Békés Megyei Népújság, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-04 / 29. szám
A Síagyas- Saaciallsfa Munkáspárt Központi Bizottságának és a Magyar Népköztársaság Kormányának meghívására 1972. február 2—3-án Erick Honecker- nek, a Német Szocialista Egy- aégpárt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével baráti látogatást tett a Magyar Nép- köztársaságban a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttsége. A látogatás során a két testvérpárt és a két szocialista ország képviselői eszmecserét folytattak a feleket kölcsönösen érdeklő kérdésekről, mindenekelőtt országaik párt- és államközi kapcsolatairól, testvéri egvüttműködésük elmélyítéséről. valamint az időszerű nemzetközi kérdésekről. A tárgyaló felek kölcsönösen tájékoztatták egymást pártjaik és országaik helyzetéről. Megelégedéssel hangsúlyozták: a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa és a Német Szocialista Egységpárt VIII. kongresszusa után mindkét testvéri országban új eredményeket értek el a szocialista építőmunka minden területén: feilődött a népgazdaság, növekedett az ioar, a mezőgazdaság termelése, feilődött a közműveltség, a kultúra, a tudomány, emelkedett a dolgozók életszínvonala. Mindkét országban tovább erősödött a párt és a tömegek kapcsolta, az egész társadalom szocialista nemzeti egysége és összeforrott- sága. A szocializmus építésének útién haladva tovább erősödik a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi helyzete. A felek áttekintették a Magvar Néoköztérsaség és a Német Demokratikus Köztársaság sokoldalú kapcsolatainak időszerű kérdéseit. Megállapították, hogy a két ország kapcsolatai, testvéri egvüttm üködébe az 1967- ben megkötött barátsági, együttKÖZLEMÉNY ez N9X pár:- és kormányküldöttségének baráti lálegalácáről a Magyar Népköztársaságban működési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződésnek megfelelően, a szocialista internacionalizmus szellemében eredményesen fejlődött a két állam, a két nép és a szocialista országok közösségének javára. A két párt és kormány vezetőinek rendszeressé vált találkozói fontos szerepet töltenek be a sokoldalú együttműködés fejlesztésében. A két ország gazdasági együttműködése dinamikusan fejlődik. A kutatásban és a termelésben egyre szorosabbá váló kooperáció alapján a kölcsönös árucsereforgalom az 1966— 70-es időszakhoz viszonyítva a következő öt évben csaknem megkétszereződik. Előnyösen fejlődik az együttműködés mindenekelőtt a gépiparban, az elektrotechnikában és az elektronikában. A gazdasági és műszaki— tudományos együttműködés kérdéseivel foglalkozó közös kormánybizottság eddigi tevékenységét a tárgyaló felek eredményesnek tartják és megbízást adtak, hogy a bizottság tegyen erőfeszítéseket még hatékonyabb együttműködési formák kialakítására, különös tekintettel a távlati termelési, kutatási és külkereskedelmi együttműködés eredményes megoldására. Mindkét fél egyetért abban, hogy a két ország között a fogyasztási cikkek cseréjét minden lehetőség felhasználásával tevszerűen Kibővüli a Közös Piac emeljék és az áruválasztékot bővítsék. A felek kidomborították a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tevékenységének fontosságát a szocialista országok gazdasági együttműködésének bővítésében. Arra törekszenek, hogy a szocialista integrációnak a KGST 25. ülésszakán elfogadott komplex programja, céljai mielőbb megvalósuljanak. Megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyar Népköz- társaság és a Német. Demokratikus Köztársaság tudományos és kulturális együttműködése is jól fejlődik. Ez elősegíti tapasztalataik kölcsönös hasznosítását, szellemi értékeik cseréjének bővítését. Az együttműködés és a kapcsolat jól szolgálja a két állam érdekeit szocialista eszméink propagálásában az ellenséges nézetek elleni harcban. A felek célszerűnek tartiák. hogy a tudományos és kulturális együttműködést fejlesszék és az ezzel kapcsolatos feladatokat hosz- szabh időszakra rögzítsék. A felek megállanodtak abban. hogy a személyforgalmat a két állam között tovább fejlesztik. A két nért és kormány képviselői véleményt cseréltek az to*szerű nemzetközi kérdésekről. Ennek kaocsán hangsúlyozták a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusának kiemelkedő jelentőségét. A felek behatóan foglalkoztak az európai béke és biztonság kérdéseivel. Megelégedésüket fejezték ki. hogv a feszültség envhitosét szolgáló. nagv Jelentőségű nemzetközi érvényű megállaoodások megkötésére került sor. Egységes a véleményük abban, hogv az európai helvzet rendezésének, a béke előmozdításénak fontos követelménye a Szövőtűmé és a Német Szövetségi KözTércaság, valamint a Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között megkötött szerződések mielőbbi ratifikálása. A tárgyaló felek egyetértettek abban, hogy az európai légkör enyhülésének folyamatában jelentős lépés a négyoldalú megállapodás Nyügat-BerlinrőL Ezzel az egyezménnyel a nyugati hatalmak nemzetközi jogi érvényű okmányban elismerik a Német Demokratikus Köztársaság létét. A magyar fél méltatta a Német Szocialista Egységpárt és a Német Demokratikus Köztársaság Kormányának elvileg szilárd, konstruktív, rugalmas magatartását az NSZK kormányával és a nyugat-berlini szenátussal folytatott tárgyalásokon. Hangsúlyozta, hogy a létrejött nemzetközi jogi érvényű megállapodások tovább erősítik a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi tekintélyét. A tárgyalásokon megelégedéssel állapították meg: fontos hozzájárulás a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításához az a tény, hogy egyre több állam veszi fel a diplomáciai kapcsolatokat a Német Demokratikus Köztársasággal. Elérkezett az ideje annak, hogy a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között is a nemzetközi jog normáinak megfelelő kapcsolatok létesüljenek és a két német államot egyidejűleg és a teljes egyenjogúság alapján késedelem nélkül felvegyék az Egyesült Nemzetek Szervezetébe és kapcsolt szerveibe. A Német Demokratikus Köztársaság részéről méltatták azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Népköztársaság Kormánya küloo'itikai tevékenysége során kifejt. Ez a tevékenység hozzájárul a szocialista országok, a Magvar Nép- köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság közös céljaihoz. DAN:EL LANG: INCIDENS A 192-ES MAGASLATON (Dokumentum-regény) 1972. január 22-én — 18 hónapig tartó tárgyalások után — Brüsszelben Nagy-Britannia, Norvégia. Dánia és Írország miniszterelnöke aláírta a Közös Piachoz való csatlakozási szerződést. Az EGK kibővülése újabb lépést jelent Nyugat-Európa gazdasági, pénzügyi és politikai integrációja felé. A négy ország csak a parlamentjeik jóváhagyása után lesz 1973. január 1- től az Európai Gazdasági Közösség tagja. Az együttműködést fokozatosan, több szakaszban hajtják végre az egyes érdekelt országok. Angliában az élelmiszerárak emelkedésével számolnak, mivel London hatá’vtalanítja hagyományos számítóival kötött egyezményeit. Ezzel szemben könnyebben tudja értékesíteni ipari termékeit a kontinensen. Norvégia a belépjél az alumíniumipari és a fémkohászati termékek piacának bővülését reméli. A kereskedelmi flotta pedig szállítási feladatainak növekedését várja. A halászat visszaesése várható mivel 10 év múlva az EGK más országainak tagíaj is halászhatnak & halban gazdag norvég parti vizeken. Dánia mezőgazdasági exportja, a csatlakozással jelentős előnyökhöz jut. A dán igazgatás alá tartozó önálló önkormányzattal rendelkező Ferőer-szigetek lakói három éven belül döntenek a belépésről. Egyelőre a halászati problémák megoldatlansága miatt maradtak távol a Közös Piactól. Az ír kormány a beruházási kedv élénkülését új munkahelyek létesülését, 30 milliós font sterling mezőgazdasági szubvenciómegtakarítást. a népjóléti kiadások emelhetőségét várja a belépéstől. A Nemzetközösség tagjai számára a brit piacon élvezett kiváltságos helyzetük megszűnik. Az EGK felajánlotta, hogy a volt francia gyarmatokhoz hasonlóan társuljanak a közösséghez, ami számukra vámuniót és pénzügyi segélyt jelent. A Közös Piaccal társult afrikai államok a Nyugat-Afrikai Vámunió tagjai félnek a magasabb fejlettségi szinten levő nemzetközösségi országok konkurenciájától, amely megnehezíti helyzetüket még a volt anyaország — Franciaország — piacain la, Talán naivul, mégis azt várta, hogy négy társával egyetemben majd hangos gondolkodásba fognak a tárgyalóteremben, valami közös kutatóakcióba, hogy kiderítsék: hogyan történhetett meg, hogy egy fiatal lánynak így kellett meghalnia. Azt képzelte, megkérdezheti: hogyan történhetett meg, hogy az osztagból egyedül ő cselekedett úgy, ahogyan cselekedett. Elmondta volna, hogyan hatott rá az ügy, és ml hajtotta, hogy feljelentse a többieket — négy fiatal, magafajta amerikait, akikkel az ellenséges terület mélyén csakis úgy maradhattak életben, ha egymásra bízták életüket. El akarta űzni kétségeit, vajon minden tőle telhetőt megtett-e a szenvedő Maóért — s ezek a kétségek, mégis, a mai napig rágják őt. Abban bízik, mondta, hogy velem mindent megbeszélhet. De arra már korán rájött, hogy az efféle problémák a törvény előtt nem sok vizet zavarnak. Mikor rákezdett, hogy szigorúan nem-jogi alapon beszámoljon az ügyről, elmondta, hogy visszatekintve már világosan látja: Mao halála várható volt Számtalan hasonló Fordította• Hernádi Miklót eset előzte meg. Így vagy iSgy, szinte napirenden voltak az efféle ügyek, csak éppen ő lassan, tétován fogta fel, hogy ugyanúgy a háborúhoz tartoznak, mint az aknák és a célpontok. Ma már úgy látja, hogy meg kellett volna éreznie: az egyik ilyen ügy előbb-utóbb különleges, betetőző erővel hat majd rá. Alighagy megérkezett Vietnamba, 1966 októberében, máris felfigyelt bizonyos jelenetekre, amelyek látnivalóan ösztönszerűek voltak és nem illeszkedtek a katonai stratégiába. Eriksson elmondta, hogy gyakori volt az ütlegelés, látta, amint a közkatonák találomra rúgdalták és pofozták a vietnamiakat. Olykor hivatalos parancsokra hivatkozva szen«?- sültek az indokolatlan, erőszakos cselekedetek. Szolgálati idejének, elején, emlékezett Eriksson, egységének katonáit például felhatalmazták, hogy lőjenek az este hétkor kezdődő kijárási tilalom vietnami megszegőire. A gyakorlatban az illető katonára volt bízva, tüzet nyisson-e egy-egy vietnamira, aki néhány perges késéssel vár lyogból és bambuszból összetákolt viskójába igyekezett. Ugyanígy szabad volt rálőni minden olyan vietnamira, aki A két fél képvisel® mege!é= gedéssel állapították meg. hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között vélemény- csere folyik e két ország kapcsolataiban meglévő megoldatlan kérdésekről, mindenekelőtt annak elismeréséről, hogy a müncheni egyezmény kezdettől fogva érvénytelen. A felek nyomatékosan támogatják a Csehszlovák Szocialista Köztársaság igazságos követeléseit A tárgyaló felek nagyra értékelik a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé 1972. január 25—26-án Prágában tartott ülésének eredményeit az európai béke és biztonság ügyében elfogadott nyilatkozatot. Kijelentik, hogy a nyilatkozatban foglalt teendők megvalósításáért mindent megtesznek. A felek egyetértettek abban, hogy megfelelő feltételek alakultak ki az európai államok biztonsági értekezletének megtartására, amely hathatós es ..coze lehet az európai béke. biztonság és együttműködés előmozdí. tásának. Ügy vélik, hogy a biztonsági értekezlet előkészítését nem szabad késleltetni mesterséges akadályok támasztásával; a sokoldalú előkészítő munkát haladéktalanul meg kell kezdeni, hogy az értekezlet 1972-ben összehívható legyen. A párt. és a kormányküldöttségek üdvöz- lik, hogy az euróoai közvélemény tevékenyen fellép a feszültség enyhítéséért, az államok és népek jószomszédi kaocsola- taiért, az európai békéért és biztonságért A közlemény foglalkozik az indokínai, közel-ke’eti helyzettel, majd így fejeződik be: A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségének tanácskozását s teljes egyetértés, elvtársi légkör és barátság szelleme hatotta át és a megtárgyalt kérdé- • sekben teljes nézetazonosság jutott kifejezésre. A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága és a Német Demokratikus Köztársaság kormánya magyar párt- és kormányküldöttséget hívott meg a Német Demokratikus Köztársaságba. A magyar fél a meghívást köszönetettel elfogadta. A látogatás idolét később állapítják meg. (MTI) futott, de — Eriksson szavaival — „néha igen-igen vékony volt a határvonal futás és lépés között”. Egy nappal azután hogy osztagát rajtaütés érte, és megsebesült a legénység fele, néhány foglyot ejtettek és viszonzásképpen rövid úton kivégeztek kettőt közülük „példa gyanánt”. Az egyik tizedes, akit még mindig dühített az előző napi rajtaütés, kis híján megfojtotta az egyik foglyot; hurokszerűen a nyakára csomózott egy esőgallért és már szorította is, amikor egy irgalmas hadnagy ráparancsolt, hogy hagyja abba. Megtörve első, töprengő hallgatását, Eriksson így folytatta; „Az ember egyik napról a másikra hirtelen csak azt látta, hogy megváltoznak a társai — rendes fickók, eszükbe se jutna otthon, hogy „sárgának” vagy „kutyafejűriek” gúnyolják a keleti embert. De most a világ túlsó végén voltak, idegenben, ahol azt se tudták, ki a barát és ki nem. „Nap nap utón megesett, hogy egy keskeny föld- útra keveredtünk, amolyan nyomorúságos, falusi főutcáira, és előbújtaik a falu véned, hogy üdvözöljenek, a gyerekek mosolyogva rohantak oda hozzánk, várták, hogy kiosszuk az édességeket. A földút másik végén, alighogy kiértünk a faluból, ott meg puskatűz fogadott, mi meg elkeseredtünk azon, hogy a falu lakói nem figyelmeztették bennünket. A legtöbben csakis azt gondolhattuk, hogy marhák vagyunk, amiért idejöttünk meghalni. És az ilyen gondolatok, hiába, megvá1 tartották sok emberünket, Már nem hittek ab-
