Békés Megyei Népújság, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-02 / 27. szám
A MEGYEI PÁRT bl ZOTT SÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAP] A 1972. FEBRUÁR 2., SZERDA Áras 8« fillér XXVII. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM Világ proletárjai. m&? HITELES PÉLDÁK (5. oldal) ÜLÉST TARTOTT A MEGYEI TANÁCS VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA <5. oldal) AKIKRŐL KEVESET BESZÉLÜNK <4. oldal)'' Ijaa.’j.u.t." 111 ■■■ ii' Ma érkezik hazánkba az NDK párt» A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Magyar Népköztársaság kormányának meghívására Erich Honecker-nek, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével szerdán baráti látogatásra hazánkba érkezik a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttsége. (MTI) Közös it, közös erdők Két ország kapcsolatát számtalan szemszögből lehet szemlélni. A leggyakoribb a turistaoptika. Külföldön az ember gyakran azzal kezdi felfedező útjait, hogy az otthon nyomait kutatja. Ha ezt teszi a magyar, akkor Berlin, Lipcse vagy Drezda kirakataiban felfedezheti a Lehel hűtőgépeket, a Vi- deoton-rádiőkat, a Mino-cipö- ket, a Fékon-ingeket, az utcákon üdvözölheti a csuklós Ika- rusokat és mindenütt, minden étlapon a „Gulasch”t, a pörköltet. Néhány napot töltve az országban, mindenki egészen biztosan találkozik NDK-ban dolgozó magyarokkal: kereskedelmi képviseletek munkatársaival, fiatal szakmunkásokkal. A turista is azzal térhet tehát haza: jócskán tapasztalhatók, érezhetők azok a szálak, amelyek országainkat egymáshoz fűzik. A szakember, a gazdasági ember szemével természetesen ennek a viszonynak árnyaltabb, alaposabb részletei is látszanak. Az évenként kétszer megrendezett lipcsei vásárok mindig új meg új adalékkal (szolgálnak ahhoz: , mennyi mindent lehet még tenni a kereskedelmi, ipari kapcsolatok bővítéséért. A statisztikus — számára nyilván még mélyebb részletek tárulnak föl — teljes összetettségében látja azt a jelenséget, amelyet egyetlen adat jellemezhet legjobban: Magyarország és az NDK árucsere- forgalma az utóbbi tíz év alatt háromszorosára emelkedett. Sok szemszögből lehet tehát a magyar—NDK kapcsolatokat jellemezni, egyet azonban nem szabad elfelejteni: baráti, szocialista államok viszonya egyszerre kétoldalú, szívélyes kötelék, ugyanakkor ezt a jő viszonyt csak erősíti, hogy a két ország barátsága a szocialista közösségen belül él és virágzik. A közös cél, a közös üt, valamint a nemzeti érdekeken alapuló közös érdek az. ami á gazdasági, a kulturális, a tudományos kapcsolatokon túl már hosszú idő óta politikai együttműködés alapjául szolgál. Történelmi tapasztalatok bizonyítják: amilyen mértékben növekedett a szocialista országok egysége, úgy nőtt erejük, befolyásuk is a nemzetközi politikára. -Az európai enyhülés napjainkban tapasztalható folyamata nem jöhetett volna létre az erőviszonyok kedvező alakulása nélkül. A szocializmus ■övekvő ereje késztette az imperialista erőket arra, hogy módosítsanak politikájukon és föladjanak néhány tarthatatlanná vált álláspontot. Az európai biztonság eszméje, a békés egymás mellett élés gondolata is csak úgy tudott lépésről lépésre teret nyerni, hogy a politikai kezdeményezések mögött ott állt a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió ereje. Bbhől az aspektusból elemezve a magyar—NDK kapcsolatokat, meg iehet állapítani: mindkét ország javára vált a politikai együttműködés. Ismeretesek az NDK-nak az elmúlt évben folytatott hosszú, nehéz, de eredményes tárgyalásai az NSZK és a nyügat-berlinj szenátus képyi- selőivel Nyugat-Berlin közlekedésének kérdésedről A magyar kormány, a magyar külpolitika, ha nem is vett részt ezen az eszmecserén, jól összehangolt külpolitikai lépéseivel támogatta, segítette a szövetséges partnert a Bonnál folytatott eszmecserében. A politikai együttműködés a jövőben ha lehet, még erősödni fog. hiszen olyan fontos kérdésekben, mint a két német állaim ENSZ felvétele, az NDK és az NSZK viszonyának a nemzetközi jog alapján történő rendezése, így érhető él siker. Az érdekek és az utak közössége — így fogalmaztunk az előbb — alapozza meg országaink viszonyát. Ha a politika szférájából a mindennapi élet kérdéseihez kanyarodunk visz- sza, akkor is látható, mennyire így van. Az európai szocialista országok napjainkban — ha más-más formában is — arra törekszenek, hogy emeljék az életszínvonalat, a nép jólétét, így van ez. az NDK-ban és Magyarországon is. Észszerűen koordinált gyártással, kereskedelemmel. jő együttműködéssel ez a cél közelebb kerülhet. Az elmúlt 2 év alatt kötött 20 kormányszintű megállapodás ezt az utat igéri. Az országok viszonyában egy- egy magasszintű látogatás mindig ünnepnap. Az Erich Ho- necker vezetésévé! hazánkba érkező NDK párt- és kormányküldöttség érkezése is ilyen. Hasznos és fontos ünnep, amely segíti a hétköznapokat. A magyar—NDK együttműködést. Ennek jegyében köszöntjük , Magyarországon a/ német békeál- lam vezetőit, az NDK népének küldötteit. & A. Könyvet mindenki kezébe Df« Diméiiv Imf@ miniszter beszéd© Szarvason A mezőgazdasági könyvhónap országos szer- oező bizottsága és Szarvas város tanácsa közös rendezésében február 1-én ünnepélyes keretek között nyitották meg az 1972. évi mezőgazdasági könyv- és szakirodalom országos seregszemléjét Szarvason. Az ünnepségen megjelent dr. Di- mény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Enyeäi G. Sándor, a-megyei pártbizottság titkára, Klaukó Mátyás, a megyei tanács elnöke, dr. Sárkány Pál, a Mezőgazdasági Kiadó igazgatója, Vrbovszki György, Szarvas város pártbizottságának első titkára, Varga László, Szarvas tanácselnöke és sokan mások az ország különböző intézményeiből. Dr. Dimény Imre ünnepi beszédét mondja. (Fotó: Demény) A Vajda Péter Művelődési Központ színháztermében Varga László, Szarvas város tanácselnöke köszöntötte az ünnepség vendégeit, résztvevőit, majd dr. Dimény Imre mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter emelkedett szólásra. Ünnepi beszédében kitért arra, hogy a mezőgazdasági könyvhónap megnyitása mindig bensőséges, kedves ünnepségnek számított. Az idén ezzel kapcsolatban évfordulót ünnepel az ország, hiszen immár tizenötöd ízben kerül sor a mezőgazdasági szakirodalom seregszemléjére. A miniszter elvtárs ezután méltatta a mezőgazdasági, az erdészeti és az élélmiszeripari termelés hazai, igen kimagasló eredményeit. Hangsúlyozta, hogy a fejlődés üteme örvendetes. Munkásosztályunk és parasztságunk szorgalmas munkáját dicséri az országban kialakult termelési helyzet. Kiemelte a mezőgazdasági és élelmiszeripari szakemberek, szakmunkások jelentőségét, fon- j tosságát, majd a következőket mondotta: „Minden önelégültség nélkül megállapíthatjuk, hogy ebben a vonatkozásban jelentős eredményeket értünk el. 1971 elején a termelőszövetkezetekben dolgozó közép- és felsőfokú végzettségű szakemberek száma már kereken hatszorosa volt a tíz évvel korábbinak. A szakmunkások száma ha nem is ilyen arányban, de szintén tetemesen nőtt. Szák- munkásképző-iskőláinkban az elmúlt tíz esztendő folyamán százhúszezernél is többen tanultak. Ennek folyamányaképpen jelenleg a szakképzett traktorosok száma is jóval meghaladja a százezret. Ezek az eredmények szakoktatási hálózatunk mennyiségi és minőségi fejlesztése nélkül . nem születhettek volna meg.” Egymagában véve azonban a szakoktatás minden igyekezete ! ellenére sem oldhatja meg a „kiművelt emberfők.” számának állandó gyarapítását. A továbbképzés örvendetesen bővülő lehetőségei mellett óhatatlanul szükség van az önképzés sajátos formáira, a szakirodalom beható tanulmányozása útján. Dimény elvtárs külön szólt a mezőgazdasági üzemek kézi- í könyvtárainak, az üzemi könyvtárak fontosságáról, a könyvtárosok hozzáértő munkájának jelentőségéről, az új és a legújabb mezőgazdasági szakkönyvek, szakirodalom felkutatásáról, közkinccsé tételéről. Tévedés volna azt hinnünk — mondotta a továbbiakban —, hogy a szaktudást elegendő egy szűk körre, az üzemek felső parancsnoki karára korlátoznunk. Tudomásul kell vennünk, hogy a legalaposabban megtervezett, kidolgozott utasítás, vagy technológia sem váltja be a hozzáfűzött reményeket, ha a végrehajtásba hiba csúszik. Gyakorlatból tudjuk, hogy a legképzettebb mérnök is szinte légüres térben mozog, ha nem támaszkodhat megfelelő szakmai tudással felvértezett munkatársakra. Mindezek a körülmények arra figyelmeztetnek; ne hanyagoljuk el azt a jelentős segítséget, amelyet a szakirodalom közkézre adása ilyen tekintetben nyújthat. Ezért kérjük és javasoljuk, hogy az üzemek vezetői, gazdasági, társadalmi és kulturális tes- tüieteink tekintsék fontos feladatuknak a szakmai . színvonal általános emelését, az irodalom eszközeivel is. Túlzás nélkül állapíthatjuk meg, hogy az élelmiszer- és a fagazdaságban elért fejlődés alig valósulhatott volna meg az értékes szakkönyvek, szaklapok és nem utolsósorban a sajtó, a rádió és a televízió, valamint más információs források segítsége nélkül. Dimény elvtárs meleg szavakkal emlékezett meg az ünnepség színhelyéről, Tessedik városáról, amely lehetővé tette az országos seregszemle rendezését. Befejezésül utalt a februári könyvhónap országos eseményeire, az író—olvasó-találkozókra, a könyvvitákra, s arra, hogy az idei mezőgazdasági könyvhőnap egy igen rangos nemzetközi esemény része is. Az UNESCO, az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének 16, közgyűlése is „könyvet mindenki kezébe!” jelszóval az idei esztendőt nemzetközi könyvévvé nyilvánítottá. Az ünnepi megnyitó után a gyomai Körösmenti Táncegyüttes adott műsort, majd az „Árpád” dísztermében dr. Sárkány Pál, a Mezőgazdasági Kiadó igazgatója mengnyitotta a mező- gazdasági könyvkiállítást. Ebben a hónapban Szarvason a 250 éves jubileum keretében neves szakírók és szakemberek részvételével mezőgazdasági szakelőadásokat tartanak. D. K.
