Békés Megyei Népújság, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-11 / 35. szám

A Pravda a szocialista országok gazdasági fejlődéséről A Pravda elemzi a KGST-tag­országok dinamikus gazdasági fejlődését. Megállapítja, hogy bár ezeknek az országoknak viszony, lag alacsonyabb volt a gazdasá­gi fejlettségi szintjük, a gyor­sabb fejlődés következtében a szocializmus viszonyai között gazdasági fejlettségük szintje egyensúlyba kerüL A KGST-tagországokban az ipari termelés 7,8 százalékkal növekedett, míg ugyancsak ta­valy a fejlett tőkésországok ipari termelése mindössze 1 százalékkal nőtt. A közös piaci országokban a növekedés 2,6 százalék volt, az Egyesült Álla­mokban viszont 1970-hez képest visszaesett az ipari termelés színvonala. A KGST-tagországok többsé. .gében kiemelten fejlesztik azokat az ágazatokat, amelyek a jelen­legi tudományos-műszaki hala­dás anyagi alapjául szolgálnak: a villamosénergia-termelést, a gépgyártást és a vegyipart. Ezek ■az ágazatok szolgáltatták 1971- oen a tagországok egész ipari termelésének mintegy ötven szá­zalékát A társadalmi termék növeke­désének 80—100 százalékát a műszaki-tudományos haladás, Illetve a munka termelékenysé­gének emelkedése fedezte. Miközben változatlanul nagy figyelmet fordítottak a nehéz­ipar fejlesztésére, a KGST-tag­országokban világos tendencia bontakozott ki az A-szektor (termelési eszközök gyártása) és a B-szektor (fogyasztási javak előállítása) növekedési ütemének egymáshoz való lényeges köze­lítésére. Az egyes tagországok­ban a B-szektor termelése az A-szektorét meghaladó mérték­ben növekedett. A KGST-tagországokban to­vább folytatódik a nemzeti iö- vedelem gyors növekedése. Nö­vekedett a reálbér és a kiskeres­kedelmi áruforgalom. Az egv fő­re jutó reálbémövekedés 1971- öen a Szovjetunióban 4.5 száza­lék, Magyarországon körülbelül 6 száza’ék. Csehszlovákéban pe­dig több mint öt százalék volt Ä magyar küldöttség útban hazafelé Bombay . A Vietnami Demokratikus! Köztársaságból hazafelé tartó magyar párt. és kormánykül­döttség, amelyet Fock Jenő ve­zet, az India Bombayban töl­tötte az éjszakát. Késő esti órákban Ali Javar Dzsung Ma- ! harasthra állam kormányzója | díszvacsorát adott a vendégek tiszteletére, majd a küldöttség hangversenyen vett részt Az IL—18-as különrepülögép helyi idő szerint nyolc órakor indult tovább BombaybóL A küldöttség ünnepélyes búcsúzta­tásán jelen volt S. G. Patilsml- niszter valamint dr. Kós Péter hazánk újdelhi nagykövete. Az út következő állomása az iráni Shiraz lesz, ahonnan előre­láthatólag rövid pihenő után folytatódik a repülés Tbiliszi, I Szovjet-Grúzia fővárosa felé. Japán és Kuba elismerte Bangle Desht Japán hivatalosan elismerte a Bangla Desh Népi Köztár­saságot — jelentette be a tokiói külügyminisztérium. A döntés­ről tájékoztatták a daccai és az islamabadi kormányt egyaránt. Fukuda Takeo japán külügymi­niszter nyilatkozatában hangsú­lyozta, hogy Japán továbbra is baráti kapcsolatokat kíván fenn­tartani Pakisztánnal. Mint mon­dotta, a Bangla Desh kormá­nyának elismerésekor a tokiói kormány figyelembe vette, hogy Mudzsibur Rahman miniszter­elnök szilárd ellenőrzést gyako­rol az ország felett, a nép támo­gatását élvezi, s ezenkívül feb­ruár 8-ig összesen 29 ország — köztük a Szovjetunió és Nagy- Britannia is — elismerte az új államot. Űj Delhi Kuba is hivatalosan elismerte a Bangla Desh Népi Közt4rsa-1 Ságot — közölte az új állam újdelhi képviselete. A kubai köztársaság az első latin-ame­rikai ország, amely elismerte a Bangla Desht Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének üzenete a párizsi indokínai világtalálkozóhoz Tisztelt Elnök Ür, Kedves Barátaim! A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa, a Magyar Forra­dalmi Munkás—Paraszt Kor-' mány, az egész magyar nép és a magam nevében fogadják szí- ' vélyes, forró üdvözletünket. Tisztelettel és örömmel köszönt­jük a világtalálkozó minden résztvevőjét, az emberiség lelki­ismeretének megszólaltatóit, az indokínai béke megteremtéséért küzdő népek képviselőit. Mély­séges elismerésünket és jókíván­ságainkat küldjük az agresszió ellen hősiesen harcoló indokínai népeknek, amelyek erejüket és vérüket nem kímélve küzdenek az amerikai agresszorok és csat­lósaik ellen. Ezekben a napokban az egész világ figyelme — Indokína csa- j taterei mellett — a Versailles-i palota tanácskozó termére irá­nyul. A világ közvéleménye olyan új kezdeményezések elin­dítását várja az Önök tanácsko­zásától, amelyek a harcos szoli­daritás kifejezése mellett ma­gasra emelik a népek tiltakozá­sának fáklyáját, felrázzák az emberiség lelkiísmeretét és újabb határozott akciókra moz­gósítják a békeszerető százmil­liókat. A magyar nép az agresszió el­ső pillanatától kezdve politikai, erkölcsi és anyagi segítséget nyújtott a vietnami népnek, s to­vábbra is minden eszközzel tá­mogatja igazságos, hősi harcát. Ennek jelentős megnyilvánulása volt a magyar párt- és kormány- küldöttség közelmúltban lezaj­lott látogatása, a Vietnami De­mokratikus Köztársaságban, Né­pünk és kormányunk szilárdan támogatja - Dél-vietnami Ideig­lenes Forradalmi Kormány hét, és a Vietnami Demokratikus Ratifikációs vita a Bundesratban Köztársaság kilencpontos rende­zési javaslatát, és a Vietnamról folyó párizsi négyes értekezlet elé általuk ez év február elején benyújtott új béke javaslatokat. Köv>eteljük. hogy távozzanak az agresszorok Indokínából, je­löljék meg a végleges és teljes kivonulás időpontját, szüntessék meg Thieu bábrendszerének tá­mogatását és ne avatkozzanak be az indokínai népek belügyei- b s. Kedves Barátaim. Történelmi fontosságú tanács­kozásukhoz, nagyszerű küldteté- sükhöz az egész magyar nép ne­vében sok sikert kívánok. Szi­lárd meggyőződésem, hogy az Önök munkája jelentős hozzá­járulás lesz az indokínai népek hősi harcának végső diadalához. (MTI) Elhunyt Krilov marsall Szerdán Moszkvában hosszú es súlyos betegség után 69 éves korában elhunyt Nyükolaj Kri­lov, a Szovjetunió marsallja, stratégiai rakétacsapatoik főpa­rancsnoka. Krilov marsall nek­rológját Leonyid Brezsmyev, Nyikolaj Podgomij, Alekszej Koszi gin és több más szovjet állami és pártvezető írta alá. A Bnndesratban szerdán meg- ' kezdődött a szovjet—nyugatné- : > met és a lengyel—nyugatnémet j szerződések ratifikációs vitája, j Képünkön Walter Scheel kül- f ■ ügyminiszter, a szerződések be- : terjesztője, Egon Bahr államtit- : kár és Willy Brandt kancellár ■ utolsó megbeszélése a vita előtt, $ ■ (Telefotó: SP—MTI—KS) | A Varsói Szerződés tagállamai { honvédelmi bizottságának ülése l A Varsói Szerződés tagállamai | honvédelmi minisztereinek bi­zottsága szerdán és csütörtökön tartotta meg Berlinben, a Német Demokratikus Köztársaság fő­városában rendes ülésszakát A bizottság ülésszakán részt Magyar küldöttség Párizsban Szerdán este megérkezett Pá­rizsba az indokínai népek béké­jéért fel függetlenségéért össze­hívott világtalálkozón részvevő magyar küldöttség, amelyet dr. Beresztóczy Miklós, címzetes prépost, az országgyűlés alelnö- ke, az Országos Béketanács ka­tolikus bizottságának főtitkára vezet. A világtalálkozó — mint már jelentettük — pénteken délelőtt kezdi meg tanácskozását a Ver- oaillee-i kongresszusi palotában.! vettek a Varsói Szerződés tag- ! államainak honvédelmi minisz- ■ terei, az egyesített fegyveres « erők főparancsnoka és az egye- : sített fegyveres erők törzsének : főnöke. • Az ülésszakon a résztvevők • megvitatták az európai katona- ! politikai helyzetet. Ezen kivin : megtárgyalták a távközlés és : a szállítás tökéletesítésének ■ kérdéseit, valamint a, egyesített • fegyveres erők tevékenységének ! más problémáit. A Varsói Szerződés tagállamai ■ honvédelmi minisztereinek bi- ■ zottsóga a kölcsönös egyetértés : és teljes nézetazonosság légkö- : rében megfelelő határozatokat i hozott. ; Az ülésszakon az elnöki tiszt- : séget Karf-Heinz Hoffmann • hadsereg tábornok, a Német De- ■ mokratikus Köztársaság nemzet- S védelmi minisztere töltötte be. ! A küldöttségek csütörtökön ; hazautaztak Berlinből* ____ j D ANIEL LANG: INCIDENS A 192-ES MAGASLATON (Dokumentum-regény) 8. Meserve mindnyájunknak azt mondta, lőjünk rá, nehogy elme­neküljön. Valamennyiünknek megparancsolta, hogy keressük a lányt. Mind az öten tüzeltek, de Eriksson a maga fegyverét — vadászpuskához hasonló gránát- vetőjét — a völgy felé irányítot­ta, távol Maótól. Rafe kereken úgy nyilatkozott, hogy „Eriksson nem láthatta a lányt”, de azt is, hogy „Eriksson azt mondta: „Ö, nem”, mintha megbánta volna, hogy tüzelt”. Rafe kiengedett egy sorozatot M—16-osából, ami ért­hetetlen módon azzal a követ­kezménnyel járt. hogy fegyvere csütörtököt mondott. Viszont fel­hívta Clark figyelmét egy köz­vetlen előttük elhelyezkedő bo­korra, ahonnan levélzörgés hal­latszott: „Nem tudtam, vietkon- gos bujkál-e benne vagy a lány" — vallotta Rafe. Á jó néhány méterrel előbb járó Clark visz- szakiáltott Rafe-nek, hogy a lány az. „Láttam, hogy felemeli fegyverét” — állította Rafe, hoz­zátéve, hogy ezután elindult Clark felé. Clark előrenyomult a bokor felé, M—16-osával tü­zelt. és a zörgő levélzet azonnal elnémúlt „Akarod az aranyfo­gát?”— kiáltott a vállán keresz­tül Raíe-nak, aki. mint vallo­másában elmondta, akkor egy félméterre lehetett Clarktól, és Fordította■ Hernádi Miklós megdöbbenve bámulta Maót. „Mikor odaférkőztem a lányhoz, láttam, hogy fejét részben elvit, te a lövedék” — vollotta. „Biz­tos, hogy halott volt”. Közvetlenül a gyilkosság után, emlékezik Eriksson, a katonák látnivalóan — önvédelemből — nem is akartak tudomást venni a történtekről. Fölfelé kapasz­kodva, parancsnokuk felé igye­keztek, aki háboríthatatlan nyu­galommal állt a kiugró szikla­képződmény mellett, és a hadi­helyzetet tekintette át. A helyzet éleződött. A repülő erődők im­már csakugyan a körzet fölé ér­keztek, motorjuk viharos zajt támasztott, alacsonyan lebegtek, legénységük az ellenséges kato­nák után kémlelt. Ideiglenes rej­tekhelyükről kiűzetve, a Viet- kong-katonák elszántan tovább hátráltak, és lesből leadott lövé­sekkel igyekeztek visszariasztani támadóikat, akik a patak mind­két oldaláról nyomultak feléjük. Megérkeztek a könnyűtüzérségi megfigyelő gépek, jelezve, hogy hamarosan a földi tüzérség is bekapcsolódik. A bírósági jegy­zőkönyv szerint az egyre jobban köréjük záródó lármában Me­serve rádióösszeköttetésbe lépett Reilly hadnaggyal mégpedig csak azért, hogy közölhesse: „egy Vietkong harc közben elesett”. Meserve hadbírósági tárgyalá­sán Reilly, mint a védelem tanú­ja, a keresztkérdésekre válaszol­va. így vallott: „Meserve őrmes­ter felhívott, és a tűzharc kellős közepén közölte, hogy egy lány van menekülőben felfelé a hegy­oldalon. Utasítottam, hogy fogja el. Néhány perc, talán két-három perc múlva visszahívott, és kö­zölte, hogy nem tudta elfogni a lányt, le kellett lőnie. Vissza­hívtam, és megdicsértem telje­sítményéért, s a hírt továbbí­tottam a századparancsnokság­ra”. Meserve jól harcolt azon a napon. Maótól megszabadulván, minden figyelmét a harci hely­zetre összpontosíthatta, embe­reit a többi osztaggal együttmű­ködve irányította, jelzéseket adott a repülő erődök bukórepü­léseihez, immár semmi sem za­varta örömét, hogy légi segít­ségre érdemesítették. Végül is — állapította meg Eriksson — ez a jelentős erő a barlangrendszer felé nyomultában mindössze egyetlen Vietkong-katonát tu­dott megölni, egy másikat pedig megsebesíteni. Ketten elmene­kültek, és az ötödik elérte a bar­langrendszert. ahol is felkészült, hogy a végsőkig védekezzék. Nem is tudták elfogni, pedig a repülő erődök rakétatüzének és a gyalogosok golyóinak-gránát- jainak egyedüli célpontja lett. Sőt, még meg is sebesített né­hányat a kétszáz méter hosszú, több bejáratú barlangrendszer felé közelitő gyalogosok közül. Amikor az ötödik Vietkong-ka- tona behatolt a barlangba, emlé­kezik Eriksson, osztaguk már egy ideje nem tartózkodott a külö­nös formájú sziklaképződmény közelében, olyan mélyre eresz­kedtek le a völgybe, hogy szinte megérinthették a barlangrend­szer vastag, durva külső falát

Next

/
Thumbnails
Contents