Békés Megyei Népújság, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-14 / 112. szám
Csak ennyi fiatal szeretné a verset Békéscsabán? r 5,Néni kell mindenkinek egész íéletét a művészetre tennie, de mindegyikőtöknek hagynia kell legalább egy kis rést, amelyen át 'iGZzátok férkőzhet a művészet, hogy gazdagabbá tegyen benneteket” — ez volt a befejező gondolata Bánffy György Jászai-díias színművész sza bálytalan szerda délutáni irodalmi estjéneik. A műsor nem azért volt szabálytalan mert este helyett délután zajlott Békéscsabán hanem, mert a szokásos rendű, megszerkesztett versműsor helyett inkába rögtönzött ismeretterjesztő, ízlésnevelő előadást hallnacuuc a jelenlévők. Ami az adott körülményeit között a legtöbbet nyújtotta. Adott körülmények. A kezdés pillanatában tizenöten voltak Ilyen helyzetben nem lehet elkezdeni egy műsort. De büntetni sem lehet a megjelenteket, nem lehet őket hazaküldeni, Bánffy tehát beszélgetni kezdett a maroknyi érdeklődő fiatallal. „Megfogyva bár, de törve nem” — idézte Vörösmartyt, eztán megkérdezte, hogy kitől idézett Mások sikertelen próbálkozásai után negyedszerre találta el egy szemüveges, vékony kislány — dicséret illeti érte — hogy a Szózatban szeLottótájékoztató A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közlése szerint a 19. játékhéten öttalálatos szelvény nem érkezett. Négy találatot 57 fogadó ért el, nyerményük egyenként 76 192 forint. Három találata 5677 fogadónak volt, nyereményük egyenként 382 forint. Kéttalálatos 164 900 fogadónak volt, ezekre egyenként 16 forintot fizetnek. repel az elhangzott sor. S még a bizonytalanság sem szegte a művész kedvét, hősies és meg- rendítően szép rögtönzéssioro- zaitot mutatott be: beszélt Arany Jánosról. Vörösmarty ról, Edward királyról és a Vörös Rőbék népballada-edődjéről, a Toldi felülmúlhatatlan zengésű, gazdaságú nyelvéről. Petőd Sándor Békés megyében írt verseiről, arról, hogy valamikor minden papírt hulladék- rongyból csináltak. S ebben a pillanatban megtelt a terem. Az eddigi tizenöthöz csatlakozott még vagy huszonöt hallgató Általános iskolások. Bánffy a Gondolatok a könyv- tárban-nál tartott. Elkezdte a verset, aztán — mert nem könnyű érteni tíz éven alig túl- jutottaknak — tovább magyarázott. Majd újra Vörösmarty szavait mondta, és ismét a magáét. Egybefolyt vers és próza, nem lehetett már megkülönböztetni, hogy a mélyzengésű hang verset és hallgatóságot egyformán simogatva, a gondolatot és a nyelv szépségét egyaránt megmutatva mikor szol a tizenkilencedik századból és mikor a huszadikból az egyre feszültebben figyelőkneík. Így verset mondani kevesen hallhattak még de ilyen hirtelenül összeforrott, daccal és örömmel eggyéabroncsozott közönség sem akad mindennap. A szabálytalan hatvan perc végén a Vörös Ré békét mondta- magyarázta-szerettette meg Bánffy. Alig hallhatóan és viharos hangerővel, megdermed- ten állva és szenvedélyesen a karját lendítve, gondolkodva és gondolkodtatva, néhány versszakba sűrítve életek, emberek tragédiáját. Utána őszinte taps, autogramkérők s mindenkiben egy kis restellkedés: csak eny- nyi fiatal szeretné a verset Békéscsabán? (Daniss) Fiatalok! Vár benneteket a Szellőző Müvek légtechnikai berendezések gyártására Felveszünk közép- és 8 általános iskolát végzett fiatalokat gépiforgácsoló, vas- és féniszerkezeti lakatos szakmákba -tanulónak —. Kollégiumot biztosítunk. — Havi ösztöndíj 260 Ft-tól 600 Ft-ig. — Évente egy alkalommal 2 hetes ingyenes üdülés. *— Térítésmentes étkezés. — Sikeres szakmunkás-vizsga után személygépkocsi-jogosítvány azoknak, akik a vállalatnál fognak dolgozni. — Közép, és felsőfokú tanulást biztosítunk esti, ilL levelező tagozaton. — Tanulmányi eredménytől függően, pénzjuta. lomban részesülnek tanulóink! Jelentkezés: Budapest, XI., Építész u. 8—12, Közgazdasági és Munkaügyi Főosztály, z Simonkáné könnyei Símonka Jánosné 36 éves, kilenc gyermek édesanyja. A minap felkereste szerkesztőségünket .panaszával. 1970 augusztusában nem kapta meg a családi pótlékot. Elek, Szőlő u. 13. A kövesútról hepe-hupás földút vezet Simonka Jánosné házához. Alacsony, vert falú épület. Az udvaron három apró gyerek játszik. A negyediknek csak a hangja haHUk ki. Az édesanyja éppen az ágyba fekteti, de ő makacsul tiltakozik az alvás ellen. Egy fejkendős nénike lép be a földes konyhába. Venyigesovány kezével magához öleli a néhány hónapos Gyurikát. — Te csak öltözz. Míg visz- szatérsz, addig vigyázok a gyerekekre — mondja Simon- kánénak. — Talán rokon? — kérdem tőle. — Nem. Csak ismerős. — S már nyújtja is a munkától érdes tenyerét. — Vigyikán Jánosné a, nevem. A gyerekek csillogó szemmel veszik közre. Némelyik nagymaminak szólítja. — Gyakran jön Simonkaék- hoz? — Amikor kell segítség. — És miért segít? Szelíd arca, mintjia lelke mélyére marjult volna a kérdés, lángra gyűl. Hangjában azonban nyoma sincs a felindult- ságnak. — Kisgyermek korától ismerem Simonkánét. Árva lány volt. Tizenöt éves korában szülte az első gyereket. Láttam mennyit küszködött. Nem köny- nyű kilenc gyereket felnevelni. Még elsorolni is sok, hogy mi mindent kell naponta tennie. Ezenkívül ugyanúgy kell dolgoznia, mint más asszonynak, hogy a mindennapi falatjukat előteremtse. Simonkáné már útrakész. Ruhája kopottas, de tiszta. — Most vettem meg a házat a tanácstól. — Mennyibe került? — Nyolcezer-ötszázat fizettem érte. Nem sok, de az én pénztárcámnak horribilis ősz- szeg. — Miből fizette ki? — Kölcsönt vettem fel. Kinyitja a szoba ajtaját. A szobában egy ágy, egy heverő és egy szekrény. Itt alszanak mind a kilencen. — Amikor meghalt a férjem, elmentem a tanácshoz, adjanak munkát. Azt mondták, hogy állami gondozásba veszik a gyerekeket. Azt már nem! Ha elveszik tőlem a gyerekeket, akkor felakasztom magamat. Adjanak munkát! — Hol dolgozott? — Először az eleki szakiskolában takarítottam. — Aztán? — Elmentem Römihez lán- gossütőnek. — Az kicsoda? — Dávid Rémusz, a gyulai ÁFÉSZ eleki vendéglőjének ge- binese. ( — Mennyit keresett? — Havonta úgy 400—600 forintot.- — Hogy tudta ebből eltartani a népes családját? — Ebből sehogyan. Viszont jól jött. Az árvaellátást és a családi pótlékot 2500 forintra egészítette ki. Ennyivel gazdálkodtam. 1970. augusztusában azonban nem kaptam meg a családi pótlékot. Mit adjak a gyerekeknek enni? Hiszen nekem nem volt megtakarított pénzem. — Miért nem kapta meg? A vendéglőben 8—10 ember figyeli a biliárdjátékot. Dávid Rémusz nincs bent. Az öccse, Dávid József gyanakodva méregeti Simonkánét. — Én nem tudok erről az ügyről semmit. — De azt tudja, hogy itt dolgoztam 1970. augusztusában — mondja az asszony. — Augusztusban tanuló volt. — Micsoda tanuló! Kilenc gyermek mellett, ugyan! — csattan fel Simonkáné hangja. — Lángost tanult sütni — feleli némi gúnnyal Dávid József. — De nem egy hónapig, ilyet ne állítson! Ötödikén már dolgoztam. © — Viszont nem volt itt a munkakönyvé. — Hát tehetek én arról, hogy a szakiskola nem küldte el időben? — Akkor ne minket, hanem a szakiskolát hibáztassa. Hát ez a hála, hogy Romi felvette magát? Emlékezzen vissza, hiszen könyörgött neki. — Én dolgozni akartam, mert kellett a pénz. — Ahogy megjött a munkakönyvé. Romi azonnal bevitte Gyulára, az ÁFÉSZ központjába. Szeptemberben már megkapta a családi pótlékot. — De augusztusban nem! A Gyula és Vidéke ÁFÉSZ irodája. Szőnyegek, kényelmes fotelek. Simonkáné elvesztette magabiztosságát, szinte bocsá- natkérő a hangja. — Akkor értesültem, hogy megszűnt a munkaviszonyom, amikor már nem bírtam dolgozni, mert nagy volt a terhein. — Persze, hogy megszűnt a munkaviszonya, hiszen határozott időre szólt a szerződés — válaszolja Veres Józsefné, az ÁFÉSZ személyzeti előadója. — Én nem láttam soha azt a szerződést. — Pedig elküldtük. Tessék csak nézni, alá is írta a szerződést. — Én nem tudok írni. Nem jártam iskolába. Az ügyintéző kétkedve húzza fel a szemöldökét. — Mégis aláírta.. — Ha én valamit aláírók, akkor két keresztet teszek. Egy pillanatig csend van. Újra Veres Józsefné szólal meg. — Az egész kálváriának a munkakönyv az oka. Magának tudnia kellett volna, hogy munkakönyv nélkül nem dolgozhat. — Most már tudom — válaszolja megad óan Simonkáné. — Munkakönyv nélkül még egy fillért sem fizethet ki a szövetkezet, munkabér címén. Így hát a családi pótlékra sem volt jogosult. —Romi mégis 700 forintot fizetett augusztus hónapra. Megérkezik Paulik János, az ÁFÉSZ elnöke. Határozott, energikus ember. — A paragrafusokat nem lehet kikerülni. '— Simonkáné nem ezt akarja — válaszolom. — A vendéglő vezetője most is tagadja, hogy 1970. augusztusában dolgozott volna. — Pedig dolgoztam. Tanúim vannak — mondja az asszony. — Ez év márciusában értesültem panaszáról. Mivel kilenc gyermekes édesanyáról van sző, magam is utánanéztem. — A megyei döntőbizottság milyen állást foglalt? — visszaküldték hozzánk a panaszt. — Tehát az ÁFÉSZ munkaügyi döntőbizottsága vizsgálta meg Simonkáné panaszát? — Igen. És helyt adott a panasznak. Mivel az SZTK-val szerbben az igény elévült, úgy döntöttünk, hogy a szövetkezet fizeti ki a családi pótlékát. — És a munkaviszonya? — Az megszűnt. A gyermek- gondozási segélyre nem jogosult. Nálunk naponta 4 órát dolgozott. Ezt a szerződés is tanúsítja Semmit se tehetünk. Emiatt már nem bánkódik Simonkáné. Hiszen az eleki Lenin Termelőszövetket tagja. S az 1970. augusztusában esedékes családi pótlékot is megkapta 1972. május 8-án. Megkapta, mert utána járt. De ez az utána járás mennyi bosszúságot, mennyi keserűséget okozott, s a jövedelemkiesés pedig milyen mérvű nélkülönzést jelentett, arról csak a könnyei vallanak. Kilenccsaládos anya keserű könnyei... Scrédi János Szakszervezeti titkárok tanácskozása A Közalkalmazottak Szak- szervezete Békés megyei Bizottsága május 15-én, hétfőn délelőtt 9 órakor Békéscsabán, az SZMT-székházban kibővített ülést tart a szakszervezeti alapszervi titkárok és információs területi felelősök részvételével. A kibővített rendkívüli megyei bizottsági ülésen tájékoztatót ad Pa- gyoga Lajosné megyei titkár a VII. kongresszus és a megyei küldöttértekezlet határozatai végrehajtásának tapasztalatairól. A Békés megyei MÉK felvételt hirdet: — húsüzemi szak- és segédmunkás, — gyors- és gépíró, — kőműves szak. és segédmunkás. — vizsgázott hűtögépkezelői munkakörökbe. Jelentkezni lehet Békéscsaba. Tanácsköztársaság u. 44. sz. sz. alatt, ill. a húsüzemi szakmában a húsüzem vezetőjénél Békéscsaba, Hajnóczi u. 5. sz. alatt. x 4 emjms 1972. MÁJUS 14.
