Békés Megyei Népújság, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-07 / 5. szám

Beiktatták az ÄKSZ miniszterelnökét Kairóban beiktatták hivatalába az Arab Köztársaságok Szö­vetsége új szövetségi kormányának miniszterelnökét. Képünk a beiktatás után készült: Szadat, egyiptomi elnök, aki egyben az Egyiptom, Szíria és Líbia által létrehozott szövetségi köztár­saság elnöke is, (jobbról), az új szövetségi kormányclnökkel, a sziriai Ahmed El-Khatib-baL (Telefotó — AP—MTI—KS) Bizonytalan és sokat sejtető nyilatkozat Bhutto aajtóérteketíeto Zulfikar Ali Bhutto pakisz­táni elmölk szülővárosában, Lar- kanaban fogadta a tudósítókat, akiknek elmondotta, hogy pén­teken visszatér Rawalpdndibe és még egyszer tárgyal Rahman sejkkel, a független Baingla Desh megválasztott elnökével. Sokat sejtető szavakat mondott arról, hogy folytatni akarja vele a párbeszédet és Rahman sejk hamarosan „elmondja majd a világnak, hogyan vélekedik az egész helyzetről”. Ami országának belső hely­zetét illeti, az elnök határozot­tan leszögezte, hogy további ál. lamosításökat jelenleg nem kez­deményez. Nyilatkozatával egy. bóhangzóan Haszan pénzügy­miniszter is cáfolta azokat a szerdai hírügynökségi jelentése­ket, amelyek szerint a pakisz­táni kormány átvette az ellen­őrzést a - pénz- és biztosító intézetek fölött. Az ország külső helyzetét il­letően Bhutto kijelentette, hogy kész a párbeszédre Indiával és szerinte Kelet-Pakisztán (azaz Bangla Desh) népe még mindig vonzódik az egységes Pakisz­tán eszméjéhez. Mohamed Abdul Számadót, Bangla Desh külügyminiszterét csütörtökön Új-Delhiben fogad­ta , Indira Gandhi indiai mi­niszterelnök, majd Szvaran Szingh külügyminiszter. A mintegy 3 órát tartó két esz­mecserét a külügyminiszter új­ságírók előtt gyümölcsözőek- meik nevezte. Ami Mudzsdbur n Rahman sejk sorsát illeti, Sza- ; mád hangoztatta, hogy 5 nincs bizalmuk Bhuttotoan, ezért • csak akkor hiszi él, hogy a • sejk szabad, ha saját szemé- : vei láthatja. Hivatalos új-delhi körök sze- ■ riint Indira Gandhi meghívást! fogadott él Daccába. (Reuter) : Párizsban újra leleplezték Nixont Csütörtökön délelőtt Párizs­ban összeült a Vietnammal foglalkozó négyes értekezlet 139. ülése. Az ülés megkezdé­sé előtt a VDK és a DIFK képviselői rövid nyilatkozat­ban élesen bírálták Nixon ja­nuár 2-i sajtóértekezletén tett kijelentéseit. Rámutattak, hogy az ameri­kai elnök eddig még sohasem beszélt az amerikai csapatok teljes kivonásának végleges időpontjáról. (Nixon említett sajtóértekezletén azt állította, hogy a csapatok teljes kivoná­sának végső időpontja „a párizsi tárgyalásokon már többször szóbakerült, de az észak-vietnami fél teljes mér­tékben elutasította annak megvitatását) Nguyen Van Tien, a DIFK ; képviselője kijelentette: „Ha- : tározottan állíthatom, hogy a j párizsi értekezlet megkezdése : óta — már három éve tart a ; konferencia — az amerikai : kormány még soha nem java- S sóit konkrét időpontot had- j erőinek visszavonására”, Xuan Thuy, a VDK képvi- j selője hangsúlyozta, hogy Ni- ! xon január 2-i sajtóértekezle- j te „a képmutatás mintaképe”. • Hozzáfűzte, Nixon az úgyne- \ vezett hadifogolykérdést Thi- ; eu dél-vietnami miniszterei- : nők támogatására akarja fél- 5 használni, nem pedig arra, l hogy kivonja az amerikai csa- j patokat Vietnamból. (AP) \ Brandtnak nem sürgős A feltétel nem az NDK*n múlik Ülést tartott az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottsága Kállai Gyulának, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjá­nak, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa elnökének ve­zetésével csütörtökön a Par­lament delegáció® termében ülést tartott az Európai Bizton­ság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága. A tanács­kozáson a nemzetközi helyzet és az európai politikai élet ak­tuális kérdéseivel, valamint az európai népek közgyűlésének előkészítésével foglalkoztak. (MTI) Meglepően tartózkodóan nyi-1 lakkozott csütörtökön Brandt nyugatnémet kancellár a két német állam ENSZ-tagságának időszerűségéről. Brandt — aki Nixon ameri­kai elnökkel történt találkozó­ja után családjával Floridában üdül — a DPA hírügynökség tudósítójának kijelentette, hogy a szövetségi kormány nem te­kinti égetően sürgősnek az NDK és NSZK felvételét a> világszervezetbe. „Eddig is meg. ' voltunk ENSZ-tagság nélkül és ezután is meglehetünk nélküle” i — mondotta. Willy Brandt külső és belső okokkal magyarázta tartózkodá­sát. Egyrészt hivatkozott is­mét arra, hogy az ENSZ-be történő felvétel előtt „általános szerződésiben” keli rendezni a két német állam viszonyát, e kérdés „aktualizálása” nem mú­lik kizárólag a két német ál­lam tárgyalásainak alakulásán, hanem külső tényezők is közre­játszanak — mondotta. A derűlátóbb bonni megnyi­latkozásoktól eltérően a kancel­lár teljesen bizonytalannak mi­nősítette a két német állam tárgyalásainak várható időpont­ját is. A keleti szerződések ratifi­kálásának esélyeit Brandt derű­látóan ítélte meg, holott arra számít, hogy az ellenzék a ra­tifikálás ellen szavaz. A DPA tudósító kérdésére válaszolva Brandt érdeklődését fejezte ki a nyugatnémet—kí­nai kapcsolatok rendezése iránit. Az NSZK ettől a múltban sem zárkózott ed — mondotta — és „bizonyos, hogy a Kínai Nép- köztársasághoz fűződő viszony bennünket ugyanúgy foglalkoz­tatni fog, mint másokat”. Cél­szerűtlen lenne viszont — utalt a közeljövőre vonatkoztatva —, ha ebben a pillanatban vagy akár az elkövetkező hónapok­ban is ennek módjáról és idő­pontjáról nyilatkoznék. (MTI) Szokatlan összjáték Miért kapott a bombázáshoz „szabad kezet” az USA? A szovjet fegyveres erők! lapjának, a Krasznaja Zvez- dának az a véleménye, hogy Nixon elnök csak azért újítot­ta fel a VDK szőnyegbombá­zását, mert megszerezte hozzá Peking hallgatólagos bele­egyezését. A kommentátor ezzel össze­függésben az amerikai sajtót idézi: A Washington Evening Star például egyértelműen bebizo­nyítja, Washington és Peking érdekközösségét. Idézzük: „Kí­na — tudatosan, vagy pedig akarva, nem akarva — a Vi­etnamban hadat viselő ameri­kaiakkal van, azok szövetsé­gese lett. Ma már világos, hogy Vietnamban szabad ke­zet kaptunk”. A New York Post szerint Csou En-laj a Nixon-féle lá­togatás lefújására utaló egyet­len célzással leállíthatta volna Észak-Vietnam bombázását. Csou En-laj nyilvánvalóan előre tudott ezekről a táma­dásokról. Mialatt szövetségese egén az amerikai repülőgépek j motorjai dübörögtek, Peking bejelentette, hogy a Nixon-lá- togatást előkészítő csoport a kitűzött időben utazik á kínai fővárosba. Az Egyesült Államok a Pe- kinggel szőtt szégyenteljes összeuiküvéa következtében — folytatja a Krasznaja Zvezda kommentátora — nyugodtan leszórhatta bombáit a VDK- ra, abban a reményben, hogy a maga javára fordítja a há­ború menetét. Az amerikai katonai parancsnokság azon­ban most is elszámította ma­gát. — Pedig megtanulhatták volna ,hogy a vietnami nép minden bűncselekményre erő­teljes csapásokkal válaszol. A Szovjetunió internacionalista kötelességéhez híven a napok­ban is értésre adta, hogy to­vábbra is megadja a szükséges segítséget a Vietnami Demok­ratikus Köztársaságnak ahhoz, hogy visszaverjen bármilyen támadást, amely szuverenitása és függetlensége ellen irányul. (TASZSZ) Rogers-Iogika Az Egyesült Államok folytat­ja a Phantom-típusú vadász­bombázók szállítását Izraelnek, még akkor is, ha a közel-keleti „erőegyensúly” nem billent át Egyiptom javára —, jelentette ki Rogers amerikai külügymi­niszter az ABC televíziótársa-. ságnak adott interjújában. Az indokínai helyzetről szólva Rogers kifejezte meggyőződését, hogy Dél-Vietnam „képes meg­védeni magát”, ha az Egyesült Államok kivonja csapatait. Mindazonáltal „ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy katonáink ott maradjanak mindaddig, amíg mindent meg nem tettünk az amerikai foglyok szabadonbocsá- tása érdekében” — mondotta. (Reuter) Már várták... Yacoub Chehade fairkasét­vággyal látott hozzá az ínycsik­landozó ételeik és italok fo­gyasztásához, amelyeket a Rey- rút—Budapest közötti „égi or­szágúton” közlekedő MALÉV- gópen szolgálnak fel a csinos .légikisasszonyok. Miután „be­pakolt” és ivott rá, rágyújtott. MikoZben füstkarikákat erege­tett, jóleső érzéssel gondolt ar­ra, hogy estére jobbfajta mu­rit csap Nyugat-Berliniben, aho­vá igyekezett. Nem először járt ott! — Negyedóra múlva landol a „hasisjárat” — nézett az órá­jára Lestyán Tibor pénzügyőr- százados, a Ferihegyi vámhiva­tal vezetője. — A határőrök vár várják — jegyezte meg Kendi Ferenc alezredes, a helybeli FEP pa­rancsnoka. < Ők ketten ugyanis— csak­úgy, mint beosztottaik — már jó ideje tudják, hogy a hasis- csempészek zöme a beyrúti géppel érkezik, hogy azután Ferihegy érintésével repü'iérnék tovább más európpá égtájak felé, esetleg a tengeren túlra. A beyruti gép ezúttal is pontosan étkezett. A határ­őrök már az útlevélvizsgálat­nál igyekeztek .kiszűrni” a tranzit-utasok közül azokat, akik gyanúba jöhetnek, mint esetleges hasiscsempószek — rö­viden : akikkel szemben indo­kolt a behatóbb ellenőrzés. Yacoub Chehade is közöttük volt. És balszerencséjére le­gyen mondva, útiholmijának ellenőrzése éppen arra a vám­őrre, Baikal Barnabásra várt, akit ezádáiig már vagy fédtu- cat hasiscsempész átkozott azért, hogy a sorsa vede hozta össze. — Nyissa ki a bőröndjét, uram! — kérte az arabot Bal- kai Barnabás. ■ S bár egy kúkfcot sem ér­tett magyarul, az utas a vámőr mozdulatából bizton következ­tethetett, mit kívánnak tőle. Kinyitotta a bőröndöt ég kedé­lyesen. mosolyogva mutatott a bőröndben levő útiholmijára — jelezve, hogy nincsen mitől félnie. Pedig volt. A bőrönd dupla fenekében ugyanis két kiló, „nyugaton” kb. négyezer dollárt érő hasdnkoncentrátum lapult S lám, mit tesz a gyakorlati A vámőr már a bőrönd fedélé­nek fel pattanásakor esküdni mert volna rá, hogy Yacoub Chehade hasiscsempész. Nem a „hetedik érzéke” súgta ezt, ha­nem a bőröndből feléáradó köl- ndszag... A hasisnak ugyanis nem akármilyen szaga van. És bármilyen gondosan is csoma­golják be, az érzékeny orrú szakember azonnal megérzi, ha a közvetlen közelébe kerül. Balkai Barnabás törzsőrmester­nek is sokat mondott az erős pacsuliszag, azért — anélkül, hogy a bőröndbe beleturkált volna — intett Chehadenak, hogy kövesse a parancsnoki iro­dába. Ott persze hamarosan kide­rült, hogy ezúttal sem volt alaptalan a gyanúja —, alig félórával később már fé­kezett is az Airport előtt az a kékfónyű rendőrautó, amiből Ko’osi József őrnagy a Buda­pesti Rendőrfőkapitányság vizs­gálati szakcsoportjának vezetője szállt ki elsőként. De addigra már elkészült az a búcsúlevél is. amelyet Yacoub Chehade fogalmazott —, mivel a kábítószer előkerülése után biitos volt abban, hogy a vesz­tőhelyre viszik ... (Libanonban és több más országban halállal büntetik a kábítószerek terjesz­tését). Csak akkor nyugodott meg, amikor egv nálunk tanuló Szu­dán! fiatalember, Amir Nawaf

Next

/
Thumbnails
Contents