Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-16 / 89. szám

Ki mit m EN GRAS A szívátültetés az egyetlen mód arra, hogy egyidejűleg két paciens is elhalálozzélk. (Sít Charrles Illingworth angol sebészprofesszor) * * * A SZEX SS A KUKUCSKÁLÁS A szex pompás emberi fogla­latosság, die számommá semmi szórakozást nem jelent, ha „ku­kucskálóik”, miközben mások szexszel foglalkoznak. (Sir John Trevelyan, Nagy-Britannia legfőbb filmcenzora) • * * MEGADNI A CSÁSZÁRNAK A férfiak, ha főnöOdikkel be­szélnek, a nyaikukait húzzák be; ha nőkkel — a pocakjukat. (Elsie Attenhofer, svájci kabaré-énekesnő) NYILVÁNOS TITOK \ A maxiszoknya kísérlet arra, • hogy ismét államtitkot csinál- S iunk valamiből. amit éveiken át : szél tében-hosszában reklámoz- i tunk. ■ (Yves Saint-Laurent, francia divattervező) * * * MINTHA MÁR HALLOTTUK j VOLNA j Ha egy filmnek sikere van, ! akkor az nem más, mint kom- menszfilm. Ha nincs sikere, ak­kor művészfilm. (Carlo Ponti, olasz filmproducer) « • * ÍGY IS MONDHATJUK! A nők közötti barátság nem : több, mint meg nem támadási ■ szerződés. : (Henry de Montherlant) * — Nevezzenek meg nekem még egy olyan élvezetet, mint a vacsora, amely naponta ismét­lődik, és egy óra hosszat tart. Talleyrand mondotta. *** „Egy igazán jó vacsora utón az ember mindent megbocsát — még a rokonainak is”. Oscar Wilde *** „Egy új étel felfedezése, amely gerjeszti étvágyunkat s meg­hosszabbítja gyönyörünket, sok­kal érdekesebb esemény, mint valamely csillag felfedezése; ab­ból eleget lát az ember”. Jean Brillat-Savarin »*» „Vigasztaló gondolat, hogy gondolkodásúnkat teljes egészé­ben a gyomor kormányozza, ám a legjobb gyomrúak mégsem a legjobb gondolkodók”. Voltarie ■HiiimiHnHiimiHniiiviafHiMmiim AZ OK • Sokan az égvilágon semmit f sem csinálnak — pusztán azért, J mert senki sem tiltja east meg : nekik. (Helmut Qualtinger, nyu- ■ gatoérmet kabarészínész) ■ . : SIKERFILOZÓFIA Már rég megtanultam: aki ■ nem tud veszíteni, az nem ér- j demJi meg azt. hogy nyerjen. (Edward Kennedy szenátor) * * • XÖTAGAS A világ szerintem kissé meg­bolondult: Afrikában mindenki felöltözve alkar járni, Európában pedig sokan meztelenül járná­nak. (Buka Kovoka, afrikai po­litikus) • • « s SZENT TUDATLANSÁG A zseni az az emiber, aki olyan * problémákat old meg, amelyek­ről nem is tudtuk, hogy létez­nek. (Dean Martin amerikai színész) Misntorszoilgálai A római piacon egy háziasz- szony bizalmatlanul méregeti a soványabbnál soványabb tyúko­kat. — Nézze meg ezeket a csodá­latos tyúkokat, asszonyom — kiált biztatóan az árus. — Ne féljen, az árum elsőrangú. Ezek a tyúkok egyenesen OrvietóbóJ érkeztek! — Elhiszem, elhiszem — vá­laszol az asszony —, csak azt nem értem, miért kellett gyalog jönniük?! • • • A liftben találkozik két szom­szédasszony; — Tudja-e asszonyom — kér­di egyikük —, hogy a férje a ház valamennyi csinos nője után futkos? — Tudom, tudom — válaszol­ja a másik enyhe mosollyal. — 7%Je tessék ^ * nevetni, ennyire őszintén be­szélek. Mi néha bi­zony összekoccanunk az asszonnyal, ö el­mondja a magáét, én is megdicsérem amúgy a visszájáról. De ezen semmi ne- vetnivaló nincsen. Tegnap reggel azon kaptunk össze, hogy az udvarban van két terebélyes fa: az egyik barack, a má­sik eper. Az asszony ragaszkodott a ba­rackfához, mert ki­telik belőle az egész évi barack befőtt. Én kötöttem a kutyát a karóhoz, hogy ma­radjon az eperfa, mert arról az egész évi pálinkát ki szok­tuk főzni. Szóval ne tessék ezen nevetni, mert ez nálunk nem szo­katlan és egyedülálló dolog. Előfordul az máskor is. Szó szót követett. Alaposan összevesztünk, aztán én rácsaptam az aj­tót az asszonyra és elmentem a munka­helyre. Kétszeresen fontos volt a meg­jelenés. Egyik a rend, a másik az, hogy tegnap fizették ki a nyereségrészesedést. Ezen se tessék mo­solyogni, mert a mi azon vállalatunk évről év- hogy re jól dolgozik és ennek az a természe­tes következménye, hogy mindenki na­nyitottam meg « konyhaajtót. Biztos voltam abban, hogy asszonykám egysze­rűen a nyakamba Nyereség­részesedés esik, mint egy fél­tégla. Hát nem. úgy tör­tént. Most már aztán lehet egy kicsit mo­solyogni, majd utá­na tessék hangosan nevetni. ' Nem történt semmi egyéb, csak nyújto­gattam a nyakamat, s kerestem a boríté­kot. Miután nem lát­tam, nagyon kedve­sen megcsíptem az asszony nyakát. — Hát a koperta? — Belevágtam a tűzbe .Velem ne le­velezz! És most tessék hangosan nevetni! A borítékban ben­ne volt az egész nye­reségrészesedés. Két Ady Endre, meg há­rom lila hasú. Ezer- háromszáz forint. Rossi De ne aggódjék: a férjem olyan, mint azok a fiatal kutyák, ame­lyek valamennyi autó után ro­hannak. Ugyancsak zavarba jön­nének, ha utol is érnék vala­melyiket! * * * Egy firenzei szőrmeuzietben hallottuk. Egy fiatal hölgy így szól a kereskedőhöz: „Rendben van kérem, ezt a bundát választom. 220 000 lírát mondott? Csak arra kérem, ál­lítson ki három számlát. Egyet 500 000-ről, a barátnőim számá­ra, egyet 220 000-ről magamnak, és végül egy harmadikat, 80 000 líráról a férjem számára,’* • * • A férj váratlanul kivesz egy nap szabadságot. Reggel csen­getnek, és a férj indul ajtót nyitni. Azonban nem találja a saját köpenyét, ezért hirtelen felesége pongyoláját kapja ma­gára. Amikor kinyitja az ajtót, belép a postás, gyengéden át­öleli, majd rámered ég rémülten elrohan. A férj elmeséli felesé­gének a történteket, majd hoz­záteszi: — Tudod, mit gondolok? — Ugyan mit? — kérdi resz­ketve a feleség. — Azt hiszem, hogy a postás feleségének ugyanolyan pongyo­lája van, mint neked. * * * Egy vasúti kocsiba belép a kalauz és kéri a jegyeket. Meg­vizsgálja egy kis öregasszony feléje nyújtott jegyét és így szól: — Asszonyom, ez a jegy Ró­mába szól, a vonat azonban Bo­lognába tart... — Ejnye, ejnye — kiált fel a kis öregasszony. — És mondja kalauz úr, gyakran előfordul, hogy a mozdonyvezető elvéti az irányt? * * * A kanadai Haüfaxben válásra kerül sor Jósé Eberhard és Re- beca Sheridan között. A bíró így szól a férjhez: — Felesége azzal vádolja, hogy esténként több ízben fiatal — és tanúvallomások szerint — meglehetősen csinos nőket vitt fél a lakására. — Ez igaz, bíró úr — vála­szolja Eberhard. — Azonban nem én vagyok az egyetlen fér­fi ebben az államban, aki oly­kor-olykor munkát visz haza. — Munkát? — Én ugyanis masszőr vagyok, bíró úr. (Ford.: Drasikovits Emma) 12 BtKtsmttitZl 1973. ÁPRILIS 16. MELEGÁGY (Boros Béla karikatúrája) TAVASZI NÁTHA (Kallus raja) Velem történt Másoknak rólunk (vagy a szükebb körről, amelybe tar­tozunk) alkotott véleménye, le­gyen az bármilyen is, minden­képpen megkülönböztetett ér­deklődésre tarthat számot. Hi­szen rólunk van szó. Miként az alábbi három kis történetben is: A jó állá» A fiú 16 éves. Jön. Szembe velem. Megállít. Megkérdi, hol találja a keresett üzemet. El­kísérem. Megyünk egymás mellett. Szótlanul. A fiú megköszörüli torkát: — Maga... illetve te... se...? — Mármint, hogy mit se? — kérdezem vissza.- — Hát hogy te se dolgozol? — Ezt miből gondolod? — Hát hogy az utcán csava­rogsz, mint én. Mosolyogva magyarázom: — Nekem ez a munkám. Gyanakszik. — És egyáltalán hol mélá­zóié — Az újságnál. Megáll. Én is. Néz rám. Hosszan. Nagyon hosszan. Vé­gül: — Marha jó állásod van — mondja és rövid szünet után óvatosan megkérdezi: — Te mondd csak, nem tud­nál engem is benyomni hozzá­tok': Burkolt véleménynyilvánítás Állami Gazdaság gépműhe­lyében. A fiatal művezető a legújab­ban beállított gépekről magya­ráz. .Róla magáról az derül ki, most végezte ét m gépipari technikumot. Amellett, hogy már tíz éve itt dolgozik. Mellémáll. Kíváncsian lesi mit írok. Amikor a „gépipari”-t leírom, izgatottá válik. Leirom a „technikum” -ot is: meg­könnyebbülten felsóhajt és el­ismerően rámnéz. Majd csodál­kozva megkérdi: — Csak nem maga is abba a technikumba járt? — Melyikbe? — Hát az enyémbe, a gép­ipariba. , — Nem én, miért? — Akkor meg honnan tudja, hogy a technikumot „cihával” kell írni? A titok nyitja Törzsgárda ünnepségen az egyik vállalatnál a legöregebb dolgozó ül mellettem. Már negyven éve a vállalat „min­denese”. Észrevettem, hogy fi­gyel. Később meg is szólított: — Mondja fiatalember, hogy írja majd meg a cikket rólunk, ha nem is jegyzetel. Mielőtt válaszolhattam volna, szomszédomat elszólították mel­lőlem. Aznap már nem is si­került folytatnunk a csírájában elfojtott beszélgetést. Másnap megírtam a cikket a több évtizede helytállókról. Meg is feledkeztem volna az egészről, ha néhány nap múl­va össze nem futok új ismerő­sömmel, az azóta már nyug­díjas „mindenessel.” — Rájöttem — mondta 6 lelkendezve és hosszan rázta üdvözlésre nyújtott kezemet. — Rájöttem: hogy csinálja! Magának biztosan piszkos jó memóriája van! (kővárt) Gasztronómia j gyón csinos summát visz haza nyereség­részesedés, vagy ti­zenharmadik havi fi­zetés címén. Délután fejronl után hazafordultam. Azzal a szándékkal, hogy kibékítem az asszonyt, amire meg is volt a megfelelő lehetőség. Már. a műhelyben elkészítettem min­dent. Otthon lábujj­hegyen mentem vé­gig az udvaron. A nyitott ablakon ke­resztül a konyhaasz­tal lapjára dobtam egy kék borítékot, amelyre szép karikás betűkkel felírtam: anyjukomnak. Ne tessék azon se nevetni, hogy egy negyedórán át el­motoszkáltam az ud­varon. Csak azután

Next

/
Thumbnails
Contents