Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-09 / 83. szám
Gagarin we/t az elsS A gyomai irodalmi színpad — Tiszafüreden Bizony sok ősz hajszál került A gyomai művelődési ház ifjúsági klubjának irodalmi színpada a hét végén Tiszafüredre utazott, ahol részt vesznek a szövetkezeti színpadok tavaszi találkozóján. Műsoruk címe: „Legyen mindenki jóllakott”. Tegnap, szombaton este a művelődési házban a községi KISZ-bizottság szervezésében jubileumi vetélkedőt rendeztek a KISZ megalakulásának 15. évfordulója alkalmából. A versenyen 10 csapat indult. Vasárnap este a szokásos táncest zárja a művelődési ház heti programját, az esten a közkedvelt Lézer-zenekar szórakoztatja a fiatalokat Űrhajós édesanyák „Minden ember az édesanyja gyermeke.» Anya nélkül nincs se költő, se hős.” Makszim Gorkij „Az én fiam...'’ Ha eljön az ideje, a gyerekek elhagyják a szülői házat Anna Tyimofejevna Gagarina is elbúcsúzott a fiától. „Lakatos lesz belőlem” — mondta a fiú. „Az a fontos, hogy tisztességes munkával megkeresd a kenyered” -=» gondolta az anya. Az élet mást hozott, mint amit a fiú tervezett. Repülő lett belőle. Az édesanya aggódott. Ügy gondolta, a legbiztonságosabb gyalog járni a földön, azért így írt fiának: „Alacsonyan szállj, kisfiam...” Honnan tudhatta volna az égi törvényt, hogy csak a nagy magasság és a nagy sebes, eég ad biztonságot És a fiú egyre feljebb szállt. És nem írhatta meg édesanyjának, micsoda ma. gasságokba szánja őt küldeni a hazája™ Anna Tyimofejevna elmesélte, hogy amikor meghallotta a rádióban, hogy az ő fia repül az űrben, kiszaladt a házból... Csak szaladt, azt se tudta, hová. Valaki utána kiáltott, megállította, gratulált neki, nyugtatgatta „Nem láttam én semmit a világon. Csak rohantam, hogy segíthessek neki... A moszkvai vonaton tértem magamhoz.” „Mondom a kocsiban a szomszédomnak: „Az én fiam van abban a hajóban, az én Jurám!” Hát akkor megtanulhattam, mi. lyen is az emberek szere tét e! Mintha mind a rokonom lett volna”. I leaiiosszalib nap Az a nap — mesélte Ale'k- szandra Mihajlovna Tyitova —, amikor az ó Germánja repült az űrben, •élete leghosszabb napja volt. A nappal és az éjszaka tizenhétszer váltotta egymást. Germán elaludt. De a Föld nem pihent ezen az éjszakán. Villogtak a rádiókészülékek zöld szemei, az emberek várakoztak. És az édesanya? — Apa azt mondta: „Nyugodj meg, hallod, a fedélzeten minden rendben van...” Én meg egy. re csavargattam a készülék gombját. Hátha felébredt Germán, hátha megszólal! A rádió csak hallgatott. Kinyitottam az ablakot Az ég egészen tiszta volt, tele csillagokkal. Néztem, hátha meglátok valami kis tüzet. De nem. Csak a csillagok ragyogtak...Ha egy közös gazdaság Le-[ nin nevét viseli, az nem szorul különösebb magyarázatra. Hogy a sarkadi volt Földmunkás szövetkezet jó 20 évvel ezelőtt Lenin nevét vette fel, azt azonkívül, hogy a lenini úton járnak, az is indokolja, hogy az alakulás napja egybeesett Lenin születésének 75. évfordulójával. A történelmi párhuzam és a két nép barátsága azonban a sarkadi Lenin Tsz esetében sem merül ki ennyiben. Négy évvel ezelőtt a sarkadiak egy Lenin-renddel kitüntetett ukrajnai kolhozzal alakítottak ki testvéri kapcsolatokat Azóta azon az éjszakán az édesanya hajába. „Az ember esak száll...” 1963. június 16-án a rádió hírül adta, hogy Valentyina Tye- reskova, a Szovjetunió állampol. gára felrepült az űrbe... ;— Először nem hittem a fülemnek — mesélii az édesanyja, Jelena Fjodorovna. — Minden összezavarodott, a szavak se- hogyse fértek a fejembe. De a szívem azt súgta: „ö az, a te Valjusád, a kislányod.” . Mikor Valja a technikumba járt .beleszeretett az ejtőernyős sportba: Egyszer csupa kék és zöld folttal ment haza. Édesanyja elsírta magát A kislány a nyakába ugrott, és össze-vissza csókolta: Mama, ne sírj’... Ez maga a boldogság: kilép az ember & gépből, és bele egyenest az égbe. Az ember csak száll, és énekelni volna kedve... És az édesanya szívével felfogta ezt az érthetetlen boldogságot. Örömkönnyek Szűkszavú a rádió közleménye: „Pályára juttatták a Szojuz—5 űrhajót, fedélzetén három főnyi , legénységgel... Az űrhajó paminden évben kicserélik zárszámadásaikat, figyelemmel kísérik egymás eredményeit. Évről évre látogatásokat szerveznek, a tapasztalatok közvetlen átadása-átvétele érdekében. Az elmúlt évben a sarkadi Lenin Tsz egy emlékplakettet kapott a magyar—szovjet' barátság ápolása terén végzett kiváló munkájáért. Az idei április 4-i ünnepi gyűlésen pedig a szövetkezet párttitkára azt jelenthette be a tagságnak, hogy az MSZBT Országos Elnöksége felvette a sarkadi Lenin Tsz-t a baráti társaság tagcsoportjainak sorába, rancsnoka Borisz Volinov ezredes...” — Repül az én fiam is, Bo- renyka. Hosszú éjszakákon át nem aludt ki a fény Prokopjevszk városka egyik magas épületének harmadik emeletén. Jevgenyija Izrailevna újra meg újra végig, olvasta fia leveleit, nézegette a régi fényképeket, olvasta az újságok izgatott jelentéseit. Réggel óta csörgött a telefon, jöttek a táviratok, a levelek, a vendégek. Sok vendége volt a köztársaság kiváló orvosának: bányászok, iskolások, régi mun. katársai... Ezt a nagyszerű asz- szonyt nemigen látták sírni. 1969. január 18-án Jevgenyija Izrailevna sírt. Nem szégyenkezett a barátok, az újságírók előtt. De szemében örömkönnyek csillogtak: a fia visszatért a földre. „Fényes patak” szülötte Sorseli falu neve csuvas nyelven „Fényes patak”-ot jelent. Itt él egy idős asszony, a világszerte ismert űrhajós, az űrt kétszer is megjárt Andrian Nyikolajev édesanyja. Számára fia még min. dig Andrjusa, ahogy a faluban hívták szeretettel. A család feje korán meghalt, Anna Alekszejevnára maradt a négy gyerek: egy lány meg három fiú. Az egyik közülük Andrian Nyikolajev. A fiúnak nehéz gyermekkora volt. De a család egyetértésben élt. Az anya, a csaknem írástudatlan asszony, rá tudta nevelni gyermekeit, hogy megértsék: „Senki a földön nem születik megbecsült embernek. Mutassátok meg az embereknek, mire vagytok képesek, és akor tisztelni fognak benneteket...” Sok mindent megadott az élet Andriannak: a hősi tettet a haza nevében, két űrrepülést, űrhajós barátokat, feleséget, gyermeket... És az anyai szeretet boldogságát. Amikor Andriantól megkérdezték, kinek köszönheti a legtöbbet életében, azt felelte: — Anyámnak. És ha tűzbe ké. ne tennem a kezem érte, akkor áe adósa maradnék, Éled a vásárváros kiállítás előkészítését. Hozzáláttak a pavilonok felújításához, festéséhez, takarításához, , Felújítják a Széchenyi fürdő felőli bejárati kapa vásár jelképét, Áz MSZBT új tagcsoportja: a sarkadi Lenin Tsz A májusban nyíló Budapesti j Nemzetközi Vásár területén I megkezdték az idei nagyszabású |
