Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-23 / 95. szám
KÖRÖS TÁJ Könyvet mindenki kezébe! Ka'sányi Pál Illusztráció Dénes Sándor szorítsa háttérbe az olvasást, hanem legyein a könyv méltó szövetségese. Magyarországom nem kéül külön felhívni a figyelmet a könyv fontosságára, mégis szívesem csatlakoztunk az UNESCO felhívásához. Megalakult a Nemzetközi Könyvév Magyar Bizottsága, melyben egyaránt képviselve vannak az írók, a kiadók, a könyvtárak, a könyvterjesztők és a Hazafias Népfront szervezetein keresztül az olvasók is. Hazánkban a Nemzetközi Könyvév méltó bevezetése lesz a magyar könyvnyomtatás 500. évfordulójának is, melyet 1973-bam ünnepelünk. A magyar bizottság azt tartja, hogy az év minden napjára tervezett gazdag program hozzájárul az UNESCO által kitűzött célokhoz: a béke, a humanizmus és a társadalmi haladás gondolatának erősítéséhez, elősegíti a népek barátságának és kölcsönös megértésének ügyét, ég növeli a jó könyvek, ennek a hagyományos és mindemkor új humanista szellemű eszköznek a fontosságát. Az UNESCO céljait már hosszú évek óta folyama- tosair valóra váltjuk. A Nemzetközi Kömyvév mégis új lendületet ad, új indításokkal gazdagít és új lehetőségeket nyit meg. A Nemzetközi Kör.yvév jelentős eseménye lesz a békéscsabai Országos Könyvészeti Tanácskozás, melyet május 26—27-én rendeznek a Kner Nyomdában. A tanácskozáson mintegy félszáz író, grafikus és nyomdász vesz részt. Jelentős eseménynek Ígérkezik az idei Ünnepi Könyvhét is. A könyvév magyar programjában szerepelnek kiadványok, niás hazai és nemzetközi tudományos ülésszakok, találkozók, kiállítások. A program természetesen az írók és újságírók, a lapok és folyóiratok, a könyvkiadók és könyvterjesztők, a nyomdák és a/ könyveket illusztráló művészek közreműködésével teljesedik ki. Tudományos ülésszakot tart az Akadémia, melynek fö témája a könyv és az olvasás a változó világban. A felhívás csak ízelítőt ad a Nemzetközi Könyvév gazdag ünnepnapjaibói és hétköznapjaiból. Hazánkban a Könyvév nemzetközi jelentőségét fokozza, hogy Budapesten ül össze a Könyvtáros Egyesületek Nemzetközi Szövetségének közgyűlése, a Nemzetközi Dokumentációs Szövetség Kongresszusa és a Műszaki Egyetemi Könyvtárak Nemzetközi Szövetségének elnökségi tanácskozása. A könyv fiatalabb testvéred az emberség, a haladás és a művelődés terjesztésében a televízió és a rádió, az egész esztendő folyamán különös figyelemmel foglalkozik az irodalommal, a könyvvel és a könyvkiadással. A Nemzetközi Könyvév sikere lesz, ha a könyv életünk nélkülözhetetlen részévé válik, ha űjább jelentős eredményeket érünk el a szocialista kultúra terjesztésében, az általános és a szakmű- veltség gazdagításában, ha a magyar nép valóban olvasó néppé lesz. A „Könyvet mindenki kezébe!” jelszó így ölt majd igazán testet. Nemzetközi Könyvév Magyar Bizottsága felhívást tett közzé abból az alkalomból, hogy az UNESCO legutóbbi közgyűlése az idei évet Nemzetközi Kömyvéwé nyilvánította. Amikor 1971 végén összeülteik az írók, könyvkiadók, könyvtárosok és könyvkereskedők nemzetközi szervezeteinek képviselői, megfogalmazták a Nemzetközi Könyvév jelszavát: „Könyven mindenki kezébe!” Ez megfelel annak az óhajnak, amelyet az UNESCO közgyűlésén a szovjet és a francia küldöttség mellett a magyar is javasolt: a N emzetközi Könyvév legyen az olvasás nemzetközi éve is. A Könyvév legfőbb nemzetköz célja, hogy ráirányítsa az emberek figyelmét arra a fontos, semmi mással nem pótolható szerepre, melyet a könyv a társadalomiban betölt. Az UNESCO határozatai és a Könyv Alapokmánya egyaránt felhívja minden ország kormányát és népének figyelmét a könyvév programjának főbb törekvéseire: jussanak el olcsó áron értékes művök az olvasók tömegeihez; legyen az olvasás az emberek természetes igénye; fejlesszék a könyvtárak hálózatát; és végül a televízió és a rádió ne Arctáj Kiss Dénes Arcodon messzire látni hajladoznak vonásaidon gyerekkorom mandulafái Tisztásain mosolyod lenget virágillatot Elő ékszert ragyognak szemed ibolyái Keményhátú bogarak hajadban a kis csatok fogaidon a szavak tudnak orgonáin! Szél és napfény szőttese kölyökkorból jött mese tán zokogni kellene most vagy muzsikálni Házak kertek fasorok csöndje előimbolyog forrás-tükör mutatott te vagy-e vagy én vagyok? Az idő nagy kék vizében buborékok a napok Örvendetesen szaporodnak a felszabadulás jubileumaihoz kötődő helyi monográfiáik. Újabban országos jelenség a nagyközségi vállalkozás. Tótkomlós elöljárói, értelmisége is besorakozott a helytörténet művelőinek táborába, hallatják szavukat, elviszik hírüket országszerte. Lassan átment a köztudatba, hogy a jubileumok érzékelhetősé- gét, bizonyságát mégis csak a kiadvány szolgálja. A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének budapesti székhazában találtunk rá a „Tótkomlós negyedszázados története 1944—1970” című kiadványra. Elsősorban úgy lapozgattuk, mint egy nemzetiségi jellegű helység híradóját. Jobban oda kell figyelnünk Tótkomlós monográfiájára, mert megbecsülésével a határokon túl élő magyar milliók ügyét is szolgáljuk. A mai kelet-európai valóságunk elválaszthatatlan része a nemzetiségi téma, s jó, ha egy ilyen könyv bizonyít: új szándék, új gyakorlat van útban és valósul meg. Lugosi Mátyás és Szám csók György tanárok végezték a kutatást, majd írták mag a fejezeteket. Lehocz- ky István tanácselnök előszava vezeti be a művet. A munkához dr. Szabó Ferenc levéltár-igazgató nyújtott szakmai segítséget. A monográfia mondanivalóját érzelmi oldalról megközelítve két gondolatra figyelhetünk fel. Egyrészt át-áttör a leírásokon a felszabadulás előtti nemzetiségi elnyomás emléke. Adalék ez a kor viszonyainak megismeréséhez. A szintetizáló történetírás feladata lesz kelet-európai összefüggésekben mérni a jelenségeket a Kárpat-medencé- ben 1918 után kialakult viszonyok egészét tekintve. Ki kérhetné számon ezt a kitekintő látást egy helység történetének keretei közé szorított szerzőktől? A másik nagy érzelmi momentum is befelé tekintő, a po, zitív összetartozástudat. A nagy etnikumból harmadfél századdal korábban kiszakadt tótkomlósa szlovák sejt egy nagy családdá váLt, a tagokat a nyelv köti ösz- sze. így érthető, hogy amikor a cserzett arcú agrárproletárok földéhségüket enyhíthették volna 1945- ben, dunántúli telepítésre nem vállalkozott közülük senki. H® mégis megindulták csoportosan az elvándorlás útján, a magyarszlovák lakosságcsere alkalmát ragadták meg. Szántón a hagyományokhoz ragaszkodás dicséretes erénye szólal meg, amikor nem felejtik el azokat, akik Tótkomlósról indultak el megyei vagy országos beosztásúik fellé. Mostanában országos reneszánszát éli a taiálkozósorozat amelyen a megyéből szétszóródott közéleti emberek és a megye vezetői tekintenek vissza, beszélnék a jelen valóságávájáról. Nem csodálható hát, hogy két fejezetben is visszatér a Tótkomlósról indultak név szerinti számbavétele. Dicséretesen gazdag tényanyag dokumentálja Tótkomlós felszabadulás utáni társadalmi, politikai eseményeinek mozzanatait. Az olvasó a népi demokratikus forradalom országos történetének kronológiád menetét követve láthatja az országos történésekkel egyező helyit és az attól eltérőt. Természetesen a 40-es évék végéig történt események rajza az egységesebb, hiszen ehhez már beérettak a jelenkori történetírás feltételei. Jóval nehezebb egységbe fogni az 50-es, 60-as évek eseményeit. A monográfia e két évtizedre vonatkozó adalékai a mező- gazdaság szocialista átszervezése tárgykörében elvezetnek a nagy tábla kialakulásától a belterjes, nagyüzemi gazdálkodás láttatá- sáig; sok oszlopos és hálózatos grafikon szemlélteti a gazdálkodás színvonalában mutatkozó változásokat. Másrészt kirajzolódik előttünk e két évtizedben a nagy léptekben urfoani- zálódott nagyközségi közélet képe. Közben — a helységek monográfiáiban még lehetséges módon — ott látjuk mindenütt a konkrét embert, aki tartó oszlopa volt a fejleményeknek, aki által előbbre léptek a dolgok. Ha semmi egyébért nem lenne is jelentősége — de erről szó sinps — a helység-monográfiáknak, fölöttébb meg kell becsülnünk 'ezeket, mert bennük még látható az egyes ember is, aki , .szalonképtelenre válik”, tömeggé szürkül az országos korrajzokban. A nagyközség iparosodását bemutató részek közül — összefüggései miatt is — külön figyelmet érdemelnek az olaj ügyben az Alföldön folyó földvallatás tótkomlósi vonatkozásai. Érdekes fejezet kerekíthető majd a „meddő ’ fúrások alföldi következményeiről. a termál kútról. E téma megoldása közben a szerző nyelvén túl erősen átérzik az adatszolgáltatók, az ipari szakmunkás, illetve a vezető középszint nyelve, bár nem egyszerű független ülnie a történetírónak az adatszolgáltatók nyelvétől, főleg a műszaki területhez nyúlva. Statisztikai függelék es harminc képből álló, jól válogatott fotó-anyag emeli a monográfia értékét. Dr. Virágh Ferencről és a terület perspektíUtcarészleí Tótkomlós monográfiájáról KULTURÁLIS MELLÉKLET
