Békés Megyei Népújság, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-21 / 118. szám
TT • /\* {Q* K^c/t 76»/\*£o 4*q$*o*K (ró—olvasó találkozó — Gyerünk a focipályára... (Kesztyűs Ferenc rajza) Pályaválasztás ***--■ Szíri, úgy döntöttem, hogy tovább tanulok... (Kesztyűs Ferenc rajza) Humorszolgálat ■ K-Wjfr- (Kesztyűs Ferenc rajz«) Eltérítés Vacsoránál ül a család. Az apa evés közben rádiót hallgat, a* anya újságot olvas. A csendesen majszoló gyermek egyszer csak megszólal: „Mégis csak igaz, hogy nincs szebb a családi életnél!” • * • Alberto Sordi bet er egy romai étterembe: _ Nagyszerű! Vart osztrigá fűk! És vajon mennyibe kerül"/ — 2400 Ura féltucat — válaszolja a pincér„ —• És gyöngy nélkül? — kérdi a művész. velem, hogy már három ízben megkérdezték, mióta vagyunk házasok. * * * Két barát sétál az állatkertben. Megállnak a hiéna ketrece előtt és egyikük elolvassa a kiírást: ..Nevető hiéna, előfordulási helye India és Afrika. Dögevő, egyszer párosodik évente.” Furcsa egy állat ez, igaz? -*■ fordul barátjához. — Meghiszem azt — válaszolja a másik. — De nekem az a legfurcsább, hogy ilyen élet mellett még van kedve nevetni. Giampiero Albertim meglepődve látja, hogy fiatal színészkollégájának arcát megannyi véraláfutás „díszíti”. Hát veled mi történt? — kérdi. _ Vasúti szerencsétlenség __ Ugyan! — meséld el, hogyan történt. _ A vonat befutott az alag ú tba, a fülke sötétbe borult... A mellettem ülő csinos fiatal hölgy viszont helyet cserélt a íérjéveL * • • Este S-kor Dr. Watson belep Sherlock Holmes irodájába. — Nagyszerű! — kiált fel a híres nyomozó! — Maga, kedves Watson, pontos, mint mindig. És gratulálnom kell az előrelátásához is, amellyel számított arra, hogy esetleg az egész nyirkos éjszakát a szabadban kell töltenünk és ezért hosszú gyapjú alsónadrágot vett fel. — Hát ez fantasztikus! — kiált fel Dr. Watson. — Kedves Holmes, maga mindig ámulatba ejt. Hogyan tudta kitalálni? Gyerekjáték, valóban gyerekjáték, kedves Wat3on. On ugyanis nem feledkezett meg a hosszú alsónadrágról, nadrágot húzni azonban elfelejtett. • * • i A kórházban az ügyeletes főnővér benyit az osztályos orvoshoz. — Doktor úr — jelenti lelki . nyugalommal —, egy hölgy van ; a telefonnál. Azt mondja, hogy f amikor leszedte a kötést arról | a gyógyult betegről, akit ma ha- í zaküldtünk neki, kiderült, hogy j nem a férje, hanem egy isme- * rétién fiatal férfi. — És ezt ilyen nyugodtan mondja? — kiált rá az orvos. — Engedje meg, hogy megjegyezzem, doktor úr, a hölgy kifejezetten hangsúlyozta; nem reklamálni akar. csupán bejelenti az esetet. Rafinált válasz s Egy fiatal zeneszerző átnyújtotta Offenbachnak „Nászinduló” című szerzeményének partitúráját. Azt mondta a mesternek, hogy a partitúrát régi holmik között találta, feltételezése szerint Mendelssohn a mű : szerzője. Offenbach zongorához : ült és eljátszotta a darabot, S majd így szólt: 8 „Lehetetlen. Túlságosan rossz ez a zene ahhoz, hogy Mendelssohné legyen!” — Bevallom uram — ismerte el az ifjú tehetség —, én szereztem. „Ez sem igaz — válaszolt Offenbach. — Túlságosan jó muzsika ahhoz, hogysem maga szerezhette volóa.” * * * „Imádom a pszichiátereket és a pszichológusokat — mondotta egyszer társaságban egy fiatal római színésznő. — Velük az ember egyedül és kizárólag csak önmagáról beszélhet és sohasem szakítják félbe! ♦ • * — Ki az a hölgy, akinek az előbb köszöntél? — Ö, ez Novákné, roppant művelt asszony! Két férje volt, mindkettő a tudományok kandidátusa. most pedig egy profesz- szorhoz fog férjhezmenni! [ — Miért nem használják ki ezt a munkásszállitó kocsit? — Mert úgy tudjuk, csúnya dolog valakit kihasználni... (Kesztyűs Ferenc rajza) Rámenős brigád — Most brigádéletünk legnagyobb vállalkozásába kezdtünk.!« (Kesztyűs Ferenc rajza) : Tesz érte Maga balek, mit szennyezi itt j a környék levegőjét!... (Kesztyűs Ferenc rajza) ! Bianchi mérnök, meghívta ebédre közvetlen hivatali felettesét és feleségét. Minden a legnagyobb rendben megy, a felszolgálás kifogástalan, az ételek ízletesek, a borok kitűnőek. A főnök kötelességének érzi, hogy miután kifejezte elismerését Bianchinénak, néhány kedves szót szóljon a szobalánynak is. — Kitűnő volt az ebéd, maga is alaposan kitett magáért... — Igazán uram szóra sem érdemes — válaszolt a dicsérettől kipirult szobalány. — Hát még ha tudná, milyen ebéddel j vártuk múlt héten az önök ve- - zérigazgatóját! * ♦ * „Amikor egy házaspár veszekszik — mondotta Grock, a bohócok királya —. az egyetlen ember, aki valóban odafigyel a mondottakra: a hallgatózó szomszédasszony ” * * # Firenzében egy „házibulin’' a vőlegény így szól menyasszonyához: — Ügy látom, rossz hangulatban vagy. Miért? Olyan keveset faglalkozol Érthető * rosszindulat « M minap olvastam az újságban, hogy egy csomagkihordó postás munka közben balesetet szenvedett. A bírósághoz fordult, hogy betegsége idejére a táppénzen felül fizesse ki neki a posta azt a pénzt, amelyet borravalóként kapott volna, ha nem esik ki a munkából. A bíróság meg is ítélt neki, ha jól emlékszem, hatszáz forintot havonta. Megállapította ugyanis, hogy a csomagkihordó postás, aki egyszemély- ben vezetője is volt a gépkocsinak, amellyel a csomagokat szállította, hatszáz forinttal alacsonyabb bért kapott, mint ami ilyenfajta felelősségteljes és nehéz munkáért általában jár. Más helyeken, ahol nincs borravaló. Az az érzésem, hogy a bíróság emberségesen járt el, miért károsodjék még anyagilag is a csomagkihordó postás, elég baj szegénynek, hogy baleset érte. De ki segít rajtam, akinél a tudósítás olvasása után lelki baleset, kóros elváltozás következett be? Félreértés ne essék, nem azt a hosszúsza- kállas problémát szándékozom most előrán- cigálni, hogy a borravalózás idegen a mi i rendszerünktől, hogy i öntudatos dolgozó nen • fogad el, nem is ad stb. A fodrásznak, i pincérnek, a taxisnak az uszodában a kabi nosnak és is adok, te is adsz, ő is ad, s azt hiszem, így megy ez méi sokáig. Bevallom, az már kicsit meglepett, hog% egy tekintélyes intézmény, mint jelen esetben a posta, bizonyoi munkakörben foglalkoztatott dolgozóinál belekalkulálja a fizetésbe a borravalót, Olyan forintösszeget, amelyet egyáltalán nem fizet ki nem könyvel, a szokásos levonásokat sem eszközli belőle. Szóval itt — a posta oldaláról tekintve a dolgot — nem beszélhetünk borravalóról, hanem olyan mókás fizetéskiegészítésről, amelyről én gondoskodom, meg te, meg ő. szóval mindnyájan, akikhez csomaggal, ajánlott levéllel, távirattal bekopog a postás, és akik elég öntudatlanok vagyunk ahhoz, hogy ... Aztán mélyebben elgondolkoztam a bíróság ítéletén is. Nem arra kötelezte a postát, hogy emelje fel bizonyos meghatározott munkakörökben a dolgozók fizetését a végzett munkának megfelelően, hanem csak a betegség idejére fizetteti ki vele a borravalók ' elmaradása miatt kiesett összeget. Amíg munka- képtelen a postás, a kiegészítő bért a munkáltató fizeti, amikor dolgozik, én, te ő. Gondolom, ez a bírósági Es most? Gonosz lettem, mint az ördögi Rá sem ismerek magamra! Ülök az étteremben és megdöbbenve veszem észre: azért szurkolok, hogy kedvenc pincérem bukjon fel a leveses tállal! Olajfoltot látok a járdán? Nagyszerű, ezen biztosan hasra vágódik a kövér postás bácsi! Na, ez a kabinos is odacsíphetné az ujját a sok nyitogatás közben! Csattogtasd, csattogtasd te borbély azt az ollót, egyszer csak odaszorul az orrod az olló két szára közé! A taxiról már nem is beszélek! Hát ez van! Amióta olvastam azt í bírósági döntést, amió- )a tudom, hogyha kiisik a munkából a pintér, a fodrász, a benzinkutas, akkor a vállalat fizeti és nem én. Beteg a lelkem, ormoshoz kellene mennem. Dehát állítólag egyes orvosoknál is az a helyzet. ... Kürti András döntés precedenst teremt, érvényes lesz hasonló esetekben a vendéglátóiparra, a taxivállalatra ' ,a fürdőigazgatóságokra, a benzin- kút-főnökségekre, borbélyüzletekre, stb., amennyiben ezeknél is belekalkulálják a dolgozók fizetésébe az én öntudatlanságomat, amit nem tartok egészen kizártnak. ... Végtére is azonban mi köze mindennek ahhoz a kóros lelki elváltozáshoz, amelyről a cikkem elején beszéltem? — kérdezheti az olvasó. — Hogy jön ez ide? Hisz ami a hétköznapi gyakorlatot illeti, nem változott semmi. Dehogynem változott! Egészen más ember lettem! Elromlott a tér- , mészetem! Eddig jószívű voltam,V szelíd, emberséges.
