Békés Megyei Népújság, 1972. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1972-03-04 / 54. szám
Rahman Brezsnyevnél Veszélyes belpolitikai „játék“ az NSZK-ban Mudzsibur Rahman, a Hangi a Desh Népi Köztársaság Moszkvában tartózkodó miniszterelnöke a Kremlben látogatást lett Brezsnyevnél. A megbeszélésen részt vett Gromiko szovjet külügyminiszter és A. Samad Bangla Desh külügyminisztere. Be'eieződtsk a tárgyalások Pénteken a Kremlben véget értek a megbeszélések Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök és Mudzsibur Rahman sejk, a Bangla Desh Népi Köztársaság miniszterelnöke között. A tárgyalásokat a szívélyesség és a baráti kölcsönös megértés légköre jellemezte. Alekszej Koszigin és Mudzsibur Rahman pénteken a Kremlben ünnepélyes külsőségek közepette aláírta a „Szovjetunió és a Bangla Desh Népi Köztársaság közös nyilatkozatát”. (TASZSZ) Ilyen az USQ-demokrácia? Az Amerikai Egyesült Álla. l mok Kommunista Pártja követelte a philadelphiai bíróságtól, szüntessék meg azokat adiszkri. minációs törvényeket, amelyek megakadályozzák, hogy kommunista jelölteket állítsanak a választások útján betölthető tisztségekre. A Pennsylvánia államban érvényben levő törvények ugyanis egyebek között megszabják, hogy a kommunista párt jelöltjének szavazólapra kerüléséhez előzőleg több mint 30 000 aláírást kell összegyűjteni. Viharfelhők Ciprus felett A Centropress péntek esti kommentárja Ciprus szigete mindig is híres volt mediterrán szépségéről, a langy fuvallatok, a melegen tűző nap és a kék víz, kék ég világa ez. Most azonban baljós viharfelhők gyülekeznek Ciprus felett, ha nem meteorológiai, de politikai értelemben. A legutóbbi órák jelentései arról számolnak be, hogy Ltmasszol városban, egy incidens során meg_ sebesült egy rendőr — sajnos, elegendő ok akad arra a komor jóslatra, hogy ha a szigeten nem születik valami jótékony változás, a Qmasszolit más, súlyosabb incidensek is követhetik. Az incidens közvetlen oka az volt, hogy tüntetők vették körül a kitiumi püspökséget, amelynek épületében Makários érsek, köztársasági elnök immár két nyílt ellenfele, két püspök tartózkodik. A tüntetők nyomóm megjöttek az ellentüntetők és az összecsapás nyomán sérülhetett meg a palota előtt őrködő rend őr. A püspökök állásfoglalása a rendkívül bonyolult és nem kevésbé veszélyes ciprusi helyzet új eleme. A ciprusi ortodox egyház úgynevezett szent zsinatán Kyprianosz püspök és egy társa Makariosz elnök ellen foglalt állást. Ez annyit jelent, hogy az érsek-államfőnek újabb fronton 2 Bitísjmsss 1812. MÁRCIUS 4. kell védekeznie. Az elnök, aki egyházi ember is, mindem szem- ” pontból rendkívül sértőnek S érezhette ezt a támadást, hiszen S kijelentette: ha az ortodox egy- • ház szent zsinata nem nyilvár- m'tja ki támogatását, kész lemondani. Ezzel a nyilatkozattal a ciprusi krízis új, a jelek szerint minden eddiginél fenyegetőbb szakaszba érkezett. Szinte szimbolikus, hogy a limasszoli incidens során az érseket támogatók voltak döntő többségben. Ez a sziget egészére jellemző: a ciprusi nép zöme felismerte, hogy az önálló Ciprus pillanatnyilag Makariosz személyében testesül meg. Az érseket — a közismert török—görög nemzetiségi ellen, tét ellenére — nem belső, hanem külső tényezők veszélyeztetik. Athén szeretné eltávolítani, mert a junta nem ciprusi függetlenséget, hanem enózist, Görögországhoz csatlakozást akar. Törökország hajlandó lenne a felosztásra és az érsdk ugyancsak útjában áll. Nem tetszik Makariosz függetlenségi politikája a sziget egykori urának, Londonnak és a NATO politikai és stratégiai tervezőinek sem. Félelmes külső erők állnak szemben tehát a ciprusi nép többségének akaratával és a haladó világ Makariosz politikája iránt érzett rokonszenvéve-i. Egyelőre csak annyi biztos, hogy Makariosz megbuktatásával új veszélygóc születne a FöldKözi- tenger amúgy is zaklatott térségé- • bm, £ Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára, a kommunista párt el. nökjelöltje, Philadelphiában tar- tott sajtóértekezletén élesen kikelt a szóban forgó diszkriminációs törvények ellen. V Henry Winston, az Amerikai Kommunista Párt országos elnöke nemrég kijelentette, hogy az Egyesült Államokban az 50 állam közül 29-ben hivatalosan korlátozzák a kommunisták választási jogait. Ugyanakkor a Daily World, a kommunista párt központi lapja arról ad hírt, hogy az amerikai kommunistáik jelentős sikert értek el Alabama államban. Itt a párttagok már összeg /űjtöttek annyi aláírást, amennyit hírhedt fajüldöző állam törvényen megkövetelnek, bár — mint a lap írja — az FDI (a szövetségi nyomozó hivatal) szüntelenül fenyegette őket. (TASZSZ) Üj és meglehetősen veszélyes kampányt indított a nyugatnémet jobboldal a bonni kormány- koalíció ellen. Az ellenzék — miután a szövetségi gyűlésben a „keleti szerződések” ratifikációs vitájában erkölcsi vereséget szenvedett — taktikát változtatott és most bizalmi válság felszításával igyekszik megrendíteni a szövetségi kormány helyzetét. Megfigyelők szerint számítani lehet rá, hogy az elkövetkező két hónapban (a Szovjetunióval és Lengyelországgal kötött szerződések parlamenti szavazásra bocsátásáig) a CSU—CDU felőrlő háborúba kezd a koalíció többségének szétbomlasztására. A nyugatnémet fővárosban ezen a héten a legvadabb híresztelések terjedtek el, amelyek vezető politikusok, miniszterek lemondásáról, szabad- demokrata, sőt szociáldemokrata képviselők leköszönéséről vagy a CDU-hoz történő átállásáról szólnak. Az ellenőrizhetetlen pletykák annyira ellentmondásosak, hogy a megfigyelők alig tudják áttekinteni a helyzetet, de pillanatig sem vitás, hogy a jobboldal tudatos zavarkeltő manőveréről van. szó. Vannak olyan feltevések is, miszerint az ellenzék — miként a múltban is tette — kész „meghálálni” azoknak a képviselők nek jó szolgálatait, akik mandátumaikat is magukkal viszik a kereszténydemokrata táborba. Más hírek viszont ellenirányú mozgást is kilátásba helyeznek, egyes kereszténydemokraták átlépését a kormánykoalíció soraiba. A kirobbant „idegháborű” nagy tétre megy: a szerződések megbuktatására, sőt esetleg a kormány lemondásának kikényszerítésére. A nyílt konfrontációt a gerillahadviseléssel felváltó jobboldal kétségtelenül nem esélytelen ebben a harcban. A kampány elsősorban a gyengébb koalíciós partner, az FDP felbomlasztására irányul — az első jelek szerint sikerrel. Scheel nyugatnémet külügyminiszter Stuttgarter Zeitung pénteki számában nyomatékos Kérdőjelek Finnországban Csaknem két hónapra volt szükség ahhoz, hogy Finnországban a január elejei választás után megalakuljon az új kormány. Az elhúzódó válság okai többé-kevébé azonosak voltak azokkal, amelyek miatt a múlt év októberében a szociáldemokrata-polgári koalíciós kormány lemondása után Kek- konen köztársasági elnök feloszlatta a parlamentet és új választásokat írt ki. A parlament megbízatása egyébként 1974-ig szólt. A múlt év őszén közvetlenül az vezetett a kormány lemondásához, hogy a munkásszavazatokra számító szociáldemokrata párt sok engedmény után végülis szembeszállt a polgári pártok tervével: emeljék az árakat és így újabb terheket hárítsanak a bérből és fizetésből élő dolgozókra. 1968-tól 1971 márciusáig az országnak olyan kormánya volt, amelyben részt vett a kommunista párt által vezetett Finn Népi Demokratikus Unió is. Abban az időben a baloldal elérte, hogy országos ár- és bér- stoppot vezessenek be, s ezzel gátolják a növekvő gazdasági nehézségek közepette a dolgozók helyzetének rosszabbodását. A nagytőke a parlamentben, a minisztériumokban ülő emfigyelmeztetést tett közzé, amelyben ismét óva intette a parlamenti képviselőket a „keleti szerződések” elutasításától. A ratifikálás kudarca „beláthatatlan időre” megrontaná a viszonyt a kelet-európai szocialista országokkal és „eltemetné a megegyezés lehetőségét”. A nyugatnémetek — mondotta — szembekerülnének a világpolitikai fejlődéssel és az európai politikával és súlyos politikai és gazdasági következményeket idéznének elő. Veszélybe kerülne a nyugatberlini rendezés érvénybe lépése is. A gondokat súlyosbítja, hogy a jelek szerint a kormánykoalíción belül is támadtak véleménykülönbségek (a tervezett adóreform kérdésében), amelyeket az ellenzék igyekszik a maga javára kihasználni. Egyes hírek szerint szó volt Schiller gazdasági csúcsminiszter esetleges leköszönéséről, vagy legalábbis a gazdasági- és pénzügyminisztérium szétválasztásáról. Brandt kancellár időközben tárgyalt Schillerrel és hírek szerint megállapodott vele az eddigi irányvonal folytatásában. Schiller lemondása, vagy legalábbis a két minisztérium szétválasztása a jelen pillanatban — sőt az 1973-as választásokig — nem járna jó hatással és magát a keleti politikát is veszélyeztetheti. Sok szó esik mostanában arról, hogy mi lenne a „keleti szerződések” parlamenti leszavazásának közvetlen belpolitikai következménye. Sokan valószínűnek tartják, hogy Brandt kancellár Heinemann szövetségi elnöktől a Bundestag feloszlatását és rendkívüli választások kiírását kérné. Az előírás szerint a kancellárnak ezt a ratifikációs szavazást követő három héten belül kell megtennie, és további két hónap múlva ki kell írni a választásokat. A koalíció választási esélyei ' sakkal kedvezőbbek az ellenzékénél, de a választások megtartása hosszú időre elhalaszta- ná a „keleti szerződések” újabb parlamenti megvitatását és életbe lépését. (MTI) béréi segítségével azonban sorozatosan kijátszotta az árbe- fagyasztás! intézkedéseket, emelte a létfontosságú cikkek árát. Ettől kezdve egyre nyíltabb és hevesebb összecsapások sorozata Indult meg a munkásság és a vállalkozók aközött. Amikor világossá vált, ífogy a kprmánykoalíció négy pártja — a szociáldemokraták, a Centrum, a liberálisok és a svéd néppárt — fedezi a vállalkozók törvénytelen manipulációit, a kommunista miniszterek úgy döntöttek, hogy nem adják nevüket a kormány munkásellenes politikájához, s 1971 márciusában kiléptek a koalícióból. Ezután a szociáldemokraták válaszút elé kerültek: folytatják-e nyílt együttműködést a nagytőkével és ezzel kockáztatják választóik támogatását, vagy ők is kilépnek a kormányból. Először az együttműködés mellett döntöttek, majd — mint már szó volt róla — lemondásukkal 1971 októberében kiváltották a kormány bukását és a parlament feloszlatását. Az új képviselőházi választások eredményei a két munkáspártot igazolták Mind a népi demokratikus unió, mind a szociáldemokrata párt növelte képviselőinek számát, x polgári pártok pedig mandátumokat veszítettek. A „középen” elhelyezkedő polgári és jobboldali pártok azonban még így is 108 mandátum felett rendelkeznek a 200 tagú parlamentben. A választási eredmények tendenciája azonban félreérthetetlenül balfelé mutat. Ezért érthető volt, hogy a korábbi polgári párti miniszterelnökök sorozata után a köztársasági elnök a szociáldemokrata Rafael Paaslót bízta meg a kormányalakítással. A kormányalakítási vitákban újra az asztalra kerültek a bélés gazdaságpolitika’ megoldatlan kérdései: az infláció, a munkanélküliség, a mezőgazdaság számos gondja, az ország külkereskedelmi helyzetének rosszabbodása. A múlt esztendőben a finn gazdaság fejlődésének üteme a korábbi évek 8 százalékáról I százalékra esett vissza, és bár sokan átköltöztek Svédországba, a munkanélküliek száma mégis eléri a negyvenezret A mezőgazdaság belső piaca — éppen a munka- nélküliség és az áremelkedések miatt — tovább nem bővíthető, a hagyományos külső (dán és angol) piacok pedig az EFTA és a Közös Piac kíméletlen belső és külső konkurrenciája következtében erősen megcsappantak. A januári választások után a népi demokratikus unió először arra az álláspontra helyezkedett, hogy a tömegek életviszonyainak megjavításáért kedvezőbb feltételek mellett folyta-
