Békés Megyei Népújság, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-18 / 41. szám
Különbségek Szövetkezeti kongresszus előtt Egyre erőteljesebben visszhangzik a pártnak az az álláspontja az üzemekben is, miszerint a jó munka nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülést, elismerést kapjon. Ez jelzi a teljes egyetértést azzal, hogy különbséget kell tenni a rossz, az átlagos és a jó munka közt, hogy a rosszul dolgozó ne kaphasson annyi anyagi juttatást, mint az átlagosan dolgozó, s a jó munkás anyagi juttatást is többet kapjon, mint az átlagosan dolgozó. Ugyanakkor az természetes, a rosz- szul dolgozónak nem érdeke, hogy az átlagos vagy a jó munkás többet kapjon mint ő, mint ahogyan a jól dolgozó sem beszél arról, hogy a neki járó többletet mondjuk vegyék el amazoktól, t’s nem is az ók feladatuk, hogy a munka érdemi különbségeire az anyagi mértéket megszabják. Ez a vezető gárdának a feladata, kötelessége. S napjainkban még érződik, hogy kényelmetlennek tartják sok helyen annak megállapítását, ki hogyan dolgozik, mert ez bizony véleményeltérést, vitát okozhat, miután a munka minőségi rangsorolásával az anyagi javak odaítélésénél is különbségek keletkeznek. A vezető gárdához tartozók attól is tartanak, hogy a munka minőségének rangsorolásába becsúszhatnak szubjektív Ítéletek. Hogy ez a veszély a minimumra csökkenjen, ahhoz az szükséges, hogy akik érdemileg bírálják el. ítélik meg a munka milyenségi különbségeit, ismerjék minden dolgozó hosszabb időn át végzett munkáját. Ezért nagy felelősség bárul az üzemrészek vezetőire, akik konkrét, gyakorlati ismereteik alapján készíthetik elő döntésre, ki kaphat nagyobb erkölcsi, anyagi megbecsülést, elismerést. Ez persze azoknál nem vált ki örömet, akik ezt nem kaphatják meg, de a későbbiekben jobb munkára serkentheti a döntés a gyengébben dolgozókat is, mert látják és érzik erkölcsi és anyagi vonatkozásban a jó munka nagyobb megbecsülését és természetesen a jő munkások pedig arról győződnek meg, hogy érdemes jól dolgozni. (Cserei) Jogszabály-gyűjtemény Az űS sBSveöóezeta törvény megalikötásáibaai és tudatosításában nem® feladatot teljesített a Dél-Békes megyei Tsz-efc Terii- toti Szövetsége. A 'termelőszövetkezeteik: közgyűtóseiii méltat- Cäfe az új törvény jelentőségét, amelyben g fez-demokrácia bővítése sankallatos ponttá vált. Felvetődött azonban olyan gondolat is, hogy a tennelöszövet- kezetekie vonatkozó jogszabályokról nincs külön gyűjtemény az országiban. Közülük több már elévült, vlszioinS; igen sok újat nem ismernek: a szövetkezeti vezetők. Ezért elhatározta a Bél-Békés megyéi Ts-z-ek Területi Szövetségének elnöksége, j hogy a termelőszövetkezeteikre vonatkozó jogszabályok gyűjteményének összeállítását helyesli, támogatja. Az érvényben levő jogszabályok gyűjteményét a terület jogtanácsosad összeállították és ezeket rövidesen eljuttatják a tag-szövetkezetekbe. hadseregben. (Mikor egy bűnügyi nyomozó megkérdezte Manuelt, hogy „ki erőszakolta meg a lányt, vagy ki került vele nemi kapcsolatba?”, Manuel így válaszolt: „Meserve őrmester, Clark, Rafe Diaz és én. Erikssonnak nem volt vele nemi kapcsolata, és semmiféle bántódást nem okozott neki.”) Meseive és Clark. tagadták, hogy bármiben bűnösek lennének, s a balul sikerült őrjárat parancsnoka váltig azt állította, hogy szándékait tévesen értelmezték. Csak tréfált, mondta vallomásában, amikor megemlítette, hogy a felderítőúton „el fognak szórakozni”. Eligazító parancsában szerinte ezt mondta: „Nem is lenne rossz, ha fel tudnánk csípni öt nőt arra az öt napra, amit a hegyekben töltünk és jó kis orgiát csaphatnánk”, majd, állította, „mindenki megjegyzéseket tett, és nevetett”. Ami azt illeti, hogy miért kerültek Mao faluja felé, az őrmester azt állította, hogy azért vezette arra-, felé az osztagot, hogy Vietkong- harcosokat keressenek és a lányt is csak azért ejtette foglyul, mert gyanúsan viselkedett a viskóban. Meserve kihallgatásának végen az ügyész megkérdezte, hogy hányszor és kinek adta elő Meserve „azt a történetet, amit most a tanúemelvényen elmondott.” „Számos alkalommal, uram” — felelte az őrmester, „többnyire az ügyvédemnek”. A négy hadbírósági tárgyalásra 1967. március közepén, mintegy tíz nap folyamán került sor. A tárgyalásokat a Camp ituinumnnioniiu Radeliffen létesített törvényszék tízszer-tízméteres, bádogtetős épületében tartották. Forróra, szárazra fordult az idő, emlékezik Eriksson, a helyiség belseje a villanyveníillátorok halk berregésétől lüktetett. Odakinn a támaszpont-tábor villanyenergiáját szolgáltató Diesel-generátor okozott állandó lármát, ami miatt a tárgyalást vezető tiszteknek gyakran arra kellett kérniük a tanúkat, hogy hangosabban beszéljenek. A tárgyalások részvevői, az ügyvédek, tanúk, törvényszéki tisztek és katonai esküdtek az épülethez közel, sátrakban laktak és a jogi táborrészleg éjszakai nyugalmát gyakran zavarta meg az ellenségre irányított aknavetők makacs robaja. Valamennyi tárgyalást az jellemezte, emlékezik Eriksson, hogy a haditörvény képviselői a cívil-igazságszolgáltatás jogi szabályait igyekeztek alkalmazni, mintha a civil-életet akarták volna felébreszteni a teremben. Nagy hatást tett Erikssonra, hogy az ellenség tüzérségi lő- körében tüzetesen betartották a jogi eljárások kívánalmait. Nem mintha nem figyelt volna fel bizonyos szabálytalanságokra, Akármilyen kévéssé volt is jártas az igazságszolgáltatás finomságaiban, furcsállotta, hogy a tárgyalások szüneteiben szabadon beszélve elegyedhettek vele a védőügyvédek, olyan témákról faggatva őt, amelyekről később eskü alatt kellett vallani. (Folytatunk) Beszélgetés Szabó Istvánnal, a TOT elnökével Munkatársunk felkereste Szabó István nádudvari téesz elnököt, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnökét, hogy a termelőszövetkezetek, szakszövetkezetek, valamint a halászati szövetkezet közelgő II. országos kongresszusáról beszélgessen vele. Mikor lesz a kongresszus? Első kongresszusunkat 19S7 tavaszán tartottuk. A második kongresszust — az Országos Tanács határozata alapján — az idén március 28—30—31-én tartjuk meg. Hogyan történik a kcngresz- szus technikai előkészítése? Minden termelőszövetkezet külön-külön kongresszussal kapcsolatos közgyűlést tart. Itt megválasztják küldöttjüket a területi _ szövetségek hasonló előkészítő gyűléseire. Ezeken már egy-egy tájra általánosítva értékelik az elmúlt öt év munkáját és szabják meg a következő 1 időszak feladatait. Ugyanakkor megválasztják azokat, akik a tájegységet az országos tanácsban _ képviselik majd, valamint a küldötteket a kongresszusra. Egy-egy terület két tanácstagot és átlagosan kilenc küldöttet választ. A technikai előkészítés már tart. Milyen légkörben készülődik a mozgalom a kiemelkedő belpolitikai eseménynek számító termelőszövetkezeti kongresszusra? Az elmúlt öt esztendőben a munka körülményei kedvezőek voltak. Fokozatosan kibontakozott a párt szövetkezetpolitikai elveinek, valamint a gazdaságirányítás reformjának serkentő Íratása. Az 1970. évi ár- és belvízkárok után a mezőgazdaság fejlődésének biztató lendülete ; tavaly tovább fokozódott. Néhány részterülettől eltekintve a termelőszövetkezetek kielégítik1 a belső ellátással, valamint a1 fokozódó exporttal kapcsolatos követelményeket, a termelősaö- i vetkezeti, tagok életszínvonala javult. Az összkép kétségkívül biztató. Az átlag mögött azonban jelentős eltérések húzódnák meg. A kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó téeszek nagyobbik része nem tudta követni a fejlődés dinamizmusát. A másik oldalon pedig a veszteséges vagy eppen csak nem veszteséges gazdaságok listájára kerültek kiváló adottságú, szépmúltú közösségek is. Ennek okai csak reszten belső jellegűek. Tapasztalnunk kell azt is, hogy | a szövetkezeti tagok és vezetők biztonságérzete csökkent. Az újonnan életbe lépett, vagy várható állami szabályozók szigorúbbak, mint azt a közös gazdaságok várták. A költségek növekedése lefaragja, néha kiegyenlíti a termelés emelkedéséből származó előnyöket. A szövetkezeti vezetők aggódnak, hogy megtörik a fejlődés eddigi lendülete, sőt nem kevesen attól is tartanak, hogy az elért szintet nem sikerül megszilárdítani. Közben pedig mozgalmunk történelmének speciális időszakát éli. Kiöregszenek az alapítók, fiatalokra lenne szükség. Csökken a háztájiból származó produktum, ezt a közösből kellene pótolni. De hogyan biztosítsunk más ágazatokkal versenyképes munkakörülményeket és életszínvonalat a fiataloknak, miből építsük fel a háztáji termelés mérséklődését ellensúlyozó létesítményeket? Ezek a kérdései- befolyásolják ma a mozgalom építőinek és vezetőinek közérzetét. De ismételnem kell, hogy az 1971-es esztendő alapjá. ban véve jó volt, a hangulat általában a fő kérdésekben kedvező. Mi a vei emeltje a TOT és a területi szövetségek elmúlt, fél évtizedes munkájáról? Ezt az ítéletet a 150 küldött, a kongresszus mondja majd ki. A vita elé mi, akik öt évvel ezr előtt megbízatást kaptunk, bizakodással tekintünk. Ügy érezzük, sikerült a termelőszövetkezeti gazdák anyagi eszközeiből megvalósítanunk egy olyan érdekképviseleti szervezetet, mely_ nek nem az a feladata, hogy az állami akaratot közvetítse a gazdaságokhoz. Ezt elvégzik a hatóságok, a szabályozók. A mi feladatunk az lett, hogy kendőzetlenül közvetítsük a termelőszövetkezetek véleményét, érdekeit, Teljes sikert a tárgyalások során persze nem mindig értünk el, de a munka jellege olyan, hogy az eltérő álláspontok kölcsönös engedmények útján közelednek egymáshoz. Úgy érezzük, a kedvező légkört kihasználva, a párt agrárpolitikájára és a közben megjelent jogszabályokra támaszkodva fejlődött az elmúlt időszakban a szövetkezeti önkormányzat, kialakulóban van az a helyzet, amikor az egész működés központjában a szövetkezeti tag áll, minden az emberért történik. Erőfeszítéseink arra is irányultak, hogy kialakuljon egy olyan légkör, egy olyan helyzet, amelyben a szabályozókon túl is érzi a szövetkezeti vezető vagy tag, hogy mit kell, mit szabad és mit nem szabad tennie. Milyen feladatok varnak a kongresszusra? Elnézést, de mielőtt erre válaszolnék, el kell mondanom, hogy mit nem sikerült ^megoldanunk az öt évvel ezelőtt vál-i lalt feladatok közül. Nem sikerült maradéktalanul kialakítanunk azt a szemléletet, amely a termelőszövetkezetet! gazdálkodáshoz a külső körül, menyeket tekintve nélkülözhetetlen. Nem sikerült elérnünk, hogy valóban egyenjogúak legyenek a termelőszövetkezetek és az állami vállalatok a gazdálkodásban, az egymás közötti kapcsolatokban; és valóban egy mértékkel mértek legyenek a munkások és a parasztemberek például a nyugdíjazásnál. Nem sikerült egészen megértetnünk azt sem, hogy belső működésében nem, azonos a szövetkezet és az állami vállalat, nem lehet őket azonos fogásokká], sőt politikai módszerekkel megközelíteni. Például más egy kis szövetkezet elnökének felelőssége egy elhibázott beruházásért, más a megítélés egy állami óriás-vállalat vezérigazgatója esetében. Az ilyen közgazdasági környezet ellenére többet kellett volna tennünk zöldségeMáíási. cukorrépa- és dohányterrneíéri, szarvasmarha-tenyésztési gondjaink enyhítéséért. Ennél is több felelősséget érzünk azokért a szövetkezeti vezetőkért, akik különböző módokon rosszul vizsgáztak emberségből. felelősségé tudatból, kockázatvállalásból. Ezek előrebocsátása után telié) milyen feladat vár a kongresszusra? Megpróbálok sommásan válaszolná. A kongresszus feladata, hegy ítéletet mondjon az elmúlt esztendőkről, kijelölje a következő négy év fő irányait. Véleményem és várakozásom szerint a kongresszus nem kíván majd éles fordulatokat. Nincs szükség új út kijelölésére. Ha tovább hasznosítjuk a kedvező agrárpolitikát, megtanulunk él. ni az újuló szabályozókkal, akkor megtalálhatjuk annak a módját is, hogyan lehet megélni g mai körülmények között. Megélni a tagnak és a vezetőnek, boldogulni a termelőszövetkezetnek.. Ez remélem azt jelenti majd, hogy megfelelünk az egésztársadalom, az ország — az ellátás és az export — várakozásainak. Tovább tökéletesítjük a szövetkezeti önkormányzatot, méginkább az emberért es az emberrel egyetértésben dolgozunk, elérjük, hogy partnereink is ügy közeledjenek hozzánk, ahogyan az a leghatásosabb. Ezek után már nyilvánvaló, hogy második kongresszusunk nem lesz oly látványos, mint az első volt. De hiszem, hogy ugyan, olyan harcos és felelősségteljes lesz, határozatainak végrehajtása legalább annyira fontos szerepet tölt majd be politikai és gazdasági életünkben, mint öt esztendővel ezelőtt — fejezte be nyilatkozatát Szabó István nádudvari téesz elnök, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke. Pöldeáki Béla I ff'- i i » V « r f | Ifjúsági brigádok a IV. ötéves terv teljesítéséért A megyei KISZ VB ülése Fiatalok munikaakcióiról a a tagsági könyveik érvényesítésének tapasztalatairól tanácskozott csütörtökön a KISZ Békés megyei Végrehajtó Bizottsága. Az első riopirendi pont tárgyalása során értékelték az if jú- kommumstálknafc a VIII. kongresszus tiszteletére tett felajánlásait, védnökségeiket, kommunista műszakokat, a társadalmi munkaóráik tízezreit, üzemek parkosítását, óvodák, bölcsődék segítését, kulturális és sportrendezvény-eket, politikai továbbképzések sorozatát, a tanulmányi munka javítását. A fiatalok munkaokeióinafc a termeit javak többmilliós értéke mellett fontos tényezője volt, hogy azokat a legtöbb esetben együtt szervezték, végezték a munkahelyi pártszervezetekkel, a szakszervezettel. Az elmúlt két évben a kommunista műszakok száma megközelítette a kétszázat s ezek aükalmasdk voltak arra, hogy segítsék a fiatalokban a kommunista vonások kialakítását, a gazdasági és po litikai kérdések összefüggései nek megiáttatását. A Végrehajtó Bizottság megtárgyalta az Ifjúsági brigádok a IV. ötéves terv teljesítéséért elnevezésű mozgalom terveze tét, melynek célja a megye gaz daségpolifikai feladatainak megvalósításában való részvétel, az ifjúság munkára nevelése, közösségi gondolkodásánál-: erősítése, tettrekészségének kiaknázása. A mozgalom formáiról, feltételeiről szóló felhívást már a közeljövőben a megye alapszervezeteihez juttatja a megyei KISZ-bizottság. 3 197?, FEBRUAR IS
