Békés Megyei Népújság, 1972. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1972-03-05 / 55. szám
KOR ŐS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET A könyv világünnepe IKÄSTUDATLAN emberek milliói élnek Földünkön. Az UNESCO legfrissebb adatai szerint csaknem egymilliárd az . analfabéta. A magyar olvasó számára szinte felfoghatatlan ez a szám. Egymilliárd! A Föld lakosságának csaknem egyharmada, — a műszaki — tudományos forradalom, a tömegkommunikáció, a számítógépek, az űrhajók korában! Időszerű tehát az UNESCO nagy nemzetközi programja: 1972 legyen szerte a világon a könyvek éve. A mozgalom elsődleges célja, az, hogy ráirányítsa a figyelmet arra a fontos szerepre, amelyet a könyv a társadalomban betölt. A «él nemes és értelmes. Nem ünnepély az ünnepély kedvéért. A nemzetközi szervezet nagyomis gyakorlati eredményt remél tőle: azt, hogy ennek a programnak a segítségével világszerte megnövekszik az olvasó emberek száma. Hogy több helyre jut el a betű, — a gondolat, a világosság. S ami talán a legfontosabb: hogy a nem olvasó millióik egy lépéssel közelebb kerülnek tűzést, talán néhány millióval több ember kezébe kerül könyv, az analfabétizmus ijesztő aránya valamelyest csökken, fény juthat a sötét sarkokba. A Nemzetközi Könyvév programja természetesen nemcsak az írástudatlanság felszámolására törekszik; céljai közé tartozik a könyvtárhálózat fejlesztése — ennek előmozdítására nemzetközi kapcsolatok kiépítése és elmélyítése —, az olcsó könyvsorozatok világméretű terjesztése, ezek kiadásának ösztönzése, könyvkiállítások, könyvvásárok szervezése, (Varsóban, Frankfurtban, Jeruzsálemben és Nizzában lesz nagyszabású könyvv- vásár az 1972-es évben), a fordítói tevékenység előmozdítása, s a rádiós és televíziós könyvpropaganda eszköztárának bővítése. Ez utóbbi programpontnál érdemes egy szóra megállni. A rádió — majd később a televízió — térhódításakor elhangzottak pesszimista jóslatok: visszaszorítják a betűt, csökkentik az olvasást, elvonják az embereket a Ne akarj te « Korányi Grácia Egészen kicsike szeretnék lenni, ne akarj te engem trónra ültetni. Bosszul erezném én magamat ottan, nem bízhatnám magam e lombkoronákra, nem nyugtatna meg a fák sárgasága, Mi az, ami felém kígyózik? Látom a katonák sisakforgóit, de én úgyis széjjeleresztem őket, vagy rádbízom a parancsnokságot és én addig inkább füvet rágok. A korona nem divatos fejék, s hiába fésfilgetném a helyét, leesik a sima hajamról. Nevetni is nehezebb volna, s a szememből a könny hova folyna? betűk világához. Az 1ESCO nem naív teslü- ; tagjai, tisztségviselői ntosan tudják, hogy a nyvév végére, 1972 de- mherére nem taníthatnak egymilliárd embert írás olvasni. A világkönyv- nem lehet világcsoda. ; tudják azt is. hogy ha istudó országok, népek mzetközi és nemzeti ?rvezetek támogatják ezt mélyen humanista célkikönyvtői. Rövid idő alatt bebizonyosodott, hogy ez nem így van. Egyes országokban, a telekommunikációs eszközök tömeges elterjedésének kezdeti időszakában voltak csak aggasztó jelenségek — átmenetileg. De a betű továbbra is elsőrendű nagyhatalom maradt a szellem világában. Nem versenytársa a televízió, inkább szövetségese. Az olvasás előmozdítója, ösztönzője. A kultúra olyan szépségeire hívhatja fel a figyelmet, amelyek nem a látvány és a hang, hanem csak a betű révén nyílnak meg. Az elmélyült tanulás, ismeretszerzés élményét, a csendes órák magányos tűnődések örömét, az olvasottak feletti viták izgalmát, a gondolatok értelmezésének, meghódításának erőfeszítését. Magyarországon is tények bizonyítják ezt. Hogy csak a legkézenfekvőbbet említsük: a nagy regények, színpadi művek, novellák televíziós feldolgozása adaptációi (a Forsyte Saga, a Robin Hood, a Nyomorultak, vagy a legújabb, a Fekete város) újabb százezreket tett nagy írók olvasójává, hívévé. A kép után a gondolat következett, a könnyebb után a nehezebb szellemi élmény —, a gondolkodás, az önálló véleményformálás, a magasabb- rendű ízlés kialakulása. A könyv nem „fél” a televíziótól. Segítőtársát — olykor társművészét — látja benne. HAZÁNKBAN és a többi szocialista országban is nagy visszhangra talált az UNESCO felhívása. Maradéktalanul egyetértünk a céllal, szívesen segítünk a nemzetközi program végrehajtásában, vállaljuk a ránk eső részt A nemzetközi könyvév alkalmából sok jelentős esemény színhelye lesz Magyarország is. Mint a tagállamok többségében, a könyvkiadással, terjesztéssel kapcsolatos tudományos ülésszakot konferenciákat rendeznek nálunk is. A Könyvtártudományi és Módszertani Központ javaslatára a debreceni Egyetemi Könyvtárban „A könyv- és a könyv- kultúra társadalmunkban”, az Országos Pedagógiai Könyvtárban „Az olvasás- pedagógia” címmel rendeznek tudományos ülésszakot A fővárosi Szabó Ervin Könyvtár negynyelvű kiadványban folyamatosan tudósít a nemzetközi könyvév külföldi eseményeiről, megjelenteti a legfontosabb megnyilatkozásokat elemzéseket a tudomány fejlődésével foglalkozó, a könyvév alkalmából kiadott publikációkat Több könyvtár — például a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem és az Országos Mezőgazdasági Múzeum könyvtára — jubileumi évkönyvét e nemzetközi eseménynek szenteli. A magyar könyvtárügy, — könyvkiadás — és könyvterjesztés felszabadulás utáni eredményeiről orosz-, német-, angol-, spanyol- és francia nyelvű kiadvány jelenik meg. Van mivel a világ elé állnunk. Ha nem is mindig Pacsai Imr® Tokai vagyunk elégedettek m magyar könyvtárügy helyzetével — ha elégedettek volnánk, magunk szüntetnénk meg a továbblépés legnagyobb lendítő erejét joggal lehetünk büszkék a huszonöt év alatt elért eredményekre. Az UNESCO nyilvántartásaiban és közleményeiben — ismertetve az idevonatkozó adatokat — Magyarország a könyvkiadás- és terjesztés problémáival legjobban törődő országok között szere, pel* Magunk között szólva: nyomdaviszonyainX nem a legjobbak, ez közismert dolog, kiadványaink tehát Igen nehéz körülmények között születnek, s aratnak mégis elsősorban kitűnő nyomdász-gárdánk erőfeszítéseinek eredményeként külföldi sikereket is. Az 1972-es évben sokat találkoznak egymással a betű terjesztői: könyvkiadók, írók, műfordítóik, illusztrátorok, könyvkereskedők, tipográfusok. Sok nemzetközi konferencián lesz alkalmuk kicserélni a véleményüket, jobban megismerni egymást. Hazai szakemberek Is részesei lesznek e találkozó-sorozatnak. Bekapcsolódnak a programba a kisebb könyvtárak, megyei intézmények, sőt könyvesboltok is. Az UNESCO felhívása termékeny talajra hullott: egész népművelő apparátusunk örömmel vesz részt a Nemzetközi Könyvév sikeréért folytatott munkában. A KULTÚRA munkásainak impozáns kézfogása a Nemzetközi Könyvév: a legjobbak közülük egy célért küzdenek: az írástudatlanság felszámolásáért, a nemes gondolat terjesztéséért, az igaz művészet nagyobb térhódításáért A világméretű akció — az eddigi hírekből, az erőteljes ütemben folyó előkészületekből következtetve bizonyára sikeres lesz. Ebben az évben gyakran találkozunk majd Michel Olyff belga grafikusművész alkotásával: nyitott könyv szemközti lapjain két összefogod zó ember- alak. Ezt a rajzot választotta emblémájául az UNESCO közgyűlése. Emberek, népek találkozása a haladó gondolat jegyében. Tasiáe István Képek a Munkácsy Mihály Múzeumban Fényes Adolf Napszámos című festménye az állandó kiállítás (Békés megye népe a szabadságért) környezetében maradt, oda van beépítve. A kép magasságát betöltő álló figura a maga diszkrét színeiben szinte figyelmen kívül hagyja a nézelődőket. Nincs rajta semmi cselekmény; nem dráma, nem idill, nem elbeszél, hanem megjelenít. Mintegy a kép mellé kívánkozik — az 1890-es évek eseménysorozata mellett — még a napszámos munkaideje, bére, étrendje, hogy pontos legyen a történelmi szituáció. Tömör és szűkszavú kép. Közel a nézőhöz, zöldes fal előtt áll a napszámos, a környezet tárgyai balról épp csak jelzik napi elfoglaltságát; ruházata, cdpőt- lensége sem különös — ná. lünk a napszámos fél évszázadon keresztül így járt: ing, lajbd, nadrág. Hogy mégis rez»naneiát vált ki belőlünk ez az alak, az Fényes Adolf emberiamerő éleslátásán, jellemző erején, pszichológiai sűríteni tudásán múlik. A mentien lábak és tétlenül csüngő kezek jelentést hordoznak (ezek színben kiemeltek): semmi nincs ezeken kívül, ez a munkaeszköz és a fegyver is. Az arc konok szögletessége nem a forradalmár hely** zetfelismerését, hanem inkább keserves elszántságot mutat: megnyomorítottsá- gában, erejének végső kihasználásáig ugyanaz ő, mint a századvég többi napszámosa, akik az 1897- es országos aratósztrájkban részt vettek. Ezen a napszámoson is piros az ing. A festő tudatosan koncentrált a társadalmi tartalomra, teljes szívvel állt ki és mondott véleményt ábrázolásaiban, a festői kifejezés erejét is e felismerés szolgálatába állítva. Ettől olyan egy-korho®- kötött ez a kép. Vassné Kiss Margit művészettörténészmuzeológus
