Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-21 / 93. szám

Megsúgom

magának

Adatgyártó melléküzemág

« legújabb telefon-sztori t

ÉN: Habló! X. élvtársat karé- j sem!

KÖZPONT: Nem veszi fel.

ÉN: Akkor kérem a szóm- ' szádját kapcsolni, hátha átment oda.

KÖZPONT; (unottan) Jó.'.. Adom.

ÉN: Halló! X. elvtársat keresem.

A SZOMSZÉD: Nincs bent.

ÉN: és ha lenne olyan szíves ■megérdeklődni, hol van?

A SZOMSZÉD: (Unottan, mint akit nem érdekel az egész) Keresse a titkárságon.

ÉN: (Űjra tárcsázok. Cseng. Ritka tünemény.) X. elvtársat kérésém!

TITKÁRNŐ: Nincs bent.

ÉN: De mégis, kérem, nagyon fontos az ügy. Hol lehet most?

TITKÁRNŐ: (hallatszik, hogy megkérdezi valakitől) Hol lehet most? (A válasz nem hallatszik.)

TITKÁRNŐ: Vidéken van.

ÉN: És mikor jön be? Feltehető közölte a. titkársággal. Titkárnő: Kedden.

ÉN: De kérem, drága asszonyom, ma csütörtök van, és nekem egy pénteki dolgot kell megbeszélnem X, elvtárssal.

TITKÁRNŐ: (Semmitmondó blazirtSággal) Kedden lesz bent.

ÉN: És addig? (Kétségbeesik ekkora közömbösségen.)

TITKÁRNŐ: Keresse az iskolájában.

ÉN: Ahol tanít? Es ma ott lesz órája?

TITKÁRNŐ: Nem tudom. (A hangsúlyból már félreérthetetlenül érzem, hogy utál. Mi a fenének zaklatom ilyesmivel? Egyáltalán, miért keresem X-et? Hogy neki most keresgélni kelljen?!)

ÉN: (lemondóan és reménytelenül) Köszönöm.

TITKÁRNŐ; (kattanás, letette.)

És amit már nem hallok, az csak a fantázia szüleménye, de igaz

TITKÁRNŐ: (a, gépírónőnek, akivel éppen kellemesen tré- cselt arról, hogy milyen cuki kambinét árainak a Centrumban.) Micsoda emberek! Erősza- Itos pacák. Keresi X-et. Tudom én, hol van? Kell nekem tudni?! Te, az a kis lila kacat.. . Istenien all ra jtam. A Pista a múltkor azt mondta ...

Telefon.

TITKÁRNŐ: Hallo! Nincs

bent kérem, keresse szerdán. Igen, a jövő héten! (leteszi.) Megörülök! Hát ez az én dolgom? Ezt legalább leráztam a jövő hétig.

A hivatali

úgymint: a hivatali ügyintézés, a hivatali nyelvezet és a hivatali előírásuk már nagyon sokszor álltak a humoristák gúnyolódásainak kereszttüzében. Tegyük hozzá: a, esetek többségében jogosan.

A termelőszövetkezetek mozgalmuk kezdetén okultak is e tréfákból és Így azután sokáig emlegették őket úgy, mint az egyetlen „hivatalt”, ahol példamutatóan egyszerű az ügyintézés. Itt ugyanis egy darabig nem gyártották szekrényszámra az aktákat, Nem ücsörögtek egymás hegyen-hátán az emberek az irodáikban. Ketten ha számolgattak egy-egy elhagyott helyiségben, mindenki más kinn volt a határban;

Annak idején ez még valahogy úgy ment mint akkor, amikor Cserép Mátyás, a gyomai Győzelem Tsz elnöke kubikos korában mint bandagazda a két-háromszáz emberrel kapcsolatos adminisztrációt is elintézte amellett, hogy még meg is mozdított ugyanannyi földet, mint a többiek. Természetesen egy idő után — a fejlődés eredményeként — ezt a megoldást már nem lehetett továbbra is alkalmazni. A termelőszövetkezetekben ugyanis a legtöbb baj abból származott, hogy túl keveset számoltak. Nem tudták megállapítani, hogy hol folyik el a pénz.

Milínr erre rájöttek sem

1 IltvUl igyekeztek mindenütt végére járni a dolognak. Egyszerűbbnek látszott nem azt keresni, hogy hol folyik el, hanem azt. hogy hol folyik be a pénz. Persze ez sem egy rossz módszer addig, amíg a „be’ gyorsabb, mint az ,,ei”. Rájöttek arra is, hogy a beáramlás sebességét leginkább a jól megválasztott melléküzemággal növelhetik.

Később azután olyan helyzet alakult ki — az új gazdasági mechanizmusban — hogy mégiscsak számolgatni kellett. Irodák épültek hát a tsz-közpon- tokban, könyvelőkkel népesültek be a „hivatali szobák”, és a többi mellett lassan virágozni kezdett egy új termelőszövetkezeti melléküzemág: az adat gyártás. Nem mintha ettől még több pénz folyt volna be a pénztárba. Pedig jó sok adatot „termeltek’'.

Sótyi János a gyulái Munkácsy Tsz elnöke a Körösök Vidéke Tsz Szövetség márciusi küldött- gyűlésén ismertette azokat az eredményeket amelyekre önszorgalomból végzett számításai során jutott. Eszerint az 1968-as zárszámadás lapjain 1111 rovatot kellett kitölteni. Lehet hogy a laikusok ezt kicsit soknak találják de a termelőszövetkezetben ma már szinte hihetetlennek tűnik, hogy „régen” ilyen ’egyszerű volt a zárszámadás. Hiszen 1971-ben a kitöltendő rovatok száma néhány rublika híján elérte a 8 ezret. De mindez még mindig semmi ahhoz képest. amit a nemrég lezajlott termelőszövetkezetek kongresz- szusának egyik küldötte mondott el: szerinte ugyanis egy termelőszövetkezet átlagosan 20 ezer adatot szolgáltat egy évben különböző intézmények és szerveit kérésére.

Ezek után £££ ac^

mai Győzelem Tsz 560 dolgozójából 60. azaz minden nyolcadik ember nem csinál mást.

4

Btm mm.,.

1972. ÁPRILIS 21.

HUN VÁDI MG /TSZ, HUNYA

eladásra kínál:

2 db Super Zetor 50-es, 2 dt MTZ 5L-es

traktorokat és 1 db 350 Csepel tehergépkocsit.

mint összead, kivon, oszt és szoroz. A 20 ezer adat ugyanis már csak végeredmény. Ha tehát kiszámításukhoz átlagosan csak 2 percet ..hasznúinak fel” mindent egybevéve az összesen 40 ezer perc, ami majdnem 700 óra, azaz 70 munkanap. Ez pedig a/, egy dolgozó tsz-tag áltál teljesített évi átlagos munkanapok számát figyelembe véve több mint. „egyharmad dolgozóit'’ jelent. S ha egy „egész dolgozó" évi jövedelme 24 ezer. akkor az ..egyharmadé" 8 ezer forint.

félreértés ne essék, nem az adatszolgáltatás szükségességét akarom megkérdőjelezni. Hiszen felesleges lenne bizonygatni, hogy adatokra szükség van. A statisztikai adatszolgáltatást nem is áll jogában egyetlen egy közös gazdaságnak sem megtagadnia. A kérdés csak az, hogy milyen adatokat és mennyit kell szolgáltatnia. Nem hiszem, hogy a gazdasági fejlődést az adatok számának növekedésén kellene lemérni. S ha ez utóbbi igaz, akkor talán nem ártana megvizsgálni. mi az amivel esetleg indokolatlanul terhelik a termelőszövetkezeteket. Hiszen mi. ként azt a közős gazdaságok számviteli szakemberei is elismerik, a szolgáltatott adatoknak egy nagyon jelentős része üzemi célra egyáltalán nem is hasznosítható. Természetesen lehet, hogy éppen a közös gazdaságok számvitelének elmaradottsaga miatt. Feltételezhető ugyanis, hogy a KSH sem véletlenül kéri ezeket az adatokat legalábbis nagy részüket.

C ‘ u azután nemhogy

mulatt jövedelmezővé, de mégcsak az önköltséget biztosító ágazattá sem lehet tenni a tsjf-ek adatgyártó melléküzemágát. Hacsak az érdekeltek létre nem hoznak egy olyan közös adatbankot ’, amely az adatszolgáltatónak és adatfelhasználónak az adatokkal kapcsolatos költségeit, vagy annak egy részét legalább, valamilyen formában vissza nem téríti.

(bővárj')

Az országos román folklór verseny döntője Eleken

A Magyar Televízió „Röpülj páva” adásai nyomán kialakult és a népi hagyományok ápolását szorgalmazó mozgalom hatására indítottak versenyt megyénkbe* a nemzetiségi szövetségek is.

A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége, a megyei bemutatót Szarvason tartotta' meg január 29-én. A Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége az országos bemutatót a közelmúltban Eleken rendezte meg.

Szilágyi Péter főtitkár megnyitójában jelentős kulturális eseménynek és a hazánkban élő román nemzetiségi dolgozók éle, tében kiemelkedő állomáshelynek jelölte meg a bemutatót Hangsúlyozta, hogy a folklór-vetélkedő egyben nagyszerű példája annak a teljes jogegyenlőségnek és a felszabadult örömnek, amelyet román nemzetiségi dolgozóink is éreznek és gyakorolnak e szabad hazában, együtt az ország összes állampolgáraival egyetemben.

A román „Röpülj páva” vetélkedő döntőjében Battonya képviseletében a művelődési központ vegyeskórusa. Tarn óvá n Jefta énekes, Kreszta György hegedűs és az öregtáncosok léptek fel. Méhkereket az öregtáncosok (Nyisztor testvérek) Kozma Éva, Kozma János énekesek. Kovács Tivadar hegedűs. Rúzsa János és Bordás Tivadarné táncosok képviselték.

Gyuláról Gurzó Éva énekes

Baranga -premier: ma este

Békéscsabán, ma este 7 órai kezdettel mutatja be a Jókai Színház Aurél Baranga: Közérdek című „vérfagyasztó” komédiáját Dán Alecsandrescu rendezésében.

A komédia főbb szerepeit Felkai Eszter. Tóth Gabriella, Szo- boszlai Sándor Jászai-díjas, Lengyel János. Székely Tamás. Gálfy László ég Kovács Lajos alakítják.

jutott a elöntőbe. Korösszegapátit Blága Lőrinc és Juhász Sándor énekesek. Magvarosanádot Unk Szvetozár énekes képviselte.

Kétegyházáról a férfikórus,

Gósz György, Árgyelán Petemé, özv. Bottás Györgyné énekesek, Bandala János furulyás jutott a döntőbe. Eleket Gulyás György furulyás, Bágy György szólótán. ca, Gál—Szabó—Bottás tánchármas, a menyecskekórjus és a Hai- dati la joc isnen összeállított népi játék képviselte.

Az eleki döntő azt bizonyította, hogy a népi hagyományok a román nemzetiségiek körében ís elevenen élnek, és azt sokan művészi színvonalon művelik, mint például a méhkeréki Nyisztor testvérek, a hattonyai Kreszta György, az eleki Bottás György.

A román íloklór ősi motívumai elevenedtek fel egyszerű előadásmódban, és a dallamok csodálatosságában a körösszegapáti Blága Lőrinc és Juhász Sándor énekében. A méhkeréki Kovács Tivadar és a kétegyházi Bandala János hangszerszólói a román folklórt gazdagon reprezentálta.

Igen dicséretes a kétegyházi férfikórus és az eleki menyecskekórus teljesítménye is. Az elejeiek Haidati la joc című népi játéka nagy meglepetés volt. A népi játék további csiszolása, finomítása. átrendezése magas színvonalú produkciót ígér.

Lényeges megemlíteni, hogy a román folklórvetélkedőt nagy érdeklődés kísérte a helyi bemutatóktól a döntőig. Mindenütt zsúfolt nézőtér előtt mutatkoztak be a versenyzők.

A versenyen látottak alapján megállapíthatjuk, hogy román nemzetiségű lakosságunk fiépi kultúrája szerves része megyénk, országunk kultúrájának és sokszínűbbé, gazdagabbá teszik azt.

A magyarországi nemzetiségek enelp-, zeneegyütteseinek és szólistáinak góilaestjét május fián tartják Budapesten, a MOM Művelődési Hatóban. A gálaestet a Magyar Televízió is közvetíti, így alkalma nyílik megyénk lakosságának is látni a legjobbakat.

a. Csende Béla

Hatvani

Dániel:

Előre megfontolt szándékkal

Munkahelyek és csavargások

4.

Ugyancsak november 5-én reggel, a kecskeméti nagyállomáson az Izsák felől befutó vicinálisról alacsony, gyorsmozgású. feketehajú fiatalember szál] le. Végigballag a perro- non, egyre tétovább lépésekkel, végül megáll az ú.j.ságpavilon nál. a dróthálón átvilágító magazin-címlapokat nézegeti. Már- mér indulni készül, hogy elmegy a Sütőipari Vállalat központjába, mivel pár nappal azelőtt ígérték, hogy felveszik átképzés segédmunkásnak, csak a szükséges papírokat kell beszerezni.

Ekkor hirtelen valaki a vállára csap. Megfordul.

— Ni csak, a Király Robi! — lelkendezik a szőke göndörhajú fiatalember. — Mit keresel itt?

— Munkát — feleli Robi- — Amit jól megfizetnek.

Nagy Béla, a kecskeméti fiatalember — pályamunkás a vasútnál — tűnődve mosolyog. Ezt mondja:

— Pajtás, az nem nekünk terem Nem a mi fajtánknak. Különben... Nézd, ide is eljöhetnél. Most iry keresnek pályamunkátokat. Ha ráhajtasz. megvan, a kétezerhárom-kétezemégy.

— És életem végéig legyek pályareunkás?

— No nem... Ha betöltötted a tizennyolcat, jelentkezhetsz dieselmozdony vezetői tanfolyamra.

Király Róbert gondolkodóba esik. Csakugyan, ezt meg lehetne próbálni- Szabad levegő, mozgás, gép — mégis csak más mint az élesztőszag. Meg is kérdi Bélától: — Hol lehel jelent- j kezni? — Keresztanyám ott van a munkaügyön, mondd meg. hogy én küldtelek.

Felmegy. Béla keresztanyja elkéri a munkakönyvét. Forgatja a lapokat, majd végignéz a fiún és így szól; — Ahhoz képest; hogy még csak tizenhét éves, elég sok helyen megfordult. Igaz? — Robi vállat von: — Hát ez igaz.

...Közepessel végezte a nyolcadikat. Felvették, napi négyórás munkára, távirat-kézbesítőnek. Édesanyja közbenjárására, aki külterületi kézbesítő. A postától csak pár házzal van odébb Rácz Károly pékmester sütödéje, s a postahivatal alkalmazottai

gyakran elküldték őt, hogy hozzon kenyeret. Egy ízben a pék megkérdezte: — Nem tudsz valakit Robi, a haverjaid közül, aki eljönne hozzám tanulónak? Sok a munka, elkelne a segítség Cserébe jó szakmát adnék.

— A fiú azt mondta, majd érdeklődik- S legközelebb, amikor kenyérért ment, így szólt: — Ha Karcsi bácsinak megfelelnék én ís eljönnék.

Megfelelt... Ereje volt a munkához, ügyessége is — igen hamar megtanult dagasztani —, csak a szorgalma olykor ki-kihagyott. Másnaponként bejárt elméleti oktatásra, Kecskemétre, aho] a Nagykőröst Élelmiszeripari Technikumnak volt kihelyezett osztálya. A péknél kapott reggelit, ebédet, néha uzsonnára is ottmaradt. Olykor éjszakai munkát vállalt, ilyenkor Rácz Károly az ösztöndíjat 1 megtoldotta egy ötvenessel, százassal, mikor hogy. Kapott pénzt mozira is. Pár hónapon át bennhagyta az ösztöndíját, azzal, hogy ha összegyűlt egy nagyobb összeg, kiveszi és vásárol egy versenykerékpárt. De akkor megjelent az édesanyja, elkérte a pénzt, mert szükség volt rá odahaza. A fiú napokig rosszkedvű volt, immel- ámmal végezte csak a munkát, összesen kilenc hónapot töltött el< a péknél, s az év végi vizsgáig csak jó két hét volt hátra, amikor megjelent az anyja, s azt mondta, hogy Robi nem maradhat tovább, mert nagyapja Szőke János, most íratta rájuk a házrészt és havi 600 forintot kell törleszteni, ezért a fiúnak igazi keresőfoglalkozást kell folyta tnia.

Szemén gyulladás keletkezett, pár hétig a szegedi szemészeti klinikán feküdt, majd dolgozott még a péknél is, de már nem mint tanuló, hanem mint segédmunkás, Aztán, 1970 nyarán,