Békés Megyei Népújság, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-14 / 112. szám

Csak ennyi fiatal szeretné a verset Békéscsabán? r 5,Néni kell mindenkinek egész íéletét a művészetre tennie, de mindegyikőtöknek hagynia kell legalább egy kis rést, amelyen át 'iGZzátok férkőzhet a művé­szet, hogy gazdagabbá tegyen benneteket” — ez volt a befe­jező gondolata Bánffy György Jászai-díias színművész sza bálytalan szerda délutáni iro­dalmi estjéneik. A műsor nem azért volt szabálytalan mert este helyett délután zajlott Bé­késcsabán hanem, mert a szo­kásos rendű, megszerkesztett versműsor helyett inkába rög­tönzött ismeretterjesztő, ízlés­nevelő előadást hallnacuuc a jelenlévők. Ami az adott körül­ményeit között a legtöbbet nyúj­totta. Adott körülmények. A kezdés pillanatában tizenöten voltak Ilyen helyzetben nem lehet el­kezdeni egy műsort. De büntet­ni sem lehet a megjelenteket, nem lehet őket hazaküldeni, Bánffy tehát beszélgetni kez­dett a maroknyi érdeklődő fia­tallal. „Megfogyva bár, de tör­ve nem” — idézte Vörösmartyt, eztán megkérdezte, hogy kitől idézett Mások sikertelen pró­bálkozásai után negyedszerre találta el egy szemüveges, vé­kony kislány — dicséret illeti érte — hogy a Szózatban sze­Lottótájékoztató A Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóság közlése szerint a 19. já­tékhéten öttalálatos szelvény nem érkezett. Négy találatot 57 fogadó ért el, nyerményük egyenként 76 192 forint. Három találata 5677 fogadónak volt, nyereményük egyenként 382 fo­rint. Kéttalálatos 164 900 foga­dónak volt, ezekre egyenként 16 forintot fizetnek. repel az elhangzott sor. S még a bizonytalanság sem szegte a művész kedvét, hősies és meg- rendítően szép rögtönzéssioro- zaitot mutatott be: beszélt Arany Jánosról. Vörösmarty ról, Edward királyról és a Vörös Rőbék népballada-edődjéről, a Toldi felülmúlhatatlan zengésű, gazdaságú nyelvéről. Petőd Sándor Békés megyében írt verseiről, arról, hogy valami­kor minden papírt hulladék- rongyból csináltak. S ebben a pillanatban meg­telt a terem. Az eddigi tizenöt­höz csatlakozott még vagy hu­szonöt hallgató Általános isko­lások. Bánffy a Gondolatok a könyv- tárban-nál tartott. Elkezdte a verset, aztán — mert nem könnyű érteni tíz éven alig túl- jutottaknak — tovább magya­rázott. Majd újra Vörösmarty szavait mondta, és ismét a ma­gáét. Egybefolyt vers és próza, nem lehetett már megkülönböz­tetni, hogy a mélyzengésű hang verset és hallgatóságot egyfor­mán simogatva, a gondolatot és a nyelv szépségét egyaránt megmutatva mikor szol a ti­zenkilencedik századból és mi­kor a huszadikból az egyre fe­szültebben figyelőkneík. Így ver­set mondani kevesen hallhat­tak még de ilyen hirtelenül összeforrott, daccal és örömmel eggyéabroncsozott közönség sem akad mindennap. A szabálytalan hatvan perc végén a Vörös Ré békét mondta- magyarázta-szerettette meg Bánffy. Alig hallhatóan és vi­haros hangerővel, megdermed- ten állva és szenvedélyesen a karját lendítve, gondolkodva és gondolkodtatva, néhány vers­szakba sűrítve életek, emberek tragédiáját. Utána őszinte taps, autogramkérők s mindenkiben egy kis restellkedés: csak eny- nyi fiatal szeretné a verset Bé­késcsabán? (Daniss) Fiatalok! Vár benneteket a Szellőző Müvek légtechnikai berendezések gyártására Felveszünk közép- és 8 általános iskolát végzett fiatalokat gépiforgácsoló, vas- és féniszerkezeti lakatos szakmákba -tanulónak —. Kollégiumot biztosítunk. — Havi ösztöndíj 260 Ft-tól 600 Ft-ig. — Évente egy alkalommal 2 hetes ingyenes üdü­lés. *— Térítésmentes étkezés. — Sikeres szakmunkás-vizsga után személygép­kocsi-jogosítvány azoknak, akik a vállalatnál fognak dolgozni. — Közép, és felsőfokú tanulást biztosítunk esti, ilL levelező tagozaton. — Tanulmányi eredménytől függően, pénzjuta. lomban részesülnek tanulóink! Jelentkezés: Budapest, XI., Építész u. 8—12, Közgazdasági és Munkaügyi Főosztály, z Simonkáné könnyei Símonka Jánosné 36 éves, ki­lenc gyermek édesanyja. A mi­nap felkereste szerkesztőségün­ket .panaszával. 1970 augusz­tusában nem kapta meg a csa­ládi pótlékot. Elek, Szőlő u. 13. A kövesútról hepe-hupás föld­út vezet Simonka Jánosné há­zához. Alacsony, vert falú épü­let. Az udvaron három apró gyerek játszik. A negyediknek csak a hangja haHUk ki. Az édes­anyja éppen az ágyba fekteti, de ő makacsul tiltakozik az alvás ellen. Egy fejkendős nénike lép be a földes konyhába. Venyige­sovány kezével magához öleli a néhány hónapos Gyurikát. — Te csak öltözz. Míg visz- szatérsz, addig vigyázok a gyerekekre — mondja Simon- kánénak. — Talán rokon? — kérdem tőle. — Nem. Csak ismerős. — S már nyújtja is a munkától ér­des tenyerét. — Vigyikán Já­nosné a, nevem. A gyerekek csillogó szemmel veszik közre. Némelyik nagy­maminak szólítja. — Gyakran jön Simonkaék- hoz? — Amikor kell segítség. — És miért segít? Szelíd arca, mintjia lelke mé­lyére marjult volna a kérdés, lángra gyűl. Hangjában azon­ban nyoma sincs a felindult- ságnak. — Kisgyermek korától isme­rem Simonkánét. Árva lány volt. Tizenöt éves korában szülte az első gyereket. Láttam mennyit küszködött. Nem köny- nyű kilenc gyereket felnevel­ni. Még elsorolni is sok, hogy mi mindent kell naponta ten­nie. Ezenkívül ugyanúgy kell dolgoznia, mint más asszony­nak, hogy a mindennapi falat­jukat előteremtse. Simonkáné már útrakész. Ru­hája kopottas, de tiszta. — Most vettem meg a házat a tanácstól. — Mennyibe került? — Nyolcezer-ötszázat fizet­tem érte. Nem sok, de az én pénztárcámnak horribilis ősz- szeg. — Miből fizette ki? — Kölcsönt vettem fel. Kinyitja a szoba ajtaját. A szobában egy ágy, egy heverő és egy szekrény. Itt alszanak mind a kilencen. — Amikor meghalt a férjem, elmentem a tanácshoz, adja­nak munkát. Azt mondták, hogy állami gondozásba ve­szik a gyerekeket. Azt már nem! Ha elveszik tőlem a gye­rekeket, akkor felakasztom ma­gamat. Adjanak munkát! — Hol dolgozott? — Először az eleki szakisko­lában takarítottam. — Aztán? — Elmentem Römihez lán- gossütőnek. — Az kicsoda? — Dávid Rémusz, a gyulai ÁFÉSZ eleki vendéglőjének ge- binese. ( — Mennyit keresett? — Havonta úgy 400—600 fo­rintot.- — Hogy tudta ebből eltarta­ni a népes családját? — Ebből sehogyan. Viszont jól jött. Az árvaellátást és a családi pótlékot 2500 forintra egészítette ki. Ennyivel gazdál­kodtam. 1970. augusztusában azonban nem kaptam meg a családi pótlékot. Mit adjak a gyerekeknek enni? Hiszen ne­kem nem volt megtakarított pénzem. — Miért nem kapta meg? A vendéglőben 8—10 ember figyeli a biliárdjátékot. Dávid Rémusz nincs bent. Az öccse, Dávid József gyanakodva mé­regeti Simonkánét. — Én nem tudok erről az ügyről semmit. — De azt tudja, hogy itt dol­goztam 1970. augusztusában — mondja az asszony. — Augusztusban tanuló volt. — Micsoda tanuló! Kilenc gyermek mellett, ugyan! — csattan fel Simonkáné hangja. — Lángost tanult sütni — feleli némi gúnnyal Dávid Jó­zsef. — De nem egy hónapig, ilyet ne állítson! Ötödikén már dolgoztam. © — Viszont nem volt itt a munkakönyvé. — Hát tehetek én arról, hogy a szakiskola nem küldte el idő­ben? — Akkor ne minket, hanem a szakiskolát hibáztassa. Hát ez a hála, hogy Romi felvette magát? Emlékezzen vissza, hi­szen könyörgött neki. — Én dolgozni akartam, mert kellett a pénz. — Ahogy megjött a munka­könyvé. Romi azonnal bevitte Gyulára, az ÁFÉSZ központ­jába. Szeptemberben már meg­kapta a családi pótlékot. — De augusztusban nem! A Gyula és Vidéke ÁFÉSZ irodája. Szőnyegek, kényelmes fotelek. Simonkáné elvesztette magabiztosságát, szinte bocsá- natkérő a hangja. — Akkor értesültem, hogy megszűnt a munkaviszonyom, amikor már nem bírtam dol­gozni, mert nagy volt a ter­hein. — Persze, hogy megszűnt a munkaviszonya, hiszen határo­zott időre szólt a szerződés — válaszolja Veres Józsefné, az ÁFÉSZ személyzeti előadója. — Én nem láttam soha azt a szerződést. — Pedig elküldtük. Tessék csak nézni, alá is írta a szer­ződést. — Én nem tudok írni. Nem jártam iskolába. Az ügyintéző kétkedve húzza fel a szemöldökét. — Mégis aláírta.. — Ha én valamit aláírók, akkor két keresztet teszek. Egy pillanatig csend van. Új­ra Veres Józsefné szólal meg. — Az egész kálváriának a munkakönyv az oka. Magának tudnia kellett volna, hogy mun­kakönyv nélkül nem dolgozhat. — Most már tudom — vála­szolja megad óan Simonkáné. — Munkakönyv nélkül még egy fillért sem fizethet ki a szövetkezet, munkabér címén. Így hát a családi pótlékra sem volt jogosult. —Romi mégis 700 forintot fi­zetett augusztus hónapra. Megérkezik Paulik János, az ÁFÉSZ elnöke. Határozott, energikus ember. — A paragrafusokat nem le­het kikerülni. '— Simonkáné nem ezt akar­ja — válaszolom. — A vendéglő vezetője most is tagadja, hogy 1970. augusz­tusában dolgozott volna. — Pedig dolgoztam. Tanúim vannak — mondja az asszony. — Ez év márciusában érte­sültem panaszáról. Mivel kilenc gyermekes édesanyáról van sző, magam is utánanéztem. — A megyei döntőbizottság milyen állást foglalt? — visszaküldték hozzánk a panaszt. — Tehát az ÁFÉSZ munka­ügyi döntőbizottsága vizsgálta meg Simonkáné panaszát? — Igen. És helyt adott a pa­nasznak. Mivel az SZTK-val szerbben az igény elévült, úgy döntöttünk, hogy a szövetkezet fizeti ki a családi pótlékát. — És a munkaviszonya? — Az megszűnt. A gyermek- gondozási segélyre nem jogo­sult. Nálunk naponta 4 órát dolgozott. Ezt a szerződés is tanúsítja Semmit se tehetünk. Emiatt már nem bánkódik Simonkáné. Hiszen az eleki Le­nin Termelőszövetket tagja. S az 1970. augusztusában esedé­kes családi pótlékot is meg­kapta 1972. május 8-án. Meg­kapta, mert utána járt. De ez az utána járás mennyi bosszúságot, mennyi keserűséget okozott, s a jövedelemkiesés pedig milyen mérvű nélkülönzést jelentett, arról csak a könnyei vallanak. Kilenccsaládos anya keserű könnyei... Scrédi János Szakszervezeti titkárok tanácskozása A Közalkalmazottak Szak- szervezete Békés megyei Bi­zottsága május 15-én, hétfőn délelőtt 9 órakor Békéscsabán, az SZMT-székházban kibővített ülést tart a szakszervezeti alap­szervi titkárok és infor­mációs területi felelősök részvételével. A kibőví­tett rendkívüli megyei bizott­sági ülésen tájékoztatót ad Pa- gyoga Lajosné megyei titkár a VII. kongresszus és a megyei küldöttértekezlet határozatai végrehajtásának tapasztalatai­ról. A Békés megyei MÉK felvételt hirdet: — húsüzemi szak- és segédmunkás, — gyors- és gépíró, — kőműves szak. és segédmunkás. — vizsgázott hűtögépkezelői munkakörökbe. Jelentkezni lehet Békéscsaba. Tanácsköztársaság u. 44. sz. sz. alatt, ill. a húsüzemi szakmában a húsüzem vezetőjénél Békéscsaba, Hajnóczi u. 5. sz. alatt. x 4 emjms 1972. MÁJUS 14.

Next

/
Thumbnails
Contents