Békés Megyei Népújság, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-09 / 7. szám

Wég {jrofetérj*db

egyesüljetek l

MÄS

A MEGYEI' PAr.TBIZOTT-SÁG ÉS A.M£GYi£I T A N A C$<ÚÜ P J;A' .í'uA

3972, JLANUÄE 9* VÄSÄRNAS*

Ars 1,*0 Ft

xxvn. évfolyam, i. szám

Dotációk

az ésszerűség mérlegéo

ló-e ez a jó idő?

Négy mezőgazdasági szakember véleménye

pórnak a fagy mm, swsg m esaAs «iám! támogatásokról, Köztük a dotációkról a köznapi beszélgetésekben már-már természet® elítélően szólni; jobbá, ra tévedésnek, hibának minősíteni.

Ahhoz, hogy az állami tárnom gatásokat megítélhessük, mindé, nekelőtt arra kell utalnunk, hogy a modern gazdaságirányítás világszerte — társadalmi rendszerektől függetlenül — eszköztárába illesztette bizonyos tevékenységek pénzügyi preferálását.

Közelítsük gondolatsorunkat a mi sajátos körülményeinkhez, amelyek a nemzetközi összefüggésrendszerbe ágyazva nem is annyira egyediek, mint gondolnánk. Az iparilag gyorsan fejlődő, s a korszerű gazdasági szerkezetet most kialakító kis országok — ahol a fejlesztési tőke is, a belső piac is mérsékelt —, általában erőtelj® központi támogatásokkal ösztönzik az exportot, ez ugyanis a fizetési mérleg jellegzetesen krónikus hiányából, más szóval: a fejlődés szakadatlan importigényéből logikusan következik. Ez a tendencia — a nemzetközi elemzések tényei szerint —, Dániában, Norvégiában. Görögországban. Magyarországon egyaránt általánosan kimutatható.

Közelebbről vizsgálódva most már hazai központi támogatásaink voltaképpen három csoportra oszthatók: a termelési, a fogyasztási és az export támogatásokra. Összegezve, egyetemleges érvénnyel nem is lehet megbízhatóan értékelni ezeket az egymástól annyira különböző gazdasági, támogatási folyamatokat, Íriszen van köztük olyan, amely egyértelműen kedvezőinek, sőt nélkülözhetetlennek minősíthető, s van olyan is, amely hangsúlyozottan ideiglenes jellegű, mert tartósa« hátrányos a népgazdaság számára.

Érdem® — szemléltetésül — kiemelnünk az állami támogatások szövevény® rendszeréből a fogyasztási dotációkat, az úgynevezett fogyasztási árkiegészítést Nos, bár ebben is egész sor különböző indítékú folyamat keveredik, a végeredmény úgy fog. laiható össze, hogy a tervszerű, folyamat® életszínvonal-emelés pillanatnyilag nélkülözhetetlen pénzügyi feltételrendszerérői van szó. Ahhoz, hogy a tőkés világpiac évről évre gyorsuló inflációja ne gyűrűzzék át hozzánk a viszonylag® árstabilitást áttörő, erőtelj® árfelhajtó hatásaival. jelentős dotációkra, költségvetési támogatásokra van szükség. Nézzük mindezt a tények tükrében: a fogyasztási ár- stabilizálás költségvetési hatása (az import árgyűrűzést és a belföldi tényezőket együttesen számítva), 19C9-ben 780 millió forint volt, 1970-ben elérte az 1400 millió forintot, az idei terv pedig 1995 millió forinttal számolt. Talán nem árt mindezt a fogyasztók, a vásárlók nézőpontjából kézzelfoghatóbb adatokkal is illusztrálni: a fogyasztói árkiegészítés arányait jellemzi, hogy a sertéshús 44. a marhahús 64, a tel 65. a vaj 71 százalék® dotációt kan. Csupán az idén mintegy 500 millió forinttá] terhelte a költségvetést a városi közlekedés támogatása. (Jellemző, hogy a budapesti Metró sem működhetne csupán az árbevételeiből, amely hozzávetőleg évi 20 millió; ehhez még évenként 200 milliós támogatás járul).

Ami a támogatáspolitika termelési oldalát illeti, erről sem lehet egyértelmű ,mindenre azonosan érvény® megállapításokat tenni; itt is jócskán akad nélkülözhetetlennek minősíthető dotáció, mégis: ez az a gazdálkodási terület, ahol a központi támogatások fokozat®, de határozott átértékelésre szorulnak.

Ami a jelenleg érvény® termelési-támogatási rendszert illeti, létezését-működését kialakulásának körülményei indokolják. A mai gazdaságirányítás bevezetésekor ugyanis — elsősorban társadalompolitikai okokból ^ —, központi támogatásokkal, úgynevezett pénzügyi hidakkal szükségképp ellensúlyozni kellett a vállalatok korábbról felhalmozódó különbségeinek következményeit, magyarán azt, nehogy a jobb. illetve a rosszabb eszközei!átoítságű vállalatok jövedelmi arányai elviselhetetlen mértékben elszakadjanak egymástól. Eevszerűbben: arról volt szó akkor, hogy a gyengébb, hátrányosabb körülmények között gazdálkodó, s akár objektív okokból, akár hibák következményeként nem nyereségesen működő vállalatok számára időt, türelmi szakaszt adjanak.

Ne folytassuk elvont általánosságban eszmefuttatásunkat, nem árt bemutatnunk mindezt a tények tükrében is. N®, 1968 és 1970 között a központi támogatások növekedési üteme rendkívül gyors — 124 százalékos — volt, s arányait az szemlélteti, hogy a termelési támogatásoknak a vállalati össznyereséghez viszonyított hányada átlagosan mintegy 60 százalék®. Magya- . rán es az arány azt jelenti, hogy árnyereség & munkával előállított érték, hozzávetőieg 60 százalékát a központi forrásokból visszainjekciózzák támogatások formájában a termelésbe, ez pedig nagymértékben elmossa a jók és a gyengék, a törekvők és a gondolatnélküliek, az eredményesen és a rosszul gazdálkodók különbségeit. Sőt mi több — s ezzel néni árt kiegészíteni az iménti sort — a támogatások aránya elmossa a különbséget a szerencsés és a nem szerencsés adottságok közepette gazdálkodók között is, márpedig a gazdaságban aligha szabad szavazni ilyen fogalmakról csupán morális alapon, itt a pénz, a közösség által előállított érték dominál, ennek kell meghatároznia, mit érdem® támogatni és mit nem. mi az, amire indokoltan fordítunk dotációt, mi az, amire — átmenetileg bár — de célszerűtlenül, feteslege- sen.

Voltaképpen ez a háttere annak a világosan, egyértelműen fogalmazott mondatnak, amely Fock Jenőnek, a Miniszterta- ná® elnökének referátumában olvasható a gazdasági vezetők aktívaüléséről szóló sajtótudosí- tásokban: „Következetesebbé

tesszük támogatási rendszerünket a tekintetben, hogy egy® vállalatokat ne részesítsünk előnyben csak azért, hogy elkerüljék vagy elodázzák a termelés struktúrájának átalakítását, illetve az üzem esetleges meg. szüntetését”.

Sébori András

Azt Mezem, sokunknak rosszul esne. ha mégiscsak beállítana a tél. Hóval, faggyal, zimankóval. Titkon talán mindannyian abban reménykedünk, hogy az idén „tekintettel a rossz időjárásra”, elmarad a tél Nem is baj. Olyan jó ez a jó idő.

Vagy mégsem? Mi a véleménye a mezőgazdasági szakembernek?

Kristóf István, a békéscsabai Lenin Tsz növénytermesztésének ágazatvezetője;

— Ahol szabályosan, tehát nem sekélyen vetették az őszi növényeket, ott most jól jött ez a jó idő. Volt ideje a magágyaknak beázari, a vetéseknek megerősödni. Mégis csapadék kellene már, hiszen szin'e „aszály®” az időjárás. A hó lenne a legjobb.

Lagst Mihály, a békéscsabai Május 1 Tsz elnöke:

— Csapadékra nemigen van már szükségünk. Sőt, az időjárás olyan kedvező, hogy feltehetőleg az idén nem kell majd belvízzel vesződnünk. Ez a jó idő nagyon jó, bár elkelne legalább egy vékony hótakaró, mert a hirtelen ós erős lehűlés nagy veszélyt jelent. De m®t még, míg jő idő van, akik elmaradtak. pótolhatják a szántásokat, a trágyakihordást.

Mázán János, a békéscsabai Szabadság Tsz főagronómusa:

— A földeken már semmilyen munkákat nem folytatunk. Nagy „szükségünk” nincs erre a jó időre, mert a fóliasátrak felállításával is nemsokára végzünk. Eddig ugyan jól jött, mert a búzavetés megerősödött, vegetál. Hó kellene, havazás. Takapadéfe miatt te. Fé4 méter sem lenne sok.

Bottó János, a Felsőnyomási Állami Gazdaság Kerekd üzemegységének üzemgazdásza:

— Nehéz erről nyilatkozni. 36 is meg nem is, hogy jó idő van. A késői vetésekre jó. Sajn® a mezei pockoknak meg a férgeknek is jó. Mégis azt mondom, m®t már inkább maradjon ilyen tavaszig, minthogy hirtelen száraz fagy köszöntsön ránk. Persze a legjobb egy jó vastag hótakaró lenne. Azután jöhet akármilyen fagy.

összegezve: ha a mezőgazdászokon múlna, már térdig érő hóban járnánk. Pedig a többieknek megfelel ez az idő is. Azt hiszem, most mégis az lenne a szerencsésebb, ha mezőgazdászaink kívánsága hallgattatna meg, hiszen a négy mezőgazda- sági üzemben összesen csaknem ötezer hold őszi vetésnek nincs „telj takarója”.

Az Elektroimpex szerződést írt alá a Maspriborintorg szovjet külkereskedelmi egyesüléssel, amelynek alapján az idén 232 ezer tranzisztoros rádió érkezik a Szovjetunióból. Ebből több mint 150 000 a hazánkban már igen kedvelt Sokol, a többi az ugyancsak népszerű Orbita, VEF és még további négyféle zseb- és tásItt sincs mese

©. «MW)

S£őzépiskovások„ kérdések, válaszok

oldali

Nemes kosszá

(4. oldal!)

Számadás

Vandhátoa

(S. Oldal!)

Tárgyalóteremből

m. oldal!)

ISO millió forint kártérítést űzetett ki tavaly az Állami Biztosító

Elkészült az 1971. évi „kármérleg” az Állami Bizt®ító Békés megyei Igazgatóságán. Bár az elmúlt esztendő nem sorolható a természeti csapások miatti legsúlyosabb évek közé, mégis 180 millió forint kártérítést fizettek Békés megyében, amelyből 142 milliót termelő- szövekezetek kaptak. A téli kár például rendkívül magas volt. Ilyen címen 45 millió forintot kaptak a mezőgazdasági üzemek és a háztáii gazdaságok, ami jóval felülmúlta a sok évi átlagot

karádiő. Ä rádiók szállítása az első negyedévben kezdődik.

Az import-szerződéssel egyidejűleg az év egyik legnagyobb export megállapodását is aláírta az Elektroimpex szovjet partnerével. E szerződés értelmében 2,2 millió rubel értékű híradástechnikai berendezést szállít a magyar vállalat a Szovjetunióba.

aeBfflaoosoaoQQoooBooQsoGo ooaoGQOooooQooDOQooQaoQfflaocQecjaoaoaoQeQooooooooooaooooooocjaooooaaoaoQoaoaQQoooaaooDODoooaoooGaaocccGOGQCQEQffiffl*

Szivattyú és leehehanyv

A harmadévesek a „pokol” bejárata előtt mégegyszer átlapozzák s, jegyzeteket A vizsgadrukkot nem lehet legyűrni. (Kép® riport a 8. «tóaloajo {Fotó: Demény Gyssüai;-kép—

232000 zseb» és táskarádió érkezik a Szovjetunióból