Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-11 / 84. szám
Gyakorlókészülék — pilóták számára Manapság a leendő gépkocsi- vezetők többnyire tanpadban ülve sajátítják el. gyakorolják be a, autóvezetés legfontosabb mozdulatait. A pilótáknál sokkal régebbi keletű ez a módszer, hiszen a több milliós értéket képviselő „igazi” géppel való felemelkedésre csak akkor kerülhet sor. ha a pilóta már .behunyt szemmel” is aL tudja vezetni a gépét. A képen látható gyakorlóké- szülék hű mása az igazi repülőgép — egy bizonyos típus — pilótafülkéjének. A fülke műszerfala, gombjai, fogantyúi stb. teljesen megegyeznek a valódi gép megfelelő részeivel. A vezetés beidegzésének ez a módja csak akkor lehet hasznos, ha a gyakorlókészülék összes műszerei úgy reagálnak, mintha valóban levegbőbe emelkednék a feltételezett gép. E komplex feladatot egy megfelelően programozott számítógép segítségével lehet megoldani. Ha a pilóta beindítja a képzeletbeli hajtóművet, a műszereken máris leolvasható a fordulatszám, a hőmérséklet stb. Amikor a gép emelkedését „irányozza elő” a pilóta, a komputer a memóriájában levő adatok (súly, hajtóműteljesítmény, atmoszférikus és időjárási feltételek stb.) figyelembevételével kiszámítja, miként kellene reagálnia „igazi” gépnek az emelkedést parancsoló mozdulatokra —- mindez a másodperc tört része alatt bonyolódik le. A komplex repülésszimulátor bonyolult és drága szerkezet, de olyannyira hasznos, hogy a Pilóták kiképzésében ma már nél- külözhetetleng ■ s 3(EBeB3iaaSSBZSE33e9SS<@BSSB99SaSB Biológiai védekezés hatása az emberre A növényvédelemben sok szakértő a biológiai védekezés módszereiben látja a jövőt. Az eddigi tapasztalatok alapján azonban meggondolandó, hogy a biológiai módszerek csak különlegesen kedvező esetekben és helyzetben vezetnek eredményre, ugyanakkor nem veszélytelenek az ember és az állat egészségére. Mindezt egv kanadai példa is bizonyítja: Ebben az országban az utóbbi időben a lucemalevél- tetű elleni védekezésre egy gombát használtak fel. A szakemberek megállapítása szerint azonban ez a gomba embernél tüdőgyulladást és bőrbetegségeket idézhet elő. Napjainkban mintegy 46» gomba-. 80 baktériumfajt. és 225 vírust ismerünk .amelyeket fel lehet használni a növényi kártevők^ leküzdésében mint kártevő-ellenséget. Sajnos, a tudomány a fenti repertoár mellékhatásait, az emberre és állatokra vonatkozó kórokozó tulajdonságait kevéssé ismeri. „Delfin-orrú“ óriás tanker Még nem lehet tudni, hogy az óriás tankhajók építésében mi lesz a befogadóképesség felső határa. Annyi bizonyos, hogy egyre nagyobb tankerek hagyják el a dokkokat, s kezdik meg vándordíjukat a világtengereken. Az óriások sorába tartozik Nagy-Britannia egyik legújabb tartály- hajója, a 253 ezer tonnás „Esso Hibernia” is, mely 400 méter hosszú, 50 méter széles; utazósebessége 30 km óránként. Az óriás tankerekkel való nyersolajszállítás gazdaságosságához ma már nem fér kétség. Jóllehet hatalmas összegbe ketül egy-egy hajó megépítése, de elég hamar meg is térül az összeg Talán hihetetlennek tűnik, de tény, ho©r mindössze 16—18 ember teljesít szolgálatot az ilyen gigantikus tartályhajókon. A szállítás gazdaságosságának megteremtéséhez a konstruktőrök is nagyban hozzájárulnak. A képen jól látható „del- finorr” kialakításával például, mely áramlastani- lag optimális forma, több száz tonna hajtóanyag megtakarítást teszik lehetővé. Rakétatüzérség a földön és a levegőben A páncélelhárítás jelenlegi „sztárjai” az irányított, tehát vezetékes, vagy vezeték nélküli páncélelhárrtó kisrakétáik, amelyeket gépkocsira, csapatszállító járműre, helikopterre vagy repülőgépre szerelik. Egyre inkább előtérbe kerülnek e típusok hordozható megoldásai, amely lényegesen megkönnyíti az álcázott telepítést, s megnehezíti az elhárítást. A kísraktétákat általában hárompontos módszerrel vezetik a célra, ami annyit jelent, hogy a rakétát az irányzó és a cél által meghatározott irányaikon kell tartani, a cél közelében pedig már mind a három, tehát az irányzó, a 'rakéta és a cél pontjának pgybe kell esnie. Ha a rakéta eltér ettől a vonaltól, akkor az irányzó az irányzó szerkezet segítségével megállapítja az eltérés mértékét, majd az ennek megfelelő helyesbítő parancsokat továbbítja a rakéta fedélzeti berendezéseihez. A kisrakéták hatásos lőtávol- sága 500 métertől mintegy 6000 méterig terjed, s 400—500 mili- méter vastag páncélzatot képesek átütni. Súlyuk igen változó, általában 6—15 kilogramm között mozog. Sebességük 80—190 méter másodpercenként, s ez lehetővé teszi a rakéta szemmel való követését, ami egyébként előfeltétele a cél leküzdésének. A szocialista haseregek fegyverzetében több változatú, igen hatásos irányított rakétafegyver található, amelynek egy részét különböző rendeltetésű páncélozott harcjárműveken helyezték el. A nyugati hadseregek viszont egymástól függetlenül fejlesztik ki páncélelhárító rakétáikat, különböző követelmények alapján. Az angolok a „Swingfire”, az amerikaiak a „Tow”, a nyugatnémetek a franciákkal közösen kiaí»kííott „Milán” kisrakétára esküsznek, amelyeket harckocsira, páncélozott járművekre, helikopterekre kívánnak felszerelni. E típusok alapvető hibája, nagy holtterükben van, amely a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem volt 10Ó méter alá csökkenthető. I Kisrakéták a repülőgépen A rakéták alkalmazását a páncélelhárftás mellett természetesen a légierő is számításba vette, s különböző rendeltetésű rakétakonstrukciókat hozott létre. A repülőgép-fedélzeti rakéták, illetve kisrakéták egy cső-, portját hatótávolság alapján osztályozzák attól függően, hogy földön levő célok, vagy repülőgépek leküzdésére alkalmazzák őket. A rakéták rádiólokációs irányítással ,vagy mfraérzékelő- fejes megoldással működnek, ehhez azonban a pilóta vizuális megfigyelése szükséges, vagyis jól kell látnia a leküzdendő célt. Az infraérzékelőfejes megoldású rakéta hatékonyabbnak látszik a rádiólokációs irányítású rakétánál, mivel a e&l felderítése után a pilótának csak indítania kell a rakétát, s az önvezérléssel küzdi le a célt. A rádiólokációs irányítású rakétánál viszont a pilótának sa rakéta indítása után is követnie kell a célt, mível repülőgépe lokátorsugara vezeti rakétáját egészen a cél leküzdéséig. Az amerikai légikalózok a vietnami nép elleni agresszív háborújukban a „Bullpup” elnevezésű irányított rakétákat alkalmazzák a gátak és hidak rombolására, kompok és hajók elpusztítására. E rakétatípust a céltól 5—15 kilométer távolságból, maximálisan 4500 méter magasságból indítják. Hatékonyságát nagymértékben lerontja azonban a rádiólokációs zavarással szembeni érzékenysége, amely jelentősen csökkenti a rakéta találati valószínűségét. A szocialista hadseregeik légierői által használt rakétáik viszont magasfokú védettséggel rendelkeznek a rádiólokációs zavarással szemben, kiválóan alkalmasak a légiharc megvívására, a mozgó és kisméretű szárazföldi és tengeri célok leküzdésére. a nagy távolságban levő katonai objektumok elpusztítására. Mintapéldány — 200 millió dollárért Érdemes megjegyezni, hogy az ameriakiak állal fejlesztett „Mauler” típusú önjáró rakétarendszer, amelynél a tervezők a kísérletek során felmerült technikai nehézségek miatt a mintapéldány gyártásánál nem Jutottak tovább, mégis az addigi fejlesztési költségek meghaladták a 200 millió dollárt. A Mauler” kudarca után az amerikaiak a „Redeye” (Vörös szem) elnevezésű rakétarendszer fejlesztésébe fogtak, s 1965-ig eljutottak annak sorozat-gyártásáig. A „Redeye” rakétarendszertől az amerikaiak azt várták, hegy 3000 méter magasságig 500—3600 távolságon belül biztosan „fogja” meg a céW, s valósítsa meg a „Minden katona egy légvédelmi ágyú, maximális célkitűzést. A csapatpróbák során azonban kiderült, hogy a „Redeye” csak a támadó repülőgép után „lőhető, s nem tudja eldönteni, hogy melyik gép saját vagy idegen, tehát a saját gépét is lelőheti. A sorozatos problémák miatt az amerikai hadügyminisztérium máris elrendelte a „Redeye” továbbfejlesztését, korszerűsítését. Azt viszont a nyugati katonai szakértők is kénytelenek elismerni, hogy a szovjet haderő felszerelésében gondosan mérlegeit és minden szükségletnek megfelelő önjáró légvédelmi ra- kétamédszereb találhatók, amelyek nagy találati pontosságúkkal, időtől és napszaktól függetlenül képesek elpusztítani a kijelölt célt. 18., %, Kutatják a recehártyát Az örmény Tudományos Akadémia látáskutsat® laboratóriumában már évek óta vizsgálják a szem recehártyáját, amely — mint ismeretes — a látás útján szerzett mfomnácié elsődleges feldolgozását végzi. Egy élefcfe- roretinpszkóp nevű műszert ia kidolgoztak asz intézetben. A műszerrel béka és galamb recehártyája 50 pontjának bioelektromos aktivitását tudták figyelemmel kísérni. A laboratórium munkatársai kísérietsorozatot végeztek, amelynek során sikerült televíziós felvételeket készíteniük a recehártya biológiai aktivitásáról.
