Békés Megyei Népújság, 1972. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1972-03-23 / 70. szám

A felélénkülés korszaka kezdődőt! Tanácskoztak a Körös-menti írók és meghívottak öt hónappal ezelőtt Békésen találkoztak a megyében élő Írók, hogy megbeszéljék közös dolgaikat, az alakuló, és prospe­ritást mutató Körös-menü iro­dalmi élet új szakaszának prob­lémáit. Az akkori tanácskozá­son a lényeg így fogalmozódott meg: folyamatos, és mind ma­gasabb szintű alkotómunkára van szükség, mert a végekről amúgy is nehezebben hallatszik fel a szó. A békési találkozó óta eltelt öt hónap változásait volt hivat­va a Békéscsabán, március 21- én megrendezett újabb tanács­kozás elemezni, összegezni a ta­nulságokat és a közeljövő ten­nivalóit A TIT Értelmiségi Klubjában közei 30 megyében élő írót és meghívottat — közöttük Enyedi G. Sándort, a megyei pártbi­zottság titkárát — üdvözölhetett Sass Ervin, lapunk művelődés- politikai rovatának vezetője. Bevezetőjében, elsősorban em­lékeztetőül, röviden vázolta a megye irodalmi életének utolsó másfél évtizedét Szólt arról, hogy az e vidéki irodalmi élet az ország irodalmi életének része, és az itt születő alkotá­sok, az írók tevékenysége a magyar irodaiamhoz tartozik. Beszélt a7 elmúlt másfél évti­zed publikálási próbálkozásai­ról, a Békési Üzenetről, a Vi­harsarki Életről, melyek még a 60-as évek elején szűntek meg, majd egy újabb koncepció kia­lakulásáról, mély gyűjteményes kötetek kiadásának lehetőségé­vel segítette és segíti azt, hogy a megyében élő írók és ködtők műveikkel az országos közvéle­mény elé lépjenek. Bejelentet­te, hogy a Békés megyei Nép­újság Köröstáj című kulturális melléklete — mint ismeretes — 1962 óta jelenik meg rendsze­resen, vasárnaponként két ol­dalon. Ez a melléklet a me­gyében élő írók fóruma, fiatal alkotók bemutatásának jó esz­köze, a megye irodalmi életé­nek általában hű tükre. A rendszeres megjelenés tízéves jubileumát ünnepi irodalmi délelőttel kívánják emlékezetes­sé tenni. Június 4-én, a békés­csabai Munkácsy Mihály Múze­um kiállítócsarnokában rende­zik meg a jubileumi irodalmi délelőttöt, melyen a Jókai Színház művészei tolmá­csolják a Köröstájban publiká­ló legjelesebb írók alkotásait. Az ünnepélyen közreműködik a Békéscsabai Zeneiskola ka­marazenekara, és ebből az al­kalomból nyitják meg a Békés megyei Népújság három éve kezdődött kamaratárlat-soroza- tán szerepelt művészek gyűjte­ményes kiállítását is. A bevezetőt Filadclfi Mihály, a „Csönd és a szó között” című, készülő gyűjteményes kötet egyik szerkesztője egészítette ki. Ismertetve a kötet előmun­kálatait Közölte, hogy a Bé­kés megyei Nyomdaipari Válla­lat figyelmes segítőkészsége le­hetővé teszi, hogy a húszegy­néhány író műveit tartalmazó kötet már az Ünnepi Könyv­hétre megjelenik. A kötet borí­tólapját Cs. Pataj Mihály Szege­den élő. Békéscsabáról elszár­mazott festőművész készíti. A találkozó résztvevői ezután ritkán tapasztalható aktivitással és elemzőkészséggel mondták ed véleményüket a Körös-menti irodalmi életről, a Köröstáj ju­bileumi ünnepségéről, és a bé­késcsabai városi tanács, vala­mint a megyei tanács eléggé nem dicsérhető segítőkészségé­ről, mellyel mecénása lett az Itt élő íróknak, és jelentős anyagi támogatással a gyűjteményes kötet megjelentetését biztosítot­ták. Ö Kovács István: A békési találkozó jó ízeivel jöttünk ide. Soha olyan közel nem kerül­tünk egymáshoz, mint akikor, bár úgy érzem, ez a mostani összejövetel magasabb szintű folytatása lesz az öt hónap előt­tinek. Végre konkrét dolgok­ról beszélhetünk! Jubileumi irodalmi délelőttről, gyűjtemé­nyes kötetről. A Köröstái-ban megjelenő írókat társadalmi megbecsülés övezi. Várnak tő­lünk valamit, és ez is megnyug­tató a jövőt illetően. Dr. papp János: Az utóbbi hat esztendő valamennyi Tisza- táj számát átnéztem. Megdöb­bentett az az aránytalanság, ahogyan abban a szegedi szer­zők szerepelnek. Pedig a Tisza­tá] a Délmagyarorszáigon élő írók fóruma lenne, nemcsak a szegedieké. Meg is fogalmazó­dott a Tiszatáj köreiben a véle­mény: a Békés megyeiek jelen­jenek meg napilapjuk kulturá­lis mellékletében, vagy a Bé­kési Életben. Igaz, hogy a Bé­kési Élet nem irodalmi antoló­sS a saját lübufcon. Vélemé­nyem szerint ez utóbbi a leg­jobb választás. Jelentős fórum a megyei pártbizottság lapjának Köröstáj című melléklete. Va­sárnaponként 40 ezer példány­ban jut el az olvasókhoz, ez már komoly bázis. Idővel a Köröstájból folyóirat is alakul­hatna. ehhez azonban az szükséges, hogy az itt élő írók rendszeresen dolgozzanak, min­dig jobb műveket hozzanak lét­re, benne éljenek a társadalmi közéletben, és legyen mondani­valójuk az emberék számára. Kovács György: Sokan va­gyunk itt. akik már szegedi egyetemista korunk óta ismer­jük a Tlszatájat. Akkor is bel­terjes volt, ma méginikább az­zá változott. A szerkesztőség­ben kézirattal jelentkezőknek még választ sem adnak. Lehet, hogy ez nem egészen általános, de sokak tapasztalata.., Jó fórum a Köröstáj, csak élni keld vede. Cserei Pál: Felesleges ener- giapocséklás Szegedet, vagy Debrecent kerülgetni. Végered­ményben több mint 10 éve a Köröstáj az egyetlen, állandó fórum az itt élő írók számára. Az ünnepséggel, mellyel a rend­szeres megjelenés 10. évfordu­lóját ünnepeljük, lezárul egy szakasz. A Köröstáj mellett most már új lehetőségek, új tervek kellenek. Nem vitás, hogy az újság sok em­berhez szól, de a gyűjteményes kötetekről lemondani nem lehet, mert országosan csak ezek ál­tal lehet jelentkezni. Tavaly be­széltem arról, hogy a végekről sokkal nehezebben hallik fel a szó az irodalmi élet centrumá­ba. Ez így van most is. Saját lábunkon kell járni, és töreked. szatájről, mely úgy érzem kÖzJ unalomba. fulladt. Alig van benne érdekes írás, és hovato­vább csak egy kisebb szegedi kör publikálási fórumává válto­zott. Pedig nem valószínű, hogy ez a feladata. Varga János: Ha fejleszteni, erősíteni akarjuk az itteni iro­dalmi életet, akkor dolgozni kell. A minőségi változáshoz mennyi-, ségre van szükség. Köztudott, hogy a mennyiségből lesz a minő­ség. másképp fogalmazva: sok írás közül több színvonalasabb kerülhet ki. Varga István: Mint a megyei tanács műve’ődésügyi osztályá­nak főelőadója a realitásokra hívom fel a tanácskozás figyel­mét. Az irodalom támogatása el­sősorban anvagi kérdés. Köztu­dott, hogy pillanatnyilag nem tu­dunk minden igénvt kielégíteni, de a megjelenés előtt álló gyűj­teményes kötet a támogatás készségét bizonyítja. Parm Miklós: A Köröstül út­ján kellene eljutnunk egy önálló folyóirathoz. Ennek lehetőségét biztosítva látom, természetesen ezúttal nem anyagiakra, hanem a meglevő szellemi erőkre gon­dolok. Már a békési találkozó is bizonyította, hogy megélén­kült az irodalmi élet a Körösök mentén. Ez jó jel és örömünk­re szolgál. Enyedi G. Sándor: A megyei pártbizottság nem öncélúan tá­mogatta az irpdalmat, ami itt születik. Az a jó, ha az iroda­lom is segíti azt a küzde1 met, amelyet az emberek jobb é1 été­ért folytatunk. Az irodalom illeszkedjen bele saiétos művé­szi eszközeivel a közéletbe, és pezsdítse azt. írni kell. ez a leg­fontosabb. minél többet, jobbat és i»azabbal Dr. Szudy Géza: Ieen, erről van szó! Az állandó alkotói fo­gia, de erre úgy látszik, senki sem gondolt. Enyedi G. Sándor: Három al­ternatíva állhat az írók előtt. Szeged, Debrecen, vagy megáll­A tanácskozáson: Varga János, Cserei Pál, Ambras Zoltánná, a Megyei Művelődési Köz­pont munkatársa, és Tótb Lajos. ni arra. hogy a Körös-menti irodalomnak országos vissz­hangja legyen. Bónus István: Rossz vélemé­nyem van és volt régóta a Ti­Az Írók egy csoportja a F1ala-csárda melletti Betyár-dűlőn: Csoór István, Tőth Lajos, Go Kovács István,, és Enyedi G, Sándor, a megyei pártbizottság titkára, (Fotó: D edény j. lyamatról. Nem lehet úgy írni, hogy háromhónaponként írok valamit Nem vagyunk „főhi­vatású” írók? Ez semmit sem je­lent, és semmit nem magyaráz meg. Azt, hogy az életben mi a fő hivatásom, azt én magam döntöm eL Fiiadéin Mihály: Az íróság életforma akkor is, ha ez em­ber nem abból él. De nézzük önmagunkat kritikusan, ez-e az életformánk mindig? Csoór István: A Köröstáj ju­bileumáról is beszéltünk. A mi­énk ez, állandóan megielénhe- ttink benne. Többször is meg­jelenhetnénk, de úgy látszik, nincs az írók fiókjában elég írás, pedig benne élünk az élet sod­rában, rengeteg a téma... Enged­jétek meg, hogy hangsúlyozzam: nincs olyan meghatározás, hogy megyei író. írók vagyunk, Bé­kés megyében élő írók. Mint ahogy nem megyei festő Koszta Rozália vagy Lipták Pál. A tanácskozás végén Iltauszki Tibor, a Meívei Művelődési Köz­pont igazgatója tájékoztatta a résztvevőket az irodalmi isme- retteztesztéssel kapcsolatos tér. veikről, és arról, hoav ebben miiven szer-enet szánnak a me­gyében é'ő íróknak. A R"vés me-Tvei N^o’Vság Szerkesztősége ezután a Fialz-cs^rd^ba-n ebeden látta vendéről az írókat és a meebfvot+okat. abol a ennarvtat és véleménycsere folytatódott.

Next

/
Thumbnails
Contents