Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-29 / 100. szám

Szót kért megyénk Balogh László és Varga Istvánná megyei küldöttek felszólalása A Hazafias Népfront V. kongresszusának há­romnapos tanácskozásán megyénket 37 küldött képviselte. Az ország és benne megyénk érde­keit szolgáló eszmecserében szót kapott a Ha­zafias Népfront békési járás küldötte Balogh László és Szeghalom nagyközség képviselője Varga Istvánná. Mindketten a munkáról, az al­kotásról, * mindennapi tetteikről szóltak, amit nem helyettesíthet a puszta érzelem a szocia­lizmus építése iránt. Hangsúlyozták, hogy a fe­lelősség serkentésével nagyon sokat tehet * népfront, mert az emberek csakis e felelőssé­gük teljes tudatában érzik magukénak a köz­élet örömeit, gondjait. A közéleti munkálkodóé, így válhat társadalmilag hasznos tevékenységgé. Hozzászólásukat, az alábbiakban közöljükz Több megbecsülést a szSvetkexefi mozgalom első úttörőinek Min* tsz-títoSk, tóvatébam & foglalkozásom következtében ér­deklődési köröm elsősorban a mezőgazdaság. Ezzel foglalko­zom, a parasztság körében éleik és közöttük nőttem fel — kezd­te beszédét Balogh László. — így engedjék meg, hogy első­sorban a parasztságot és a me­zőgazdaságot érintő kérdésekkel foglalkozzam^ Az ország felszabadulása óta & parasztság élete is megválto­zott, Aktív részesévé vált a szo­cialista mezőgazdaság nagyüze­mi termelésének. Megyénkben is az utolsó 10 év alatt a terméLö- szövetkeaetek nagy többségié megerősödött, jól gazdálkodik, kivéve a mostoha természeti adottságokkal rendelkező szövet, kezeteket. Létrejöttek mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek ér- dekképvisétetri szervei, a Terme­lőszövetkezetek Országos Taná­csa és annak Területi Szövetsé­gei. Ilyen körülmények között a Népfront szerepe is megválto­zott, a termelőszövetkezeti tag­sággal kapcsolatban. Csak helyeselni tudom a Ha­zafias Népfront bizottságainak a fez-parasztság felvilágosítását, politikai nevelését, a községek közéletében való részvételének további szorgalmazását. Igényel­jük a községekben, városokban a munkás—paraszt találkozók szervezését. Ismeretes, hogy a szövetkezeti mozgalom fejlődésének első sza­kaszában csak a földjükhöz ra­gaszkodó parasztság maradt a termelőszövetkezeteinkben. A fiatalság és a parasztság egy ré­sze igyekezett az iparban elhe­lyezkedni. Ott is megálltak a helyüket becsülettel, de így pa­rasztságunk a népességben kép­viselt régi arányának majdnem felére csökkent. így kisebb lét­számmal kellett és kell biztosí­tani az ország legdrágább kin­csének — földjének gondosabb bérnövelését, népünk eddiginél magasabb szintű ellátásált, és a külkereskedelem igényének le­hető nagyobb arányú kielégíté­sét. Későbbi fejlődés során a paraszti munka fokozatosan ala­kult át földművelő szakmunká­vá Mind nagyobb szerepet ka­pott a technikai eszközök beve­zetése, a gépesítés. Ez a fizikai munka megkönnyítését, nagyobb terméseredmények elérését hoz­ta. A parasztság mind közelebb kerül munkaviszonyáit tekintve a munkássághoz. Az eredmények mellett azon­ban még mindig vannak hiá­nyosságaink és lemaradásai a mezgazdaságnak; csökkent a cukorrépa-termelés. kevés a zöldségféle, vagy a tejtermelés, és még egy pár cikk. A paraszt­ság tudatában van annak, hogy a népgazdaság részére ezeket a termékeket neki kell előállítani. Azonban a termelési kedv ki­alakításához újabb közgazdasá­gi szabályzók szükségesek. Ezek­nek a szabályzóknak kialakítá­sa már folyamatban van, s re­méljük. hogy a szűk keresztmet­szetű cikkek termelése újból M fog lendülni. Javaslom, hogy a gyümölcs- és zöldség-hiányok áthidalására a Hazafias Nép­front bizottságom fejtsenek ki felvilágosító munkát, a házfiker- takben történő termelés növelé­sével Átmenetileg ez a leggyor­sabb segítség e téren. A dinamikus nagyüzemi fej­lődés feltételezi azt, hogy a ter­melés szintjének fejlesztése mel­lett, a mezőgazdaságban fog­lalkoztatottak létszáma tovább csökken a mind modernebb technika mellett, kevesebb ké­zierő szükséges. Emellett azon­ban a dolgozók műszaki és •technikai tudásának is emelked­nie kell. Mert nem mindegy az, hogy a kasza vagy a kombájn törik össze. A magasabb szintű gépesítés igényli az ehhez értő, erre képesített fiatal szakmun­kásokat Sajnos a mezőgazdasá­gi termelőszövetkezetek nagy szakmrmkáshiánnyal küzdenek. A gépesítés állandó fejlődése meűleitt az idős tsz-tagök kép­zettsége lemarad. A fiatalság pedig nem törekszik a mezőgaz­daságban dolgozni. Sok esetben a , »zülölt, nehezítik a mezőgaz­daság , szakembcr-utáinpótlását Hogy is választana mezőgazda- sági szálánál az a gyermek, ki­nek szülei azzal ijesztgetik: „ha nem tanulsz, akkor mehetsz a tsz-be dolgozni”. Ez káros né­zet. Ennek az a következménye, hogy ösztöndíjak, támogatások sem elegendők arra, hogy a fia­talság a mezőgazdasága irányú szakképzést válassza. Sőt a me­zőgazdasági technikumokban végzett fiatalok sem a mezőgaz­daságot, hanem nagy' részben más munkakört választanait maguknak. Pedig nézetem sze­rint a mezőgazdasági termelés igen szép szakma. S a jövedel­mi lehetőségeik elérik, sőt túl­haladják az iparban — vagy a kereskedelemben elérhető jö­vedelmet, ha becsületesen, szor­galmasan, leikidsmeneíitel dol­goznak. Javaslom: a Hazafias Nép­front minden szinten, városon és falun egyaránt a tanácsi szer­veknél, iskoláidban, tömegszerve­zeti munkájukban tűzzék ki elsőrangú feladatuknak — a mezőgazdasági szakma ellen ki­alakult érthetetlen, káros elő­ítéletek megszüntetését, megvál­toztatását. Tegyenek meg min­dent, hogy a mezőgazdasággal összefüggő földműves szakmun­kás foglalkozási ágazatok rang­ját társadalmunkban a megfe­lelő helyre sorolja a közvéle­mény. A továbbiakban a tez-tagsátg szociális ellátási szintiének, a munkásság szintjéhez történő emeléséről szóit. — Megbíztak azzal — mondotta —, hogy e területen pár kérdés megoldá­sának felszínen tartása vagy sür­getése érdekében szóljak. Az egyik: a tsz-tagság nyug­díjkorhatár egységesítése. Igény­lik a fez-tagak a nyugdíj alap­jául szolgáló átlagkeresetek megállapításának egységesítését is. Itt visszatetszőnek látják azt, hogy az ipari dolgozók részűk­re legkedvezőbb utolsó évekből e 3 évet kiválaszthatják, addig a fez-tag az utolsó nyugdíj évé­ben élért kereset alapján kerül nyugdíjazásra. Ekkorra már a 65 éves emberek a termelés­ben igen kis szerepet tudnak játszani vagy egyáltalán nem tudnak dolgozni a munkában becsületesen megöregedett fez- tagok. Felhívták a figyelmet — és sérelmezték a veterán termelő­szövetkezeti tagok, hogy hátrá­nyos helyzetbe kerültek a ké­sőbbi nyugdíjazott fez-tagokkal szemben. 1967 előtt minden tsz- tagnál havi 900 forint átlagke­resetet vettek nyugdíjalapul és ennek 35 százalékát folyósítot­ták nyugdíjként. A későbbiek során a ténylegesen elért jöve­delmük alapján kapták nyug­díjukat. így előfordult olyan eset, hogy aki féle annyit dol­gozott, de már az új rendszer szerint került nyugdíjba, jóval több nyugdíjat élvez, mint azok a veteránok, akik a szövetkezet­tel alapították. Pedig általános vélemény az, hogy a szövetke­zeti mozgalom első dolgozóinak, Nagy megtászteltébésnék tar­tom, hogy szót kaptam a ta­nácskozáson. Békés megye szeg­halma járásának küldötte va­gyok. Pedagógus — kezdte e rö­vid bemutatkozással felszólalá­sát Varga Istvánná. Azért kértem szót — mondot­ta —, hogy a népfront ifjúság- politikaá feladatairól, eredmé­nyeiről, és hiányosságaiból szól­jak áltálában, Békés megyére és Szeghalomra vonatkoztatva. Szí­vem szerinti téma ez, mert pe­dagógus és kétgyermekes csa­ládanya vagyok, s így valóban érzem a szülőre és a pedagó­gusra háruló óriási felelősse­get, de közel áll hozzám a kér­dés azért is, mert mint községi népfront-elnöknek, gyakran lát­nom kell a népfront feladatát is a nevelés kérdésében. Az MSZMP központi Bizott­sága 1970 február^ ülése megha­tározta, hogy mit vár a nép­fronttól ezen a téren: az ifjú-' ság lakóterületi foglalkoztatásá­nak biztosítását,, az ifjúság szá­mának növelését a választott testületekben. Mi Békés megyeiék úgy érez­zük, hogy mindkét feladat meg­oldásában jelentős lépéseket tettünk előre.- A fiatalok lakó- területi foglalkoztatásában nagy segítséget jelent megyénkben az ipartelepítés. A fiatalok számát növeltük a helyi tanácstagi vá­lasztásokon és a népfront vá­lasztásokon. Tudjuk, hogy a számok kedvező alakulásával még nem oldottuk meg a ránk háruló feladatokat. Az elmondottakból eredően kísértük nagy érdeklődéssel az ifjúsági törvény előkészületeit és megszületését. Szocialista de­mokráciánk kiszélesedését is látjuk ebben a törvényben. Jó, ha sokan izgulunk azért, hogy ifjúságunk élni tudjon törvény­adta lehetőségeivel, mert ez a törvény nem ajándék, hanem óriási felelősség. A mindennapi az úttörőknek sokkal saagyobfo az érdemük, több nyugdíjellá­tást érdemelnének, mimt ans jelenleg van. Tisztában vagyunk azzal, hogy az államháztartás pénzügyi eszközei nem korlátlanok, csak a vele szemben támasztott igé­nyek nagyok, mégis remélem azt, hogy az előbb említett kér­dések anyagi lehetőségek sor­rendjében élőbb-utóbb megoi- dódnak. • Utazásaim során, mint ország- gyűlési képviselő sokszor olyan jelenségeket tapasztalak, hogy azokkal kapcsolatban fel is me­rül bennem a részbeni megol­dás lehetősége. Egyes beruházá­sok keretében — tisztelet a ki­vételnek — olyan állatférőhe­lyeket alakítanak ki, amelyek már nem is istállók, hanem be­ton várak. Ezeket a beruházáso­kat előregyártóit könnyű pa­nelekből kisebb költséggel is elő lehetne állítani A megta­karításból országos szinten meg lehetne teremteni a szociális juttatások fejlesztési alapjának egy részét. életben tapasztalhatjuk, hogy if­júságunkban rengeteg a hasz­nos. energia, csak irányt és te­ret kell adnunk és nagy dol­gokra képesek. Ezért tartja szükségesnek a Hazafias Nép­front megyei bizottsága, hogy e törvénnyel ne esek a fiaitalok ismerkedjenek, és éljenek a fel­kínált lehetőséggel, de' felnőttek, vállalatok, tsz-ek, vezetők és beosztottak is ismerjék és tart­sák is be. Hiszen jövő társadal­munk olyan lesz, amilyenné fia­taljaink teszik, és fiataljaink olyanok, amilyenné a mai fel­nőtt generáció neveli. A nevelés, az ifjúságért érzett felelősség, az első tudati ráha­tás a családban kezdődik. A családot sem törvény, sem in­tézkedés nem pótolhatja. A család felelősségét a társadalom és az állam nem vállalhatja, mert ez ad először irányt gyer­mekeink gondolatainak, tevé­kenységének. Növelni kell te­hát a szülőkben ennek tudatos­ságát, felhasználva a íomegkam- mundkációs eszközöket, a Peda­gógiai Bizottságot, a Szülői Munkaközösséget és a Szülők Akadémiáját. Oda kell hatnunk, hogy ne csak az iskolában, de a munka­helyeken is érezzék: a nevelés nemcsak az iskola feladata. Hányszor halljuk az idősek el­néző, legyintő vagy vádló és le­dorongoló ítéleteit, pedig az if­júságnak segíteni akaró, a hi­bákat kijavító, a nagyobb ta­pasztalattal rendelkező felnőt­tek megértésére van szüksége. Persze, erről beszélni könnyebb, mint a valóságban átélni. Mert korunk rohanó világában mi felnőttek is mindig úgy érez­zük, hogy lemaradtunk, nincs erőnk és energiánk mindenre, s egyrészt ezért vagyunk türelmet­lenek gyermekeinkhez, ezért nem játszunk velük, s ezért kér­Ár Ifjúsági foryeny nem ajándékj hanem óriási felelősségvállalás jük őket, hogy „ne nyúzz már kisfiam”, meg „fáradit vagyok, maradj csendben”« Társadalmunk jogos igénye és elvárása fiatalok személyiségé­nek teljes kibontakozása, a he­lyes világnézetre, a helytállásra nevelés mindazoktól, akik fe­lelősek ifjúságunk formálásáért. Ebből jelentős szerepeit vállal­nak a különböző művészeti ágak, főként és leghatásosabban az irodalom és a fűm. Aggasztó viszont az, hogy ezek nagy ré­sze a negatív eseteket, példá­kat dolgozzia fél — feltehetően, oktatási szándékkal —, de fia­taljaink nem mindig ezt látják meg és érzik, vagy értik. El­gondolkoztató az is, hogy ko­runk szinte nélkülözhetetlen, kelléke a televízió, milyen nagy arányban ad teret a kriminek, amely egyrészt idegileg kimerítő a fiatalokra, másrészt sok időt igényei, sok esetben a pihenés rovására. Néhány szóban az oktatásról äs szeretnék beszélni. Hku Pál véleménye volt az ifjúsági tör­vény előterjesztésekor, hogy a több tudás megszerzése nagyobb energiát, kitartást igényel, s ért csak hatásos pedagógiai módszerekkel könnyíteni lehet, de szórakozássá változtatni so­hasem. Nő tehát a pedagógu­sokra háruló feladat, de nő ben­nünk a féltés és az aggódás is gyermekeink miatt. S egyre többen ég határozottabban vall­juk, a tananyag megrostálásá­nak szükségességét, mert látjuk, hogy kell a szabadidő, kell a játék, kellenek a gondtalan órák, ha nem akarunk a moz­gáshiány miatt beteges, szelle­mileg kifáradt gyermekeket lát­ni magunk körül. Ifjúságunk lelkesedését me­gyeri szinten és Szeghalmon, va­lamint az egész országban le­mérhettük a Hazafias Népfront újraválasztásakor, amikor egy­részt szívesen vállalták a nép- frowtmunkába való bekapcso­lódást, másrészt segítették a szervezésben és véleményüket is elmondták az elmúlt négy év munkájáról, valamint javasla­taikat az elkövetkező ciklusra. Art hiszem, egyetért velem a Tisztelt Kongresszus abban, hogy jó az, ha beszélünk az ifjúságról, de sokkal jobb iaz, ha teszünk értük. Az ifjúsági törvényben is az a legmegnyug­tatóbb. hogy megvalósítását biz­tossá teszi a végrehajtás idő­ről időre való ellenőrzése. © Azok a törekvések, melyek­ről megyénk két küldötte szá­mot adott a kongresszusnak, igazolják: a Hazafias Népfront megyénkben is a legszélesebb népakaratot kifejező tevékeny­séget folytat. A továbbiakban is jő lehetőséget biztosít a közös célért munkálkodni akaróknak. Eeeskár János

Next

/
Thumbnails
Contents