Békés Megyei Népújság, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-23 / 45. szám

Külföldi zölds Szakoktatás a nagyüzemi zöldségtermesztés szolgálatában A hazánkban ismert zöldségfélék választéka elég kicsi I)r. Szalva Péter kandidátus, a Kertészeti Kutató Intézet szentesi kutató állomásának igazgatója többfaj­ta. külföldről származó zöldség­féle hazai meghonosításával kí­sérletezik. Különösen érdekes a fodros petrezselyem, mely télen is vitamindűs zöldet ad, a me­télőhagyma, a laskatök és a pó­réhagyma. A kísérletek jelenleg üvegházban folynak, majd ké­sőbb nagyüzemi termesztésben is kipróbálják. Képünkön: a ha­talmas termetű, külföldről szár­mazó, vitamindús fodroskel. (MTI fotó: Fehérváry Ferenc felvétele — KS) N apjainkban sok szó esik a zöldséghiányról. Nincs biz­tosítva a folyamatos zöld­ségellátás, a konzervgyár és hűtőipar termelő kapacitásá­nak megfelelő alapanyag-szük­séglet. Nem használjuk ki meg­felelően export lehetőségeinket. Kormányunk termelőeszköz­juttatással és megfelelő ártámo­gatással kívánja a nagyüzemi zöldségtermesztés fejlesztését előmozdítani. 1 A gyulai zöldségtermesztő táj­nak történelmi hagyománya van. Az eredményes zöldségtermesz­téshez sok nagyüzemünk rendel­kezik megfelelő termelési adott­sággal. Kertész szakembereink szeretik, féltik szakarájukat és ragaszkodnak a kertészeti üzem­ághoz. Az utóbbi 3—4 évben sajnos a közgazdasági ösztönzők nem ha­tottak kedvezően az ágazat fej­lődésére. Nem volt megfelelő hajtóerő. A mezőgazdasági üzemvezetők szándéka sem volt kielégítő. A szántóföldi zöldség­termesztést és hajtatást, mint' sok gondot, szerteágazó tenni­valót és kockázatot jelentő, rá­fizetés® üzemágnak tartották. Több „mezőgazdasági nagyüze­münk megszüntette zöldségter­mesztését. Ahol foglalkoznak zöldségtermesztéssel, ott viszont a termőterületet lecsökkentet­ték 50 hektár alá. Elavult ter­melőeszközökkel és korszerűtlen technológiával folyik a termelés. Nagy a mun knerő- f el használás, a ráfordítási költség bizonyta­lan a termés mennyisége és mi­nősége. nagyüzemi szántóföldi zöldségtermesztés jelentő­ségét hosszan nem kívá­nom méltatni, de népélél- mezési szempontból fontossága elvitathatatlan. A zöldségfélék hiányát, magas árát minden fo­gyaszd érzi és szóváteszá. A Bé­késcsabai Konzervgyár és a Hű­tőipari Vállalat termelő kapaci­tásának kihasználása szervesen összefügg megyénk nagyüzemi zöldségtermesztésével. Nem is olyan régen megyénk­ből hajtatott salátát, uborkát, paprikát jelentős mennyiségben Több mint 70 millió forint forgalom Ä Dévaványa és Vidéke ÁFÉSZ Dévaványa községben a3 elmúlt évben 70 millió 307 ezer forint forgalmat bonyolí­tott le. Kimondott és ka nem mondott gondolatok Sajtókonferencia a TOT-ban — Nyilvános adás a rádióban Február 21-én 18 órától] 19 óráig élő adásban közvetítet-1 te a Kossuth-adó a Termelőszö-1 vetkezetek Országos Tanácsa dísztermében rendezett sajtó-l konferenciát A TOT vezetőihez! az újságírók összesen 28 kérdést továbbítottak és egy tucatra va­lót adás közben a hallgatók. Egy óra alatt nem kerülhetett min­den kérdés terítékre, de az alap­vetően fontosak nyilvánosságot kaptak. Való igaz, ami el is hangzott, hogy a zöldségtermesztésben be­következett visszaesés nem Ír­ható a TOT számlájára. Az ellá­tás bonyodalmaiért nem lehet csupán a termelőszövetkezeteket elmarasztalni. A gazdaságirá­nyítás új rendszerében több íz­ben, hivatalos fórumokon is uiiimiimxiiiumiiuiimiimiiHiutiiiiniunNt érdekében kifejtett, ön azonnal jelentette a súlyos incidenst fe­letteseinek, majd vallomásokat tett a bíróság előtt; mindez alap­vetően fontos volt a brutális bűntényért felelős katonák kéz- rekerítűsében és elítélésében. 2. E kritikus hónapok alatt Ön nagy megterhelésen ment keresztül. Nem volt könnyű az Ön feladata, de amerikai kato­nához méltóan teljesítette köte­lességét. Értesítem, hogy az Ön által tanúsított bátorság és ki­tartás alapján büszke vagyok rá, hogy Ön a hadosztályom tag­ja. John J. Tdson vezérőrnagy. Eriksson vietnami szolgálati ideje 1967. november 28-án ért véget, egy évre rá, hogy osztaga Mao falujában járt. Mao járt az eszében, miközben az éneklő katonákkal megrakott repülő­gép maga mögött hagyta Cam Ranh-i öblöt, és ő utolsó pillan­tást vetett az alatta elterülő, szerencsétlen országra. „Szá­momra ő jelentette a háború legnagyobb élményét” — mond­ta Eriksson. A seattle-i Fort Le- wisba tartó utasszállító repülő­gépet a hadsereg bérelte ki az útra. A szabadságukra induló katonák onnan már egyénileg folytatták útjukat. Eriksson Minnesotába tartott, hogy egy hónapot ott töltsön, mielőtt ta­vasszal leszerelik. Mikor leszáll­tak Seattle-ben, észrevette, hogy tíz dollár hiányzik a hátralevő útiköltségéből. A repülőtérén szerencsére összetalálkozott egy niiniiesctai ismerősével, egy tü­zérrel, akivel együtt indult Ázsiába tizenhárom hónappal azelőtt; az ugyancsak hazafelé tartó tüzér habozás nélkül oda­adta Erikssonnak a hiányzó tíz dollárt. Mikor mái- a levegőben jártak, és egymás mellett ültek, a tüzér hirtelen megújult érdek­lődéssel mérte végig Erikssont, és így szólt: „Mondd csak, nem te vagy az a fickó, aki bemár­totta az osztagát? Csúnya húzás volt.” Eriksson mosolyogva em­lékezik a jelenetre: „Ha nem lettünk volna mór tízezer méter magasságban, talán visszakérte volna a pénzét” Minnesotába érve Eriksson abba a kis minneapolisi lakásba ment, ahol most ültünk, felesége tartotta fenn a lakást, amíg ő elvolt. Szabadságának egy hó­napja alatt feleségével, rokonai­val, barátaival és egy kicsit Maóval volt Mao mintha foly­ton a gondolataiban járt volna, amelyek leginkább akörül fo­rogtak, hogy miként fog megél­ni, miután jövő áprilisában le­szerel. Nem is annyira álláso­kon törte a fejét, mint inkább egész jövendő életén, s ezt már a 192-es magaslaton lezajlott incidensnek tulajdonította. Olyan hangon, mint aki előre tudja, hogy még évekig az él­ményhatása alatt lesz, ezt mond­ta: „Elhatároztam, hogy akár­milyen állást kapok, az nem lesz olyan fontos, mint az, hogy mi­képpen fogok élni. Hogy legyen valami célom. Mert ha nem lesz. akkor nem ért semmit, hogy ha­zajöttem abból az osztagból.” (Folytatjuk) elhangzott: a termelőszövetkeze­tek azt a növényt termesszék, azt az állatot tartsák, ami ré­szükre jövedelmét biztosít. Ha valamelyik ágazat nem fejlődik, vagy visszafejlődik, akkor a gazdasági ösztönzőkön szükséges változtatni. A termelő üzemeket érdekeltté kell tenni a terme­lésben. 1 zöldségtermesztésben, a cukorrépa termeszt ésben, a do­hánytermesztésben azért csök­kent a színvonal, mert a gazda­sági ösztönzők nem inspirálták az üzemeket az ágazatok fejlesz, tésére. Viszont a gabonater­mesztés, a kukoricatermesztés, a zöldborsótermesztés megkapta a szükséges anyagi elismerést. A gazdasági ösztönzők kedvezően hatottak. így termesztésük jö­vedelmezővé vált. Hosszan tartó vita volt az el­vándorlás miatt is. Nyíri elv­társ, a TOT titkára egészséges­nek mondotta a mezőgazdasági lakosság létszámának csökkené­sét Mi újságírók nem voltunk ennyire derűlátóak. Érthető, hi­szen a falun élő emberek foglal­koztatását leghelyesebb lenne helyben megoldani. Olyan mó­don, hogy ne az emberek utaz­zanak el az ipari munkahelyre, éljenek távol a családtól, hanem az ipari üzemeket, üzemrésze­ket telepítsék falura, ahol a fel­szabadult munkaerőt intenzíveb­ben lehetne hasznosítani, mint ahogyan az jelenleg tapasztalha­tó. Érdekes kérdéskomplexum ez. márcsak azért is, mert a ki­mondott és a ki nem mondott gondolatkörbe tartozik. Társa­dalompolitikai szempontból is helyesebb lenne annak a törek­vésnek helyet adná, ami Buda­pesten és más nagyobb városok­ban elkezdődött, az ipartelepí­téssel, de nem elég ütemesen halad. Az iparosítás bizonyára sokat segítene a népes, de gyen­ge eredménnyel gazdálkodó ter-l melőszövetkezetek, községek és falvak alacsony jövedelmének emelésén, A falun élő fiatalok ügye is mikrofon élé került. Kétség­telen igaz, hogy a mai huszon­évesek más munkakörülmények között óhajtanak dolgozni a me­zőgazdaságban is, mint apáik és nagyapáik. Az a sok szakosított állattenyésztő telep és az a ren­geteg gép, amely a nagyüzemek rendelkezésére áll, jól szimboli­zálja a megváltozott valóságot. Be az is igaz, hogy ezek a fia­talok szabad idejükben szívesen tesznek-vesznek, termelgetnek a ház körül, tartanak fenn háztáji gazdaságot. A szövetkezetek — legalábbis nálunk. Békés megyé. ben — csak azokat a tsz-tago- kat támogatják a háztáji gaz­dálkodásban, akik eleget tesz­nek a szövetkezet által támasz­tott követelményeknek, vagyis részt vesznek a közös munka ban. Ha a háztáji gazdálkodást vizsgáljuk, akkor megállapíthat­juk, hogy a színvonal jelentősen fejlődött. 1971-ben csaknem 270 ezer körüli hízott sertést adott a háztáji gazdaság Békés megyé­ben. A sertéshizlalás gazdasági ösztönzői a gyakorlatban jól ki állták a próbát, ezért korunk nagy „közgazdásza”, a paraszf- em-ber, megmérte a benne levő lehetőségeket és foglalkozik is vele. Ha a gazdasági ösztönzők a jelenleg visszaesett ágazatokra is kedvezően hatnának, akkor a sertéstenyésztéshez és hizlalás­hoz hasonló fordulat következne be. fi TOT vezetői Szabó Ist­ván elnökkel az élen nem hagy­lak válaszolatlanul egyetlen kér­dést sem. Ebben a rövid tudósí­tásben nem az elhangzott kér­déseket ismételtük meg, hanem azokat a gondolatokat, melyek a kérdések kapcsán nem jutottak el a mikrofonig. Ezek ugyanis az ott folyó vita utáni beszélge­tésben buggyantak ki. Dupsi Károly A Békéscsabai Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága azonnali belépéssel felvesz vállalati gazdálkodási előadói munkakörbe középiskolai érettségi és mérlegképes könyvelői képesítéssel rendelkezőt, műszaki ügyintézői munkakörbe építőipari vagy híd- és vízműipari technikumi végzettséggel rendelkezőt. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés a városi tanács személyzeti vezetőjénél, x exportáltunk a szomszéd álla­mokba. Ma viszont hiánycikk a primőr zöldség. A nagyüzemi zöldségtermesztés és hajtatás fejlesztését társadalomi-politikai feladatnak kell tartanunk. Szo­cialista nagyüzemeinkben a ker­tészeti üzemágat úgy kellene ki­alakítani. hogy annak termőte­rülete 100—300 hektár legyen. A korszerű technológia bevezetésé­hez szükséges ágazati géprend­szert állami támogatással gyors ütemben kellene. biztosítani. Nagyüzemeink úgy fejlesszék a kertészeti ágazatot, hogy abbéi származó árbevétel az összes be­vételek 15—20 százaléka legyen. Ennek alapján a vezetés érezze az ágazat súlyát és jobban fi­gyeljen annak tevékenységére. A termelőerő fejlesztése nem­csak eszközfejlesztési fel­adatot jelent. A korszerű technológia bevezetése megköveteli a technológiát. a technikát ismerő, a fejlődéssel lépést tartó vezető szakembert, a termelőmunkát végző, jól kép­zett szakmunkások százait. Intézetünk a VI. Szakmunkás­törvény szellemében, a kertészeti üzemág fejlesztésében a szak­munkásképzési program jó meg­oldásával kíván közreműködni Decemberben a Népújságban hírt adtunk arról, hogy a re­formterv szerint oktatunk. Ta­nulóink kertész alapszakmai képzésben részesülnek és a har­madik osztályban az üzem kí­vánsága szerint szakosodnak; zöldségtermesztő és hajtató, gyü­mölcstermesztő, szőlőtermesztő szakmákra. A fiútanulók harmadik osztály végén a szakmunkásvizsga leté­telével párhuzamosan megszer­zik a vontatóvezetői jogosít­ványt. A leánytanulók a kerti kistraktor és munkagépek keze­lésére szereznek képesítést. A kertész szakmunkások betaní­tott szinten a növényvédő mun­kafeladatok elvégzésére jogosul­tak. Sokoldalú képzést végzünk, így a mezőgazdasági üzemek a kertész szakmunkásokat az év minden szakában foglalkoztatni tudják. A fennálló lehetőségekkel szemben a most folyó pályavá­lasztási tanácsadó munkánk kapcsán sajnálattal tapasztaljuk, hogy az általános iskola VIII. osztályát végző tanulók nem nagy érdeklődést mutatnak a kertész szakma iránt. S zülők, közvetlen családta­gok és tanulók úgy fogal­maznak, hogy ez a szakma nem jelent életcélt, nem ad biztos jövőt. Álláspontjukat azzal indokolják, hogy megyénk szocialista nagyüzemei a zöld­ségtermesztésben nem látnak jövőt és sok nagyüzem felszá­molta ezt az ágazatot. Az emberek tudatába visszaál­lítani a nagyüzemi zöldségter­mesztés fontosságát, jövőjét csak társadalmi összefogással lehet. A megyei tanács vb. mezőgazda- sági és élemezésügyi osztálya közölte azoknak a mezőgazdaság gi üzemeknek a névsorát, me­lyek kertész szakmunkás-tanu­lókkal kívánnak szerződést köt­ni. A 87 összes szakmunkásta­nuló helyre mindöissze 7 érdek­lődő van. Intézetünk tantestülete to­vább folytatja a pályaválasztási tanácsadó munkát. Felhívjuk a pálya Iránt érdeklődő lányokat, fiúkat, hogy jelentkezzenek e társadalmilag nagyon fontos szakórára! N épgazdaság jogos igénye alapján kérjük az általá­nos iskolák vezetőit, tan­testületét, hogy keltsék fel á kertész szakma iránt az érdek­lődést és a jelentkezési lapokat minél előbb küldjék el a sza- badkígyósi Iskolába. Tiniké Béla, a SEabadkígyósi Mezőgazdasá­gi és Élelmiszeripari Szak. munkásképző Intézet igazga­tója 1972. FEBRUAR 23

Next

/
Thumbnails
Contents