Békés Megyei Népújság, 1972. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1972-03-31 / 77. szám
Megsúgom j hogy a háromnapos ünnep ke- ■ vés lesz nekem félháborodá- * som csillapítására. Áh, nem a • nyereségrészesedés összege ho• : zott ki a sodromból — kiszem : a feleségem is kapott kerek öt ; napot érő részesedést. Többet ; nem. Majd jövőre, így mond- J iák minden évben, Más az én : bánatom. Most csodálkozni fog; ; « női divat miatt bős szánkó- j dóm, vagy inkább az ipar, meg * a kereskedelem érzéketlensége ■ miatt. Nagyobb figyelmet szén- l telhetnének az ,Átlag ember- i nek" vagy inlcább az átlagostól : eltérő alakú nők divatjának. * Azok is szeretnének divatos • felsőruhát hordani. Egyáltalán ! nem elhanyagolhatók ezek a : nők sem. Igaz, hogy nekem egy : ílyen nőm van, a feleségem, de • mindig gondokkal küzd, ha ru- ■ hát akar vásárolni. Amíg az ! ő gondja volt, az én fejem so- 5 sem fájt. De én a nők napján ; tettem egy ígéretet, hogy a nye- ; reségrészesedésemből magam- í rujjc csak egy bugylibicskát j veszek, meg egy hozentogert, a : többit ráköltöm. Mi ís kell neki? Kosztüm. ; Testméretét, teltkarcsúságát is ; jól ismerem. Elindultam, hát * üzletről üzletre. — Es nem voltak kedvesek az ; eladónők'’ Kérem ne szóljon közbe, igen- : is kedvesek voltak, sőt! Első ; szava a nejem kora utáni érdek- 5 lődés volt. Amire én ezt vála- ! szóltam : kérem életkora nincs : — csakúgy mint általában a : nőknek — kissé mólett. — Tudom kérem, nincs már : nagymama divat, de vannak : mini, hosszú és félhosszú szók.- : nyák így az egyik sex, az ag- ■ ressziő és gátlástalanság elő- ; nyét részesítő előnyben, a má- 5 sik... Inén ez pont neki való. : És csacsogott az eladónő a blé- | zer stílusról, de említésre méltó \ a kosztümdivat újraéledése. « Igen kosztüm kell, kedves S kisasszony, olyan, amelyben : nincs életkora a nőnek. — Sajnos az ipar nem készít i kimondottan divatos árukat az s átlagostól eltérő nők számára. ; Bár a jelszó: „A divat minden- • kié”. Pedig mi is tudjuk, hogy jj a kövérek nem mindig öregek : — jegyezte meg bájosan s tükör- • be pillantva elégedetten sírni- \ tóttá teltkarcsú derekát. Rábó- » lintottam és a „nagyszélességek” i és a „kisnők” részére ajánlott i kollekciókból válogattam, ősz- i tottam, szoroztam, centiztem; « semmi eredmény. Na majd meghíztok ti is, tér- ; vezők — duzzogtam magamban, \ mert nem biztos, hogy „mind jj öreg, aki kövér”. Jó élünk és i kész! Előre kihíztuk ruháinkat... : Ez ami bánt. És a színek: cit- j romsárga, sötét piros, gránát- ■ alma-sárga, tengerkék, fehér, ! homoksárga és kevés fekete. I Amíg így tűnődtem ismét csa- jj csogott az eladónő. Nagyon ked- 5 veit a nadrágkosztüm valahogy : így mondta: „Jodhput” vagyis : olyan lovagló nadrágszabás, \ amelynek szára a csizmát takar- jj ja. Csábító! — de honnan veszek • lovat alá... Mert ha még lóval ■ együtt adnák azért a pénzért... jj Most már érti a bánatom? : sár I Újsághír: A Tanácsköztársaság híres pilótájára. Dobos Istvánra emlékszik szülővárosa Gyula. Március 31-én emléktáblát avattak a Vörös Hadsereg egykori pilótájának a tiszteletére. Emlékezés Dobos Istvánra lw55 tejétől kezdve kedves szokásnak hódoltok a volt 1919-es magyar Vörös Hadsereg veterán pilótái. Minden hónap első csütörtökjeit összejöttek egy kis baráti beszélgetésre. Budapesten. Ilyenkor felelevenítették a régmúlt idők történetét, a dicső 133 nap eseményeit. Az egyik ilyen összejövetelen támadt többekmejk az a gondolata, fel kellene jegyezni az utókor számára a Vörös Hadsereg repülőiről szóló történeteket. A Hadtörténeti Levéltár gyűjteményében őrzött Hadügyi Nép- biztosság 32. légügyi osztályának irataiból, a korabeli újsá-' gokfból és az 1955-ben még élő egykori vörös pilótáik — Hegyi Imre, Kvasz András, Änderte Károly, Ezer Gyula, Fehér Antal. Fehérházi István, Horváth Mihály, Czunyi József, Szaiko• * • " .,vw‘ s‘' ‘JtpyMtt'j: szén állt. A szerélde munkásai éjjel-nappal dolgoztak, és a 169 es sorozatú Brandeburg biplánt figyelmesen előkészítették. A. csavarokat, a huzalokat a legnagyobb gondossággal húzták meg. Dobos István keresztül* kasul átvizsgálta a gépet, min- dent alaposan megnézett. Nagyon sajnálta, hogy kevés ideje marad a gép berepülésére. Megbeszélte a szerelőkkel, hogy másnap — május 16-án — ha már rajta tesz az új Asbóth- féle légcsavar, egy kas próbare- pülést végez a géppel. Másnap, május 16-án reggel a repülőtér szélére kitolt gép várta Dobos Istvánt. Megnézett még néhány feszítő huzalt, majd beszállt a gépbe. Jelt adott az indításra. Egy-két rántás a légcsavaron, és egészségesen felbú- gott a Benz-motor Rövid melecsak találomra ment. Mikor úgy gondoltuk, hogy túl vagyunk az ellenséges vonalakon, kikeveredtünk a felhőkből. Egy városka határában értünk földet. Amint később kiderült Vi- nyicának hívták a városkát. A kijelölt útvonaltól 80 kilométerre délre feküdt. A motort óvatosságból járni hagytam és Szamuely élvtárs a kezeügyéfbe helyezte a revolverét. Az odasiető parasztoktól megtudtuk, hogy szovjet-ukrán területen vagyunk. Erre a jó hírre nagyon megkönnyebbültünk. Kiszálltunk a gépből. Ekkor még 170 kilométerre voltunk Kijev- tőü. Benzint nem találtunk az egész városban. Másnap délutánra ígérték, hogy hoznak Ki- jevből. Nagy nehezen kaptam végül egy hordó benzolt. Betöltöttem a gép tartályába. A motor elindult, csak nem igen elevenítsük fél ismét Dobos István naplóját. „Kijevben új légcsavart kaptam, mert a régi az esőben erősen megrongálódott. Feltöltöt- tük a tartályokat, de nem teljesen, mert a többi üzemanyagot a 275 kilométerre fekvő Proszkurovtan akartuk felvenni. A 275 km-es utat, érős, de egyenletes szélben tettük meg. Proszkurovban másnap délig időztünk, hogy beaizinkósatete- inket kiegészíthessük.” Proszkurövből pontosan déli 12 órakor indultak el az erősen túlterhelt repülőgéppel és Tar- nopolt választották a következő állomásnak, ahol kiegészítik üzemanyagkészletüket Tamo- polban rövid ideig tartózkodtak. Ettől kezdve az időjárás alaposan próbára tette a teljesen nyitott repülőgépet és nem kevésbé utasait. Nem látták a földet, sok kilométeren keresztül két felhőréteg között repültek, ami vies Ede és'Adbóth Os zik űr ter- vező mérnök elmondása alapján keltei életre a régi történetek, köztük Dobos István híres moszkvai útja. íme a történet. A Magyar Tanácsköztársaság népbiztosai egyik napi megbeszélésükön Szamuely Tibor külügyi népbiztos közeli moszkvai útjáról tárgyaltak. Lényegében a repülőút minden részletében megegyeztek már, csak a pilóta személye hiányzott. Többen szóba kerültek, amikor Hegyi Imre a 32. légügyi osztály politikai megbízottja Dobos István pilótáit ajánlotta a népbiztosok figyelmébe. Ugyancsak Dobost ajánlotta a nagyszabású lég; vállalkozás lebonyolítására a Magyar Pilóták Szövetsége is. Dobos ekkor már ismert volt, a rákosmezed repülőgárdához tartozott. Eredeti szakmája ugyan az asztalosmesterség volt, de már mint segéd is minden idejét a repülőtéren töltötte. A döntés rövidesen megszületett: a pilóta Dopes István, indulás 1919. május 17-én. A tapasztolt pilóta örömmel vette, hogy ilyen nagy feladattal bízzák meg, bár ugyanakkor félt is az úttóL Ismerte a rendelkezésre álló repülőgépparkot, s az akkori alkatrészellátás mellett nem igen akadt gép, amelyik alkalmas lett volna a Kárpátok átrepülésére. Az idő azonban sürgetett, közeledett az indulás napja. Dobos István ezért kivillamosozott az albertfalvai MARÉ repülőgépgyárba, ahol Hegyi Imre személyes irányításával a szerelőik egy kétfedelű Brandebwg típusú katonai repülőgépet készítettek elő. Egy fiatal asztalos vette észre először a hangár kapuján belépő férfit. Elkiáltotta magát: gát: — Itt van a Dobos. Pillanatok alatt embergyűrű vette körül a híres pilótát, a régi barátot es szatetársat. Dobos nem győzte az emberek kézfogásait viszonozni. A szereidé művezetője a hangár közepén álló kétfedelű repülőgéphez vezette Dobos Istvánt. — Íme a gép — mutatott a vadkos, de szépvonalú Brande- burgira, amely majdnem ké* gítés után felszállt a gép és Dobos István a Duna irányába elrepült. Egy óra múlva érkezeti vissza Gyöngyösről. Dobos István útközben örömmel vette észre a csillogó iránytűt a gép műszerfalán. Egyszerű berendezésnek látszott, de így is 24 órát kínlódott beállításával Masányi Ernő a Meteorológiai Intézet akkori vezetője. Dobos István elégedett volt a motorral, csak eigy — tartalék — kézi szivattyút szereltetett még fel arra az esetre, ha elromlana az automatikus üzemanyagszivattyú. Dobos István ezután telefonon jelentette Szamuely Tibornak — minden rendben, indulhatnak. Még fent ragyogtak a csillagok, mikor másnap gépkocsim kiérkeztek a repülőtérre Szamuely Tibor és Dobos István. Derűs, szólmentes Ideális repülőidő fogadta a bátor vállalkozókat. Az indulásnál ott volt a gyár munkástanácsa Boda termelési biztossal az élen, néhány vörös katona és a szerelők kis csoportja. Dobos István mégegyszer ellenőrizte a gépei, alaposan megkopogtatta a 600 literes benzintartálytí Beszálltak. Szamuely Tibor az első ülésbe, Dobos István a hátsóba. A pilóta jelt adott az indulásira. Kétszer megforgatták a légcsavart a gyújtást bekapcsolva az ismert hangon félbőgött a motor. Néhány percig melegített, majd nagy integetések közepette 4 óra 25 perckor a levegőbe emelkedett a kétfedelű gép. Az izgalmakban bővelkedő 1100 kilométeres repülőútról maga Dobos István számolt be az „Aviatika/’ című korabeli újságban: t,Derűs, tiszta idő volt. Széllökések nem mutatkoztak. Üng- várig egyenletes, de nem kellemetlen elienszél hátráltatta repülésünket, átlagsebességünk 130 km/óra körül mozgott. Umg- váron túl, a Kárpátok nyúlványai fölött 3 500 méter magasan félhőrétegbe kerültünk. Ezután hózivatar, majd hideg eső következett. Ezt langyosabb levegőréteg követte. A tájékozódás— mivel a térképem pontatlan volt és szép, fényes iránytű is felmondta a szolgálatot fzlett a szokatlan üzemanyag. De azért sikerült a levegőbe emelkednem. A városiban kaptunk egy pontos katonai térképet, így már könnyebben ment a tájékozódás. Aznap este szálltaim te a kijevi aerodomra, ahol jelzötüzekkei vártak ránk az ottani elvtársak,’4 A kijeviek nagy szeretettel fogadták Szamuely Tibort és Dobos Istvánt. Hodorovics Viktor a szovjet hadsereg pilótája — akit már ismertek Budapestről — külön gratulált a szép repülő-teljesítményért; Szamuely Tibor vasúton és autóval folytatta útját Mbszkvá- ba, ahol találkozott Leninnek Szamuely Tibor személyesen tájékoztatta Lenint a magyar- országi állapotokról, a két magyarországi munkáspárt egyesülésének körülményeiről és a katonai helyzetről. Tárgyaltak az esetleges fegyveres segítségrőL Az akkori katonai helyzet azonban nem tette tehetővé, hogy a két proletár állam hadserege egyesüljön, ezért a legjobb megoldásnak azt tartották, hogy Kijevben a még ott lévő hadifoglyokból internacionalista dandárt szervezzenek és az segítse a Magyar Tanácsköztársaság fegyveres harcát. Szamuely Tibor megkezdte a kijevi Internacionalista Dandár szervezését. Személyesen beszélt a dandár jövendőbeli parancsnokaival és politikai megbízottaiváL (Később, június közepén a Köztársasági Forradalmi Katonatanács parancsot adott Kijev körzetében az I. Nemzetközi Dandár megalakítására. A dandár 3 ezredből állt volna. Szamuely Tibor még Moszkvában részt vett Leninnel a Vörös Hadsereg egységeinek tisztelgő díszszemléjén. Ellátogatott több moszkvai üzembe. A szovjet elvtársak búcsúzáskor sok könyvet, fényképet, plakátot, filmhíradókat adtak Szamuely Tibornak. Útban Kijev félé vonatjával megállt Orlov vasúti csomóponton is ahol a vasutasok szimpatizáló nagygyűlést rendeztek tiszteletére. 5 Szamuely Tibor 11 napi távoliét után érkezett vissza Kdjev- be. Dobos Istvánnál azonnal hozzákezdett a hazarepülés előkészítéséhez. A visszautazásról veszélyes vállalkozásnak bizonyult a pontatlan műszerek használatával. A Tisza forrás- vidékénél jutottak ki felhőkből és látták meg a földet. Ezen az útszakaszon az alacsony felhőben esett az eső, de magasabban nem tudtak repülni, mert akkor nem láthatták a földet. Az ilyen repülés azzal a veszéllyel is járt, hogy nagy ügyességet kívánt a Kárpátok hegycsúcsai között a manőverezés. A Kárpátok nyugati oldalán könnyebben ment a tájékozódás és egyenes irányban repültek Budapest felé. A repülőgép este 7 óra 17 perckor érkezett vissza az albertfalvai repülőtérre. Egyes források szerint — a kevés üzemanyag miatt — már Cegléden leszálltak, egy másik visszaemlékezés szerint a mátyásföldi repülőtéren értek földiét. Szamuely Tibor és Dobos István visszarepülése 8 órát vett igénybe és állítólag egy harmadik utasa te volt az erősen túlterhelt repülőgépnek. A három utas a filmtekercseit és az iratok olyan túlsúlyt jelentett, hogy a gép nem tudta elérni maximális sebességét. • • * A mosricvai útról es a Leninnel folytatott tárgyalásokról Szamuely Tibor beszámolt a Budapesti Munkástanács május 31—i ülésén, * • • A Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének főparancsnoka elismerését fejezte ki Szamuely Tibornak és Dobos István hadi-pilótának, mert „fontos hadműveleti ügyben 2 000 kilométert repültek és így kapcsolatot teremtettek az orosz hadsereg vezérkarával.” • * • A Vörös Újság június első napjaiban közölte, hogy Szamuely Tibor népbiztos elvtárs Mos2kvából számos Oroszországban lévő volt magyar hadifogolytól hozott levelet családjuknak. A leveleket az érdekelték a Vörös Újság szerkesztőségében vehették át. Hazaérkezésük után néhány nappal plakátok jelentek meg Budapest utcáin, azonkívül a Vörös Újság 1919. június 12-i száma te hírül adta, hogy Szamuely Tibor a fiatal szovjet állam dicsőséges napjairól készült 7 hiradófilmet hozott magával. A filmeket június 16-tól a Phönix, a Fővárosi, a Royal-Vio, a Nyugat, a Tivoli és a Chicago mozik mutatják be. Szamuely Tibor és Dobos István útja mai szemmel nézve is hőstettnek számít. A Kárpátok hófödte csúcsai fölött szálltak el nyitott repülőgépben és még ejtőernyővel sem rendelkeztek. A Brandeburg típusú gépnek egy mindössze 230 LE-s motor volt az erőforrása. Az állandó mozgó front bizonytalanná tette a tájékozódásukat Nem tudták, hogy a közbenső leszálláskor ellenség vagy barát fogadja őket. Repülőútjuk maradandó emléket állít a dicső 133 nap hőseinek. Tamás György Hasonló géppel röpült Dobot/ István és Szamuely Tibor 1919 májusában a Kárpátokon keresztül Szovjet-Oroszországba
