Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-30 / 101. szám

A. OhockiJ: Ha jönnek a külföldiek TT ehát kedves elvtársak — ■ nyitotta meg a nagygyű­lést az áruház igazgatója —, el­érkezett a nemzetközi turistaév. Nem győzzük szemmel tartani a városunkba érkező külföldieket, annyian vannak De kérdem én: mit teszünk mi? Mit teszünk má annak érdekében, hogy min­den zökkenőmentesen menjen? Semmit, élvtáreak! Mégosak kellő felvilágosítással sem szol. gálhatuhk vendégeinknek. És miért? Mert nem tudjuk az ide­gen nyelveket! — Én tudok latinul! — kiál­tott közbe a rövidáru osztály ve­zetője. — A latin holt nyelv. Semmi­re se megyünk vele. — FUipcsák tud angolul! — hallatszott a sarokból, — Kedves Filipcsák, jöjjön közelebb! Bátran! Ne szégyellős. ködjön! A háztartási cikkek öreg el­adója félénken közeledett az eL nüki asztalhoz. — Parancsoljon.- Parancsol­jon — biztatta az igazgató és lelkendezve szorított vele kezet — Maga tényleg tud angolul? — Pardon me, igazgató elv­társ... Ez azt jelenti: .bocsánat — Nagyszerű! Harci feladatot kap Filipcsák! összeállít egy rö­vidke, a kereskedelemmel össze­függő szakszerű kifejezésekkel tűzdelt de könnyen érthető szó- tárocskát, amit lefordít angolra. Világos? Mi ezt sokszorosít- tatjuk és szétosztjuk osztályun­kon... Az öreg Filipcsák munkához látott Egy hét alatt elkészítette a szótárt Az igazgató kívánsá­gára olyan kifejezéseket kere­sett amit az eladó és a vásárió egyaránt értett Íme: „Nem tudom.* „Nincs” „Volt, de kifogyott1'* „Nem, vagyok jós.” „Adjon le néhány kilót akkor hordhatja.” „Nem látja, hogy ebédidő van?” „A kirakatból árut nem vé­stünk be.” „Előre megnézhette volna, hogy mit vesz.” „Nekem sincs száz kezem* „Nem szakadhatok száz felé.” „A kolbász nem ibolya, hogy szagolgassuk.” „Ne a kabátot szidja, ha egy­szer görbe a háta.” „Panaszt az igazgatóságnál csak minden hó első hétfőjén te­het” Az igazgató roppant elégedett volt Figyelmesen áttanulmá­nyozta a szöveget, majd így szólt: — Remek! De még lenne egy kiegészítésem, amit feltétlenül fordítson angolra: „Leltár miatt zárva.” „Legközelebbi áruház a másik városban.” Így már nyugodtan jöhetnek a külföldiek. Fordította: Krecsmáryné Baráté Rozália Anekdoták I V Húsvéti kelés — Vemifi bácsi vigyázzon erre » fiiira. mert az én játékomat tel. lesen szétszedte! (Kallus rajzaj A beszélő kutya \ Esküvői jelenet I Kém volna kedve esetleg énekelni? • (Szputnyik) l (A Quick-ből) 5 (Kesztyűs Ferenc píjza) j Már a gyerekek is Ha megengeded, bemutatom az édesanyámat. 1 (Szputnyik karikatúrája) Miért jössz haza ilyen későn az iskolából? Túlóráztam, mama, (Kallus rajza) Dr. Lillynek, a bos­toni egyetem idegfizio- lógusának sikerült el­érnie, hogy két delfiné telefonon beszélgessen egymással. Tekintve, hogy manapság nálunk két ember telefonkap­csolatának felvétele is csodaszámba megy, már e hír hallatán is el kell ismernie mindenkinek, hogy Dr. * Lilly világra­szóló dolgokat müveit az ő két delfinjével. Hát még a hír folytatá­sa: a kitűnő bostoni pro­fesszor szerint, a delfin magas értelmi képessé­geit tekintve. nincs messze az az idő, ami­kor az ember beszélni tud majd a delfinnel. A delfin megérti az em­bert. s az ember, meg­érti a delfint. Valahogy így: — Hogy van uram? — Maga kis csacsi — füttyög majd emberi szóval, ám egy kissé delfines felhangon a csodálatos tengeri em­lős... — Maga kis csa­csi. Én nő vagyok! — Pardon — mondja zavarában az ember. — Nem tesz semmit, víz alatt voltam. Csak a fejem volt kinn a víz­ből. De itt van a fér­jem, Dore. Vele váltson szót.. — KI keres? — bukik ki Dore orra a vízből. Parancsoljon velem. Miben állhatok, azaz­hogy, miben úszhatok a rendelkezésére? — Szeretném a véle­ményét hallani az em­ber és a delfin viszo­nyát illetően — így az ember, aki kiváncsi és imádja a másik vélemé­nyét. —■ Én azt hiszem... ugye hitvesem... szóval úgy vélem, hogy ezek a kapcsolatok mind gyümölcsözőbbek. Igen sokat tanultunk az em­berektől, önöktől. Igaz, kedvesem ? Telefonálni például, Eddig csak utraíiangOTi érintkez­hettünk egymással, most már telefonálni is tu­dunk. Aztán most már katonai szolgálatra Is bevonnak bennünket. Megismertük a mély­tengeri kábeleket, a BBBBsa«» «aaaaaaaaaasaaaaaaaaaaae ■ ■ ■ máron kölcsönösen meg- ■ értjük egymást az { emberrel... • Nos. valahogy így zaj- 5 lik majd le, talán nem : is sokára, egy kötetlen, ■ baráti csevegés, egy • ember és egy delfin há- S Biztató jövő I mélytengeri fel nem robbant bombák felszín­re hozásának módoza­tait... Ja, igen.,. És meg­tanultunk szórakoztatni is... igaz. kedvesem? Azt hiszem. kitűnően szórakoztatunk? Ném- debár? — De igen! Valóban nagyszerű látvány, amint ti, azazhogy Önök, kiugranak a víz­ből és... — Á, nem különö­sebb dolog az nekünk, de szívesen tesszük, mert szeretjük, és im­! a a zaspár között. Vagy le- » galább is majdnem így. • Mert az ember már ! megérti a madár, a ku- i tya, a majom, és a del- : fin nyelvét. S minden • bizonnyal eljön az az ! idő is, amikor egy bős- : toni, vagy prágai pro-" fesszor bátran kijelent­heti: — A tudomány jelen­legi állása szerint, már csak rövid idő kell és! az ember beszélni tud : majd — az emberrel! : Megértik egymást! * Gyurkó Géza § „Olyan lusta —> mondotta Agatha Christie egyik detektív- regényíró kollegájáról —, hogy ha a pénz a fán teremne, nem volna hajlandó megrázni a fa törzsét sem.” • • « Egy színésznő a következő szavakkal fordult Bemard Shaw-hoz: „Semmi nem zavar jobban, mint az a zaj, amit a későn ér­kező nézők okoznak, amikor már mondom a szöveget” „Pedig van ennél kellemetle­nebb nesz is — válaszolt moso­lyogva az angol drámaíró: — az a zaj, amit azok a nézők okoz­nak, akik akkor távoznak a nézőtérről, amikor a színészek még beszélnek.” • • * Picasso a következő levelet in­tézte egy műkereskedőhöz: „A képet én festettem. Hajlandó va­gyok a későbbiek során szig­nálni — ez azonban 200 dollár­ba kerül.” A műkereskedő így válaszolt: „Köszönöm, nekem bőven elég az ön levele. Majd ráragasztom a kép hátuljára.” • • • Amikor Max Liebermann el­ső ízben látogatott ei Edward Munch berlini kiállítására, a következő nyilatkozatot tette: „Mások általában többet mu­tatnak, mint amire valóban ké­pesek. Munch okos ember, ép­pen fordítva csinálja”. • • • A közismert sznob Ocsar Wil­de meglátogatta műtermében James Whistlert A festőállvá­nyon félig készen állt a későbbi híressé vált festmény, a Noctur­ne in Blue and Gold, Wilde egészen közel lépett a képhez és rámutatott a kép egy pont­jára: „Itt a fénnyel valami nem stimmel”. „Vigyázzon — kiáltott rá in­gerülten a festő, — a festék még egészen friss!” — Nem tesz semmit — válaszolt a költő, — kesztyűben vagyok. • • • Alberto Sordi London külvá­rosait járta, meg akarta ismerni a város kevésbé ismert részeit is. Hideg, esős vasárnap reggel volt. Egyszerre csak megpillan­tott egy férfit, aki a háza előtti kiskert kapuját festegette. — Elnézést uram — állt meg kíváncsian Sordi — ehhez a munkához nem tudott volna egy kellemesebb napot választani? — Drága uram — válaszolt mély sóhajjal az angol — ha olyan felesége lenne,' mint ne­kem, ön is szívesebbcc festene kerítést ebben az átfőzött idő­ben. • • • Schleiermacher filozófus (1768 —1834) valahol Dél-Olaszország- ban fárasztó napja után betér egy vendéglőbe. A pincér ud­variasan átnyújtja az étlapot. Schleiermacher hasztalan ku­tatja végig zsebeit, sehol nem találja szemüvegét. Ekkor így szól a pincérhez: „Legyen olyan szíves, olvassa fel, mi jót lehet kapni!” A pincér szomorúan megrázza a fejét: „Sajnálom uram, én sem tudok olvasni.” * * * Egy műgyűjtő Hollandiában „garantáltan” eredeti Rembrandt képet vásárolt, A képre ráfes­tett egy griccses malmot, hogy akadály nélkül kivihesse az or­szágból. Hazatérve benzinnel le­mosta a friss festéket a vászon­ról. Ekkor azonban eltűnt a Rembrandt kép is, alóla egy Viktor Emánuel portré bukkant elő. • • • A férj Indulásra készen áH az'előszobaajtóban, amikor a fe­lesége utánakiabál: „Egy perc múlva én Is készen vagyok, szí­vem ... Addig lemoshatod a ko­csidat a kertben.*

Next

/
Thumbnails
Contents