Békés Megyei Népújság, 1972. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1972-03-26 / 73. szám
KÜLÖNLEGES TUDAKOZÓ Regős ísfván tárcája A zene világa e öregem alig akarom elhinni, hogy két hét már el is telt. Mintha most integetnél a vonat után. Nahát, a férfiak! Már a vonaton megkezdték az «attromot. Még el se tűntél a láthatárról. Tudod melyik, az a hosszú, fekete fiú. Rögtön rámszállt. — Magdik», én esküszöm, a világ legszerencsésebb emberé vagyok. Még egy hónapja is azzal riogattak, hogy az a hárpia Válentné utazik velünk. De, hogy egy földreszállt angyallal utazhatok, arról álmodni se mertem. Aztán versengtek, hogy ki hoz előbb szörpöt, szendvicsét Te öreg, tényleg olyan jó nő vagyok én? Amit ott szövegben lenyomtak, hát azt hittem, megfulladok. Hogy olyan alakom van mint egy kislánynak. Központi téma a BheUtartó volt: hordok, sem hordok? Megmondtam, hogy hordok. De rögtön még is nyugtattam őket. hogy melltartó nélkül se kell szégyenkeznem. Aztán, ami Varsóban volt, hát nem is tudom, hogy elmondjam-e? Mit gondolsz, hogy azok ott kinn, mitől bírják úgy a vodkát? Nem lehet ám visszautasítani Szédületes, mennyit megittam. Sokat törtem a fejem, elmondjam-e? Lehet, hogy dühön géni fogsz. De Jobb túlesni rajta. Estefelé egy fogadás után értünk haza a Metropol szállóba. Ha azt mondom, hogy színtiszta józan voltam, hazudok. Kopogtak. A fürdőkádból ugrottam ki. Csöpögött rólam a -víz. Egy fürdőlepedőt terítettem sebtiben magam köré. Tudod, ahogy itthon szoktam rohanni a telefonhoz. —- Jesfizusom, Adám! Hát maga mit akar itt? — Csodálatos! Egyszerűen Isteni. Mint Kleo! — Meredten bámult rám, aztán közelebb lépett. — Magdlka! — Á fürdőlepedő alatt, ugye nincs semmi? — Nincs! A kádból Ugrottam ki. Legritkábban fürdők felöltözve. — Jaj! Megőrjít! Ha nekem ilyen feleségem volna... — Adám, maga teljesen megzavarodott ? — Dehogy, csak hát... Ha lehetne ... Szeretném este... meghívni a bárba. Azt mondják, jó műsor van. — Nem megyek! Köszönöm a meghívást. Almos vagyok. Jóéjszakát! — Magdi ka, várjon még egy percig, ne dobjon ki! Egy picit se vagyok magának szimpatikus? — Dehogynem. Mért ne lenne. Elvégre csinos fiú. Jólnevelt. Remélem! Mondja. nős egyáltalán? Bár ez azt hiszem a jelen esetben majdnem lényegtelen? — Nem. Dehogy! igaz már huszonnyolc múltam. A* idén. — A férjem meg harminc. Csak két év van maguk között. — És ezer kilométer! Azért az is távolság! — tette hozzá kihívóan. Tényleg csinos srác voll És egyáltalán nem szemtelen típus. Évek óta kitartóan bámul az intézetben. Nem húzom-halasztom. Lementem vele a bárba. — De csak egy órára, Adám. Becs-szó! — Elpirult és olyan boldog pofát vágott, mintha ötös lottója lenne. Vodkát ittunk. Táncoltunk. A fiú alig ért a hátamhoz. Tudod, azt a csípőig dekoltált ruhát vettem fel, amit nem akartad, hogy elvigyék, Aztán megint ittunk. Na mi van abban, még egyet! A keze a gerincemre tévedt, de tényleg úgy tett, mint a tánciskolában, olyan véletlenül odakalandozott. Én, akj annyit próbáltam, any- nyi udvarlást hárítottam el már, szinte meghatódtam. A vodka hatott, rózsaszín- ben-fátyolosnak láttam a táncoló párokat. Hirtelen megnéztem a fiú arcát. Szeme akkorára tágult, mit a tojás-szén. Először finoman, aztán hirtelen magához szorított, arcát az arcomhoz. Magamhoz tértem. — Köszönöm, Adám! Szép este volt. Menjünk haza. — FelkLsért a szobámig. — Csak egy percre engedjen be, Magdi! Csak még valamit hadd mondjak! De tényleg csak egy percre. — Éreztem, hogy remegett a hangja —* Könyörgöm Magdi drága, csak egy percre. Vagy talán még sohasem csalta meg a férjét? — Adám! Legyen JÓ fiú! Hát ez a barátság?! Ejha! Nem szép dolog... — Hirtelen elpirult és zavartan mentegetőzött, lehajolt és kezet csókolt. — Bocsánat A vodka... Ez a sok vodka... Én nem is tudom... Igazán restellem. — Ugyan, nem történt semmi. Reggelre elfelejtjük. Aludjon jói. Szép álmokat! — Maga is. Most haragszol? Olvatt fene szigorú képet vágsz. Legalább csókolj meg! Te drága! Velem nem sok történt Leadtam a kéziratokat Tudod, arról az erőszakos galeriról. Mielőtt elfelejtem, eSnffeteu ® JE jövő héten mehetsz próbálni. Ja, és Ildikó fent volt Pécsről. Nem sokáig, csak két napig. Egyik délután csöng a telefonom: — Szia Ildi vagyok! Két napig maradok. Rengeteg dolgom van. Hogy vagy, jól? És Magdlka gyönyörű? Mikor jelenik meg a könyved, soha? Lehet itt valamit ebédelni? Kiesik a gyomrom. — Amíg levegőt veszel, gyorsan a válaszok: Kösz, jól. Gyönyörű. Külföldön van. (Ja ezt nem is kérdezted!) Jövőre. Száz helyen. Megebédeltünk. Estig mászkált. Majd közölte, hogy nálunk alszik. De előbb vigyem el valahova. A Triola-bárban voltunk háromig. Ha azt mondom nem kívántam meg, akkor hazudok. Te, lehet hogy b~tog vagyok, de arra gondoltam, a sztriptíz alatt, hogy mi a frászt csinálhatsz ' most Te Varsóban. Aztán táncoltunk, Konyakot is ittunk. — Szorít magadhoz. Te nagyfiú. Még Igazából el se gondoltam, milyen férfi lehet a barátnőm férje. Izgalmas lenne kipróbálni, nem? — Hát, nem mondom.L. — Mondd, hány nőd volt már életedben ? — Nyolcezerkilencszáz- hetvenegy. — Ne hülyülj! — Mittudomén. Egy. Azt hiszem, Magdi! — Mi a fene. — És elhúzna a száját Taxival mentünk haza. Fázott a kocsiban — (mondta), és hoz- zámbújt. A fürdőszobából a te köpenyedben jött ki, nem volt alatta semmi, láttam, hogy keresztberakta a lábát, az ágyam szélén ült. Konyakot ittunk. Én szólaltam először meg. — Tudod mit játszunk? — Na mit? — Papást-mamást — Kéjesen csiüngelően nevetett, bedugta a kezét a paplanom alá és megkérdezte: — Én leszek m papa, te a mama? —, Nem kedvei, — és Utánoztam az affektáló hangsúlyát. — Én leszek a papa, és te leszel a gyerek, aki a másik szobában már régen alszik, ilyen későn. Na, sípirc a2 ágyadba, kiskornál Sértett, durcás képpel átvonult a másik amőbába és bevágta az ajtót. Magdi, lehet, hoev tényleg beteg vagyok? De olyan hülyeségnek éreztem, pont most és egyáltalán csak azért, mert lehet. Ha tudnám, hogy mikor ven az a pont, amikor az ember abbahagyhatja? Amikor még képes mérlegelni az értékek között. Ah, hngvjuk! De egy kérdésre még nem válaszoltál Adám nevű hódolódnak (és nekem se!). Mondd te Éva; „Vagy tálán még sóba sem csalta meg a férjét?” — Kérdezd meg a különleges tudakozótól. Egymásra néztek. Harsányan, tiszta szívből elkezdtek nevetni. Szinte egyszerre kérdezték: — Hát nem vagyunk «a! teljesen őrültek? „A gróf, a gróf a vízbe fúl, mentaétek meg őt” 1 — énekli Izgatottan és hosszasan a kórus a tó partján, anélkül, hogy valóban tennének valamit a vízzel viaskodó ember érdekében, míg — a szám végére érve —- a gróf valóban meg nem fullad. Ilyen opera, persze, a valóságban nincs, de aki ezt a maró szatírát kitalálta, kltűnÓ érzékkel tapintott rá az operaműfaj egyik létező ellentmondására. Arra, hogy az operahősük gyors intézkedést kívánó drámai helyzetekben, határozott cselekvés helyett inkább énekelni kezdenek. Nézzünk egy Ismert példát: Donizetti Lammer- moori Lucia című operájának egyik főhőse, Lord Asthon megtudja, hogy a húga, Lucda titokban a család legnagyobb ellenségével, Rawenawood Edgárral jegyezte el magát Asthon a vőlegény távollétiben, hamisított levelek segítségével megrágalmaz, za Lucia előtt és a lányt saját szövetségeséhez, Buk- law Artúrhoz kényszeríti feleségül. A fényes esküvőre egyszerre csak betoppan a régi vőlegény, Edgar. Halálos ellenségek kerülnek egymással i szembe azt gondolnánk, hogy a felbőszült férfiak azonnal egymás torkának ugranak. Nem ez történik. A hat főszereplő: Lucia, a társalkodónője, a nevelője, Lord Asthon, Edgar és Artur, pillanatnyi döbbent csend után pompás együttesben, a híres sextettben éneklik el érzelmeiket: az ijedtséget, a megilletődött- séget, a döbbenetét, a dédelgetett terv meghiúsulásán érzett dühöt, a felháborodást — attól függően, hogy melyiküket hogyan érinti az esküvő ténye és Edgar váratlan betoppaná- sa. A mintegy négypercee sextett után valóban kitör az általános felfordulás és a férfiak kardot rántva Edgárra rontanak. Miért volt szükség erre a négyperces halasztásra? Azért, mert az opera nemcsak drámai, zened műfaj is. A zene pedig időben lejátszódó művészet, tehát bizonyos időre van szüksége, amíg valamit kifejezhet A Lammermoori Lucia sextettjében a zeneszerző, Donizetti lényegében egy villanásnyi mozzanatot de a legdrámaibbat Edgar váratlan belépésének pillanatát tágította ki négypercesre, hogy az ope- raműfaj nyelvén, zenében fejezhesse ki az esemény torokszorító feszültségét A XVIII. századi operák kettős szerkezetű összetétele, a zongorakfséretes, szabadabb lejtésű, beszédszerű recitativók és a zenekarral kísért, kötött ritmusú, dallamosabb áriák váltakozása lódította előre, illetve állította meg az eseményeket. A recitatívókban gyorsan pergett a cselekmény, hogy azután az áriákban megálljon és a zeneszerzők nagy élvezettel kibontakoztathassák lírájukat íme erre is egy példa Mozart Don Juan című operájából: Mi történik az egyik recitativóban és az azt követő áriában? A recitativóban pillanatok alatt a következőket látjuk: Masetto Don Juan megverésére készül: a Leporelló köpenyébe öltözött Don Juan a gyanútlan Ma. settótól megkérdezi, milyen fegyverei vannak, mindet elszedi tőle, végül Irgalmatlanul megrakja és eltávozik. A jajgató Masset» tóra menyasszonya, Zerlina talál rá. A legény elmeséli neki, ml történt vele. Szidja a gaz Leporellót, mert Öseze-visaza verte, sőt még arról is beszámol * lánynak, hol fájnak az ütések nyomai. Eddig volt hát a cselekmény, és ekkor Jön a megállás: Zerlina — legalább kétszer olyan hosszú idő alatt — gyönyörű áriát énekel arról, hogy vőlegényét szerelmével gyógyítja majd meg. A történés hordozója a XVIII. században tehát a recitativó. Es mégis, bizonyára nagyon csodálkoznának a mai rádióhallgatók és a lemezvásárlók, ha „Részletek Mozart Don Juan-jából” címen nem áriákat, hanem recitativókat hallanának. Hiába, ebből a szempontból a szép zene fontosabb, mdnt a cselekmény. Persze, ez a két dolog nem okvetlenül mond ellent egymásnak. Mozart felvonászáró fináléi például — noha zenei szerkezetüket tekintve nem a recitativók, hanem az áriák fajtájába tartoznak — mégis nagyon cselekményesek. S az áriák között is találhatunk olyanokat, amelyek előreviszik a történést Az opera fejlődésének további útján megszűnt a merev határvonal a recitativó és ária között. A zon- gorakíséretes recitativó fokozatosan kiszorult az operákból, az áriák pedig egyre Jobban közeledtek az élő beszéd lejtéséhez és ez sokat enyhített a cselekvés és éneklés régebbi ellentmondása. Igaz, cserébe elsikkadt az elmúlt századok dalműveinek legnagyobb vonzóereje is: az áriák magával ragadó, érzéki szépségű dallamossága. Kertész Iván Történelmi párhuzam Pardl Anna fiz a szerelem az ellentétes jellemek szadlxmasávtq Cordsy Sarolta harmadik látogatásához hasonlatos Jean Paul Maratnál. Két szöglet kése villog s szem helyiségében, a száj még szavak vészkijárata, de az ölelés már halottan a temetetlenűl bolyong a test gödreiben. a helyi zsarnokságokban. A tűs trófeái marék ham» aá utolsó kézszorltás hisztérikus urnájában $ a kárhozat ál-tennivalókat terem És zöld a vére, mint a nyári lomboké t következmények felmérhetetlen [kiterjedtségébe® Mint a szél Fifadeifl Mlhöiy a szavak susogó bokrai között szabadon mint a széli • történések szigort® ráncai között szabadon mint a viking csónak a tengeren az üdvösség és a féleles» bugyraiban elkéklő arccal mint a szél pattanásig az égre feszülve (5©ha clemyedtess Cselekvés helyett — éneklés ®
