának vezetője ünnepi közgyűlésen adta át május 4- én a füzesgyarmatiaknak, Az ünnepi közgyűlésen részt vett a szövetkezet valamennyi dolgozója, s ott volt Baukó Mi­hály, a párt megyei bizottsá­gának gazdaságpolitikai osztály- vezetője, Gajdács György, a megyei tanács vb mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztályá- nek vezetője, Oláh József, a Kö­rösök Vidéke Tsz-ek Szövetsé­gének titkára és a szeghalmi járás párt-, tanácsi szerveinek több képviselője. Az ünnepi közgyűlésen Gál Imre brigádvezetőt, Bak Imre könyvelőt, Fehér István bér­számfejtési csoifbrtvezetőt, Tő­kés Mihályné szocialista bri­gádvezetőt, Baranyi Ferenc gé­pészmérnököt és Tóth Istvánné növénytermesztőt a Mezőgaz­daság Kiváló Dolgozója mi­niszteri kitüntetésben részesí­tették. Tíz szövetkezeti dolgo­zó munkáját miniszteri dicsé­rettel méltatták, nyolc szövet­kezeti gazda pedig a tsz kivá­ló dolgozója kitüntetést vette át Ezzel 118-ra növekedett a kitüntetett szövetkezeti gazdák száma a Vörös Csillag Tsz-ben. Az «ribe? a tenyerébe nyom egy ötvenest s távozóban még ennyit mond: — A többi a ma­gáé, Amikor elhagyják a falut, Ro­bi jobb hüvelykjével hátra bök és ezt mondja: — Most már idegesít. Figyelj és ha esőét látsz, szólj. — Hat kilometer után Zoli ezt mondja: — Las­síts, jobbra erdő. Nézd csak, ott van egy út is... — De ezt már Robi is észreveszi és az erdei úton simán befordul. Fák a ref­lektorban: fenyők, távolabb né­hány akác. Nem egészen egy ki­lométer után az út kétfelé ága­zik. Tolatással fordul. Húsz­harminc métert jön visszafelé, jobb felől alacsony, ritkás feny­ves, a fák között térdig érő alj­növényzet. Kicsit lehúaódik az útról, alacsonytörzsű fiatal akác mellett áll meg, álig tíz centire, óvatosan visszább tolat, nehogy a fa megkarcolja a kocsit, mert azért is igazoltathatják. Aztán így szól: — Na, itt kitesszük. Mennek hátra a csomagtartó­hoz, felnyitják, a test mozdulat­lan. Robi fogja elöl, ő az erő­sebb. Cipekednek. Robi jobbra- balrá nézeget, a vállán keresztül hátrafelé is. Senki a közelben. Belegázolnak a bozótba, csapást vágnak. Nyolc-tíz méter után egy alacsony, nyesetlen fenyő alá helyezik a testet. A zakó és az ing a vonszolástól felhúzó­dott a hasán, a nadrágja lecsú­szott. Fejjel a fatörzs irányába teszik. Majdnem teljesen beta- kaija egy al&ónövésű, legyező­Hétköznapokból lesz a vasárnap Munkavédelmi kiállítást rendeznek ir el mii It évben a szarva­az eimuit si Vajda péter gimnázium tanulói közül vettek fel legtöbbet valamilyen egye­temre, főiskolára Magyarorszá­gon. Az okokat kutatva beszél­gettünk az iskola igazgatójával és helyettesével. Árvay Pállal és Hantos Gusztávval. Elmondták, hogy a tavaly érettségizettekből hetvenkilen­cen kívántak tovább tanulni, s közülük ötvenhatan felvételiz­tek sikerrel a két szarvasi fel­sőfokú oktatási intézményben, agráregyetemen, villamosipari főiskolán, közgazdasági és mű­szaki egyetemen, műszaki fő­iskolán, felsőfokú technikumok­ban, tanítóképzőben, kertészeti egyetemen, orvoskaron és tudo­mányegyetemeken. A felsorolásból látni, hogy nemcsak az úgynevezett diva­tos pályák iránt érdeklődtek a szarvasi diákok. Ebben része volt az iskola rendszeres fel­világosító munkájának, a szülői értekezletek sorának, melyeken az osztályfőnökök megbeszélték a szülőkkel, hogy gyermekeik az élet melyik területén bonta­koztathatják ki leginkább ké­pességeiket. Bizonyos, ha min­den pályázó orvosnak, vagy közgazdásznak jelentkezik, öt­venhatnál kisebb lett volna az iskolából felvettek száma. Egy másik — s legalább ilyen fontos ok —, hogy jók az is­kola tagozatos osztályai. Ter­mészetes, hogy például fizika­felvételin a tagozatos osztá­lyokban végzettek előnyben vannak azokkal szemben, akik általános tantervű osztályba jártak. A gimnáziumban a szo­kásos matematika- és fizika­szakköröket a felsőbb évfolya­mokban előkészítő tanfolyam­má szervezték, amelyen egy helyett heti három órában ol­danak meg a résztvevők fel­adatokat, ismerkednek alapo­sabban a tananyag valamelyik részletével. Ez nagyobb anyagi terhet ró ugyan az iskolára, bő­ségesen kamatozik viszont az eredményekben. S ami nem pénzkérdés; a tanárok órán kívüli tevékeny­sége, hogy az érettségi és a fel­vételi vizsga közötti hetekben társadalmi munkában segítik tovább tanítványaikat. Az más dolog — és csak helyeselhető —, hogy pénzjutalom, vagy rendkívüli feljebbsorolás indo­kául nem egyszer szerepel ilyen érv: Z. diákjaiból az átlagos­nál többet vettek fel az egye­temre, főiskolára. II.'irrt ni negyedikes is el­■.■ai <1111 mondta_ hogyan ké­szülnek a továbbtanulásra. Czeglédi Éva: — Szegedre jelentkeztem, a jogi karra. Az egyik felvételi tárgy a történelem. Igyekszem rendesen megtanulni az anyagot, s szakköre is járok. Emellett részt vettem egy háromnapos szegedi előkészí­tőn, amelyet az egyetem ren­dezett Podmaniczky Júlia: — A közgazdaságtudományi egyetemre szeretnék járni, ahonnan már év közben fel­adatokat kaptunk. Matemati­kából, történelemből, politikai ismeretekből. Aki ezeket leg­jobban megoldotta, előkészítő­táborba hívták. Kétszer tanul­tam már ilyen táborban. Tel­jesen ingyenes volt, mert fizi­kai dolgozók a szüleim. Kalmár Ferenc: — Programozó matematikus­nak készülök. Ez új dolog, nagy jövője van, öten jelentkeztünk az iskolából. Járok az iskolai előkészítőre és voltam a téli saikadi, meg a tavaszi békési megyei táborban. Rengeteg pél­szerfi ág. Feltartott Jobb keze látszik csak, kissé begörbült ujjakkal. Mintha integetne;.! Szótlanul mennek a kocsihoz, elől Horváth Zoltán, mögötte Ki. rály Róbert Az Újabbik?, csak 'úgy menetközben, lecsapja a cső. magfedelet. De mire Robi oda­ér, felpattan. „Ha lassan nyílna, még megijesztene” — gondolja. Ö is lecsapja, de rögtön vissza­vágódik. Mi van ezzel? Nézi, próbálgatja, s rájön, hogy a zár. lemez elgörbült Hajlítgatja, le­törik. Dühösen eldobja az apró fémdarabot. Zolinál van egy da­rab zsineg, azzal kötözi le. Visszamennek a kövesútra. Ro­bi úgy érzi, mintha könnyebben futna velük a kocsi. Vagy csak nekik könnyebb? Amíg ezen me­ditál, útelágazáshoz érnek. Köny. nyedén a balra ágazó útra hajt. Pár kilométer után kiderül, hogy a másikor kell haladni. Megfor­dul. Már Enyingen vannak, ami­kor hátulról kis fémes zörej hal­latszik. Robi visszapillantóból észreveszi, hogy felvágód ott a csomagtér fedele. Megáll, hátra­megy. A madzag nem lesz jó. Pillanatig tönreng: mivel kösse le. Aztán előrántja a bicskáját, levág egv darabot a szerelőlámpa zsinórjából. Újból megnézik a térképet, s megállapítják: a 8-as főútvonalat kell elérni, s azon végig... De nem egészen: a szentgotthárdi határátlépő tájékán elég sűrűn vannak a települések. Robi sze. rint errefelé veszélyes lesz. Szombathelyre kell menni, s on­nan tovább, nyugati irányba. A Balaton csücskénél lépten­nyomon útelágazások Egy nagy vegyiüzem főbejáratánál veszik észre: megint nem jó az irány. A kapun — forduláskor pillant­ják meg — hatalmas halálfej vi­gyorog rájuk. Végre elérik a 8-ast. Áthajtanak az éjszakai Veszprémen, s a város túlsó szé. lénél haladva látják: velük egy irányban sétál egy magányos nő. Robi lassít mellette, kiszól, hogy merre megy. A nő azt mondja: : — Veszprémbe. — De hiszen az j mögöttünk van! — A buszmeg­állóhoz megyek. Zoli nem nagyon érti, hogy mi­ért akarta felvenni a nőt. Elég volt már az utasokból... De fá­radt, szólni sincs ereje. Már ar­ról is lemondott, hogy kiszáll­jon és egyedül, gyalog menekül­jön. Érzi, hogy fokozatosan Robi hatalmába került... Pedig ő, Hor­váth Zoltán kezdeményezte és gondolta ki az egészet. Az is ide­gesíti, hogy Robi szünet nélkül füttyönget, ritmusra, s közben ütögeti a kormányt. És 100-zal 110-zel megy állandóan, a ka­nyarokban is. Most is 100-zal megy neki egy éles kanyarnak. Jaj. dől a kocsi! Zoli behunyta a szemét: most vége lesz minden­nek... De amikor érzi. hogy túl­jutottak, kinvitia. Fülében még ott a gumi eivító, radírozó hang­ja. Kis • idő múlva megszólal: — Robi ne haits annyira. — De a „vezető” fölényes: — Bízd rám. most már én vagyok a sofőr. Kámnál fordulnak Szombat­hely iránvába. Mire a várost mepr>i Hant iák. pirkadnj kezd. Hat óra felé tár az idő. (Folytatjuk) dát oldottunk meg, remélem, hogy ez a felvételin nagyobb biztonságot ad majd. TitLftf kerestem, talán • •• ‘ llnlll csodaszert. Nem találtam. Csak munkát. Taná­rokét, diákokét. Hogy lehet ilyen sok munkát elvégezni? Czeglédi Éva azt mondta, hogy az órákon, otthon, szakkörök­ben végzett munka mellett másra már nem jut idő; nem jut, de mégis szakítani kell rá, még egy feladat, még egy könyv, még egy dolgozat, még egy és még egy és még egy munkásóra erejéig. Ez a sok-sok %: tok”, a későbbi sikerek kulcsa. Vagy költőibben, ahogy vala­melyik nyári középiskolás épí­tőtáborban hallottam egy társai által is nagyon nagyra becsült munkavezetőtől, öreg kubikos­tól: „Gyerekeim, higgyétek el, mindig a hétköznapokból lesz a vasárnap”. Érdemes a gondo­latot másoknak, mindenkinek okulásául és a szarvasi példá­val erősítve, újra leírni: min­dig a hétköznapokból lesz a vasárnap. (daniss) MMMaaftMMMMMMMMmaMaMuaMmaaaa Békéscsabán A Szakszervezetek Megyei Tanácsának Munkavédelmi Bizottsága és a Közgazdasági Munkabizottság augusztusban nagyszabású munkavédelmi újítási kiállítás megrendezé­sét tervezi Békéscsabán. A kiállításra július 1-ig nevez­hetnek be Békés és más me­gyék vállalatai, ipari, mező- gazdasági szövetkezetei és az egyéni újítók is. Az újítások közül elsősor­ban azokat jutalmazzák, ame­lyek a balesetek megelőzését, továbbá a nehéz munka meg­könnyítését és a munka so­rán keletkező káros hatások megszüntetését, illetve csök­kentését, valamint a dolgo­zók egészségügyi és szociális ellátottságát segítik elő. Az első díj 3000, a másodk 2000, a harmadk 1000 forint. Töb­ben tárgyjutalomban itásze- siilnek. Vízmérő Pontosan tudják, hogy mennyi viz folyik át az Élővíz-csator­nán, mivel Békéscsabán, a Fel sőkörgát sor zsilipjénél elhe­lyezett vízmérő éra mutatja az értékeket. A papírra rajzolt diagrammákból következtetnek a zsilipnél átfolyt víz meny- ny Legére, (Fotó: Demény) A Szeghalmi Petőfi Mg. ÁFÉSZ nagy gyakorlattal Termelőszövetkezet rendelkező folyamatos megvételre kí­nál elsőrendű mérlegképes folyami homokot Érdeklődni lehet a terme­lőiszövetkezet központ já­főkönyvelőt keres felvételre; „Kezdeményező” jeligére a békéscsabai hirdetőbe. ban Telefon: 14. 412510

Next

/
Thumbnails
Contents