Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-25 / 96. szám

Az üzemekre vár a tejellátás problémáinak teljes megoldása Komplex NE B - vizsgáló t megyénkben Szubjektivitás és valóság a sertéshústermelés megítélésében A tejtermelés és a tejtermék­ellátás komplex vizsgálatát folytatta le megyénkben a kö­zelmúltban a NEB. A vizsgálat célja többek között az volt: megállapítani, hogyan alakult a tej termelése, a felvásárlása, a tejtermékek gyártása és forgal­mazása a 'lakosság igényelnek mennyiségben, minőségben, vá­lasztékban való kielégítése. Kí­váncsiak voltak a megbízott né­pi ellenőrök arra is: az állami támogatás az ágazat fejleszté­sére milyen hatással volt, az eszközök fejlődését milyen té­nyezők gátolják, milyen intéz­kedések szükségesek a fejlődés meggyorsítására? __ A lacsony a tejfogyasztás A komplex vizsgálatot kiter­jesztették 23 termelőszövetke­zetre, 2 állami gazdaságra, 30 kereskedelmi egységre, a feldol­gozó iparra és a tejtársulások- ra. Megállapították: megyénk teji és tejtermékkel való ellátá­sában komoly fejlődés tapasztal­ható, az egy főre jutó tejféle­ség fogyasztása azonban rend­kívül alacsony, a megye napi tejtermelése ennél nagyobb fo­gyasztást tesz lehetővé. A tejel­látás problémáinak teljes meg­oldása az üzemekre vár, ami tervszerű fejlesztést és kifogás­talan együttműködést igényel a termelőktől, a feldolgozóktól és e kereskedelemtől. •A termelés tekintetében ■ a tehénlétszám és a tejhozam ala­kulása változó képet mutat. 1968—1971 között a tehénlétszám megyeszerte több mint kettő­ezerrel csökkent. A vizsgált egységekben például a háztáji állomány csökkenése az erőtel­jesebb. A szarvasmarhatelepek építésére adott 70 százalékos ál­lami támogatás helyesen ösztö­nözte a vezetők jó részét beru­átért sikeresen. De intett, hogy vigyázzak, jönnek. Öngyilkos akartam lenni, de nem volt erőm, hogy elővegyem a ké­sem...” . Aranka még majd egy évig ezután abban a tudatban élt, hogy mindez így meg is történt... Csak az eset után derült ki, ak­kor sem mindjárt, hogy az egész­ből egy szó sem igaz. A lány mindenesetre megmu­tatta a levelet édesanyjának. Ve. ronka asszony, amikor * legköze­lebb találkozott Zolival, ezt mondta neki: Fiam, ha szereted a lányomat, ígérd meg, hogy ilyesmit nem csinálsz máskor és nem fogsz disszidálni. —’ A fiú megígérte, de szándékosan kimutatta, hogy ez nehezére esik. 71 januárjában Zoli egy hó. napra albérletbe költözött; a hó és a hideg miatt nehézkes volt a bejárás. Egyik osztálytársa, a mélykúti Lipka László osztotta meg vele szobáját a Liliom utca egyik öreg házában. Ez idő alatt gyakrabban találkozott Aranká­val. Ugyancsak azon a télen egy alkalommal a város főterén bal. lagtak. Elhaladtak a fotó-szak- üzlet, majd a nagy gyógyszertár előtt. Zoli, amikor egyszer óvat­lanul hátrapillantott, észrevette, hogy négy, hozzá hasonló korú ifjú.halad mögöttük, mintegy tíz méternyire. A rádiószaküzlet sarkánál a fű nagy óvatosan odasúgta a lánynak: — Követ­nek bennünket. A banda tagjai! — Miféle banda? — kérdezte gyanútlanul a lány. — Majd el­mondom... Most figyelj, résen kell lennünk. — A Szivárvány Aruház felé haladtak. Zoli a házások megvalósítására, de sok helyen elmaradt a megala­pozás. Számos helyen Ismeret­len származású, rossz minőségű állományt vásároltak az új istál­lók fel-töltésére, ami a számsze­rű növelést célozta, nem pedig a tervszerű, tudatos tenyésztői munkát. Az állami támogatást nem egy helyen spekulációra használták fel: a gyenge mi­nőségű vásárolt tehenet egyszer leellették, s hízómarhaként el­adták, mert ez jövedelmezőbb. Nem megfelelőek az Ösztönzők A takarmányellátásban szin­tén sok a hiányosság. Különö­sen a fehérjedús pillangóstakar­mány és egyéb aöldtakarmány hiányzik. Csökkent a pillangó­sok átlagtermése, a vizsgált egységekben legelőgazdálkodás szinte nincs minőségileg nem elfogadható a siló és egyéb ké- szítményj Az állategészségügyi ellátás szintén sok kívánniva­lót hagy maga után. A hatásági állatorvosok nem a végtermék után érdekeltek, ami erősen ki­fogásolható az érvényben lévő rendelkezésekben. A feltöltet­len tehénférőhelyek jelentősek a statisztikai adatok szerint, de a közgazdasági tényezők miatt ezeknek csak egy részét lehet a közeljövőben „benépesíteni”. A tejfeldolgozó üzemekben, úgy 'a Gyulai és a Gyopárhalmi tejüzemben, mint a Sárréti-tej és a Zalka-tej társulásoknál a kapacitás kihasználása nem 100 százalékos. A termelőszövetke­zeti tejfeldolgozók termékei iránt például megyeszerte igen nagy a kereslet. Gyorsan meg­szerette a lakosság, tehát helyes volt az elgondolás a létrehozá­sukra. A gyakorlatban azonban SlSSaSESBSKSÜKÍMIÍlSSSSSESa: I szemesarkából hátrapilantott, s látta, hogy az ifjak közül kettő mögöttük jön, de a másik kettő elkanyarodik a Centrum Áruház felé. A fiú agya gyorsan váltott: — Nincs menekvés előlük. Máris közrefogtak bennünket. Megfog­ta a lány karját. Az megreme­gett. Szemét a rémület tágította kerekké. Ezt suttogta: — Zoli, én félek! — Ne félj, míg én itt vagyok. Majd én beszélek velük. A Centrum felé kanyarodtak (Akkor még megvolt az áruház másik sarkához átkötő gyalog- átkelőhely is). A zebrán haladva, ezt mondta a lánynak: — öt percre menj be az áruházba, ad. dig beszélek velük. — A lány bement. Ha körülnéz, láthatta volna, hogy az ifjaknak sem hí­rük, sem hamvuk. De a félelem- ■ tői szinte alig látott. Öt perc | múlva előmerészkedett, s Zoli ! diadalmasan közölte vele: — j Minden rendben. Azt mondták,; ha jársz velem, továbbra is bé­kén hagynak. Neked is, nekem is. — A lány hálásan pillantott rá. Titokzatosságot mímelve, las­sanként elmondta a lánynak, hogy félig-meddig már őt is be­szervezte a huszonhét tagú ban­da. Azt mondta, hogy van kö­zöttük egy rendőrtiszt is. Es hogy rövidesen ő is kap majd fegy­vert. Van egy nagy pincéiük, csupa kő meg beton, már őt is elvitték oda. tanították célba lő. ni, de az oda- és visszavezető úton mindig bekötik a szemét. Június 8-án, Arankának, szü- letésnapján egy Orbita táskará­diót vásárolt. Ösztöndíjból, ma- ! szék villanyszerelések honoráriu. j mából rakosgatta össze' a pénzt. : (Folytatjuk) ! a különböző szervektől, intéz­ményektől sokkal több odafigye­lést, segítséget érdemelnének. Szállítási kapacitás és az árutej termelésének csökkenése egya­ránt befolyásolja a kapacitás kihasználását. A Zalka-tej fel­dolgozóban különösen dicsére­tes, hogy iskolatej kiszerelésre vállalkoztak. A tej és tejtermékek forgal­mazásával megyeszerte 522 ál­lami és szövetkezeti boltegysóg foglalkozik, 121-gyed több, mint 1968-ban. Vannak azonban még ma is „fehér foltok”. Különösen egyes tanyaközpontokban, a vá­rosok és a falvak peremkerüle­teiben nem kapnak elegendő tejet, tejterméket. Igaz, hogy a sáros, poros földutakon sem a kereskedelemnek sem a feldol­gozó iparnak nem kifizetődő a tejszállítás, de a legfontosabb népélelmiszer a tej ellátását ez a tényező ma már nem gátolhat­ja. Mit kellene lenni? A választék sem megfelelő mindenütt. Számos helyen arra hivatkoznak a boltosok, hogy nem ismerik a vállalatok tej­termékeit. Ezen talán könnyű­szerrel lehetne segíteni. Hiba az is, hogy főként a poll pák tej egy része piszkosan, tűrhe­tetlen állapotban érkezik az üzemekbe, sok az elfdlyás s az ezzel járó bürokrácia. Az iskola- tej-ellátás szinte alig haladt előre megyénkben. A Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság javasolja többek kö­zött: a szarvasmarhaágazattal összefüggő ártámogatásokat he­lyes lenne úgy csoportosítani, hogy azok a végtermék előál­lítására legyenek ösztönzők. Ahol jó a takarmánybázis, érde­mes lenne keresztezéssel na­gyobb tejhozamú teheneket elő­állítani, központi helyeken bá­zisgazdaságokat kialakítani s az itt bevált technológiát mások­kal ismertetni, az állatorvoso­kat jobban érdekeltté( tenni a végtermékekben. A feldolgozó- iparban elsősorban a csomago­lás minőségére fordítsanak na­gyobb gondot. Végső megálla­pítás: az üzemeli közös erőfe­szítéssel tudják a tejtermelés és tejellátás problémáit megolda­ni. A saját portán kell rendet teremteni ahhoz, hogy elegen­dő tejet termeljünk, feldolgoz­zunk és forgalmazzunk a la- .kosság igényeinek megfelelően. Az elmúlt hónapokban emelke­dés tapasztalható a tejhozamok. ban, a feldolgozó iparnak már most fel kell készülnie arra, hogy a több tejet is jó minőség­ben és időben továbbítsa a fo­gyasztókhoz. Ary Róza Még nem állnak rendelkezé­sünkre a márciusi áilatszámlálás adatai, íay csak sertéshizlalási szerződésekből következtethetünk arra, hogy ebben az esztendőben tovább növekedett a megye ser. tésállománya. A Békés megyei Állatforgalmi és Húsipari Válla­lat csali a tanácsi szektorból — az idén 520 ezer sertés felvásár­lására számít! Eddig 421 ezer sertés felvásárlására kötött szer­ződést. Egy évvel ezelőtt — ha­sonló időszakot alapul véve — 320 ezer sertés értékesítését vál­lalták a tsz-ek, a háztáji gazda­ságok és az egyéni állattartók. Év végéig még 100 ezer hízott sertésre várható szerződéskötés, de lehetséges, hogy meghaladják ezt a számot is. Mindenesetre annyi bizonyos, hogy a takar­mányellátási gondok ellenére a sertésállomány megyénkben nem csökkent, sőt meghaladta az 1971. évit. Az a megyei törekvés te­hát. amely a sertéstenyésztés és hizlalás úgynevezett szinten tar­tását szolgálta, helyesnek, jónak bizonyult. Békés megyében to­vább növekedett a sertéshús ter­melése, s ezzel tovább javulhat az ország húsmérlege. Állattenyésztő szakembereink azt mondják, hogy az ország ser­tésállományának egynyolcada Békésben összpontosul. Ez körül­belül egymillió sertésnek felel meg. Az állomány növekedése mégsem okozott különösebb fe­szültséget a sertéspiacon. Az úgynevezett „intervenciós” ma­lac- és süldőfelvásárlásra az idén még nem volt szükség. A piacra felhajtott állatok tehát a termelők között cseréltek gaz­dát. Ez azt mutatja, hogy a te­nyésztői és a termelői kedv vál­tozatlanul jó. Kár lenne ezeket az eredményeket a szubjektivi­tás hatása alatt mérlegelni és olyan intézkedéseket hozni, me­lyek a termelői és a tenyésztői kedv csökkentéséhez, az állo­mány apasztásához vezethetnek. Azért mondjuk ezt, mert az utób­bi hónapokban számos jelét ta­pasztaltuk annak, hogy . egyesek különféle akadályokat igyekez­nek állítani a sertéshús folyama­tos termelésébe. Mondanunk sem kell. hogy ezeknek . termelést gátló szerepük lenne. Azt mond­ják, hogy sok a sertés, nem kell ennyi, ezért arra törekszenek, hogy az anyagi érdekeltséget, a jövedelmet csökkentsék. Nem veszik figyelembe, hogy sertés­húsra az országnak továbbra is nagy szüksége van, részben az ellátás tovább javítására, rész­ben pedig az exportlehetőség ki. használására. Ezért egyáltalán nem lehet egyetérteni azokkal, akik nyílt és burkolt intézkedé­sekkel a termelői kedv csökken­tésére vállalkoznak. A termelés szervezésében fel­lelhető tendenciák elgondolkoz­tatóak. A háztáji és az egyéni állattartók már eddig csaknem 75 ezerrel több sertést szerződ­tek le az Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalattal, mint amennyit a múlt évben értékesítettek. A szövetkezetek háztáji bizottságai 75 ezer sertés hizlalását és ér­tékesítését szervezik. A tsz-tagok egy része és az egyéni állattar­tók szívesebben kötnek szerző­dést a vállalattal, mint a háztáji bizottsággal. A magyarázat egyszerű és vi­lágos. Ha a termelő közvetlenül a vállalattal köt szerződést, ak­kor a lekötött sertések után elő­leget kaphat. A termelőszövet­kezet viszont nem tud előleget folyósítani. Még mindig várat magára az az intézkedés, amely Magas Jövedelmet érhet el, libahizlalásból, májlibából, új és használt toll értékesítéséből, galambtenyésztésből. A szerződő feleknek biztosítunk takarmányt, májlibára magas prémiumot, űj tolira előleget, magas átvételi árat (minősítés szerint). Vágógalámb 65,— Ft/kg. Békési AlTESZ. B'el vásárló helyeink: Tarhos, Murony, Kamut, Bélmegy er. x feljogosítja a termelőszövetkeze­tet arra, hogy a saját szervezé­sében bonyolított szerződéses sertéshizlalás után ugyanolyan jogokat élvezzen, mint amilyet az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat. Különösen azért hang­súlyozzuk ezt, mert a háztáji bi. zottság ilyen értelmű munkája még mindig nem kapta meg azt az elismerést, ami jogosan meg­illetné. A tsz szervezésébe^ hiz­lalt jószágok nem valami maszek vágóhídra kerülnek, hanem a Húsipari Tröszt valamelyikére, vagyis népgazdaságon belül, ál­lami úton hasznosulnak. Ezért érthetetlen: miért tesznek kü­lönbséget az előlegezésben a vál­lalati és a szövetkezeti lebonyo­lítás esetében! A háztáji bizottságok azért is csökkentették tevékenységüket, mert pénzügyi szerveink az élet következményeitől eltérően al­kalmazták a jövedelemelvonó rendelkezéseket. Több pénzügyi szakember abban a tudatban él, hogy a sertéshús-termelés a ház­tájiban 50 százalékos haszonnal jár! Ezt szeretnék jövedelemadó­alapnak tekinteni. Szakemberek kimutatták, hogy egy 120 kilo­grammos élősertésen — háztáji hizlalás esetében — 300—350 fo­rint tiszta jövedelem érhető el! (A nagyüzemekben a felvásár­lási ár körül alakul a sertéshús­termelés kilónkénti önköltsége). Volt idő, amikor a pénzügyi szervek a háztáji bizottság szer­vezésében értékesített állatok járlatát kétszer is átíratták azért hogy az általuk magasnak vélt jövedelmet ezzel a módszerrel is lecsapolják. A kétszeri járlatát- írás felesleges. A MÉM néhány nappal ezelőtt küldte meg ezzel kapcsolatos állásfoglalását a me­gyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályára. Így te. hát a háztáji bizottságok sertés­hizlalás szervezése ismét ráfize­tés-mentessé tehető, mivel ser­tésenként — a takarmány, és az állatszállítás után — 40—5o fo­rint bevételhez juthatnak. A nagy létszámú sertésállo­mány folyamatos termelésének biztosítása feltétlenül szükséges­sé tenné a Békés rhegyei Állat­forgalmi és Húsipari Vállalat munkájának korszerűsítését. Az ügyintézés egyszerűsítésére gon­dolunk. A vállalatnak erre két le­hetősége kínálkozik. Vagy saját kirendeltségeit erősíti újabb fel­vásárlókkal, vagy pedig munká­jának egy részét decentralizál­ja, megbízza a termelőszövetke­zeteket, ezek háztáji bizottságait a hizlalás és az értékesítés szer­vezésével. Meggyőződésünk, hogy ez utóbbi lenne a legjárhatóbb út­ja a vállalati munka korszerűsí­tésének. Termelőszövetkezeteink és a háztáji bizottságok ma már alkalmasak arra, hogy egy köz­ségben vagy egy körzetben — bizonyos térítés ellenében — át­vegyék ezt a feladatkört. Persze többen nem értenek az ilyenfaj­ta korszerűsítéssel egyet. Ismét a pénzügyi szervekre hivatkozunk, amelyek ezt a munkát kereske­delmi tevékenységnek fogják fel. és úgy is adóztatják. Ezzel a ter­melőszövetkezeteket arra kár­hoztatják, hogy ne foglalkozza­nak a sertéstenyésztés és hizla­lás szervezésével. E tevékeny­ség utáni adózás ugyanis olyan jelentős, hogy ráfizetésessé teszik ezt az üzemágat. Ezen a megíté­lésen kellene valamit változtat-’ ni. hogy ne kelljen az Állatfor. galmi és Húsipari Vállalat keres­kedelmi dolgozóinak létszámát megtöbbszörözni. A munkabér és a munkahely általános költsé­gei nagyrészt megtakaríthatók lennének, ha állami szerveink a korlátozások helyett a lehető­ségek kihasználására ösztönöz­nének. A Békés megyei termelők jól ki­használják lehetőségeiket és az országnak, a népgazdaságnak — 1972-ben — 100 ezerrel több hí­zott sertés értékesítését garan­tálják, mint a múlt esztendő­ben! Szükség van munkájukra, éppen ezért kár lenne különböző korlátozó intézkedéseket életbe léptetni a hústermelés csökken­tésére. Dupsi Károly

Next

/
Thumbnails
Contents