Békés Megyei Népújság, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-09 / 33. szám
Tizenöt perc \ az erzsábcthelyi könyvtárban ij Msgysri Károly és Kclorovszky Lajos eékéscsalán Január 15-én avatták fel Bé- I késcsaba legújabb könyvtárát és két nappal később iratkozott be az első erzsébethelyi olvasó, Stefanik Mária hatodik osztályos tanuló. Azóta már vissza is hozta az először kölcsönzött könyveket, jelenleg Fehér Klára: A földrengések szigete című könyvét és lspirescu meséit olvassa. • —- Félezer olyan olvasónk van — mondja Csák Istvánná könyv, táros —, aki korábban nem volt könyvtárlátogató. A nagy érdeklődés miatt az első napokban jóval a hivatalos záróra után is j folytattuk a beiratkozást Ebédszünetet pedig most sem tar- j tunk, így reggel kilenctől délután hatig folyamatos a köl- j csönzés. Sok felnőtt nyitja ránk az ajtót, látogatóink többsége azonban a környékbeli általános iskolák tanulója. • A polcokon körben vagy tizenötezer könyv. Egy ifjú olvasó Gárdonyi-kötetek közt válogat. Nézzük a kínálatot: Szegény- ember jó órája, Aggyisten Biri, Ida regénye, Isten rabjai, Ábel és Eszter, Szunyoghy miatyénk- ja és több példányban az Egri csillagok. Hiába keresnénk! azonban Mikszáth A fekete vá- ros-át vagy a Jane Eyre-t — aj tv-sorozatok hatására kézről kézre adják példányaikat az olvasók. Kuti Gábor negyedik osztályos az általános iskolában. A Far- kas-barkas című gyűjteményt és az Ezeregynap legszebb meséit hozza vissza. — Melyik történet tetszett a legjobban? — A Világjáró Abdullah kalandjai. Mert olyan hosszú ideig vándorolt és közben sok kalandja volt — Magad olvastad, vagy segítettek a szüleid? — Egyedül olvastam! De még az öcsém is, pedig ő csak harmadikos. • Hanglemez-katalógus. A látogatók egyebek között meghallgathatják Bartók Csodálatos mandarinját, Kodály Gyermek, karait, Beethoven I. Szimfóniáját magyar költők — Arany János, Balassi, Radnóti, Csokonai, Váci Mihály — alkotásait s Milne Micimaekó-ját. Ez utóbbi talán a legnépszer ibb. Még nyoli3BaoBBaQasaaB3soooeoec3asaoooo3O3OOOOooooaoooooo0ffl A rádióban hallottuk Polpressző ipper Pál házigazdái bevezetőjével kezdődött a hétfő esti Pol- oresszó-műsor, mely a korábbi stúdióbeli vagy üzemi jelentkezéseitől eltérően ezúttal „igazi” presszóban, a Hotel Ifjúságban] ütött tanyát. A meghívott vendégek sorában szerepelt tanácsi i/ezető, író, dzsesszmuzsikus, orvos és köztük volt dr. Tímár j Mátyás miniszterelnök-helyettes. A kérdések a legkülönbözőbb témákat érintették: a városfejlesztéstől a Ban gla Desh-i változásokig. a forint „kemény” valutává fejlődésének lehetőségétől a dohány ártalmasságáig. Két felvetés különösen érdekes volt. Az elsőre a miniszterelnök-helyettes válaszolt, kifejtvén, hogy jelenleg a gazdaságilag közepesen fejlett országok közé tartozunk, tehát a fejlődés ütemét minden lehetséges erővel fokozni kell — ebből következően pedig a jövőben is jut még bőven feladat a ma húsz éven alig felüli közgazdász nemzedék, pék. A másiknál rögtönzött vita alakult ki a zenének a rohanó 'korban játszott szerepéről; a legjellegzetesebb át! ás fojtások; a beat felkavar, a klasszikus zene képes megnyugtatni az embert, illetőleg: a zene önmagában nem képes arra, hogy megnyugtassa a hallgatót, ha mégis felüdülést, pihenést keresünk benne, akkor ezzel a kikapcsolódási szándékkal „neki kell ülnünk” a muzsikának. Ez utóbbi kérdés nem záródott le a pol- presszóban, talán az életben is folvik majd tovább. És ebben látjuk Ipper műsorának egyik legnagyobb értékét. Hogy az ország közvéleménye előtt nyilatkoztat meg szakembereket, közéleti személyiségeket naponta felmerülő problémákról, beszédtémákról. Gyakran úgy, hogy a gondolatébresztő megnyilatkozások — ennél többre nem is igen ad módot a rövid idő — a mindennapokra adnak új töltést a vitáknak, eszmecseréknek. S ezért még akkor is érdemes kinyitni a rádiót amikor a Polpresszót hirdeti a műsorújság, ha a több vendéget felvonultató forma olykor a hasznosnál talán több irányba szórja az érdeklődőit kérdéseinek témáját. A Felsönyomási Állami Gazdaság központi gépműhelye Zetor- Super traktorok főjavítását vállalja Igény he jelenlés a helyszínen m cadik osztályosok is szívesen ' hallgatják. • • ■ Nyolcadik osztályba jár Mos- : kovitz Tamara is. A Magyar 5 Irodalmi Lexikonból 3ekcs me- j gyei írókra vonatkozó adatokat ; keres. És Benedek Marcell vers- ; ről, drámáról, regényről szóló " zsebkönyveit lapozgatja. í — Két hét m ríva úttörő iro- • dalmi vetélkedő lesz. Arra ké- ■ szülök, szeretnék jól szerepelni j ■ • s ül Üjra a könyvtárosé a sző: — Naponta 10—<V) olvasó ke-; rés fel bennünket. A felnőttek ; leginkább Jókait, Mikszáthot,; Móriczot kedvelik, de népszerű ; Krúdy, Veres Péter, Szabó Pál í is. A fiatalok közül a láryok a 5 Csíkos- és Pettyes -köteteket ■ keresik leginkább, a fiúk pedig » Vemét s az indián-könyveket. • örülünk annak, hogy eddig csak ; nagyon kevés érdeklődőnek kel- ; lett azt mondanunk, hogy nem ! tudjuk azonnal rendelkezésre! bocsátani a kért kötetet 8 # m a Három hete működik az er- ; zsébethelyi könyvtár, mégis, már : egy rövid látogatás is bizonyít- : ja, hogy az új létesítmény már- j is beépült a munkáskerület éle- l tébe. Békéscsabán a Megyei Művelődési Központban február 7-én este a Közművelődési Hétfők po. litikai tájékoztató fórum sorozat záró ankétjára került sor. Az MTV két munkatársa, Megyeri Károly, a politikai főszerkesztőség vezetője és Kolorovszky Lajos, az aktuális osztály vezetője tájékoztatta a résztvevőket a televízió műsorpolitikájáról és a nemzetközi eseményekről. Sok érdekes dolgot tudtak meg a »oeacoeoeeoeoo! hallgatók. A televízió egyperces műsorideje több mint négyezer forintba kerül. A politikai szerkesztőség 234 munkatársának szerteágazó feladatokkal kell megbirkózniuk, s állandóan nyo. mon kell követniük az eseményeket. A záróankéton is a legtöbb kérdés erre vonatkozott Képünkön Megyeri Károly válaszol az érdeklődőknek. Fotó: Bódis Miklós 1Xiceo**mi — fíi húr — ttrand: Tacskó D ario Niccodemi immár világhírűvé lett vígjátékának zenésített változatát láthattuk a Jókaj Színház legutóbbi bemutatóján. A mű megkapóan ábrázolja a szinte csak az utca által nevelt kamaszlány gazdag lelkivilágát naiv hitét a szépben és a jóban. A Tacskó (vagy eredeti címén a Scampolo) e mély humanizmusa az a nagyszerű művészi érték, amely a mű sikerének útját egyengeti, és egyengetni fogja a jövőben is. Nemcsak azért, mert hálás téma egy kapitalista világváros szánalomra méltó kis páriájának a sorsát úgy formálni, hogy felemelkedjék a maga emberhez méltó rangjára, noha éppen ez az igazi művészi érték Niccodemi témafeldolgozásában, hiszen kis hőse a szó legnemesebb / értelmében ember egy olyan rideg világban, ahol jóformán csak a pénz, a karrier adja a rangot, határozza meg az egyénnek a társadalomban elfoglalt helyét, értékét. Tacskó éppen akkor nyit be Mario mémökék szegényes szállodai szobájába, amikor a mérnök felszínes, üres lelkű szeretőjével, Biancával a pénztelenség miatt veszekszik. Megkapó naivitással, de természetes emberi önérzettel figyelmezteti a mémökéket a legfontosabbra: ő is ember. Ez az, ami megkapja e kamaszlány jelleméből Martot, és erősödik iránta tisztességes vonzódása, s fokozatosan válik a lány gyámjává, miközben a felszínes, csak csillogni akaró szerető egyre ellenszenvesebbnek tartja a „betolakodót”, akire — saját jellembeli gyengeségéből eredően — kezdettől fogva féltékeny. Valóban bekövetkezik az, amit már a néző Is vár az egyre emelkedőbb feszültségű történetben: Mario egykori szeretőjének férje révén biztos egzisztenciához jut, s most már kiutasítja az ostoba szeretőt, s az emberségében szinte óriássá magasztosuló Tacskót, választja tárnául, akiben meglelj azt, akiért érdemes dolgozat, küadéni E, helyenként operettszerű fordulatokban gazdag eseménysorban kap helyet Gtulio mérnök és felesége, Emília házasságának egy szakasza is, mintegy felvillantva, hogy mennyire lakkozott a társadalom felsőbb szintjén levőik élete, mekkora a képmutatás, a felszíneeség a pénz világában. Nem burjánzik | ugyan túl e probléma a darabban, hiszen az író csak a szolid társadalombírálat szintjén pil- lantatja be a nézőt ebbe a világba, mégsem lényegtelen erre felfigyelnünk, hiszen ezzel együtt mutat túl az író e könnyed játékban Tacskó humanizmusával egy rideg kor társadalmi korlátain. Mindezek figyelembevételével válik hihetővé a zenés adaptációt megvalósító Behár György és Brand István ajánlása a színházi műsorfüzetben: „Már ; bennejártunk a II. világháború rémületes esztendeiben, amikor a kis Tacskó mosolyt és köny- nyet csalt a magyar néző arcára ... Mi úgy éreztük, hogy a Tacskó örökifjú ... semmiféle fiatalításra, renoválásra nem szorult. Korszerűsítésre sem... De úgy gondoltuk, maibbá téve, zenével vidámítva és gazdagítva — még további évtizedekig fiatal marad.” Ez a mű iránti tisztelet érződik Behár György zenéjéből is, aki a zene lágy, lírai elemeit hozta a színpadra az eget-földet rázó mennydörgés helyett, amiből lassan már egyre jobban elegünk lesz. S zeneileg éppen az a telibe találó, hogy a modernebb hangvétel harmonikusan egészíti ki a hagyományosabb, operettszerÚbb muzsikát. Ezzel lesz az adaptáció muzikalitása Igazolttá, hiszen nem érezni a csak a zene miatti eróltetettsé- get, mert a zenei elemeknek dramaturgiai funkciójuk is van, előrelendítik a cselekményt, ugyanakkor az egyes szituációk lélektani hitelességét is szolgálják. Máté hafos rendezői felfogásából is elsősorban a mű iránti tisztelet kap meg. Sikeresen oldott* meg azokat a rendezési problémákat, amelyek a* adaptáció következtében előálltait. Mindvégig a darab humánumát hangsúlyozza, s ezt a szemléletet rá kéeztettp a színészekre is. A címszereplő nemes érzelemgazdagságának hangsúlyozásával az egész előadás maradandó élményt nyújtott, s ehhez Dem- jén Gyöngyvér nagyszerű játékára, tudatos szerepfelfogására is nagy szükség volt. Az általa megformált Tacskó naiv bája, erkölcsi-lelki tisztasága kellett ahhoz, hogy elsősorban Niccodemi művének értékeit vegye észre a néző, ne pedig valamiféle szirupos szánakozást, vagy a mű végén olcsó sikerélményt nyújtó megkönnyebbülést váltson ki. Méltó partnere volt a játékban Gálfy László Mario szerepében. A figura gyengéd emberi vonásainak kiemelésével vált hitelessé Tacskóhoz való közeledése, s lett emberileg is érthető választása. Fodor Zsóka (Bianca) Tacskó kontrasztjaként inkább a szerepből adódó külsődleges lehetőségekkel élt, s ez nem minden esetben volt szerencsés. Barcza Éva (Emília) és Lakky József (Giulio) jól érzékeltették a csillogó, de belül mégis kiegyensúlyozatlan mérnökházaspár látszaterkölcsös miliőjét. A bemutató sikeréhez hozzájárult Szerencsi Hugo (Fausto úr) és Valkai Pál (Gig lioli) is rövid, különösebben nem sok lehetőséget nyújtó szereoé- ben. * Külön ki kell emelnünk Felkai Eszter ízléses, dinamikus koreográfiáját, mely harmonikusan illeszkedett a vígjáték zenei elemeihez. A zenekar Holpert János vezetésével kitűnően oldotta meg feladatát, a zenei mondanivaló hiteles és portos tolmácsolására törekedett, s tálán nem is lett volna szükség a hangerő oly mértékű felerősítésére, mint ahogy ez megtörtént. Langmár András díszletei és Vágvölgyi Ilona jelmezei egyaránt rangos kiegészítői voltak a sikeres bemutatónak. Tóth hetin
