Békés Megyei Népújság, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-28 / 124. szám
Fiatal lányoknak Itt a nyári szünidő, az iskolás lányok • leteszik az egyforma munkaköpenyt és az anyukák gondja most kezdődik mát adjanak serdülőkorú lányaikra. A képünkön látható ruhácskákat selyemből, kartonból, vászonból egyaránt elkészíthetik, Ízléses, szép viselet. Nagy Ilona a gyularemetei all ami nevelőotthon lakója volt éveken át. Tavaly végzett, s mondott búcsút az otthonnak, hogy azután az élettel is közelebbről me gismerkedhessen. A gyermekotthonban töltött évek emlékeit idé zve közöljük két versét. Vidám úttörők Amikor még... Gyere pajtás kirándulni! - Vár ott téged erdő, rét. Hozz magaddal vidám kacajt, S jó kedvedben szórd azt szét! Addig jó, míg úttörő vagy Nincsen gondod senkire Sok szép vidám perc vár még rád Ke gondolj most semmire. Amikor még kislány voltam (vonj le kilenc évet) Nem kellett más énnekem csak egy babakészlet. Nekem akkor fiú s lány mind csak pajtás voltak E kettő között különbséget most fedeztem föl csak. Vidám verseket mondanak a dévaványai lányok. Ünnepi köszöntőt mond a legkisebb vendéglátó. A lélek sebei nehezebben gyógyulnak. A megyében 1431 gyermek állami gondozott 67 százalékának élnek a szülei. 16 százalékukat szülés után elhagyta az anyja, a többi árva. Akik kiskorukban kerülnek otthonba, azokkal nincs sok baj. A fő gondot a tizenévesek okozzák és az úgynevezett Veszélyeztetettek. Ök néha elképesztő állapotban kerülnek ide. Vadak, nehezen kezelhetők. Gyakran megszöknek, a rendőrség visz- szahozza őket, megint megszök nek, de végül nagy .többségük rájön, csak nevelőotthonban válhatnak tisztességes emberré. Nevelőszülőknél 539 gyermek van. Ök havonta 480—850 forintot kapnak. Van 32 nevelőszülő, aki lemondott a támogatásról. Eddig évenként^ átlag 18—25 befogadás történt, az idén már 15. Az egyik nevelőnő mondja: — Ez a pólya nagyon szép, de nagyon nehéz. Aki sok pénzt akar, ne jöjjön ide, aki sok örömet, az annál inkább. Nincs nagyobb boldogság, mint mikor felkeresnek a régi gyerekeink s mesélnek, mi lett belőlük. A kedvencem Marika. Csecsemőként került hozzánk, a szemem előtt nőtt fel. Ott voltam az esküvőjén, egy falubeli juhász vette el. Majd mindennap bejön, játszik a gyerekekkel hazaviszi őket. És engem úgy szólít: Mama. Lőnyal László A legkedvesebb ünnep 1936 óta ünnepeljük meg' a gyerekek napját. Kezdetben a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség és a DÍVSZ elhatárolása alapján emlékeztek meg a gyerekekről, később sok-sok nemzetközi szerv csatlakozásával és az ENSZ felhívására egyetemes ünneppé vált ez a nap, Sokhelyütt rendeznek mst hazánkban is játékos ünnepségeket. Szükség van ezekre még akkor is, ha már-már egyik legfőbb gondja nevelésünknek, hogy egész évben szinte korlátlanul mindent megkapnak a gyerekek. Egy iskolai vagy egy községi, kerületi rendezvény azonban más dolog, sokáig emlékezetes lehet számunkra, örüljünk annak, hogy a mi gyerekeinknek lehetőségük van az önfeledt játékra. De közben gondoljunk arra fe, hogy a világ sok tá ján még ezen a napon sem lakhatnak jól a gyerekek, s Vietnamban ma is háború van, az amerikai bombák áldozatainak listá ján sok az ártatlan kisfiú és kislány. Borzalmak borzalma, hogy akadnak amerikai katonák, akiknek otthon gyerekeik vannak, de hidegvérrel oldják ki bombáikat a vietnami varosok, lakott területek felett. S gondoljunk arra, hogy e modemnek mondott világban az iskoláskorú gyerekek kétharmada nem járhat iskolába. Mert vagy nincs iskolájuk, vagy idő előtt dolgozniuk kell, hogy éhen ne haljanak. S még így is sok a gyerkkori éhhalál, a rosszul- tápláltságból eredő betegség. Es sokhelyütt még orvosok sincsenek, akik gyógyítanák őket. Rájuk, a nyomortól, ax éhínségtől, a kizsákmányolástól, a háborús brutalitástól szenvedő gyerekekre emlékezve az a kötelességünk, hogy saját fiainkat és lányainkat a béke, a szocializmus, a népek közötti barátság és szolidaritás szellemében neveljük. Arra készítsük fel őket, hogy a technika vívmányaival és a kultúra kincseivel az emberiség javát szolgálják, s küzdjenek minden brutalitás, minden megkülönböztetés, minden elnyomás és kizsákmányolás ellen. S tehetjük-e azt hatásosabban, mint úgy, hogy megmutatjuk nekik mindazt a jót és szépet, amit a szocializmus biztosít nekik és szüleiknek! Vigyük hát el őket ma is cukrászdába, vegyünk nekik játékokat, menjünk velük kirándulni, hogy legyen mércéjük, ismerjék meg a boldogságot, amihez minden gyereknek joga lenne. Tóth László Az állam gyermekei BöSoés megyében 1431 állami gondozott gyermek vám. Ök 18 éves korukig részesülnek élelmezésben, ruházatban, zsebpénzben. Ha tovább tanulnak, tanulmányaik befejezéséig állami gondozottak maradnak. Túlnyomó többségük rendes ember. Az 1431-ből mindössze hússzal, wit komolyabb probléma. A karmester beintett és a battonyai nevelőotthon fúvósai rázendítettek egy indulóra. A zene ütemére lépkedve először elekiek nevében egy csöppség köszönti a résztvevőket és már peregnek is a műsorszámok. A gyerekeken látszik az igyekezet. Szinte görcsösen akarják a sikert. A sikert, melyért dicséret jár, pár jó szót, ami nekik a legtöbb. Állami gondozott gyerekek, anya, család nélkül felnövők. — A legnehezebb a szeretetet pótolni — mondja Szászfalvi László, a megyei gyermekotthon vezetője. Az élelem, ruha Az eleki óvodások ajándékokkal kedveskednek a vendégeknek. a legkisebbek, az eleki gyermekotthon óvodásai jöttek. Aztán sorban a többiek. Fáspusztaiak, remeteiek, battonyaiak, dévaványaiak. Megkezdődött a megye nevelőotthonainak ötödik közös gyermeknapja. — Sajnos, nem tudtunk minden gyereket elhozni — mondja Székely János, a megyei Gyermek- és Ifjúságnevelő Intézet igazgatója. Eleken 80 óvodás, Fáspusztán 80 I:—IV. osztályos, Gyularemetén 85 VIII. osztályos, Battonyán 120 fiú van I.— VIII. osztályig és Dévaványán 60 I—VIII. osztályos lányt nevelünk. Mint látható, a csoportosítás kor szerint történik, ezért előfordul, hogy a testvérek elszakadnak egymástól. Mikor kiválasztottuk, melyik gyerekeket hozzuk a gyermeknapra, nagyon vigyáztunk, hogy azok, akiknek más otthonban él testvérük, eljöhessenek Minden otthonból egy busz hozta őket es a szereplőket. Megszólal egy hangszóró és a színpadhoz kérik a szereplőket és a vendégeket. A vendéglátó mind megvan. Ha az utcán egy állami gondozottal találkozik valaki, láthatja, hogy semmiben sem tér el az átlagtól. Az állam évente 18—-22 ezer forintot fordít minden gyermekére, de az otthonias, családias légkört nem lehet pénzen megvenni. Nagy csapat lány seregük a színpadra és tréfás verseket adnak elő. Egy alacsony, nevetőarcú kislány vezényli őket. Mikor előrefésült haját fellebbenti a szél, előtűnik egy forradás. Egy késszúrás nyoma. Az apja tette. A szülők kegyetlenségének más látható jele már nincs. Begyógyultak a sebek, melyeket a nadrágszíj hagyott. Nem látszik a bokáján az a horzsolás sem, melyet az a kötél okozott, amellyel az apja részegen lábánál’ fogva a fára akasztotta fel. Elmúltak a rúgások, ütések nyomai, melyeket simogatás -helyett kapott. Nemrég eljött érte az anyja, hogy hazaviszi. Nem ment el vele. Azt mondta, ha visszaadják az anyjának, öngyilkos lesz.
