Békés Megyei Népújság, 1972. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1972-03-30 / 76. szám
Megkezdte munkáját a Termelőszövetkezetek II. Országos Kongresszusa (Folytatás tz t. oldalról) űő és az üzemeiket, valamint a személyeket érintő szankciók. Szabó István ezután a tsz-ek kiegészítő tevékenységével foglalkozott Elmondotta, hogy a melléküzemágak sokat javítottak a falusi foglalkoztatottságon. A termelőszövetkezetek olyan termékek előállítására és olyan szolgáltatásokra „álltak rá”, amelyek iránt azonnali és nagyarányú volt a kereslet, amelyeknek jó volt a jövedelmezőségük is. Nem termeltek elfekvő árut, sőt gyakran hiánycikkek előállításává], segítették az ellátást Kétségkívül mutatkoznak hibák is; kissé késtek .azok a jövedelemszabályozási intézkedések. amelyek megszüntették a szektorok különbségéből adódó előnyöket és egyenlő feltételeket teremtettek az ipar vállalatok és a termelő- szövetkezetek számára. Néhány haszonleső ember gátlástalanul kihasználta ezt a visszás helyzetet, és ezzel esetenként lejáratta a termelőszövetkezetek ki. egészítő tevékenységét De kétségtelen az is, sokan nehezen barátkoztak meg azzal a gondolattal, hogy a szövetkezetek szocialista vállalatok, amelyek törvényes keretek között foghatnak vállalkozásokba. Sokszor támadt ellenérzés olyanok részéről, akik „profilgazdái” voltak egy-egy területnek és féltették gazdasági, termelési, értékesítési pozícióikat A kormányhatározat ebben a kérdésben már rendet teremtett; határozat alapján meg lehet és meg is kell tartani a kiegészítő tevékenység üzemileg és társadalmilag hasznos valamennyi elemét A további kibontakozást a tsz- ek azzal szolgálhatják legjobban, ha a törvényes keretek betartásával. fegyelmezetten, de az eddigiekhez hasonló rugalmassággal, kézzel foghatóan igazolják az ilyen tevékenység életrevalóságát Ezután kitért a háztáji gazdaságok jelenlegi és jövőbeni szerepére: — A párt és a kormány agrárpolitikája nagy gondot fordít a háztáji gazdaságok termelésének ösztönzésére, fenntartására — mondotta. — Ez érthető, hiszen a háztáji gazdaságok szerepe az árutermelésben és a falusi népesség ellátásában egyaránt számottevő. 1871-ben például 24 milliárd forint volt a háztáji gazdaságok termelése. Húsból, tejből, baromfiból 30 százalékos, tojásból 35, zöldségből, szőlőből és gyümölcsből 25 százalékos arányban részesedtek az országos termelésből. Nem véletlen tehát, hogy termelésük fennmaradását több intézkedés segíti, amelyek a sertés-, a baromfitartásnál és más ágazatoknál sikerre is vezettek. A szarvasmarha-ten vészt és ben a- zonban nem érték el a kívánt eredményeket. A TOT elnöke kifejtette, hogy a szarvasmarha-értékesítés adminisztratív megnehezítése különösen a háztáji gazdaságokban fékezi a termelési kedvet, közös erőfeszítéssel minden lehetőt el kell követni azért, hogy a háztáji termelő-kapacitás — egyebek között a szarvasmarhatartásnál— ne essen ki, még mielőtt a nagyüzemi termelés ezt teljes egészében pótolni tudná. Jő jel, hogy a tsz-ek esvre jobban támogatták a háztáji gazda. Ságokat. Különösen hasznos, hogy sokfelé megszervezik a növendékállat-értékesítést. Terjedőben van a háztáji gazdaságok üzemé »szerű anyag- és forgóeszköz ellátása, és kialakulóban van a technológiai tanácsadás is. Ezután a szakszövetkezetek szerepével fo°lalk<vrott. maid a kedvezőtlen természeti viszonyok között gazdálkodó tsz-ek helyzetét elemezte. — A mezőgazdasági tsz-eknek 2 SÍSHMS^ 1972. MÁRCIUS 39. csaknem harmad része kedvezőtlen természeti viszonyok között gazdálkodik — és a mostoha adottságok miatt a termelési eredmények nem fedezik a költségeket. A termelés színvo. nala és a termelékenység itt elmarad a termelőszövetkezetek többségétől, és a megkülönböztetett állami támogatás sem teszi lehetővé a termelés bővítését ég az átlagot megközelítő részesedés kifizetését. A közvéleményt is. de legjobban természetesen a kedvezőtlen adottságú tsz-ekben dolgozókat — mintegy 200 ezer család tagjait —érinti az, hogy milyen lesz a kibontakozás, miként alakul majd ezeknek a közösségeknek az élete. Annyi bizonyos, hogy az árbevételek a kedvezőtlen adottságú tsz-ek termelési költségeit és az állam iránti kötelezettségeit tel. jes mértékben a jövőben sem fedezik majd. Mivel azonban ezek a gazdaságok adják a termelőszövetkezeti szektor termelésének 20 százalékát, hosszú távon sem lehet nélkülözni munkájukat, Továbbra is arra van szükség, hogy az állam ezekről a gazdaságokról megkülönböztetett támogatás formájában gondoskodjék, de figyelembe kell venni azt is, hogy egy-egy területen körültekintőbben lehet alkalmazkodni az adottságokhoz. s ezt központi intézkedésekkel is elő lehet segíteni. A szarvasmarha-tartás jövedelmezőségének javítása például számos kedvezőtlen adottságú tsz helyzetén lényegesen változtatna. Jó hatást lehetne elérni az egyes munkaigényes kultúrák jövedelmezőségének emelésével, az erdő. és mezőgazdálkodás társításával, valamint a vadkárok rendezésével. A központi segítség azonban sikertelenségre van ítélve, ha hiányzik a helyi öntevékenység A tsz-ek árutermelésével kapcsolatban elmondotta, hogy öt év alatt csaknem 7 milliárd forinttal növelték az általuk értékesített áru értékét Majd az élelmiszergazdaság vertikális kapcsolatairól szólva hangsúlyozta: Arra van szükség hogy — az agrárpolitikai elképzeléseknek megfelelően — a jövőben az egyenlő jogú vállalati kapcsolatok fejlődjenek ki. A TOT elnöke kitért arra, hogy a tsz-ek egyre nagyobb értékű ipari eredetű anyagot használnak fel. Termelési költségeik 60 százalékát ilyen jellegű vásárlások teszik ki és arra lehet számítani, hogy ez az arány a 4* következő éveikben tovább nő. S Megállapította, hogy az adó- és: támogatási rendszer alapjaiban * véve megfelelő, majd a tsz ek S gazdálkodásáról számolt be; j — A növénytermesztés lőve-; delmezősége általában kielégítő, j Ebben az ágazatban azonban S egyaránt lehet találni kiugróan ; jövedelmező és ráfizetéses tér- j mékeket. Az állattenyésztés csak | szerény mértékben járul 1 ozzá a I személyi jövedelmekhez és a f felhalmozáshoz. Különösen i gyenge a szarvasmarha-tényész- : tés jövedelmezősége, de igaz, j hogy alacsony a tenyésztési és * tartási színvonal is. Szerény az : éielnvszer feldolgozás és a keres- § kede'mii-tevékenység nvereséghíi - nyada is. A következő időszak- : ban nagy szükség van a ter-1 melékenység fokozására, néhány | területen azonban — például a S szarvasmarha-tenyésztésnél — i csak a jövedelmezőséget javító ; sokoldalú intézkedésektől lehet g meefelelő eredményeket várni, j Ezutáű a termelősizövetkeze-; tek beruházáséról és műszaki • fejlesztéséről beszélt. Kétségtele- ! nül komoly sikernek számít i hogy 1967 és 1972 között 54 mii- ’ liárd forint értékű beruházást ! valósítottak meg a közös gazda- : ságok. ; A fejlesztésnél a beruházásoknál a következő években nagyon körültekintően kell eldönteni, hogy mit oldanak meg műszaki fejlesztéssel, ás miiven mértékben támaszkodnak továbbra is a kézi munkaerőre — mondotta Ezután a szövetkeze«! önkor mányzat fejlődését méltatta; i — A termelőszövetkezetekben megnőtt a közgyűlés jogköre és szerepe, erősödött a gazdálkodás szövetkezeti jellege. A közösség ügyeinek eldöntésében kétségkívül nagyobb szerepet kapott a tagság. Erősödött tehát az üzemi vezetés társadalmi bázisa és egyben fokozódott a belső társadalmi ellenőrzés is. A magyar szövetkezeti mozgalomban a vezetés általános feladata lett a csoportérdekek szolgálata és képviselete, természetesen a törvényesség keretében és az általános politikai feltételek között, — Az utóbbi években kézzelfoghatóbbá vált a termelőszövetkezeti élet demokratizmusa. A tisztségviselők titkos válasz, tásának bevezetése jótékony ha. tást gyakorolt a tagok és vezetők viszonyára, a közösségi élet légkörére. A vezetők kiválasztásánál a korább évekhez képest ritkábban fordultak elő hibák. A megválasztott termelőszövetkezeti vezetők túlnyomó többsége a szocialista nagyüzem vezetésére alkalmas, szakmai, politikai és erkölcsi vonatkozásban egyaránt megbízható. Ezután azokkal a szélsőséges esetekkel foglalkozott, amikor lazasággal párosuló atyafiságos- családias vezetés uralkodik el egyes termelőszövetkezetekben, ami nem egyeztethető össze a vállalatszerű gazdálkodással és a szocialista közösségi élet szabályaival. Olyan vezetők is vannak, akiknek terhes a termelőszövetkezeti demokrácia és előfordul, hoev háttérbe szorítják a tagok jogait: nem a tagok, hanem valamiféle vélt magasabb érdekek képviselőjeként lennek fel és személyi hatalmat építenek ki maguk körül. Az ilyen vezetési stílus tűrhetetlen, terhes a tagságnak, és mindenhol, ahol előfordul, fel kell ellene venni a harcot A TOT elnöke ezután a téesz. mozgalom új hajtásaival, a termelőszövetkezetek lársadalmi, érdekképviseleti szervei: iek, a a területi szövetségeknek és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának munkájával foglalkozott. Ügy értékelte, hegy az érdekképviseleti szervek megfeleltek annak a várakozásnak, amellyel alapítóik létrehozták őket A termelőszövetkezeti tagság összetételének módosulásáról kifejtette: ezen a téren nem tapasztalni az utóbbi években túlságosan nagy változást. A tagleeeasaaaBBaaacatoaBaaaaaaBaBBBaaaasaaaaaBaaa« létszám kismértékben csökkent, az alkalmazottaké, ugyanakkor lassú emelkedést mutat. A nők aránya elérte a 40 százalékot, a nyugdíjas, járadékos tagok száma pedig 50 000 fővel emelkedett öt év alatt. Az utóbbi időben lassult az elvándorlás és kialakult a termelőszövetkezeti törzsgárda, a 600—650 ezer fő-1 nyi keresőképes, a közös mun-| kában évek óta rendszeresen részt vevő tagság, amelyre a termelőszövetkezetek bizton számíthatnak. A téesz tagok szakmai képzettsége javul, az általános és a szakmai műveltség fej-i lődése mellett azonban ma még korántsem kielégítő a tagság kulturális helyzete. Részletesen foglalkozott Szabó István a termelőszövetkezeti tagok személyi jövedelmének alakulásával. Ebben a tekintetben a közös gazdaságok a csúcsot 1969-ben érték el. Ebben az Időben megszűnt a parasztság jövedelmi színvonalában történelmileg kialakult nagymértékű lemaradása és a személyes jövedelem közvetlen rendelkezésű része elérte az ipari munkásságét. A fejlődés vonalát az elemi károk terhe 1970-ben azonban kissé megtörte és 1971-ben is csak elérni sikerült a két évvel korábbi szintet. A TOT elnöke felemelte szavát azok ellen, akik a TOT irányelveit túllépve olyan jövedelmet vesznek fel, amely nem áll arányban a végzett munkával, és így megsértik a szocialista elosztás elveit és az erkölcsi közfelfogást. Sürgette, hogy a tsz-ek a jövőben a túlzott anyagiasság ellen az önkormányzat eszközével hatékonyabban lépjenek fel. Külön méltatta azokat a határozatokat, amelyek segítették a termelőszövetkezeti tagságról való társadalmi gondoskodás fokozottabb érvényesülését. Ezek a rendelkezések — mint rámutatott — történelmi mulasztást tettek jóvá és nagy lemaradás behozását tették lehetővé. A tsz-ekben is intézményessé vált az öregségi és rokkantsági nyugdíjrendszer és ma már minden többgyermekes családhoz rendszeresen megérkezik a családi pótlék. A kisgyermekes anyák gyermekgondozási segélye, betegségi segélyezés, a beteg- ellátás és gyógykezelés mind nagyra értékelt vívmányai tár- i sadalmunknak. De még így is i B®anofflOQffl<E®oaíSEafflaGBar!aQia0aG)eoaQ3OQ®o®at» sasai Németh Sándor: Aftnayäiftfi likilmt 2. Iván szó'dúl elindul Szép mívű cifra gitár és egy sárga papírszelet van az asztalon. És egy tőr maradt még. Ez a három hadizsákmány. És az emlékek. Hatalmas szál erős ember. É6zre sem veszi, hogy egyszer nagyon halkan, máskor meg nagyon is hangosan emlékezik. — Miért ment a szovjetekhez? — Két barátom kért meg, hogy tegyek szívességet — Ezért kúszott fütyülő golyók közt három órán át? — Ezért A szavamat adtam a barátaimnak. És a szavamat be kellett tartanom... A vörös bányász fia nem kapott munkát a bányánál. Meghívták ugyan az erőpróbára, meg is tett mindent, amit kellett, még sem vették föl. Schmidt főtanácsos szabályai értelmében minden jelentkező- nek egy meddővel megrakott csillét kellett álló helyzetből kimozdítania és eltolni tíz méterre. Azon a napon tizenöt jelentkező volt és egyedül Varga János tolta el a csillét. És egyedül őt nem vették föl. — De én eltoltam a csillét, egyedül én toltam el... A főmérnök üvöltve torkolta le: — Még vissza is pofázol? Amíg én itt vagyok a lábad sem teheted ide be. Megértetted?! És vedd tudomásul ha én azt mondom, hogy nem toltad el, akkor nem toltad el... Nem értette és nem is akarta sohasem megérteni. Észre sem veszi, hogy harmadszor ismétli már: — Egyedül én toltam el... Édesanyja hosszas utánjárására és könyörgése után fölvették az esztergomi Petz Művekbe lakatosinasnak. Álló évig egy fillér bért nem kapott. A gyárban szovjet hadifog lyok is dolgoztak. Ott ismerkedett meg Sztyepánnal, Alek- szejjel. — Sokat beszélgettünk. A ml falunkban majd mindenki érti a szláv szót. Így lettünk valahogy barátok. Én, Pintér, van különbség az ellátások tartalmában és mértékében. Köztudomású például, hogy öt évvel magasabb a nyugdíjkorhatár a termelőszövetkezetekben. A párt és a kormány határozatai alapján bízni lehet abban, hogy a negyedik ötéves terv idején a különbségek tovább mérséklődnek, a TIT elnöke azonban hangsúlyozta, hogy a nyugdíjkorhatárban meglévő eltéréseket a tervidőszakban még nem lehet megszüntetni Kifejezte azt a véleményét, hogy a falusi és a városi életforma közötti különbségeket csak fokozatosan lehet csökkenteni, a tanyavilág eltüntetése pedig változatlanul hosszadalmas és áldozatos munkát igénylő folyamat. Az üzlethálózatban, az áruellátásban a falvak, kis települések még most is jelentős hátrányban vannak. Módot kell adni arra, hogy a helyi gazdasági és társadalmi erők, a tanácsok, a tsz-ek a falusi ellátást, az- alapvető szolgáltatásokat saját erőből javíthassák. Ezzel szemben nem lehet egyetérteni azzal a szemlélettel, amely csak a tsz-ek anyagi áldozatvállalásától várja a tanyai, falusi viszonyok kulturálódását. Ebben a tekintetben csak az állam, a tanácsok. a szövetkezetek és a vállalatok együttműködésével lehet előbbre lépni, de kétségkívül a szövetkezeteknek kell a legtöbbet kezdeményezniük. Befejezésül kérte a kongresa- szust: tanácskozásával adjon iránymutatást az érdekképviseleti szerveknek, a termelőszövetkezeteknek, s tegye meg a további fejlődéshez szükséges javaslatokat az állami szerveknek, majd az országos tanács nevében megköszönte a párt és a kormány politikai és erkölcsi támogatását, amellyel segítették a termelőszövetkezetek érdekképviseleti szerveinek munkáját. i............ ......................... A beszámoló utáni vitában felszólalt Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságéinak tagja, a Minisztertanács elnök- helyettese is. A Termelőszövetkezetek II. Országos Kongresszusának szerdai tanácskozását a délután elnöklő Szeniczey Lajosné zárta be. A kongresszus csütörtökön reggel 9 órakor folytatja munkáját. (MTI) Munöfi, Skólecz és Dér nevű esztergályosok mellé voltam beosztva. A szálasi röppentyűkre vágtuk a menetet. Rosszul. De én csak hónapok múlva tudtam meg, hogy a Skólecz- brigád Alekszej receptje szerint dolgozott. — December közepén egy ködös délután azt mondta Alekszej, hogy nagyon fontos dologról szeretne beszélni velem. Munka után mind a ketten ott vártak a gyár mögött.; A szép mivű gitáron nyugszik a keze. Megpendít egy húrt. — Az erdő alatt álltunk meg beszélni. — Mondd Iván, igaz hogy vörös volt a te apád? — kezdte Alekszej. — Azt hiszem, hogy az volt... — Tíz perccel később már a hegyek felé gyalogoltunk. Alekszej egész úton magyarázott Azt mondta, hogy mindaz amit most látok és hallok, hétpecsétes titok és akkor sem szabad beszélnem róla, ha eleven parazsat tesznek a nyelvemre. Sztyopka egy pillanatra eltűnt a bokrokban és két nehéz bőrönddel tért vissza. Nagyot sóhajt és elhallgat egy pillanatra. — Hozzánk mentünk az főhelyre. Én hazaszaladtam és a sötétség leple alatt egy sonkát emeltem el a padlásunkról
