Békés Megyei Népújság, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-19 / 42. szám

HIM!

kISZ-aktivisták klubja ]

A békéscsabai (ilí-es iparí Szakmunkástanuló Intézetben, mint minden középiskolában, nagy feladat az évenként ismétlődő KlSZ-vezetőségválasz- tás. Ugyanis a vezetőségben mindig van egy-két utolsóéves tanuló. A feladat végrehajtásának megkönnyítése céljából szervezték meg a szakmunkásképző-intézetben a KlSZ-akti- visták klubját. Célul tűzték ki az aktív KISZ-tagok továbbképzéséi, összefogását. Az iskolai végrehajtó bizottság tagjai nemegyszer éjszakába nyúló vi tát folytattak, csiszolták a programot, a tervet. Az elmúlt hónapban bekapcsolódott vitájukba a megyei és a városi KISZbizottság .javaslatokkal segítették az iskolai végrehajtó bizottságot.

Az aktivisták klubja első foglalkozásán vendégül látták a Rózsa Ferenc Gimnázium Lenin alapszervezetét. Az első napirendi pont a klub munkatervjavaslatának ismertetése volt. Ennek elfogadása után a klubszabályzattal ismerkedtek meg a jelenlevők, majd tánc következett. A továbbiakban minden foglalkozásra vendégeket hívnak, előadásokat hallgatnak meg, beszélgetnek, szórakoznak. A következő alkalomkor Kara- ba György, a KISZ megyei bizottságának középiskolai felelőse tart előadást az ifjúsági törvényről.

pß

KÖPÖNVCG - fORCA TÁS

Pß

Hordjuk, vagy ne kordjuk-“ (mármint az iskola köpenyt).

Fessük vagy ne fessük? (mármint a körmiünket). Nemrég a .televízió fiataloknak szóló Telt magazin című műsorában, módom nyílott a kérdés fölött vitát nyitni. A tanulóifjúság él mondhatta a véleményét, csak én nem, hisz a feladatom a kérdezés volt. Hadd szóljak most én is hozzá '

Egy középiskola házirendjéből idézek: ^Ruházkodásunkban* hajviseletben a társadalmi köz

Hits helyes normáit tartjuk be.

A tanulók ruházata' mindenkor meg fog felelni az iskolai (main kahelyi) követeiményekiieiK, ►szükségtelennek tartjuk ■ a hajifestést, a színezést, a. szemfess- rést, a körömlakkozást...’'

Bár ez esetben írem szói-si Pár ma kiemelten az iskolaísöpeny- tcl, ezért néhány idevonatkozó döntési, hadd soroljak föl: „Az iskclaköpeny kötelező! Nem kö- telező, de elvárjait. Kötelező, de mem várják el. PÍem kötelező!’’ Ez csali ' néhány variáció, fér- meszetasen. Iskola válogatja. A diákok egy réaze szívesen hordja. Meg is indokolták, hogy miért. Bádd állítsak csatasorba néhány | igenlő véleményt magyarázatta! | együtt.

— Én helyesnek tartón1.'. Megkíméli a ruhát

•uimiiiiiimimímisriissímKiiznSi

kamcsaikai költők

— Minüertfcfcppen óllöos viselet, főleg a lányok között mert egyszerűen megelőzi, a divat versenyét

— A munkásoknak, orvosok- iiiük. mérnököknek is van munkaruhájuk. Nekünk ugyanez az iskolaköpeny. Szívesen viselem.

És következzék néhány ellen- vélemény, szántén magyarázat- taL

— Egyforma tömeggé változtat bennünket. Éra utálom hordani.

— Legszívesebben felmosnám, vele a folyosót Undorodom az uniformistól. Miért nem járhatok . divatosan?

—• Olyan rondákat lehet kapni, hogy ha felveszem, bántja a azépérzékemet. Persze, ha szépeket lehetne venni?!

.— Ugye könnyű eldönteni, hogy kiknek, van. igazuk? Az igenlőknek? Valóban megkíméli a ruhát. A köpeny e célnak kitűnően megfelel. Az is helyes _ álláspont hogy az iskola • nem ♦ lehet divatbemutató, öltözködési verseny’. A szülői pénztárcák Bem egyfomiákp félő, hogy a, tanulók elsősorban a lányok, ruhái sem lennének egymással versenyképesek. A munkaruha — ez esetben az áskoláköpeny — megteremti a külsőséget is az usztály-munkáihoz.

Vagy talán az ellenzéknek is igaza lenne. A sok rosszul szabott, egyforma köpeny tényleg nem szívderítő látvány. Ce miért ne lehetne színes, vidám, modem vonalú köpeny, amiben, jqlérzik magukat a diákok. Már az iskolákat sem tervezik komorra, hangulatos színekre festik az.osztálytermeket. És ha a diáknak nana ‘divatbemutató — no nem az egyenlősdiségből.

csupán J& példaként — a tanárnőknek ss legyen az az iskola.

A börömlakkozást csak eszte- íikai és tisztasági okokból ellenzem. Lekopik, töredezik, csúnya, ha nem állandóan gon- dozotl. Képzeljük csak el egy kémia vagy biológia gyakorlati óra után a hosszú, piros körmöket. Tisztán tartani, majdnem lehetetlen. A szemfestés? Itt nem mernék határozottan lándzsát tömi felette. Tudora zajlik a vita. Az álláspontok különbözőek, végsősoron úgyis az iskola vezetősége dönt. Én azt mondom, hogy finoman, nem démonira, akinek jól áll, hadd fesse ki a szemét, lm az az egész « világon divat. Nem hiszem, g hogy roppant súlyos vétség len- ; ne. Másrészről pedig az a véle- S menyem, hogy tizenéves korban s festék nélkül ás oly szépek a Iá- g ínyok! |

Kcgos isi,van •»

is* *•««««* * BsssKB8usas*kaaaasa«s sas

m

SLÁ

;»j 3

a

g

i

A közelmúltban megjelent G. Porotovnak, > a : Kamcsatka- félszigeten élő kis ityelmen nemzetiség képviselőjének első verseskötete: A szerző mint muzsikus, á' ázovjétunió- északi országrészein élő nemzetiségek dalainak gyűjtője és előadója is közismert a félszigeten. G. Po- i'otov énekegyüttesének tagjaival az egész tundra-vidéket bejárta.

A Távol-Keleti Könyvkiadó Vállalat az utóbbi években a Kamcsatka-félszigeten élő különböző nemzetiségeket képviselő fiatal írók 12 művét jelenlétté meg

| tmMsasa *

Üj, állandó rovattal szeretnénk gazdagítani a Mini Magazint. Legközelebbi számunktól kezdve rendszeresen jelentkezünk, slágerlistával. Hogy milyen számok kerülnek fel a listára, az csak a szavazatokon múlik. Várjuk a szavazatokat minden héten arra a dalra, amelyik legjobban tetszik. A szavazatoknak csütörtökig kell megérkezniük szerkesztőségünkbe. Címünk: Békéscsaba, Szabadság tér 17., III. em. A borítékra írjuk rá: „Slágerlista”.

m »fcUKUÄK 1».

usass&sssttsasssasaasssassazsttw-i

A Mini Magazint összeül- s & ií tóttá:

Vitaszek Zoltán

eDO®oaeeaotX3BoacooBaoooaffloaaoso£aoQEEj3ESä2ja!Ä

aktátok az utcán, élvezem a februári' napsütést, amikor éles* parancsszó csattan a fűlönitic durván, udvariatlanul;

— Adjon egy cigarettát!

Csodálkozom, mert olyasféle líangsűllyal bíztatnak itt engem a nikotin adományozására, mint valami vadnyugati eowboy-krimiben a postakocsist szokták nógatni, mondván: „pénzt vagy életet!’: önkéntelenül is ökölbe rándul a kezem, hiszen mégiscsak szokatlan nálunk az ilyen támadás. De amikor észreveszem a „gengszter-jelöltet”, inkább mosolyogni kell, mint pofozkodni. Vézna, aprótermetfi legénybe berzenkedik előttem, de olyan nyeszlett szegénykém, hogy ha végső esetben kapna egy nyaklevest, azt egész hétre be tudná osztani magának. Bal karja magatehetetlenül csüng a kabátuj- jában, csak jobb kezével hadonászik az orrom előtt:

— Sem hallja, magának szóltam • - próbál vésztjőslő hangon fenyegetőzni.

— Hogyne hallanám, csak egy kicsit elbambultam. Milyen cigarettát szív? — kérdem,

— Kossuthot.-• Elnézést egy pillanatra, azonnal hozom a bagót — mondom, és máris bemegyek a közeli trafikba, a srác meg csak néz, mint Bobi a moziban. Nem akar hinni a szemének, amikor hozom a cigarettát. Még gyufát is vásároltam neki.

— Sajnos, én nem dohányzom, pedig már évek óta gyötröm magam, de hiába, nem tudok rászokni a cigarettára.

Ügy látszik, nincs kedve tréfálkozni, mert még mindig ellenségeskedve szól:

— Most azt hiszi rólam, hogy koldulok?!

— ugyan, szó sínes ilyesmiről! Csupán az történt, hogy pillanatnyi pénzzavarban van, és én szívesen segítettem egy kis füstölni valóval. Ez csak természetes — mondom.

Meggyőződésem, hogy a legvadabb huligánokkal is lehet szót érteni, csak emberi hangon kell beszélni velük. Barátunk is hamar megju- hászkodott, amikor látta, hogy nem veszem át az ő: támadó stílusát.

Mohón szívta a cigarettát és szinte magyarázkodva mondta, hogy őt az orvosok nagyon szigorúan eltiltották

A titkár (nő)

Ismerkedjünk meg Domokos Gabriellával, a békéscsabai Sebes György Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola KISZ-titkárávaL Talán kezdjük az elején,: 1968 szeptemberében ugyanolyan félénken és szorong-, va léptél be az iskola kapuján, min t a többi elsőosztályos tanuló. Hogyan lettél a 700 KlSZ-ta- got számláló szervezet vezetője?

—a 1968-ban vettek fel KISZ- tagnak — kezdi, „vissizaemléke- zeseit” Gabi. Már* a kezdet kezdetén megbízást kaptam és elkezdtem dolgozni. A szervezetben munkára alapján 1869-bers javasoltak az iskolai KISZ végrehajtó bizottságába, majd még ez övben» megbízott vb titkári funkciót töltöttem be. 1970-ben megválasztottak, és nagyon örül., tem, hogy bíznak bennem az iskola KISZ-esei.

—1 Milyen változást jelentett mindennapi életedben e felelős beosztás?

•— Elsősorban megnövekedtek a velem szemben támasztott követelmények. Helyt kellett áll- nom az iskola padjai között és a szervezetben is. Több lett az elfoglaltságom, csökkent a szabad időm. Éra azonban nem bántam ezt

— Volt-e olyan helyzet, amikor úgy érezted, hogy nem tudsz eleget tenni kötelességeidnek?

— Ilyen eset emlékezetem szerint nem volt, de néha éreztem, a KXSZ-tagck nem, értékelik azt a sok munkát, amit értük teszünk. Ez azonban „hibás nézet” volt

— Melyek azok az eredmények, amelyekre a legbüszkébb vagy?

— Büszke vagyok mindarra, amit elvégeztünk. A legapróbb feladatokra is. Nagyobb eredményeinik közül egyet említed nék: tavaly nyáron KISZ-tagjaink 27—30 százaléka volt építőtáborban. Ez az arány országos viszonylatban is jónak mondható Nagyon örülök annaäSj hogy 1971 második felében siko. rült előrelépni az alapsaerveza- tek munkájában. Javítottuk a politikai oktatás hatékonyságát érdekeltté tettük a diákokat a szervezeti munkában.

(Gabi szerényen elhallgatta — de bizonyára nagyon büszke arra is —■, hogy 1971. november 7- én megkapta a KISZ KE> dicsérő oklevelét.)

— Ügy gondolom, nem mén- ttok újat, ha Iá jelentem, hogy „vészesen’’ közeledik az érettségi, s nemcsak az iskolától, hanem a titkári tisztségedtől is búcsúzol. Milyen hasznos tané csat adnál „utódodnak’’?

Bn is készülök az érettségire; de azért nem hagyom abba a KlSZ-naunkát. Szeretném, ha az utániunk következő v!b még jobban tevékenykedne, a hibákat; kijavítaná, s mindazt, ami jó volt, tovább folytatná.

ührin Edit

isessBmsaaacsaaaaacaasasiaaasaaaccEsasaass) tBa#issB**sa2sa«ís*Bj»sEa*ií*sasaBsai»B*«*ai(«M*»aé*

a dohányzástól, de hiába* nem tud leszokni róla.

— A nikotin szűkíti az ereket és az én karom teljesen elsorvad, ha nem vigyázok. — mondta természet- tudományos pontossággal.

Szerencsére nem volt, sietős c." utam, ezért nyugodtan beszélgethettem újdonsült „haverommal”, akit Kálmánnak hívnak, de mint mondta, régebben mindenki csak Szőke Villámnak becézte őt.

, i s* egtudtam, hogy be- M S/ M csületes szakmája is / f I van: kitanulta a fodrász mesterséget* Nem is volt rossz szakember, jól- menő üzletben dolgozott, szépen is keresett, de sajnos, volt egy apró kis hibája. Szó szerint értelmezte a borravaló rendeltetését, vagyis sor- ra-rendre elitta az egész keresetét* Büszkén emlékszik rá, hogy egy időben nem volt olyan botrány vagy verekedés, amelyben ő ne vett volna részt. Szépen ívelő alvilági karrierjén az jelentette az első törést, amikor megismerkedett egy késdo- bálöval. Igen, egy igazi késdobálő- vau ö csábította Kálmánt a „művész-pályára”.

Szerződtették is barátunkat egy varietéműsorhoz „manökennek”. Ez afféle próba-baba, szóval az, akit körbedobálnak késsel. Ám egyik alkalommal talán a mester is többet ivott a kelleténél, vagy csak Kálmán imbolygóit jobban, mint máskor, lényeg az, hogy az egyik hegyes tőr a fiú vállába fúródott* Olyan szerencsétlenül megsértette az idegpályát, hogy azóta a bal kar-' ját nem tudja mozdítani.

Bizony szomorú dolog, ha egy húszéves fiatalember megrokkan, de azért fél kézzel még lehet valaki teljes értékű ember. Csakhogy Kálmán barátunk az állandó kötelcedé- sejvel igyekszik bizonyítani, hogy ő semmivel sem alábbvaló legény másoknál. Es természetesen többnyire meg is kapja a jussát, ö maga . mesélte e következő történetet:

■ Egyszer- amikor egy étteremben szórakoztam, felkértem táncolni egy csajt. Erre azt mondja, hogy nem jön. Mondom, hogy bal kézzel nem tudok fogni, de a jobb karom ép, táncolhat velem bármit, ismerem az összes figurákat. De ő csak nem jött. Erre: durr egy nagy pofont neki! Lett mindjárt nagy zűr, állati bunyó kezdődött. Akkora kavarodás támadt, hogy rövidesen azt se tudták, ki kezdte a bulit. Hanem egyszeresek egy krapek elmarja a kabátomat és hív ki . az udvarra szólózni. Kiderült, hogy o a csaj fiúja. Mondom, ne haragudj pajtás, nem tudtam, hogy a hölgy veled van, de ö rám se pipált. Odakinn alaposan elveit, amikor elestem, még össze is rúgdosolt. Újra kórházba kerültem. Ott megismerkedtem egy ápolónővel. Nagyon rendes csaj, de azt mondja, csak akkor leszek jó nála, ha megváltozom.; Nem értem, most miért nem vagyok jó neki? Mindegy, ha szeret, akkov úgyis utánam jön*

* őzben egy húsüolt előtt if vitt öl az utunk és ész- revettem, hogy a klra- Katót látva Kálmán nagyokat nyel. Vettem neki húsz deka krinolint meg egy szelet kenyeret és gyorsan elbúcsúztam tőle. Már korábban is emlegette, hogy sols jő haverja van, de olyan rendes fejjel, mint én, még sose találkozott. Amikor pedig odaadtam neki az ennivalót, komolyan mondom, majd« nem könnyezett, úgy köszönte, hogy meghallgattam, hogy megértettem őt.

Pedig őszintén szólva nem is akartam megérteni, de amikor elköszöntem tőle, még sokáig néztem egyra távolodó, töpörödött alakját. Azóta sokszor magam előtt látom, ahogy piszkos, gondozatlan ruhájában elémbukkan egy fiú, s ilyenkor felidézem Kálmán barátom félresikerült, elfecsérelt életét.

Amway Tibiit