Békés Megyei Népújság, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-19 / 42. szám

HIM! kISZ-aktivisták klubja ] A békéscsabai (ilí-es iparí Szakmunkástanuló Intézetben, mint minden középiskolában, nagy feladat az évenként is­métlődő KlSZ-vezetőségválasz- tás. Ugyanis a vezetőségben mindig van egy-két utolsóéves tanuló. A feladat végrehajtásá­nak megkönnyítése céljából szervezték meg a szakmunkás­képző-intézetben a KlSZ-akti- visták klubját. Célul tűzték ki az aktív KISZ-tagok tovább­képzéséi, összefogását. Az isko­lai végrehajtó bizottság tagjai nemegyszer éjszakába nyúló vi tát folytattak, csiszolták a prog­ramot, a tervet. Az elmúlt hó­napban bekapcsolódott vitájuk­ba a megyei és a városi KISZ­bizottság .javaslatokkal segítet­ték az iskolai végrehajtó bizott­ságot. Az aktivisták klubja első fog­lalkozásán vendégül látták a Rózsa Ferenc Gimnázium Lenin alapszervezetét. Az első napi­rendi pont a klub munkaterv­javaslatának ismertetése volt. Ennek elfogadása után a klub­szabályzattal ismerkedtek meg a jelenlevők, majd tánc követ­kezett. A továbbiakban minden foglalkozásra vendégeket hív­nak, előadásokat hallgatnak meg, beszélgetnek, szórakoznak. A következő alkalomkor Kara- ba György, a KISZ megyei bi­zottságának középiskolai felelő­se tart előadást az ifjúsági tör­vényről. pß KÖPÖNVCG - fORCA TÁS Pß Hordjuk, vagy ne kordjuk-“ (mármint az iskola köpenyt). Fessük vagy ne fessük? (már­mint a körmiünket). Nemrég a .televízió fiataloknak szóló Telt magazin című műsorában, mó­dom nyílott a kérdés fölött vi­tát nyitni. A tanulóifjúság él mondhatta a véleményét, csak én nem, hisz a feladatom a kér­dezés volt. Hadd szóljak most én is hozzá ' Egy középiskola házirendjé­ből idézek: ^Ruházkodásunkban* hajviseletben a társadalmi köz Hits helyes normáit tartjuk be. A tanulók ruházata' mindenkor meg fog felelni az iskolai (main kahelyi) követeiményekiieiK, ►szükségtelennek tartjuk ■ a haji­festést, a színezést, a. szemfess- rést, a körömlakkozást...’' Bár ez esetben írem szói-si Pár ma kiemelten az iskolaísöpeny- tcl, ezért néhány idevonatkozó döntési, hadd soroljak föl: „Az iskclaköpeny kötelező! Nem kö- telező, de elvárjait. Kötelező, de mem várják el. PÍem kötelező!’’ Ez csali ' néhány variáció, fér- meszetasen. Iskola válogatja. A diákok egy réaze szívesen hordja. Meg is indokolták, hogy miért. Bádd állítsak csatasorba néhány | igenlő véleményt magyarázatta! | együtt. — Én helyesnek tartón1.'. Meg­kíméli a ruhát •uimiiiiiimimímisriissímKiiznSi kamcsaikai költők — Minüertfcfcppen óllöos viselet, főleg a lányok között mert egy­szerűen megelőzi, a divat verse­nyét — A munkásoknak, orvosok- iiiük. mérnököknek is van mun­karuhájuk. Nekünk ugyanez az iskolaköpeny. Szívesen viselem. És következzék néhány ellen- vélemény, szántén magyarázat- taL — Egyforma tömeggé változ­tat bennünket. Éra utálom hor­dani. — Legszívesebben felmosnám, vele a folyosót Undorodom az uniformistól. Miért nem járha­tok . divatosan? —• Olyan rondákat lehet kap­ni, hogy ha felveszem, bántja a azépérzékemet. Persze, ha szé­peket lehetne venni?! .— Ugye könnyű eldönteni, hogy kiknek, van. igazuk? Az igenlőknek? Valóban megkíméli a ruhát. A köpeny e célnak ki­tűnően megfelel. Az is helyes _ álláspont hogy az iskola • nem ♦ lehet divatbemutató, öltözködési verseny’. A szülői pénztárcák Bem egyfomiákp félő, hogy a, ta­nulók elsősorban a lányok, ru­hái sem lennének egymással versenyképesek. A munkaruha — ez esetben az áskoláköpeny — megteremti a külsőséget is az usztály-munkáihoz. Vagy talán az ellenzéknek is igaza lenne. A sok rosszul sza­bott, egyforma köpeny tényleg nem szívderítő látvány. Ce mi­ért ne lehetne színes, vidám, modem vonalú köpeny, amiben, jqlérzik magukat a diákok. Már az iskolákat sem tervezik ko­morra, hangulatos színekre fes­tik az.osztálytermeket. És ha a diáknak nana ‘divatbemutató — no nem az egyenlősdiségből. csupán J& példaként — a tanár­nőknek ss legyen az az iskola. A börömlakkozást csak eszte- íikai és tisztasági okokból el­lenzem. Lekopik, töredezik, csúnya, ha nem állandóan gon- dozotl. Képzeljük csak el egy kémia vagy biológia gyakorlati óra után a hosszú, piros kör­möket. Tisztán tartani, majdnem lehetetlen. A szemfestés? Itt nem mernék határozottan lán­dzsát tömi felette. Tudora zaj­lik a vita. Az álláspontok külön­bözőek, végsősoron úgyis az is­kola vezetősége dönt. Én azt mondom, hogy finoman, nem démonira, akinek jól áll, hadd fesse ki a szemét, lm az az egész « világon divat. Nem hiszem, g hogy roppant súlyos vétség len- ; ne. Másrészről pedig az a véle- S menyem, hogy tizenéves korban s festék nélkül ás oly szépek a Iá- g ínyok! | Kcgos isi,van •» is* *•««««* * BsssKB8usas*kaaaasa«s sas m SLÁ ;»j 3 a g i A közelmúltban megjelent G. Porotovnak, > a : Kamcsatka- félszigeten élő kis ityelmen nemzetiség képviselőjének első verseskötete: A szerző mint muzsikus, á' ázovjétunió- északi országrészein élő nemzetiségek dalainak gyűjtője és előadója is közismert a félszigeten. G. Po- i'otov énekegyüttesének tagjai­val az egész tundra-vidéket bejárta. A Távol-Keleti Könyvkiadó Vállalat az utóbbi években a Kamcsatka-félszigeten élő kü­lönböző nemzetiségeket képvise­lő fiatal írók 12 művét jelenlét­té meg | tmMsasa * Üj, állandó rovattal szeret­nénk gazdagítani a Mini Maga­zint. Legközelebbi számunktól kezdve rendszeresen jelentke­zünk, slágerlistával. Hogy mi­lyen számok kerülnek fel a lis­tára, az csak a szavazatokon múlik. Várjuk a szavazatokat minden héten arra a dalra, amelyik legjobban tetszik. A szavazatoknak csütörtökig kell megérkezniük szerkesztőségünk­be. Címünk: Békéscsaba, Sza­badság tér 17., III. em. A bo­rítékra írjuk rá: „Slágerlista”. m »fcUKUÄK 1». usass&sssttsasssasaasssassazsttw-i A Mini Magazint összeül- s & ií tóttá: Vitaszek Zoltán eDO®oaeeaotX3BoacooBaoooaffloaaoso£aoQEEj3ESä2ja!Ä aktátok az utcán, élvezem a februári' napsütést, amikor éles* parancsszó csattan a fűlönitic dur­ván, udvariatlanul; — Adjon egy cigarettát! Csodálkozom, mert olyasféle líang­sűllyal bíztatnak itt engem a niko­tin adományozására, mint valami vadnyugati eowboy-krimiben a pos­takocsist szokták nógatni, mondván: „pénzt vagy életet!’: önkéntelenül is ökölbe rándul a kezem, hiszen mégiscsak szokatlan nálunk az ilyen támadás. De amikor észreveszem a „gengszter-jelöltet”, inkább moso­lyogni kell, mint pofozkodni. Vézna, aprótermetfi legénybe berzenkedik előttem, de olyan nyeszlett szegény­kém, hogy ha végső esetben kapna egy nyaklevest, azt egész hétre be tudná osztani magának. Bal karja magatehetetlenül csüng a kabátuj- jában, csak jobb kezével hadonászik az orrom előtt: — Sem hallja, magának szóltam • - próbál vésztjőslő hangon fenyege­tőzni. — Hogyne hallanám, csak egy ki­csit elbambultam. Milyen cigarettát szív? — kérdem, — Kossuthot.-• Elnézést egy pillanatra, azonnal hozom a bagót — mondom, és már­is bemegyek a közeli trafikba, a srác meg csak néz, mint Bobi a mo­ziban. Nem akar hinni a szemének, amikor hozom a cigarettát. Még gyufát is vásároltam neki. — Sajnos, én nem dohányzom, pe­dig már évek óta gyötröm magam, de hiába, nem tudok rászokni a ci­garettára. Ügy látszik, nincs kedve tréfálkoz­ni, mert még mindig ellenségesked­ve szól: — Most azt hiszi rólam, hogy kol­dulok?! — ugyan, szó sínes ilyesmiről! Csupán az történt, hogy pillanatnyi pénzzavarban van, és én szívesen segítettem egy kis füstölni valóval. Ez csak természetes — mondom. Meggyőződésem, hogy a legvadabb huligánokkal is lehet szót érteni, csak emberi hangon kell beszélni velük. Barátunk is hamar megju- hászkodott, amikor látta, hogy nem veszem át az ő: támadó stílusát. Mohón szívta a cigarettát és szinte magyarázkodva mondta, hogy őt az orvosok nagyon szigorúan eltiltották A titkár (nő) Ismerkedjünk meg Domokos Gabriellával, a békéscsabai Se­bes György Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola KISZ-titkárávaL Talán kezdjük az elején,: 1968 szeptemberében ugyanolyan félénken és szorong-, va léptél be az iskola kapuján, min t a többi elsőosztályos tanu­ló. Hogyan lettél a 700 KlSZ-ta- got számláló szervezet vezetője? —a 1968-ban vettek fel KISZ- tagnak — kezdi, „vissizaemléke- zeseit” Gabi. Már* a kezdet kez­detén megbízást kaptam és el­kezdtem dolgozni. A szervezet­ben munkára alapján 1869-bers javasoltak az iskolai KISZ vég­rehajtó bizottságába, majd még ez övben» megbízott vb titkári funkciót töltöttem be. 1970-ben megválasztottak, és nagyon örül., tem, hogy bíznak bennem az is­kola KISZ-esei. —1 Milyen változást jelentett mindennapi életedben e felelős beosztás? •— Elsősorban megnövekedtek a velem szemben támasztott kö­vetelmények. Helyt kellett áll- nom az iskola padjai között és a szervezetben is. Több lett az elfoglaltságom, csökkent a sza­bad időm. Éra azonban nem bán­tam ezt — Volt-e olyan helyzet, ami­kor úgy érezted, hogy nem tudsz eleget tenni kötelessége­idnek? — Ilyen eset emlékezetem szerint nem volt, de néha érez­tem, a KXSZ-tagck nem, értéke­lik azt a sok munkát, amit ér­tük teszünk. Ez azonban „hibás nézet” volt — Melyek azok az eredmé­nyek, amelyekre a legbüszkébb vagy? — Büszke vagyok mindarra, amit elvégeztünk. A legapróbb feladatokra is. Nagyobb ered­ményeinik közül egyet említed nék: tavaly nyáron KISZ-tag­jaink 27—30 százaléka volt épí­tőtáborban. Ez az arány orszá­gos viszonylatban is jónak mondható Nagyon örülök annaäSj hogy 1971 második felében siko. rült előrelépni az alapsaerveza- tek munkájában. Javítottuk a politikai oktatás hatékonyságát érdekeltté tettük a diákokat a szervezeti munkában. (Gabi szerényen elhallgatta — de bizonyára nagyon büszke ar­ra is —■, hogy 1971. november 7- én megkapta a KISZ KE> dicsérő oklevelét.) — Ügy gondolom, nem mén- ttok újat, ha Iá jelentem, hogy „vészesen’’ közeledik az érett­ségi, s nemcsak az iskolától, ha­nem a titkári tisztségedtől is búcsúzol. Milyen hasznos tané csat adnál „utódodnak’’? Bn is készülök az érettségire; de azért nem hagyom abba a KlSZ-naunkát. Szeretném, ha az utániunk következő v!b még job­ban tevékenykedne, a hibákat; kijavítaná, s mindazt, ami jó volt, tovább folytatná. ührin Edit isessBmsaaacsaaaaacaasasiaaasaaaccEsasaass) tBa#issB**sa2sa«ís*Bj»sEa*ií*sasaBsai»B*«*ai(«M*»aé* a dohányzástól, de hiába* nem tud leszokni róla. — A nikotin szűkíti az ereket és az én karom teljesen elsorvad, ha nem vigyázok. — mondta természet- tudományos pontossággal. Szerencsére nem volt, sietős c." utam, ezért nyugodtan beszélgethet­tem újdonsült „haverommal”, akit Kálmánnak hívnak, de mint mondta, régebben mindenki csak Szőke Vil­lámnak becézte őt. , i s* egtudtam, hogy be- M S/ M csületes szakmája is / f I van: kitanulta a fod­rász mesterséget* Nem is volt rossz szakember, jól- menő üzletben dolgozott, szépen is keresett, de sajnos, volt egy apró kis hibája. Szó szerint értelmezte a borravaló rendeltetését, vagyis sor- ra-rendre elitta az egész keresetét* Büszkén emlékszik rá, hogy egy idő­ben nem volt olyan botrány vagy verekedés, amelyben ő ne vett vol­na részt. Szépen ívelő alvilági kar­rierjén az jelentette az első törést, amikor megismerkedett egy késdo- bálöval. Igen, egy igazi késdobálő- vau ö csábította Kálmánt a „mű­vész-pályára”. Szerződtették is barátunkat egy varietéműsorhoz „manökennek”. Ez afféle próba-baba, szóval az, akit körbedobálnak késsel. Ám egyik al­kalommal talán a mester is többet ivott a kelleténél, vagy csak Kál­mán imbolygóit jobban, mint más­kor, lényeg az, hogy az egyik he­gyes tőr a fiú vállába fúródott* Olyan szerencsétlenül megsértette az idegpályát, hogy azóta a bal kar-' ját nem tudja mozdítani. Bizony szomorú dolog, ha egy húszéves fiatalember megrokkan, de azért fél kézzel még lehet valaki teljes értékű ember. Csakhogy Kál­mán barátunk az állandó kötelcedé- sejvel igyekszik bizonyítani, hogy ő semmivel sem alábbvaló legény má­soknál. Es természetesen többnyire meg is kapja a jussát, ö maga . me­sélte e következő történetet: ■ Egyszer- amikor egy étteremben szórakoztam, felkértem táncolni egy csajt. Erre azt mondja, hogy nem jön. Mondom, hogy bal kézzel nem tudok fogni, de a jobb karom ép, táncolhat velem bármit, ismerem az összes figurákat. De ő csak nem jött. Erre: durr egy nagy pofont neki! Lett mindjárt nagy zűr, állati bunyó kezdődött. Akkora kavaro­dás támadt, hogy rövidesen azt se tudták, ki kezdte a bulit. Hanem egyszeresek egy krapek elmarja a kabátomat és hív ki . az udvarra szólózni. Kiderült, hogy o a csaj fiúja. Mondom, ne haragudj pajtás, nem tudtam, hogy a hölgy veled van, de ö rám se pipált. Odakinn alaposan elveit, amikor elestem, még össze is rúgdosolt. Újra kór­házba kerültem. Ott megismerked­tem egy ápolónővel. Nagyon rendes csaj, de azt mondja, csak akkor leszek jó nála, ha megváltozom.; Nem értem, most miért nem vagyok jó neki? Mindegy, ha szeret, akkov úgyis utánam jön* * őzben egy húsüolt előtt if vitt öl az utunk és ész- revettem, hogy a klra- Katót látva Kálmán na­gyokat nyel. Vettem neki húsz de­ka krinolint meg egy szelet kenye­ret és gyorsan elbúcsúztam tőle. Már korábban is emlegette, hogy sols jő haverja van, de olyan rendes fej­jel, mint én, még sose találkozott. Amikor pedig odaadtam neki az en­nivalót, komolyan mondom, majd« nem könnyezett, úgy köszönte, hogy meghallgattam, hogy megértettem őt. Pedig őszintén szólva nem is akar­tam megérteni, de amikor elköszön­tem tőle, még sokáig néztem egyra távolodó, töpörödött alakját. Azóta sokszor magam előtt látom, ahogy piszkos, gondozatlan ruhájában elémbukkan egy fiú, s ilyenkor fel­idézem Kálmán barátom félresike­rült, elfecsérelt életét. Amway Tibiit

Next

/
Thumbnails
Contents