Békés Megyei Népújság, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-12 / 36. szám
Egészségügyi „térkép” 1971-rŐI Végleges statisztikai uuatok meg nem állnak rendelkezésre, de a lakosság egészségügyi hely. zekének 1971-es alakulásáról már felvázolható az előzetes kép. Eszerint 1970-hez viszonyítva — amint az Egészségügyi Minisztérium illetékes szakemberei elmondották — alapjában véve javult az ország népének egészségi állapota. A főbb mutatók a következők: a halálozások száma — az influenzajárvány következtében — összességében várhatóan meghaladja az előző évit. A csecsemőhalandóság csökkent, az élveszületések számában viszont kisebb visszaesés mutatkozik, hasonlóiképpen a szaporodásban is. A gümókór okozta halálesetek, aránya mintegy 20 százalékkal tehető kevesebbre az 1970. évi- néb s az egyéb fertőző betegségek is kevesebb áldozatot szedtek 1971-ben, mint az előző évben. A rosszindulatú daganatok; miatti elhalálozások számát te. leintve nem javult a helyzet. Szív. és magasvémyomás betegségből, valamint a központi idegrendszert ért sérülésekből, eredő halálesetek — az előzetes' számítások szerint — valamivé! csökkentek. Ezzel szemben sajnálatos módon tovább emelkedett a közlekedési balesetek halálos áldozatainak száma. Az egyéb balesetek ugyanakkor kevesebb halálesetet idéztek elő. Ami a fertőző betegségeket illett: a korábbi évekhez képest a járványos májgyülladás csökkenő tendenciát mutat. Ugyanakkor a dizentéria és a skarlát az előző évinél valamivel magasabb számiban fordult elő. A salmonellosis úgy, mint világszerte, hazánkban is emelkedett. Difté- ria és gyermekbénulás a múlt esztendőben csupán egy volt A kötelező védőoltások bevezetésének eredményeként a kanyaró előfordulási aránya 1971-ben az 1965—1969. közötti átlag egyti- zedét sem érte el. Az egészségügy tavalyi krónikájához tartozik, hogy az év utolsó negyedében lezajlott nagyarányú influenzajárvány csaknem 2 millió megbetegedést idézett elő. Ez igen erősen próbára tette az egészségügyi szolgalatot és a gyógyszerellátást, de mindkettő példásan vizsgázott — fejezték be a tájékoztatást a szakemberek. (MTI) A HtTÖHAZ felvesz érettségizett fiatalokat hűtőipari szakmunkás* tanulónak Jelentkezés a személyzeti vezetőnél, x Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat Gépgyártó üzeme, Békéscsaba. Orosházi U. 32. felvételre keres: esztergályos« lakatos, marós« öntő szakmunkásokat, valamint 1 segédmunkásokat. Jó kereset: lehetőség. Jelent’-.-mi lehet: az üzemvezetőnél, % Átszállás uálkiil Egerbe Hajnali háromnegyed hat. A várakozók álmosan toporognak a békéscsabai MÁVAUT-állo- más betonján. Együtt hunyorognak a még ébren levő csillagokkal. Félszendergésükből a hangosbemondó veri fel őket. — A Mezőberény—Köröstar- csa—Körösladány—Dévaványa— Kisújszállás—Abádszalók—Ti- szanána—Füzesabony—Eger útvonalon közlekedő járat öt pere múlva indul az 1-es kocsiállásról! A drót másik végén a hang gazdája, Szabó Anna forgalmi gyakornok. Ez a napja is sötétben kezdődött. Háromnegyedötkor állt szolgálatba. De korán kelt az egri járat pilótája és jegykezelője is. Előírás szerint jelentkeztek a forgalmi irodán, azútán birtokukba vették az Ikaruszt. A kalauz az ajtóban állva, a* vezető a volán mögött ülve vár most az utasokra és az indulásra. Már csak néhány perc. Megjelenik az állomásfőnök két egyenruhás fiatalember között. Ezek a beosztottjai. Ök is beszállnak. A pénztárnál ma senki nem váltott jegyet Egerig. Meglátszik, hogy KiSZ-esek A busz kigördül az állomásról. Elhagyja a várost. Keresztül robog Békésen. A jegykezelő a jegyeket kezeli. Rajta és a vezetőn kívül most még három MÁVAUT-os utazik a „járaton”. Öten együtt 127 évesek.. A gyors számítás eredményei, nem érik el a 26 évet sem, átlagban. KISZ-korúak. És nem Czegle Tibor, az állomás főnöke a legidősebb köztük. Egy éve még ő volt' a KISZ-titkár. Azóta kinevezték megbízott állomásfőnökké. A staféta-botot meg Zsigmond Károly vette át. Éppen mellénk ér. Ő az egri járat szolgálatos kalauza. Váltótársa „Pecás”, azaz Halász Károly ötük között a korelnök. Már több mint tíz éve van a cégnél. Ő segítette még néhány évvel ezelőtt saját mostam főnöke kezdő lépéseit is. Mezőberényben fiatal pár száll fel. Mindennapos vendégek. — November 2-a óta, ahogy ez a járat indult, mindig ez- t zel megyünk Körösladányba — t mondja Szász Géza, a ladányi | Magyar—Vietnami Barátság Tsz § 25 éves barátságos ügyintézője, ■ aki szemmel láthatóan a kala- S pót viseli a családban. Ettől s függetlenül a 19 éves ifjú asz- ■ szony is szóhoz jut. j — Nem beszélt note senki, ■ hogy indítják ezt az új vonalat. S Mi is csak véletlenül vettükjj észre. S A Körösökké! is majdnem ■ így járunk. Alig hihető, hogy • ezek olyan nagy galibát okoz- j tak két éve. „Szegény Körös i minek is bántjátok?” * Dévaványán öten szállnak feL Valamennyien a Nagykunsági Állami Gazdaság sofőrjei. Szóvivőjük Bereczki István. — Nekünk ez a busz sokkal jobb, mint a vonat volt, amit most megszüntettek. — Es azt tudták — kérdem tőlük —, hogy ezt a vonalat a békéscsabai autóbuszállomás KISZ-esei vették át? Hogy ezen a buszon a vezetők is meg a jegykezelők is KISZ-esek? A szóvivő: Nem tudtuk mi, de látszik rajtuk, hogy azok. Ilyen előzékeny személyzettel más buszokon még nem találkoztunk! Busz-elterítés helyett Dévaványán már iskolába mennek a gyerekek. A busz Ecsegfalva felé fordítja orrát. Szeverényi János az „egri” brigád legfiatalabbika eddig a kormányos fülkében eszmecseréit pilóta társával. Most büszkén mutat előre. — Ügy nézzetek erre az útra, hogy Dévaványától Ecsegfalváig én hordtam az anyagot az építéshez tavaly, egész nyáron. A kocsi nagyot huppan, Sze- verényi János meg magába mélyed. Ecsegfalván a leszállók hátrahőkölnek. A nyíló ajtóban puskacső jelenik meg. Zsigmond | Karcsi az ügyeletes jegykezelő i megnyugtatja a fészkelődé uta-| sokat. — Megvizsgáltam: a cső üres. j Utunkat tovább folytatjuk. Az ecsegfalvi vadőr maga isi elmosolyodott. Jó hangulatban; gördülünk át Békés megye ha-1 tárán. _ j A busz eltérítése helyctt a Bé- : késcsaba—Eger közötti ifjúsági ] vonal „sztorijai” kerülnek szóba. Nem olyan régiek, hogy nehéz lenne feBdézni őket. Az egyik emlék az első napot, őrzi: — Tavaly, november 1-én jártuk be először mindannyian együtt a vonalat — meséli Sze- verényi János. — Esett az eső, a terepet nem ismertük. Abád- szalőkon egy keskeny úton kellett mennünk. Balra hatalmas gödör, jobbra, a temető. Akkor eszünkbe jutott, hogy éppen halottak íjapja van. Néma csendben tettük meg ezt az útszakaszt. Utána egymásra néztünk és Egerig nem tudtuk abbahagyni a nevetést. A másik didergető emléket az út hozza élénk. Pontosabban az, hogy Kisújszállás után Kenderesre érünk. — Itt akadtunk el egy egész napra visszafelé jövet a tavalyi novemberi hóviharban — mutatja Zsigmond Károly, — Nem! is csoda, hiszen mi csak négy-1 vénnél mentünk, a szél meg! százzal jöt szembe. Az utasokkal együtt a kenderes: tanács-; házán éjszakáztunk. Ugyanitt I akadt el egyébként a másnapi kocsi Pecásékkal fölfelé menet.: Meleg két nap volt — teszi hozzá Zsigmond Karcsi és összekoccannak a fogai. Közben baj nélkül elhajtunk | az abádszalóki tengető mellett. A vízlépcsőtől Egerig Kisköre vonalában futunk rá a Tisza-hídra. Jobbról idelátszik a KISZ védnöksége alatt épülő Tisza II vízlépcső. Mellette új város képe bontakozik: Kisköre. Hevesben vagyunk. A KISZ-védnökségről a KISZ szerepére terelődik a szó. Vitatkozunk. Mi a KlSZ-munka lényege? Czegle Tibornak az a véleménye, hogy az az első, hogy akik együtt dolgoznak megismerjék egymást, összebarátkozzanak. Csak azután kell fellépni egymással szemben nagyobb igényekkel. A sikert meg kell alapozni. — Itt van ez az egri ifjúsági vonal — magyarázza Czegle Tibor. — Először ki kellett harcolni, hogy a KISZ-esek lopják meg. Megkaptuk. De bizonyítanunk kell. Az meg nem megy máról holnapra. Egyelőre nem jön be a számításunk, azért még nem adjuk fel. Biztos vagyok benne, ha az utasok közt elterjed a hírünk, megismernek bennünket, nem győzzük majd szállítani őket. Ugyanannyiért jöhetnek velünk Egerbe, mint vonattal, amelyen négyszer kell átszállni és tíz óra hosszat utazni. Mi meg öt óra alatt vagyunk Egerben. Füzesabony is lemarad mögöttünk. Andornaktálya táján domboldalba vájt borospincék. Távolban a' kibukkanó nap fényében megcsillannak az egri székesegyház tornyai. Egy bácsika fordul a kalauzhoz: — Megállnak a Kertész utca végén? — Csak a közepén. — Az nekem nem jó. — Hát hol lenne jó? — Hát a végén. Üsse kő, bácsikéra, megállunk ott is. Befutunk az egri körkörös autóbusz-pályaudvarra. A busz kiürül, Zsigmond Karcsi számol: nyolcvan utas Egerig. lehetne több is. Azután seprűt fog. Béké.si IV. Sándor (apjar Békési X.), a pilóta meg átvizsgálja a motort és a gumikat. Azután leereszkedünk a Szépasszony Völgyébe, hogy felfrissülve kezdjünk mindent „hátulról” délután 3-kor; Irány Békéscsaba! — egyetlen átszállás nélkül. Kőváry E. Péter Helytörténeti pályázat A Békés megyei tanács művelődésügyi osztálya, a Békés megyei Múzeumok Igazgatósága és a Hazafias Népfront megyei bizottsága mellett működő helytörténeti-honismereti bizottság pályázatot hirdetett helytörténeti témák feldolgozására. A kiírás értelmében egy-egy helység történetének monografikus feldolgozásával: gazdaság- ás társadalomtörténeti témák elemzésével (például egy mezőgazdasági vagy ipari üzem története, egyes társadalmi rétegek életkörülményei életmód- ia); politikatörténeti témákkal, (munkásmozgalmi események, személyiségek élettörténete, egyes munkásmozgalmi szervezetek tevékenysége) egy-egy intézmény .iskola történetének feldolgozásával vagy a kulturális életben kiemelkedő munkásságot kifejtő érdemes személyiségek élettörténetének összeállításával lehet pályázni. A pályázat feltétele hogy kiadatlan műveket nyújtsanak be a pályázók és követelmény az is, hogy a művek tudományos igénnyel készüljenek, jegyzetekkel és hivatkozásokkal legyenek ellátva. A beküldési határidő: 1972. augusztus 20. A pályaműveket a Munkácsy Mihály Múzeum címére (Békéscsaba, Széchenyi a. 9.) kell küldeni. A pályázat első díja: 2 000 második díja 1 500, harmadik díja pedig 1 000 forint. A beérkező pályamunkák színvonalának megfelelően a bíráló bizottság fenntartja magának azt a jogot hogy egyes pályadíjakat visszatart, vagy egyes fokozatokat többszörösen ie kiad. Uj módszerek az agrárkutatásban Dupla filtertől a sonka-hibridig Az átszervezés egyik célja az volt, hogy a kutatás az új igényeknek megfeleljen. Azelőtt körülbelül ezer vagy ennél több témával foglalkoztak az intézetek. Most csupán mintegy száz feladatra koncentrálják erejüket. Ez a száz feladat persze nem egytizedrésze a korábbi ezer témának. A munka ugyanis súlyozott és összetett. Egy-egy intézet, a „profil-gazda” egy témán belül összefogja a kapcsolódó ágakat is. A debreceni Dohánykutató Intézet például nemcsak a dohány- növényt károsító egyes betegségek leküzdésében tett előrehaladást sorolhatja eredményei közé, de a duplafilteres cigaretták megjelenését is. Az átszervezés sikerét az első „békeév”, tehát az 1971-es esztendő eredményei igazolják, noha az agrárkutatás területeinek túlnyomó része a biológiához kötődik, a biológiában pedig tizenkét hónap nagyon rövid idő. Lássuk például, mi történt a múlt évben a növénynemesítés területén. Hazánkban az engedélyezett, elismert növényfajtái: száma összesen 780. (Óriási szám, talán érdekes a tagolódása is: szántóföldi növény 235, kertészeti 226, gyógy- és fűszernövény 35, gyümölcsféle 153, szőlőfajta 64 és dísznövény 67.) Az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács tavaly- összesen 57 új fajtát minősíteti — államilag elismert, 27 előzetesen elismert 21 és forgalomba hozatalra engedélyezett 9 —, ezenkívül pedig még 85 fajtát jelentettek be minősíti -e. Éz a szám a korábbi évekét messze meghaladta. Hozat és külföldi Nemesítésről, fajtákról beszélvén, meg kell itt állnunk egy pillanatra. Ide kívánkozik ugyanis az átszervezés egyik további szempontja. Ez pedig a hazai és a szocialista illetőleg általában a nemzetközi kutatási eredmények összehangolása. Egyszerű lenne kijelenteni, hogy ami másutt megvan, azzal mi ne foglalkozzunk. Ennyire azért nem egyszerű a helyzet. Ha mindent készen akarunk megvásárolni, ahhoz nagyon sok valuta kellene. A legkorszerűbb hibrid-kukoricák például kaphatók a világpiacon, de méregdrágán és kizárólag dollárért. Nekünk ennyi dollárunk nincs és ha lenne is, fent kellene tartanunk a kukoricával foglalkozó kutatóintézetet, mert a külföldi eredmények hazai viszonyokra való alkalmazása — adaptálása — ugyancsak komoly tudományos felkészültséget kíván. Az új elvek szerint megfelelő egyensúlyra törekszünk a nemzetközi és a haza: kutatás között. A legkiválóbb külföldi eredményeket vagy a «ünr.i ! Az állami irányítás a tudó« i mányokat mindössze öt csoport• ba sorolja. Ezek: a természet-, ■ a műszaki, agrár-, orvos- és a ! társadalomtudományok. : liátható tehát, hogy az agrár( tudomány még ebben a szűk ■ osztályozásban is önálló, külön ! helyet kapott, bizonyítva fon- < tosságát. Az agrártudományok • művelői, az egyetemi tanárok : és kutatók azonban az elmúlt ! esztendőkben meglehetősen ne- j kéz időszakot éltek át. Változ■ tak az irányítás elvei, a kuta- j tás módszerei, a szervezés fo- ! gásai. Amíg a hálózat ehhez al• kalmazkodott, 2—3 év telt el. : A mozgás nagyjából 1970. végén fejeződött be. Vagyis a taí valyi esztendő volt az első „bé- i keév”„ I Ésszerű koncentráció i Mi is történt az előző évek- i berr? ! Meg kellett oldani az irányi- I tást. Ez nem kicsi feladat, mert ! agrártémákkai hazánkban nem ! kevesebb, mint 32 kutatóintézet I és ezenkívül még T34 egyetemi j tanszék foglalkozik. Ezek kö- j zül „mindössze” 18 intézet tar- ! tozik közvetlenül a MÉM tudo- i mányos főosztályának irányítása alá.
