Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-30 / 101. szám
Éljen és virágozzék a magyar és a szovjet nép testvéri barátsága! Képzőművészet: Kiállítások megyénkben Gazdag Képzőművészeti program lesz Békés megyében május első hetében. Sarkadon 2-án • művelődé* háziban Kohám György, Koezta Rozália, Győrfy Ilona. Vlasies Károly festőművészeik műveiből nyűik kamarakiállítás. A mező- herényi művelődési házban, ugyanezen a napon tempera- és aflcvanell képekből összeállított anyagot mutatnak be, ahol több Kohán alkotást is láthatnak az érdeklődőik. Május 3-án Békésen, a járási művelődési központiban „Egyedi grafika” című fciáflításs anyagot mutatják be Gera Katalin szóborterveáből, Mladonyiczky Béla. Koszta Rozália és Liptálk Pál grafiíkádböL Gyomán e napon a Képcsarnok Vállalat „Sokszorosított grafika” című kollekcióját, Füzesgyarmaton a gyulai járási művelődési központ képzőművészeti körének gyűjteményes anyagát, Déva- ványán fotó szakkörük képeit állítják ki. A kiállításokat a megyei művelődési központ rendezte. Valamennyi május 15-ig tekinthető meg. A tolmács E steledett, amikor be- fejezték a munkát. Az olasz ment elől. s nagy hangon magyarázott. A fiú csak a vállát voúogatta. Ekkor az olasz megállt, az arcára mutatott. — Facia. — Facia. — ismételte a fiú. — Come sei chiamo cvesto? — Facia. — vágta rá a gyerek. A tanyában tovább folytatódott a furcsa diskurzus. A gazda és a cselédek csodálkozva hallgatták őket. Az olasszal eddig senki se tudott szót érteni. 1917-et Írtak. A kétsopronyi Laurinyecz tanyán egy cselédA „szürke derékhad“ szerény tagja Csendes, szerény megjelenésű munkásember, aki talán csak hallomásból ismeri a hangosabb szóváltást. Az a típus, akire azt szokták mondani, hogy a légynek sem árt Ez igaz is, ám a munkában, példamutatásban annál inkább jeleskedik. Talán éppen szerény magatartása az oka, hogy többnyire a „szürke derékhad” tagjaként tartják számon, azokhoz sorolják, akik a derék, becsületes munkások nagy többségét alkotják. Krizsán Pál, a Békéscsabai KB. töttárugyár kelmekikészítő-üzeBefejeződött a járási kulturális seregszemle Gyulán Gyulán, a zeneiskolában nagyszámú közönség előtt rendezték meg a járási úttörő kulturális seregszemlét. A végig színvonalas műsorból kiemelkedő teljesítményt nyújtott Karancsi Ildikó, Hoffman Irén lökösházi, Pópa Mária kétegyházi, Szalai Ágnes sarkadi, Lőrincz Judit és Molnár Edit sarkadi kispajtások versenyszáma. Az úttörőelnökség a teljesítmények alapján aranyoklevéllel jutalmazta az 1905-ös számú Bágvári Endre és a 2395 számú Zrínyi Ilona úttörőcsapatot. A díjakat Pataki József úttörőtitkár adta át mének — ahogyan ők mondják: az appretúrának — a csoport- vezetője s egyben a nyolc tagú Petőfi-brigád vezetője is. Nem véletlen, hogy munkatársai — akik szeretik és megbecsülik — öt tisztelték meg e kettős funkcióval. Keréken harminc éve dolgozik ebben az üzemben, szinte gyerekemberként került ide. Munkája olyan természetű, amire azt szokták mondani, hogy „nagyon oda kell figyelni”, hiszen szinte minden kelmevégnek más a kikészítésd technológiája Aztán meg a többféle kikészítőgép — Fleissner-dobszárító, Brückner szegláncos spanoló, a bolyhozó, a hallender és a rollni — kezelése és beszabályozása sem gyerekjáték. Azt sem érdektelen tudni, hogy ez az üzem évente több, mint két és fél ezer tonna kötött kelmét készít elő szabásra. A brigád vezető nagy ügyszeretettel látja el munkáját, amely nyáron talán még nehezebb, hiszen — „meleg üzem” lévén — ilyenkor az emberek itt többnyire egy szál rövidnadrágban dolgoznak. Krizsán Pál nemcsak univerzális munkaerő — valamennyi kikészítőgépen tud dolgozni —, hanem gépészetileg is ért a masinákhoz, kisebb meghibásodásoknál nem szorul a. TMK-ra... Képességeit, szaktudását nemcsak közvetlen munkatársai ismerik el. hanem felettesei is. Erről tanúskodik, hogy a kisebb elismerések, jutalmazások mellett az elsők között kapta meg annak idején a sztahanovista oklevelet, amelyet háromrendbeli Kiváló Dolgozó, végül pedig a Könnyűipari Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetés követett Szabad idejében a családnak, a ház körüli kis virágoskertnek él. Másoktól tudom, hogy évekkel ezelőtt kedvenc „hobbyja” volt a biliárd, sok versenyt nyert meg annak idején a kötöttárugyár színeiben... — kazár — H gyerek megtanult olaszul. Tanára Pietro Bottalini olasz hadifogoly volt. \ogy milyen módszerrel érte el a gyors sikert az olasz, arra már nem emlékszik Tóth János. Nem csoda, hiszen több, mint öt évtized telt el azóta. Csak arról az ellenállhatatlan vágyról beszél, amely arra sarkallta. hogy minden áron szót értsen a dallamos beszédű idegennel. A szavak úgy ragadtak rá, mint falra a malter. Nyilván jó érzéke volt a nyelvhez. Megrázza a fejét. — Csak a vágy tüzelt. — erősíti meg korábbi megállapítását. — Pietro magányos volt. Megsajnáltam. A kíváncsiság sem hagyott nyugtot. Azon törtem a fejemet, hogy milyen lehet az ország, ahonnan jött Mikor elment a tanyáról megkönnyeztem. Nagyon összebarátkoztunk. A tanyán senki se tudott beszélni vele, csak én. 16 éves voltam. — Tovább képezte magát? — Ugyan, egy cselédgyerekl Erről szó sem lehetett, kilencen voltunk testvérek. Nekem csak a munka jutott osztályrészül. 1919-ben beálltam vöröskatonának. A Tanácsköztársaság bukása után hetenként jelentkeznem kellett a rendőrségen. Gyanús ember lettem. — Nem felejtette el azt. amit Pietrotól tanult? ,— Memorizáltam. Fel-fel idézgettem magamban a beszélgetéseket. Természetesen olaszul. Nem is tudom miért ragaszkodtam annyira ehhez a nyelvhez. Hiszen semmi reményem nem volt, hogy valaha hasznát vegyem. Aztán mégis. A véletlenen múlott. Két éve dolgoztam már a Barneválnál. Kocsikísérő voltam. Egy napon azt mondja a tulajdonos, menjek haza. tegyem rendbe magam, másnap Olaszországba kell kísérnem vonaton a szállítmányt. Ezt követően majdnem két évtizeden keresztül jártam ki Olaszországba. Közben más nyelvet is elsajátítottam. Ütitársaim ugyanis szerbek, németek, csehek voltak. Minden alkalmat megragadtam, hogy kapcsolatot teremtsek velük. Persze az utazások és a gyakori átrakodás nagyon kifárasztott. — Mikor figyeltek fel « nyelvtudására? — A tulajdonos csak azzal törődött, hogy hiánytalanul adjam át az árut. A felszabadulás után is ebben a gyárban kezdtem az új életet. Tele voltam ambícióval, pedig már erősen őszült a hajam. 1946-ban lettem a párt tagja. Nagyszerű, de nehéz feladatokkal kellett megbirkóznunk. 1962-ben mentem nyugdíjba. Mezőmegyerre költöztem, s a Béke Termelő- szövetkezetben területet vállaltam. Szeretem a mezőgazdasági munkát. 1966-ban történt. A házam előtt megállt egy gépkocsi. Azt mondja a sofőr, azonnal öltözzek át és menjek vele a gyárba, mert egy olasz üzletkötő érkezett. Az olasszal senki sem tudott beszélni, hát valakinek eszébejutottam. Négy éven keresztül voltam a Baromfiipari Országos Vállalat békéscsabai gyáregységének a tolmácsa. De hasonló munkakörben dolgoztam a Hűtőházban és a Konzervgyárban is, amikor olasz szerelők dolgoztak. T óth János 71 éves. öt nyelven beszél. Nem mindennapi adottsága révén többre vihette volna az életben ,ha fiatal korában tanulhat. De az a kor, amelyben született, nem az ő fajtájának” kedvezett. Serédl János Hatvani Dániel: Előre megfontolt szándékkal Kőrös vidéki Vízügyi Igazgatóság, Gyulai Szakaszmérnöksége értesíti az érdekelt gazdaságokat termelőszövetkezeteket, szakcsopor. tokát és egyéni termelőket, az alábbi helyeken és időben gátkaszáló árverést tartunk Fekete-Körös bal parti töltés, Remete közúti híd, május 2-án 9 órakor Fehér-Körös jobb parti töltés, Gyulavári közúti híd, május 3-án 9 órakor Deltái lokalizáló töltés, Gelvács, Soós- féle őrház, május 4-én 9 órakor Fehér-Körös bal parti lokalizáló töltés, Gyulavári közúti híd, május 5-én 9 órakor Fehér- Körös bal parti töltés, Gyulavári közúti híd, május 8-án 9 órakor Kettős-Körös bal parti töltés. Dobozi közúti híd, május 9-én 9 órakor Kettős-Körös bal parti töltés, mezőberényi köz. úti híd, május 11-én 9 órakor Kettős-Körös bal parti töltés, köröstarcsai közúti híd. május I2-én 10 órakor Hármas-Körös bal parti töltés, gyomai közúti híd, május J5-én 10 órakor, Kettős-Körös bal parti töltés, békési közúti híd május 10-én 9 órákor. Felhívjuk az egyéni érdeklődők figyelmét, hogy a gátkaszáló évi bérét, és az óvadékot a helyszínen készpénzben kell fizetni. Állami vállalatok, mg. tsz-ek a fizetési megállapodást és cégbélyegzőt hozzák magukkal. KÖVTZIG Gyulai Szakaszmérnökség vezetője. «Mandula-műtét" Sándortelepen Világosság árad az ágasegyházi halászcsárda előtti parkoló, helyre. Berta János jobb oldalra lehúz, fékez. — Máris itt vagyunk — mondja, szinte természetesnek tartva, hogy a fiúk még betérnek egy italra, mielőtt hazamennének: De Zoli idegesen mutogat: — Tovább megyünk ám. Keresztül a falun és majd balra. Majd szólunk előtte... — A sofőr visszaindex-szel az útra, dárektbe kapcsol, csipetnyi bősz. szúság fészkelődik az agyában, tudja, hogy megint valami istenverte diüőútra kell hajtania. Sándortelep felé térnek le. Széles, homokos út ez, sok-sok huppanóval. A bukdácsolástól a kocsi folytan változó mélységben világítja meg az utat. Jobb. ra a gazdaság gyümölcsöse, balra ritkás erdő. irtás utáni nagy tisztásokkal. Egy jó kilométer után az út kettős kanyarral fordul be az erdőbe. Az alacsony, borókás növényzetet mind sudá- rabb nyárfák váltják fél. Tanya, ember sehol. Az eget csak az út felet látni. Bújkáló holdvilág 12. Ez az erdő valójában egy jókora homokhalmot borít be, az úgynevezet Vaskapu-hegyet Né_ hol így is észlelni, hogy lejtős. Téli időben, amikor hó van, a gyerekek szívesen kijönnek ide szánkózni. Jobbról egy tanyabejáró út ágazik le. Amikor mellé érnek, Zoli ezt mondja: — Megérkeztünk. Itt álljon meg >— A kocsi még gurul vagy húsz métert, eközben a jobb oldali fák mel-, lé húzódik. 2 öli arra gondol, hogy legjobb volna mindjárt elkezdeni... Berta János a mellette levő ajtót kicsit megnyitja, kigyuladt a belső világítás. Zoli szeme társára villan, aki ebben a pillanatban mond ie végleg a karate alkalmazásáról. A sofőr erős, díjbirkózó külsejű ember, a kocsiban nincs elég hely a lendülethez, ezért könnyen elvétheti az ütést. Méghozzá úgy, hogy a sofőr el s^m szédül, akkor pedig fölénybe kerülhet.. De legjobban az zavarja, hogy a sofőr oldalt néz, ezért könnyen észreveszi, ha a kezét emeli. Marad á „mandula-műtét”. — Százkilencvenkét forint — mondja a sofőr, s Robi, mivel látja, hogy 96-ot mutat az óra, megállapítja, hogy nem számolt többet, mint ami az oda-vissza útra Jár. Zoli a zsebébe nyúl, előveszi a tárcáját, megint hátra néz, de mivel nem történik semmi, elkezd keresgélni. Megnézi mindkét rekeszt, ahogyan ilyenkor szokás, a személyi igazolvány félig kilóg a tokból. — A fenét, itt nincs, mondja Zoli és újból hátranéz, közben a zsebeibe nyúlkál. — Ott kell annak lenni — erősítgeti Robi — én magam láttam, hogy a Hírősben odatettél nyolcszázat — A motor alapjáratban duruzsol, tompított fény vetődik a füvesi, faleveles erdőszél' kis szakaszára. A Bíró-tanya, ahová a bejáró út vezet, nem lehet messzebb 50— 60 méternél, de a fák miatt nem látni oda, meg a tanya is háttal van az útnak. Különben is rég lefeküdtek... A sofőr továbbra is nyitva tartja az ajtót kis résnyire, jobb keze azonban a volánról lassan átcsúszik a szomszédos üléstámla szélére. — Ha odatette, aké kor az ott is van — mondja, hangjában árnyalati türelmetlenséggel. Robi eközben észrevétlenül a zakója zsebébe nyúl, s a nagykabát alatt kinyitja a bicskáját. Sohasem lehet tudni. „Ha szorul a helyzet, átvágom a torkát.” — Aztán magia is elcsodálkozik. mennyire nincs semmi izgalom a hangjában, amikor ezt mondja: — Nem baj, bemegyünk apádhoz, majd a Pista bácsi kifizeti. — A sofőr erre nem szól semmit, ellenben egy könnyed mozdulattal elveszi a tokból kilógó személyi igazol_ ványt, hunyorogva néz a fiúra” — Tula idonképpen hol laksz te? — kérdi tőle Pillanatnyi kétségbeesésében
