Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-12 / 85. szám
) Megkezdődtek az iskolaelőkészítő tanfolyamok Hölgyek és huszárok Alehsander Fredro víg játéka a színházban ár jő ideje játssza a békéscsabai színház Balogh Géza értő fordításában, átdolgozásában és rendezésében a százötven éve élt lengyel víg- játékírő, Aleksander Fredro „Hölgyek és huszárok” című játékát. Különös ember volt ez a Fredro. Még a 18. század végén született, részt vett Napóleon nagy hadjárataiban, fiatalon a közélet is érdekelte, később azonban elfordul mindentől és rátalál — a színpadra. Érdekes paradoxon persze, hogy a színpadon miként mond véleményt a világról, a valóság, a közélet furcsaságairól, a rossz szokásokról, a címkórságról és előítéletekről, mert úgy ír, úgy vezeti színpadi műveinek cselekmény- fonalát, hogy végig a valóság felszínén marad, hogy nem j mond ki semmiféle ítéletet, j sem erről, sem arról. Oda- ] figyelve azonban mégis 1 megfogalmazódik a nézőben: valami, elsősorban az, hogy — j bár valóban csak a felszínt lát- j ja és a dialógusok is felszíne- j sek — azért ott van azokban j a kor, az akkori életstílus, az ember összes hibájával és 19 századi törekvéseivel, ha ezekben Fredrónál nics is semmi forradalmi vagy legyünk szerényebbek: még különösebben új társadalmi morálra törekvő mozzanat sem. Az igaz, hogy az öreg férfihez mégsem kényszeríthetik hozzá a fiatal lányt és — ebből következően — a fiatal szerelmesek (nélkülük nincs vígjáték) egymáséi lesznek, az ilyesmi azonban népmeséi igazság, nem Fredro találmánya. Az egész darabot és az előadást ilyen meseszerű, félreérthetetlen báj' sugározza be. Balogh Géza rendezése, a színészek vezetése, a Fredro-i hangulat megérzése-megteremtése ennek a színházi estének a legmaradandóbb erénye. Nem akar 1 többet, mint amit a szerző j akart: megmosolyogtat, megne- J vettet, még harsányan kacagunk is olykor, és — ha a darab j aranyosan komikus szerepeit si- j kerül jól kiosztani — színházi élmény kerekedik az előadásból. A „Hölgyek és huszárok” békéscsabai bemutatóján sok és hangulatos, komédiázó kedvű alakítást jegyezhettünk fel. A legjobb, a legőszintébb és leg- igázabb talán azé a Cserényi Béláé az őrnagy szerepében, aki ritkán jut ilyen nagy feladathoz, és amikor hozzájut, mindig bebizonyítja sokoldalúságát, évről évre egyszerűsödő karakter-formáló képességét, humorát és közvetlenségét. Ezúttal is így volt, végigkomédiáz- ta a három felvonást, egyetlen, jól kezdett lendülettel. A huszártisztek — Lakky József, Flórián Antal — a káplán: Széplaky Endre egy-egy jó figura, alaposan humorba pácolva. Különösen Széplaky remekelt.' Felkai Eszter sok apró ötlettel jelezte-játszotta Angyalka saerepét, Cseresnyés Rózsa, Barcza Éva és Dénes Piroska kitűnő trió, többet adtak annál is, ami a szerepükben volt, közben ügyesen és rutinosan ellensúlyozták azt a veszélyt, amely az ilyen és ehhez hasonló színpadi típusok egysíkúságában rejlik. Sokat nevettünk Vajda Károlynak (Görgeteg) és Há- romszéky Péternek (Förgeteg), és jópofák voltak a szolgálólányok: Varga Mária, Török Virág és Kaskó Erzsébet. ősszel mintegy 130 000 kis- I diák kezdi meg tanulmányait | az általános iskolák első osztályaiban. A legutóbbi adatok sze- j rint a leendő iskolásoknak csak | 56,4 százaléka jár óvodába. Ró- i gi tapasztalat, hogy a tanítás első heteiben azokkal a kicsinyekkel van a legtöbb gond, akik óvoda nélkül kerülnek az iskolapadba. Ezen a nehézségen kívánnak segíteni az ísko- laelőkészítő tanfolyamok. Április első napjaiban országszerte mintegy 1300 általános iskolában kezdték meg a foglalkozást a következő év leendő elsőseivel, együttvéve csaknem 26 000 olyan hatéves aprósággal, akik jelenleg nem járnak óvodába. A foglalkozásokat legtöbb helyen azok a tanítók vezetik, akik a következő tanévben az első osztályban tanítani fogják a kicsinyeket. Egy negyedéven át heti két alkalommal, összesen 72 órában rendszeres pedagógiai munkával sajátítják el az iskolai élet nélkülözhetetlen szókásaát, elemi jártasságait. A foglalkozások önkéntesek és természetesen térítés nélküliek, sőt a gyermek felszerelését is a tanácsok biztosítják. Egy-egy csoport gyermeklétszámát a városokban húsz-huszonöt, a községekben 15—20, a kisebb községekben és településeken tíztizenöt személyben állapították meg. Újdonság, hogy a szétszórt, tanyai településeken, ahol az összevont osztályok jellemzők, kísérletképpen az óvodába nem járó leendő elsősök a jelenlegi első osztályok foglalkozásain vesznek részt, s részben önálló feladatokat is kapnak. Az ország tíz megyéjének 66 iskolájában kezdték meg ezt a kísérletet .amelyhez a szakemberek sajátos feladatlapokat is szerkesztettek. Amíg a tanítók az iskolás diákokkal foglalkoznak, a leendő elsősök önállóan oldják meg a feladatlapok „testre- szabott” példáit. (MTI) Megjelent a Nemzetközi Szemle új száma A díszlettervező. Langmár András tetszetős játékteret biz- I tosított a színpadon, Vágvölgyi Ilona jelmezei megfeleltek, a i zenekar Holpert János vezetésével Fényes Szabolcs nem sok eredetiséget eláruló muzsikáját is kellemesen szólaltatta meg. Sass Ervin Szerződéstervezet a Holdról A Szovjetunió az ENSZ-nek a világűr békés felhasználásával foglalkozó jogi albizottságban nemzetközi szerződés-tervezetet terjesztett elő a Hold békés fel- használásáról. A tervezet tiltja az atomfegyver és más tömegpusztító fegyver elhelyezését a Holdon és egyúttal betilt minden olyan tevékenységet, amely a Holdnak háborús célokra való felhasználására irányuk A folyóirat áprilisi számában közli dr. Szűrös Mátyás Magyar, ország és a Szovjetunió című cikksorozatának befejező részét, amely a két testvérország kulturális és ideológiai kapcsolataival foglalkozik. A cikksorozat sok adatot és tényt közöl, ame- ! lyek meggyőző és jellemző képet | adnak a szovjet—magyar kap- ! csólatok fejlődéséről. A folyóirat legnagyobb terjedelmű rovata ezúttal Nixon pekingi útjával foglalkozik. Közli a kínai—amerikai közös közlemény teljes szövegét, s ahhoz fűz elemző kommen tárokat. Az áprilisi szám másik jelentős anyaga a TIT kétnapos vitájáról szóló beszámoló. A vita arról folyt: önálló tudománynak tekinthető-e a politikatudomány, amit Nyugaton divatos szóval „politológiának” neveznek? Az MSZMP politikai főiskolájának rektorhelyettese, Vészi Béla vitaindító előadására Pozsgay Imre a Társadalmi Szemle főszerkesztő-he. i lyettese válaszolt, ezenkívül dr. I Samu Mihály, a nemzetközi jog és a politikai tudományok viszo-1 nyára vonatkozó hozzászólása, majd a második napi vitaindító előadásában Pirityi Sándor „A politikatudomány és a nemzetközi viszonyok” című előadása jelent meg ebben a számban. A vita folytatását a folyóirat májusi száma fogja közölni. A Nemzetközi Szemle szerkesztősége két újítást vezetett be. Egyrészt katonai szakértőkkel Irat cikkeket — ezúttal dr. Szabó Imre a közel-keleti katonai erő, viszonyokat ismerteti szakszerűen — másrészt képriportokat is közöl. Ebben a számban Bang- la Desh és Pakisztán városait mutatják be a fotók. A folyóirat beszámol az Izraelben megtartott cionista kongresszusról, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége II. Országos Konferenciájáról két érdekes cikkfordítást is közöl a folyóirat: Az egyik Graham Greene cikke Chiléről: „Vajon merről jön az ellentámadás” címmel; a másik Leo Figueres elméleti igényű írása: „Az önigazgatásról — a szó homálya és a dolgok lényege’' címmel. Cserényi Béla és Flórián Antal az első felvonásban. Az őrnagy Inkvizíciója a hölgyek bűvkörében. Cseresnyés Róma, Cserényi Béla, Dénes Piroska és Barcza Éva. (Demény feto.) Baj, wagy törvénvszerfí? • ® Riadtan. szoktuk emlegetni, hogy kétségbeejtően öregszik a mezőgazdaságban dolgozó lakosságunk. Akik csinálják, egyre fáradtabbak, a fiataloknak pedig legtöbbször'eszükben sincs, hogy agrár-szakmát válasszanak maguknak. Csak emlékeztetőül idé_ zem, hogy a háború előtt hazánkban a lakosság felét alkották parasztemberek, ez az arány azonban 1960-ra már 38 százalékra szállt le, majd újabb, erőteljes csökkenés indult meg; az 1970-es népszámlálás alkalmával már csak az aktív keresők egynegyede élt a mezőgazdaságból. A lemorzsolódás, bár lassú, dó ütemben, azóta is tart. Kezdjük azzal, hogy e folyamat szükséges és törvényszerű Egyrészt a jövőt az ipar fejlődése hordozza és ehhez munkáskezekre van szükség, másrészt a szántóföldek területe nem növelhető. Tehát ha az ott dolgozók jobban akarnak élni, ez csak úgy lehetséges, ha a technika segítségével kevesebben végzik el ugyanazt a munkát Ráérő tudósok kiszámították, hogy a fejlett országokban, optimális esetben, a technika mai színvonalán is képes lenne már a lakosság egy százaléka megtermel- ®b az élelmiszereket az egész lakosságnak. Nálunk pedig igen nagy bajban lennének a termelőszövetkezetek, ha még mindig ugyanannyi embernek kellene munkát, megélhetést adniuk, mint. ahány parasztember a faluban a tsz-ek alakulása idején. volt.. Ed, a törvényszerűséget a szá. mok zuhatagával lehet bizonyítani, a világ bármely tájáról. Az Egyesült Államokban, ahol a világ egyik legnagyobb mező- gazdasága található és ahol az államinak állandóan a mezőgazdasági termék-feleslegek elhe_ lyezése okoz gondot, már húsz évvel ezelőtt is csupán a lakes, ság 12 százaléka dolgozott a földeken. Ez az arány tíz évvel ezelőtt 7 százalékra, öt évvel ezelőtt pedig 5 százalékra csökkent A szomszédos Ausztriában két évtizede még a lakosság egy harmadát foglalkoztatta a mezőgszdaság, egy évtizeddel - ezelőtt már csak 23 százalékát, A még mindig erőteljesen mezőgazdasági jellegű Franciaország, ban 1954-ben még a keresők 28 százaléka, 1962-ben már csak 20 százaléka kereste megélhetését a barázdák között. A világ legnagyobb országában, a Szovjetunióban 1950-ben még a keresők 48 százaléka élt mezőgazdaságból: közben rohamtempóban fejlődött az ipar és 1968-ban már a keresőknek csak 29 százaléka volt mezőgazdasági foglalkozású. Törvényszerű tehát, hogy az ipari fejlődés, a technika fokozott alkalmazása nyomán az agL rámépesség aránya a legtöbb országban csökken. Nem mindegy azonban, hogy ki marad otthon. A nyugati államokban általában az, aki elég erőt, kitartást érez magában, hogy saját lábán állva boldoguljon a farmon. Tehát a java. Aki elmegy a városba, az vagy magasabb képesítést szerzett — mérnök, orvos lett stb. —, vagy pedig nem érez magában elég erőt; tehát távozása a harc feladását jelenti. Nálunk, sajnos fordítva van. Mellőzzük talán a részleteket, de álljunk meg egy pillanatra az okoknál. Könnyedén el szoktuk intézni a magyarázatot azzal, hogy a szülők szégyenük, ha a gyerekük paraszt-mesterséget, választ, tehát a közvéleményt kell formálná, megfordítani. Ez csak egy kicsit igaz. Aki a föld mellett marad, az ma még hátrányokat vállal a társadalombiztosításban, a nyugdíjban, sőt legtöbbször az életformában is, mert városon kulturáltabb, szí. nesebb az élet A közvélemény-; formálással párhuzamosan ezek., ken a nagyon is objektív körülményeken is változtatnunk kell, ha azt akarjuk, hogy a mező- gazdasági keresők aránya csak abban az iramban csökkenjen.
