Békés Megyei Népújság, 1972. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1972-03-03 / 53. szám

I Csehov lakóházában magának hogy manapság Igenis feltűnési : viszke’egségben szenvedünk. Ki ■ a napfényes oldalon, ki a kék- * fényes oldalon tűnik fel. De 3 most hagyjuk a „nem tudom, 3 miből’1 gépkocsivásárlásokat, ; meg miegymást. Van ennél má- ; sabb valami is-' a történelmi j emlék, a jubileumra való őrien- : táció. Hallottam egy esetet, meg ; olvastam is róla, de úgy inon- ; dóm el, mintha én lettem r.ol- | na ott. Rábaköcsoge községben tör- : tent. A nevét onnan kapta. : hogy köcsögöt találtak tyúkláb- bal és kimutatták, hogy a szar­mata világ egyik vadtyúkjának a lábai, de azért Lábaköcsögnek nem nevezhették, így lett Rába- köcsöge. A fotófelvételek tíz és százai kerültek el a lapokhoz, de azok nem közölték — így a hírnév bizony elmaradt. — Valamit tenni kellene — így az elöljáróság, összeültek hát étlen-szomjan, s már há­rom napja azzal küszlcödtek, hogy mivel váljanak híressé Egyre azt hajtogatták: „csak mi legyünk az a település ebben az országban, amelynek nincs el­fogadható történelmi nevezetes­sége?” Lám, már a szomszéd­ban szalmamutykót égettek, ami bevilágította lévén keresz­tül az egész országot. pedig ta­valy még azt sem tudták, mi az a mutykó. — Nekünk úgy látszik, semmi sem marad. — Nem a fenét — ugrott Jel ültéből kacskaringós bajuszáról hires pásztor f iatalosan a maga 90 évével. Mindenki felé fordult — egyikük-másikuk már az in­terjú szövegét passzltották gon­dolatban, amit majd a tévének, rádiónak, meg a megyei sajtó­nak mondanak. — Hát malomkőre nem gon­doltak tisztelt tanácstagtársaim? Szájhagyomány az igaz. de hogyha nagyapám nagyapjának a nagyapja élne, tanú volna rá, hogy a gőbőhajtó részen ott árvuló malomkövet Toldi Miklós dobta a királyi tányérnyálók kö­zé, És hogy milyen értékes, az is' bizonyltja, hogy á már hat­szor börtönben ült italboltos sem lopta még el. Mit? Azért, mert nem bírta el? A... dehogy. 5 el akarta ő vinni, de Toldi sze- 5 relmének, késői leszármazottja- 5 nak szerelme, egy karóval hó-! kon ütötte. Ehun a karó-e! — Most már csak egy írastu-; dó helytörténész kell — leiken- • dezett a lódoktor. — De nem is járt erre Toldi; Miklós — szólt közbe valaki. ; — Hiszen ez a pláne benne, 5 mert ha itt járt volna, azt mon- • danák a kutatók, hogy csak el- ! ejtette. De így... Hiteles történetet lehet hozzá • ír ni, meg pénzt kell gyűjteni. S sokat, nagyon sokat. — Ez mind szép es dicső, de ! vizünk sincs, villanyunk sincs, 3 — Csönd, ott az alvégen —3 hurrázták le a szószólót. Viz. S meg villany, már a tanyákon it : van, de Toldi Miklós köve csak • egy van, az is Rábaköcsögén. • Hurrá, éljen a történelem. Mondanám tovább, de megbo­csát, most jövök a malomkő avatásáról... he ... he... hukk ...hát nem angyali!. Ma esle mutatja bt a jókat színház Csehov A manó című komédiáját Ebbői az alkalom­ból közöljük a moszkvai Csehov- múzeumot bemutató cikkünket. Csaknem húszküo-meterea, leg­alább tíznyoansávos körútja Moszkvának a Szadevája. A nagy forgalom kínálta látvá­nyosság. a sokemeletes házak mellett szinte észrevétlenül ap­ró, jelentéktelen az a ré& divat szerint barnásvörösre festett és egyáltalán nem szép épület, amely pedig a szovjet főváros legértékesebb irodalmi emlékei közül való. Egy szók évszázad­dal ezelőtt itt lakott az orosz irodaiam hálkszavú óriása Az udvari első, ma már nem használt ajtón még a hajdani első fém táblácska: Dr. Anton Pavlovi cs Csehov. Az udvar mé­lyén van az azóta múzeummá alakított ház bejárata. A látoga­tó a belépő mellé kis kártyát ] kap, egyik oldalán a múzeum címe, telefonszáma, a nyitvatar- tás ideje, a másikon az író név­jegyének hasonmása ...Az első termek a múlt szá­zad hetvenes-nyolcvanas éveit idézik. Korabeli könyvekkel, új­ságokkal, a fiatal Csehov leve­leivel, taganrogi szo/báját ábrá­zoló rajzaival. Az első Csehóv­irágok, s fényképek a családról. Majd az 18? Eben készüli orvos­egyetemi tabló a sok egyfor­ma arc között nem könnyű fel­fedezni a későbbi nagy íróét. Már akkor is ír, különböző élc- lapoknak dolgozik, álneveken: Antosa Csehon te, A fivérem fi­vére, Híres ember, Orvos páci­ens nélkül. Barnás árnyalatú fényképek Szibériáról szóló könyvek, ha­lász szerszámok, hivatalos ok­mányok s a híres, művészbarát, Levitán tájképe az író szahalíni útjára emlékeztetnek. Csehov, nak nagy iskola volt a távol­keleti tartózkodás, az ottlakók nehéz élete, szakadatlan, keser­ves harca a nyomor ellen, meg­erősítette már korábban kiala­kult emberideál-felfogását, a- melynek elérése céljából írta az­tán drámáit, novelláit: „Az em­ber legyen szép, minden tekin­tetben: szép legyen az arca, a ruhája, a szelleme és gondola­tai”. ...Néhány személyes emlék­tárgy: a közismert ovikker, egy félig már rozsdás tollhegy, pa­pírvágó, írókészlet, lámpa, kesz­tyű, Csehov irodalmi díja 1897- ből. Az üveggel fedett asztalka sarkán pohárban néhány szái apró, nem-boltban-vett virág Az időé teremőr kertjéből való. Csendes, meghitt a hangulat A halványzöld falak nyugalmat árasztanak. ...Az utolsó termek a színmű­író Csehowai ismertetnék mesg Az első fontos dátum 1889: az Ivanov bemutatója a cári szín­házban. Sárgult, töredezett szélű plakát emlékeztet rá. Egy korabeli fénykép a Mű­Szadovája-Kudrinszkája 6. szám. vész. Színház tagjai között tar- j tózkodó írót mutatja. Híres kép, j a modem színházművészet leg­nagyobb egyéniségei közül hár­man is rajta vannak. Csehov mellett Sztanyiszlavszkij és Nye- mirovicr—Dancsenko. Az ő közös munkájuk eredménye volt,! hogy a századforduló a Sirály és a sirályok jegyében adhatott új irányt a kilencszázas éveknek. A Sirályéban, amely a Három nő­vérrel, a Cseresnyéskerttel s a többi Csehov-művel máig ter­Kínából és Kenyából, Indiából és Amerikából. Magyar előadá­sokról hiába kerestünk doku­mentumot. Amire viszont büsz­kék lehetünk, a hazai Csehov- kultusz sokévtizedes hagyomá­nyait bizonyítja: egy orosz nyel­vű levél 1901. december 4-ről. Címzettje Csehov, feladója pe­dig az akkori Magyar Hírlap szerkesztősége. ...A legutolsó helyiség egy kín előadóterem. Parányi színpad­dal, rajta zongora, asztalka, egy. szerű szék s alig nagyobb néző­térrel. Csehovról tartanak itt előadásokat, ismertetik meg a látogatókat a nagy művész éle­tével, korával, műveivel, ...hogy az ember szebb legyen. Olyan, amilyennek a ház hajdani lakó­ja szerette volna egész életé­ben. A teremőr úgy búcsúzik — ő hozta az üveges asztalra a virá­got —: Viszontlátásra. A magfe nevében mondja és Csehovéban. a múzeumra érti... és nemcsak erre, hanem minden később elénk bukkanó CSehov-portréra, Csehov-kötetre, rádió- vagy tv- já tékra, valamennyi utána lá­tott színházi előadásra. <danissj Csehov 1889-ben, ebben az esz- 3 ■ tendőhen született A manó. ; ■ ■ ■ ■ naékenyítö szerepet játszik a vt- • iág drámaírásában; s a sirályo- j kéban, mely az akkori bemutató 8 óta a Művész Színház függő- 3 nyáré festve hat az európai és 3 amerikai színjátszás utolsó hét ; évtizedére. : ■ S természetesen sok a plakát, 3 az előadásokról készült fénykép. ; Orosz, majd szovjet Csehov-be- 3 mutatókon készültek ezek s ; nemcsak ezeken, hanem más or_ * szágokbelieken is. Van itt plakát, » fénykép Prágából és Varsóból, ■ Beszélgetés a kulisszák mögött A megállító tábláik nótaestet hirdetnek. Az utóbbi időben mind gyakrabban oivashajtuk a nevek között: Caál Gabi. A Nyílik a rózsa tv-vetélke- dőben sokan megismerték és megszerették. Kedves mosolya, ízes-magyar kiejtése, népszerű népdal- és magyamóta-énakesse tette. Olyan előadóművész, akit az első pillanatban régi isme­rősként fogad a közönség. Mi énnek a titka? —1 Azt hiszem, a szeretet. Igen. Rajongok a közönségért, és tudom, hogy ők is érzik ezt. Innen a barátságunk. Örülök annak, hogy családiasisá tudom tennj a fellépéseimet. Már úgy vagyak, hogy mindenhová haza­megyek. Tudom, hogy várnak: ^Megjött a mi Gabikánk!” — Játékos humorát különö­sen kedvelik... — Mókázok, énekelek. Tréfás nótákat, mert szeretem az ere­deti népi humort. A közönség hálás ezért, mert a műsor alatt otthon érezheti magát. — Hosszú évek óta népszerű­síti népdalainkat, és a híres ma­gyar nótákat. Mi a legkedvesebb emléke, ha visszatekint? — A Nyílik a rózsa és azok a fejkendős nénik, kucsmás bá­csik, akik velem énekelik a da­lokat. — Tervei? — Ez a műfaj akkor szép, ha fiatalok képviselik. Szeretnék segíteni nekik... — A családban vám utánpót­lás? — Ö, nem! A fiaimnak „nincs fülük .. ” — Mi az, ami. kikapcsolódást jelent a sikerek, a fárasztó tur­nék után? — A gyerekeim. És közös hob­bink, Beethoven- és kora bé­lyegeken. No, és a lakás: Az an­tik. Nem szeretem a modemet— Sokoldalú, gazdag érdeklődésű művész. Szenvedélyesen beszél stílusról, tudományról, pályatár­sakról — mindenről, ami szóba kerül. Néhány percre magamra hogy. és bejelenti következő mű­sorszámát: — Hallgassanak meg egy áj- tatos nótát Vargáné esetéről A közönség tapsol, nevet. Gaál Gabdnak tegnap is nagy sikere volt Békéscsabán, a Kö­rös Étteremben! (réthy) m »■•«•«* •*•««*!* **•*• ***•#«. »w« ****'« * ***#■•. „Nem Pesten történt amit hallotok" radio valamelyik reg­gel, hogy ők azért be­szélnek olyan sokat a közlekedésről, mert ez a pestiek legnagyobb problémája. Meglát­szik, hogy ez a szer­kesztő sohasem uta­zott még nálunk csúcsforgalomban, az 5-ös vagy a 8-as bu­szon. Egyébként is ha ez szerinte a pestiek problémája, beszeljen róla nekik URH-adón- Mi, vidékiek azért mégiscsak többen va­gyunk egy pár millió­val. (Ha. már egyszer a mennyiség számít!) Vagy felhozhatnám bizonyításul, hogy ná­lunk legalább annyi­féle cikket nem lehet kapni, mint akárme­lyik másik magyar világvárosban. A kis­méretű fogkefétől kezdve a tartós, mu­tatós, divatos, de ol­csó cipőkőn át egé­szen a 2-es méretű mintás női harisnya- nadrágig. Ezt csak azért nem említem, mert csupán réteg- problémáról és nem mindenkit érdeklő otAI ívt« o7A Csehov névkártyája, a sMCadíordolo orosz helyesírása szerint. csak a rendszeresen kisméretű fogkefével fogatmosókat, a cipő­ben járókat és a kis termetűeknél csak alig valamivel na­gyobb termetű nőket érdekli. Szólok tehát inkább arról, amiről legha­marabb felismerhető, hogy az illető város világváros-e. Ez pedig nem más, ■mint az utcai tele­fonfülke. Ha van kö­zöttük KN (azaz kagyló nélküli), ak- kor az már majdnem Pest. A békéscsabai István király téri pos­taépület előtt is van két telefonfülke. Szemből nézve a jobb oldali KN (azaz kagy­ló nélküli). Legalább is nemrég még az volt. Ha esetleg már felszerelték az új kagylót, várnunk kell még egy-két napot, a posta szerint ugyanis előbb-utóbb úgyis megint leszakítja va­laki. Hát nem világvá­rosi? —kép— Megsúgom j Tisztában vagyok j azzal, hogy legtöbben | túlzásnak tartanák, i ha azt állítanám, | hogy Békéscsaba is j világváros. Tudom, 1 nogy ehlez legalább 1 j milliónál több lakost \ kellene produkál- j mink. De etre én azt | mondom, hogy ez i csak egy mennyiségi | szemlélet, ami ránk ■ nézve irtó káros. A í minőségi jegyeket ! kell megvizsgálni. A j hatást, amit városunk S a világra vagy annak I egy részére gyakorol. ! Ez utóbbit ezidáig \ ugyan még nem sike- ! Tült kimutatni, de je- ! gyek, azok vannak. \ Azt viszont már senki > nem tagadhatja, hogy ] ezek a jegyek, igenis j világvárosi hatások ! jegyei. i Vehetnem itt példa- : nak a tömegközlehe- \ dést. De nem veszem, I mert ez a téma ki- ! piszkálja belőlem a ! túlzó lokálpatriótát. i őszintén szólva én ; meg is értem maga- I mat. Még azt mondja i nekem itt ez a fránya

Next

/
Thumbnails
Contents