Békés Megyei Népújság, 1972. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1972-03-05 / 55. szám
Felnőttek és gyerekek (A Kr®kogyflból) A kisfiú megállít egy autót: — Bácsi, vigyen el az iskoláig? — Másfelé megyek — teleli a vezet*. — Annál jobb! —• Mennyi három meg négy? — Hét — Es hét meg négy? — Nem tudom. A tizenegyet még nem tanultuk, — Odanéza, apui, repülőgép ■ száll! —- Jó, Jó, essk ne nyúlj hoz- • A tanár a következő házi fel* : adatot adta: „Írjatok elbeszélést, a hét var : la mennyi napja nevének fel- j használásával.” Az egyik tanuló ezt írta: „Vasárnap a papa vadászni f ment. Olyan hatalmas nyulat ; hozott haza, hogy ettünk belő- ■ le hétfőn, kedden, szerdán, csü- • törtökön »pénteken, éa még j szombatra is maradt.” S • A feleség rábízza a férjére, • hogy fürdesse meg a kisfiúkat • A férj a fontos feladatra büsz- ; kén dologhoz lát Megkérdezi a j kádban vidáman lubickoló lur_ ■ kőtől: — Nos, kisfiam, jobban <si- • nálom én, mint a mama? — Persze, papa. Csak a mama, i mielőtt beültet a kádba, előbb [ lehúzza a zoknimat meg a cipó- ! met § Híres | emberekről j MAURICE RONET: Egy! pszichológus megkérdi a kis iskolástól, hogy mi szeretne lenni. „Orvos vagy festő” feleli a kérdezett „Széles körű érdeklődés jegyzi meg gúnyosan a lélekbúvár. — Tehát semmilyen határozott célod nincsen?” „Dehogy nincs — így a fiú: — meztelen nőket akarok látni!” e • • ROGER PIERRE: ■* Egy öreg varieté-színész emlékeit meséli egyik barátjának: „Kettéfűrészeltem a feleségemet. Szenzációs szám volt" „Ö! És hol van most őnagy- sága?” „Nizzában piheni ki a fáradalmait” 9 * 9 MURIEL BELMONDO nem elégszik meg azzal, hogy a : híres színész bájos nővére, f Huszonhat éves korára a „The- : atre contemporain” (Modern ! Színház”) balett-csillaga. * ••• Rősner egy este ismét igen : késön tér haza. — Ne veszekedj fiam — 1 mondja a feleségének, aki sod- S rófával felfegyverkezve várja az 1 előszobában. — Egy beteg bará- ■ tómnál voltam látogatóban. — És én ezt elhiggyem neked? S — kérdezi gyanakodva az asz- • szony. — Hogy hívják a baráto- " dat? — Képzeld, dlyan beteg, hogy * még a nevét is elfelejtette. — Kezdjük kartársak — emelte fel a hangját az osztályvezető — egy kis csendet kérek! Az értekedet részvevői, szájukban a kávé zamatéval kényelmesen elhelyez, kedtek a székükön és figyelemmel fordultak az előadó felé. Az arcokon érdeklődésteli várakozást lehetett leolvasni, ami. kor Parcsali osztály- vezető nekifogott az aktareszelő biopon_ gépsor gazdaságos kihasználását tárgyaló másfél kilós előadásának megtartásához. Amikor az osztály- vezető a fűzős dossziét kibontotta és a íélarasznyi papírosomét maga elé tette, egynéhány kollégának redős lett a homloka. — Engedjék meg, hogy előbb az aktareszelés fontosságának népgazdasági relációiról ejtsek pár mondatot — emelt fel az asztalról vagy harminc oldalnyi sűrűn gépelt papírt az osztályvezető. — Jól kezdődik — súgta oda Éberfii a mellette magába ros_ kadt Unalmának. — Ha ez a bevezető, akkor az előadás tartamára hozhattunk volna kispárnát. — Ráadásul hcazá is kell szólni — motyogta az orra alá Unaimi — Parcsáli kartárs így ellenőrzi, hogy figyelt-e mindenki? Az osztályvezető monoton hangja betöltötte az előadótermet. A levegő lassan töménnyé vált a sok cigarettafüsttől, az előadás közepére már ködbe burkolta az osztályvezetőt. A figyelő szemek lassan megüvegesedtek, az érdeklődést az arcokon a fáradtság mély barázdái váltották föl Éberfi golyőstolla rendületlenül szántotta a jegyzetfüzet lapjait, hogy a leírtakból az elkövetkező értekezletig egy- egy mondatot elejthessen majd az osztályvezető előtt Tudta mit csinál, hiszen rohamosan közeledett a jubileumi ünnepség, ahol a kitűnő kartársaknak minden valószínűség szerint leesik valami pénzmag. Unalma sajnos nem bírta tovább nyitva tartani a szemét, a pillád mázsás súllyal nehezedtek el Szu- szogása egyenletessé vélt Elaludt Parcsali osztályvezető az utolsó lapot is letette az asztalra és a kanoséból megitta a maradék vizet. — Tessék kartársak, váljanak hozzá — szedegette a papírjait össze az osztályvezető — egyetértenek-e az új eljárással vagy marad, junk a régi módszernél és az álte'am ia- vasolt megoldást vest sük el? — Igen, vessük el — mondta Unalma felriadva a csendre. A teremben mindenki behúzta a nyakát — Es hogyan gondolja Unaimi kartárs? — kérdezte vészjóslóan az osztályvezető. — Ügy Parcsali kartárs, hogy ami rossz, azt el kell vetni, ez a fejlődés útja — nézett kőibe Unaimi diadalmas képpel. — Majd megbeszéljük — sötétedett el a képe az osztály- vezetőinek — van még valakinek mondanivalója? Mindenki némán ült a helyén. Az osztályvezető bezárta az értekezletet. — Na, ezt jól meg. csináltad! — fordult Éberfii a kollégájához — nem elég, hogy az értekezleten elalszol, de még hülyeséget is beszélsz. Nem irigyellek! Unaimi magába roskadva ment ki a teremből és megfogadta, hogy ha még egyszer értekezletre beül, ragtapasszal ragasztja le a száját. Jelinek hajót Értekezlet tarka h d s 4 b o k ÉVVÉGI MÉRLEG — Először hallgassak meg főkönyvelőnk beszámolóját. .. (Galambos Hédi raja) ÖREGEK FARSANGJA — fis gondolja, Bandik», hogy Hlyen dorhézoló életmód mellett is U fogunk jönni a kettőnk nyugdíjából? (Ralim ffajW) Töprengés Napok óta komoly gondban vagyok. Minden szabad percemet arra használom, hogy kitaláljak egy nevet, egy jó nevet, amire azután „harapnak" az illetékesek, s honoráriumként némi dohány is üti talán a markom. Sietek kijelenteni, hogy válóban dohányra gondoltam, nem pedig pénzre, amit szintén gyakran nevezünk „dohány”- nak. Arról van ugyanis szó, hogy a dohányosok egészségének „védelmében” az év derekán forgalomba kerül a füstszűrőt Kossuth cigaretta, melynek kikísérletezésével a Magyar Dohányipar, a Debreceni Dohánygyárat bízta meg. Csak az a bökkenő, hogy a~ új cigarettának még nincs neve. Hát ezen töprengem én napok óta, hogy milyen nevet lehetne adni egy olyan cigarettának, mely nemzeti történelmünk egyik nagyszerű alakjának nevét viseli és füstszűrös? Először arra gondoltam, hogy nevezzék egyszerűen „Filterei Kossuth”-nak. De hamar beláttam (minden rábeszélés nélkül), hogy mivel mi az egyszerű dolgokat nem szeretjük, így ez az elnevezés nem lesz jó. Ézért biztos vagyok benne, hogy most is számos reklámszakember töri a fejét (közben filter nélküli Kossuth cigarettát szív dobozszámra), hogy milyen nevet adjon a hamarosan beköszöntő „újszülöttnek”, aki szakasztott olyan lesz, mint „apja”, csak füstszűrő lesz az egyik végén, hogy a kezdő dohányosok t# tudják ,hoqy ott kell szájba- venni, ahol a füstszűrő van, és nem a másik végén. Szerény ismereteim birtokában. most már én is felvértezve érzem magam, hogy egy néhány név erejéig hasznára lehessenek a névadóknak. íme, ezekre gondoltam: Reformált Kossuth. Rövidebb Kossuth. Kossuth fia. Kossuth-anno 1972. A jövő Kossuthja. Persze tudom, hogy egyik sem jó elnevezés, mert mindegyikben ott szerepel a Kossuth név, s ha már egyszer újítunk, akkor ne ragaszkodjunk görcsösen a tradíciókhoz. Így igaz! Éppen ezért, mi lenne például, ha az új cigaretták mindegyikére csak egy halálfejet nyomnának az ultramodern gépsorok, a dobozokra pedig a kővetkező szöveg kerülne: Vigyázat — méreg! Ha merész javaslatom elfogadnák a „névadó szülők”, akkor az érte járó honoráriumdohányról azúton tisztelettel lemondok. Fáradozásom nélküle sem volt hiábavaló, előbb-utóbb kamatosán megtérül. — Hogy nem a dohányiparban? — Ja, kérem — minden szempontot nem lehet figyelembe venni egy egyszerű névadásnál. Szilárd Adám Félreérté» Jean Gabin, aki régóta pipázik, a Cote d’Azur-ön nyaralt. Egy alkalommal megkérdezte a szobapincért: — Mondd csak Antoine, véleményed szerint kik a legbosz- szantóbb vendégek? — Hát.. Monsieur Gabin, a pipázók. — Igen? És miért? — Mert mindig azt hiszem, hogy engem humák, pedig csak a pipájuk tartalmát ürítik a hamu tartóba.
