Békés Megyei Népújság, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-28 / 124. szám

Nixon Leningrádban Elégedettség a SALT•megállapodással Kádár János, elvtárs köszöneté a születésnapi jókívánságokért Kádár János elvtárs az aláb­biak közlésére kérte fej a Ma­gyar Távirati Irodát: „Ezúton mondok őszinte kö­szönetét a párt-, állami és társa­dalmi szervezeteknek, a gyárak, a vállalatok, a termelőszövetke­zetek. a kulturális, az oktatási és más intézmények dolgozóinak, mindazoknak, akik 60. születés­napom alkalmából csoportos vagy egyéni jókívánságaikkal megtiszteltek. KADAR JANOS, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára” Aláírták a magyar—algériai tudományos manialervet Szombaton a Kulturális Kap­csolatok Intézetében Nagy Mik­lós, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökhelyettese és Abdelghani Kesri, az Algériai Demokratikus és Népi Köztár­saság külügyminisztériuma és szociális főosztályának vezetője aláírta a két ország 1972—1974- re vonatkozó tudományos-kul­turális munkatervét. (MTI) Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke és felesége szombaton délelőtt Nyikolaj Podgornijnak, a Legfelsőbb Ta­nács Elnöksége elnökének tár­saságában Moszkvából Lenin- grádba érkezett. Leningrádba repült Rogers amerikai külügyminiszter, Be­am, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete és a töb­bi hivatalos személyiség is, akik Nixon elnök kíséretéhez tartoz­nak. A szovjet és amerikai zász­lókkal díszített vnukovói repü­lőtéren Dmitrij Poljanszkij, a szovjet Minisztertanács első el­nökhelyettese és más hivatalos személyiségek búcsúztatták az amerikai elnököt. A pénteki feszült munkanap után a leningrádi látogatás alaposan megszolgált pihenést jelent Nixon és kísérete szá­mára. A pénteki nap és talán az egész látogatás legfontosabb eseményeként értékelik a szov­jet fővárosban a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásá­val kapcsolatos első megállapo­dások aláírását. Leonyid Brezs- nyev és Richard Nixon egy szerződést írt alá. a rakétael­hárító rakétarendszerek számá­nak korlátozásáról, továbbá egy ideiglenes megállapodást a tá­madó rakétafegyverek, köztük a szárazföldi interkontinentális ballisztikus rakéták és a ten­geralattjárókról kilőhető raké­ták számának limitálásáról, A megállapodást hivatalos szó­vivője útján mindkét fél ki­emelkedő jelentőségűnek ne­vezte a leszerelési intézkedések sorában és a Leonyid Zamja- tyin által éjfél előtt pár perc­cel felolvasott szovjet állásfog­lalás külön kiemelte, hogy a Szovjetunió lehetőséget lát a további lépések megtételére az atomfegyverkezés befagyasztá­sától a tényleges atomleszerelés irányába. Kissinger, az elnök nemzet­biztonsági főtanácsadója szom­batra virradóan váratlanul megjelent az Inturiszt szálló­beli sajtóközpontban, s kifej­tette a szerződésekkel kapcso­latos amerikai véleményt. Min­denek előtt e megállapodások óriási gazdasági jelentőségét hangsúlyozta. Rámutatott: a vé­delmi és támadó rakétafegy­verek korlátozásának egyidejű­sége lehetővé teszi, hogy a fe­lek az egyik oldalon felszaba­duló anyagi eszközöket ne for­díthassák a támadó rakéta­fegyverek fejlesztésére. Mint moszkvai sajtókörök­ben hangoztatják, a SALT- egyezmények létrejöttének egyik előfeltétele végül is az volt, hogy az Egyesült Államok el­fogadta a megállapodások nem­zetközi eszközökkel történő el­Kubában — Magyarországról Fidel Castro magyarországi lá­togatásának előestéjén megsza­porodtak a magyar vonatkozású események és hírek Kubában. Havannai újságíró-körökben rá­mutatnak, hogy a kubai kor­mányfő Magyarországra érkezé­se annak a barátságnak a rend­kívül jelentős állomása, amely­nek szélesítésén, elmélyítésén a két párt és nép vezetői hosszú ideje munkálkodnak. A magyar—kubai barátságra visszapillantva Kubában nagy jelentőséget tulajdonítanak an­nak, hogy csupán az elmúlt fél év alatt magyar kormánykül­döttség, pártmunkás-, szakszer­vezeti, ifjúsági és népfront-de­legáció járt a szigetországban. A találkozókon nem csupán az fo­galmazódott meg, hogy a kap­csolatok egyre gyümölcsözőbbek, hanem az is, hogy mindkét fél részéről megvan a szándék ba­rátságunk további elmélyítésére, a lehetőségek jobb kihasználá­sára. Fidel Castro mostani látoga­tása — hangsúlyozzák Havanná­ban — egyrészt a kapcsolatok magas szintjét jelzi, másrészt a kubai forradalom vezérének személyes alkalma nyílik arra, hogy megismerkedjék a magyar nép sikereivel, a szocializmus építése során szerzett tapasztala­taival. Havannában gyhkraii emlékeztetnek arra. hogy a ku­bai nép mindig érezte a szocia­lista országok — köztük hazánk — rokonszenvét, támogatását. A kubai—magyar kapcsolatok jelentős gyakorlati eseménye többek között, hogy e napokban Havannában tárgyal a ME- DIMPEX Külkereskedelmi Vál­lalat küldöttsége a közeljövőben megnyíló magyar gyógyszeripari kiállítás előkészítéséről. Kubá­ban — először kerül sor a ma­gyar gyógyszerek bemutatójára. lenőrzésének elvét, amint azt a Szovjetunió javasolta. A szerződés és az ideiglenes megállapodás ugyancsak szom­baton éjszaka közzétett szöve­ge mindenekelőtt arról tanús­kodik, hogy a védelmi és tá­madó rakéták, a radarberende­zések és a tengeralattjárók szá­mának meghatározásakor á fe­lek maradéktalanul ragaszkod­tak az egyenlő biztonság elvé­hez. i Ennek alapján a Szovjet­unió és az Egyesült Államok bizonyos idő elteltével, mind­ezekből a fegyverfajtákból azo­nos mennyiséggel rendelkezik, majd, ami eleve feleslegessé teszi a fegyverkezési hajsza újabb fordulóját, mert egyik fél sem kezdhetné azt a siker reményével. Ilyen körülmények között az Egyesült Államok számára is előnyösebb gazda­ságilag, ha tovább igyekszik csökkenteni e rendkívül költ­séges berendezések számát. (MTI) Nixonné a szovjet balettiskolában Moszkvai látogatása alkalmából Patrícia Nixon, az VSA elnökéi smaháas balettiskoláját felesége felkereste a Nagy­íflT látja a hetet kommentáloronk, Réti Ervin: Nixon a Kreml falánál I képiávírők valósággal ontották a héten a moszkvai ' telefotókat a tárgyalóasztal mellett helyet foglaló államve­zetőkről, szerződések aláírásá­ról, kézfogásokról. A legelgon- dolkóztatóbbnak mégis azt a pillanat-felvételt találtam, amely nem a Kreml valame­lyik termében, hanem a híres, vöröstéglás falak közelében, az Alekszandrovszkij kertben ké­szült. Az amerikai elnök néma főhajtással tiszteleg a szovjet ismeretlen katona emlékműve előtt... Nixon, a Moszkvában el­hangzott első pohárköszöntőjé­ben azt mondotta, hogy a Kremlben, ebben az ősi palotá­ban „valamennyien szinte kéz­zelfogható közelségben érez­zük a történelmet”. Ha komo­lyan gondolta ezeket a szava­kat, vajon milyen érzések töl­tötték el, ott a jelképes sírnál? Hiszen a történelem egyik leg­főbb tanulsága, hogy a Szovjet­uniót nem lehetett és nem le­het legyőzni — nem a nácik parádéztak a Vörös-téren, ha­nem horogkeresztes zászlaikat tették le a Kreml falához, a győzelem ünnepén. A múlt fel­idézése azonban arra is utal, hogy a Szovjetunió mindig hajlandó volt a kölcsönös elő­nyökön alapuló békés egymás mellett élésre. Így volt ez teg­nap az antifasiszta koalíció időszakában, s így van ez ma és holnap, amikor a tét nem kisebb, mint egy atomvilághá­ború elhárítása. Egyelőre korai lenne még megvonni a szovjet—amerikai csúcstalálkozó végső mérlegét, de annyit máris megállapítha­tunk, hogy a tárgyalások rend­kívül jelentősek voltak. Már az a tény, hogy a protokoll-szak- ■ embereknek „állandó fejfájá­suk” lehetett a sorozatos prog- luramváltozások miatt, megmu­tathatta: nem a külsőségek és a látványosságok, hanem a be­ható tanácskozások jegyében áll a moszkvai csúcs. A nagy­számú különtudósítónak is ala­posan kijutott az izgalmakból, előfordult, hogy még éjfél után is a Hotel Xnturisztban vára­koztak, mert még mindig tar­tott a szovjet és amerikai veze­tők eszmecseréje. A találkozó nemcsak „tárgy­szerű légkört” eredményezett, de számos lényeges szerződés­ben is realizálódott. Ezek bi- lateráris jellegűek, ám ismer­ve a Szovjetunió és az Egyesült Államok szerepét, különleges felelősségét jelentőségük mégis túlnő a kétoldalú kereteken és az egész emberiséget, az egész világpolitikát érintik. Különö­sen áll ez az első SALT-meg- egyezésre, amely bevezetheti a stratégiai fegyverkezés további korlátozását. (A SALT-téma nem érinti a már meglevő nuk­leáris fegyverkészleteket, de gátat kíván szabni a tömeg- pusztító fegyverekkel folyta­tott verseny meredeken felfelé ívelő görbéjének. Ezzel csök­ken az atomháborús veszély, javul az általános légkör, s óri­ási összegek szabadulnak fel a békés építőmunka céljaira.) | Ami Moszkvában történt, ne­hezen becsülhető fel jelentősé­gében (első ízben járt amerikai elnök a szovjet fővárosban) — mégsem hordozta magában a váratlanság ismérveit. A leni­ni, elvi békepolitika s annak jegyében a XXIV. kongresszuson megfogalmazott békeprogram fejeződött ki a mai helyzetnek megfelelően. Az új erőviszo­nyok, az új világhelyzet hatá­sára pedig az Egyesült Álla­moknak is mindinkább tudo­másul kell vennie bizonyos rea­litásokat, ha ma még távolról sem képes következetesen vé­gigjárni az utat. B Szovieluniő a jövőben is kész lesz megkeresni mind­azokat a közös érdekű kérdé­seket az Egyesült Államokkal, amelyek hozzájárulnak a nuk­leáris világégés fenyegetésének kiküszöböléséhez. Ugyanakkor szovjet részről változatlanul együtt vannak, a szabadságu­kért harcoló népekkel, nem hajlandók semmifajta egyezke­désre harmadik országok rová­sára. Amennyiben tehát Nixon indokínai problémáira szeretne megoldást találni, ahhoz az út nem Moszkván, hanem Pári­zson át vezet, az érdekeltekkel, a VDK és a DIFK kormányá­val kell szót értenie. Minden más kitérő-keresés csak nehe­zíti a Fehér Ház jelenlegi la­kójának helyzetét Katonailag ezt bizonyítják a szabadsághar­cos erők változatlanul tartó offenzívájának sikerei és poli­tikailag figyelmeztető jel a há­borúellenes McGovern szenátor e heti nagy sikere az Oregon és Rhode Island államokban tar­tott próbaválasztásokon. Ritkán esik meg, hogy a hél ennyire egyetlen esemény je­gyében álljon — az is igaz, hogy a moszkvai csúcson sűrí­tetten mutatkozott meg az egész nemzetközi politika. Még­sem feledkezhetünk meg Euró­páról — az egyik Brezsnyev— Nixon négyszemköztinek ia kontinensünk kérdései szolgáltak különben témául... Heinemann köztársasági elnök aláírta a keleti szerződések ratifikációs okmányait s ezzel befejezést nyert a hosszadalmas jogi pro­cedura, most már csak a do­kumentumok cseréje van hát­ra. Ez lehetővé tette, hogy ki­tűzzék jövő szombatra a Nyu- gat-Berlinnel kapcsolatos négy­oldalú egyezmény aláírását és közben máris szignálták a két német állam közlekedési szer­ződését. Ez az NDK és az NSZK első nemzetközi jogi ér­vényű megállapodása, s az alá­írásnál kilátásba helyezték to­vábbi, még szélesebb tárgyalá­sok megindítását. ÍZ eurónai fejlődés min­denképpen jó úton van, s most a biztonsági konferencia elő­készületeinek meggyorsításán van a sor. Ezért fordul az ér­deklődés Brüsszel felé is: ér­keznek már a küldöttek az eu­rópai népek közgyűlésére, amely kontinensünk társadalmi erői­nek nevében száll majd síkra a biztonság ügye mellett. Tiltakozás Rhodesiában A Rhodesiái Afrikai Nemzeti Tanács, amely a fehér telepesek uralma alatt élő afrikai lakosság különböző rétegeit tömöríti, fel­háborodottan visszautasította Ian Smith miniszterelnöknek azt a nyilatkozatát, amely az afri­kai nép jogaiért harcoló politi­kusokat „gátlástalan bandának” I nevezte. | A nemzeti tanács, amely hatá­rozottan síkraszáll a Rhodesiában élő afrikai többség jogainak biz tosításáért, figyelmeztette Smith- et ha nem tárgyal az afrikai többség képviselőivel, akkor le­tehet a rhodesiai probléma békés és harmonikus rendezéséről. (Reuter)

Next

/
Thumbnails
Contents