Békés Megyei Népújság, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-30 / 25. szám

TA R* A RA Kl Napjaink -j és anekdotakincséből I M _• M Ér thetetlen A mézeshete knek vége, a férj­nek hivatalba kell mennie. Né­hány nappal később egy este. amikor hazatér a munkából, az előszobában szimatolni kezd, ■majd ' kétségbeesetten felkiált: — Ez nem lehet igaz! Megint resztéit májat csináltál? Hát szó sem lehet róla! — De drágám — méltatlan kodik könnyekkel szemében az ifjú hitves. — Hétfőn el voltál ragadtatva a resztéit májtól, kedden, szerdán és csütörtökön sem fogytál ki a dicséretből. Nem értelek! Miért éppen ma nem akarod megenni? ... A HORANKELÖ — Megfigyeltem saomszeü- asKzany, hogy a fiérje az utóbbi időben rendkívül koránkéi« lett. — Hát Igen. Amikor a rádió­ban felhangzik a reggeli tarn» szignálja, a fiérjem tüstént ki-r pattan az ágybóL — Derék dolog, ha vaMá az 6 korában mindennap torná­szaik. ' — Csakhogy nem ő tamásaik, hanem a szemben levő ablak- ben az a csinos barna lány. • • • BALSZERENCSE Fáradt arcú könyvűgynök jár nehéz bőröndjével lakásról la­kásra. Estefelé becsönget egy villába. A tulajdonos ajtót nyit és kitárja féléje a karját: „Ni csak, kit látnák szemeim! Ez maga Mario Rossi, a rokon­szenves könyvügynök, akit 1952. április 16-án a 16.46 órákor in­duló Milánó-r-Velence-i gyorson ismertem meg, s akivel — hogy elüssük az időt — végigkártyáz­tuk az utat. ö az, aki megkínált egy kis hazai pálinkával, és ci­garettájával kiégette a fehércsí­kos kék öltönyét! — A viszontlátásra — mondja búsan az ügynök és tovább in­dul. — De hát várjon egy pillanat­ra! Biztosan van valami eladni- mlója! Mutassa! — Sajnos, nem önnek való könyvvel kereskedem. A „Ho­gyan fejlesszük emlékezőtehetsé­günket?’! című könyvet árulom. * * * NEHÉZ ESET Egy diplomata lelkeresd orvo­sát. — Szeretném, ha némileg ja­víthatná az emlékező tehetsége­met — Erre élvben van lehetőség — válaszolja az orvos. De tu­lajdonképpen mi a problémája? — Szeretnék emlékezni arra, miről kell megfeledkeznem egy- agy interjú során. * » * REMEK ÖTLET Két üzletember szakmai dol­gokról tárgyal. — Volt egy kis befektetni való pénzem és arra gondoltam, hogy alapítok még egy gyárat — mondja az első. Azonban na­gyon nehéz megfelelő, a várostól nem túlságosan távoleső terüle­tet találni. Felajánlottak megvé­telre egy négy méter széles és három kilométer hosszú földsá­*— Hát egy ilyen fSldnyelven * valóban nehéz gyárat építeni — £ véli a másik. — En azonban megoldottam : a problémák Spagetti-gyárai * építek. SZEMORVOSNÁL A szemorvos megkért betegét, : olvassa el a falon függő tábla £ első sorát. 1 — Nem tudom doktor úri — A másodikat? — Azt sem. — És a harmadikat? — Azt sem. — De hát ez lehetetlen! Hi- I szén ezek hatalmas betűk! Va- > lóban nem tudja elolvasni, hogy: » VPXFJKFTP? : — A betűket igen, csak a szót £ nem tudom elolvasni! s I Ratimondo Vianellónafk a mé- £ aeshetedk utáni, első reggoien ; ifjú hitvese ágyba viszi a reg- ; gálát. A művész, akinek híze- * leg ez a kedvesség, kortyol egyet • a csészéből, majd Így ezófl: S —■ Milyen ízletes drágám! Mi E ez? Kávé,tea vagy kakaó? * * * I m Társaságban egy gazdag gyá- • ros sűrűn hangoztatja, hogy va- ; (ahányszor pénzt kérnek tőle, • mindig azonnal belenyúl a zse- £ bébe. Valaki a társaságból meg- ; kérdi: „Vajon ki is veszi a ke- > zét a zsebéből?” ... Egy padovai moziban krimit • vetítenek. Egyszerre csak a né- ■ zötéren egy fiatál nő így szól a £ mellette ülő ismeretlen férfihez: * „Vagy békében hagy, vagy el- ■ mondom, Iá a gyilkos >’ * * * » ENYÉM-TIED Egy középkorú hölgy levelet E Olvas. Minduntalan felkiált: „Nagyszerű!... Gazember!... | Nagyszerű, jól tetted!... Ö a szé- ; gyen télén!... Drágám, mennyire » megértelek!” — Mondd édes fiiam — dugja £ ki fejét az újságból a fiérj — ká • irt? £ — A lányom — válaszod, a fie- 5 lesége —, aki első ízben kapott ; össze komolyan a vöddel 5 ... S ■ AZ ÉREM MÁSIK OLDALA £ ■ A féleség keservesen sírdogál. : Férje igyekszik megvigasztalni: Z — Ugyan Giovanna, szedd 1 össze magad, igazán nem olyan [ borzasztó, hogy a lányunk férj- \ hez megy!. — Tudom, tudom — mondja \ könnyeit törölgetve az asszony. £ — De olyan szomorú az a gon- 5 dólat, hogy elhagy minket.-, ; olyan árva lesz nélküle a lakás. » — Ugyan, ugyan Giovanna — £ mondja a férj —, azért ennek : a házasságnak megvannak a po- ; zitív oldalai is. Gondold csak ; meg például, hogy végre mi is £ használhatjuk c. telefont és ák- i kor mehetünk be a fürdőszobá- \ ba, amikor nekünk tetszik! ... ; Enrico SSmonetti, a neves zom- : goraművész az elmúlt nyáron 5 Angliában töltötte szabadságát. • Amikor a kis vidéki szálloda | tulajdonosinője közölte a mű- 5 vésszel a szoba árát, Simonettá j megkérdezte: / i — Ezért a pénzért jártszíhatom í a szalonban levő zongorán is? £ — Játsszon előbb valamit — : válaszolt az idős hölgy — aztán ■ majd meglátjuk! ... ■ Egy brüsszeli napilapban az ■ alábbi hirdetés jelent meg: „KI- ! vételesen olcsó áron eladom fi- | am pop-lemezgyűjteményét. í Telefonhívást kérek a megadott ; számon. Ha gyermekhang je- • lentkeznék, hívjanak később.” ! (Ford.- Draskovits Emma) * Tájékozott munkaerő — Hat jó, maradok, de csalt ha ausztráliai dollárban fizetnek.» Kesztyűs Ferenc rajza Gyerekszáj — Mindig csak az a szerelem, de a gyerekkel nem törődtök. Szigorú diák — Gondolhatod, megkapta tő­lem a magáét a matek tanár. |2 mim'ss 197%, JANUÁR 30. : áy zéphálmi Elzevir, a jeles ifjúsági író, egész éjjel dolgozod! készülő új könyvén. Hajnaltájt, fejét karjaira hajtva, egy kicsit elszunnyadt az íróasztalánál. Eles szúrást érzett a hátában, arra ébredt. Hű, ebből megint tüdőgyulladás lesz! — gondolta rémülten, s ki akarta egyenesíteni a hátát, de egy rekedtes hang Tőszóit: — Ne nagyon ficánkodjon, ha nem akarja, hogy markolatig csússzon a kés! — Miféle kés? Ja, ez itt a hátamban? Lenne szíves elvenni onnan a lapockámtól?! — Nem én, míg nem teljesíti a kívánságomat.? — Kicsoda ön, és mit akar? — Hogy ki vagyok, arról tálán később. Hogy mit akarok, azt máris megmondhatom. Most azonnal, írni fog egy mesét! — Te jó ég, újabb rendelés! Honnan jött? A televíziótól? — Nem mindegy? Az a fő, hogy busásan fizetek! — Akkor mégse a televíziótól jött». Nos, halljuk, mit kapók A középső királyfi — A lányom kezét ás a fele királyságomat. — Nős vagyok és republikánus. Nem vállalom) — Fél vélca ezüstért, fél véka aranyért sem? — Annyiért talán... Mondja el, mit kíván? — Írjon végre egy olyan mesét, amelyikben nem a legkiseb­big királyfi győzi le a hét fejű sárkányt — Hanem kicsoda? — A középső királyfi. — De hisz ez elképzelhetetlen.^, — Uram, értsen meg engem. Egy megtört, sorsiUdözött ember áll maga előtt. Én a mesebeli három királyfi közül vagyok az egyik. Pechemre éppen a közbülső. Évezredek óta költenek rólunk meséket, de abban minden hősj tettet, nemes cselekedetet az öcsém, a legkisebbik királyfi viszi végbe. Ó szabadítja ki a százszorszép királykisasszonyokat az ellenség karmaiból; ő győzi le csellel vagy vitézséggel a gonosz erőket; ő fejti meg a talányokat, 6 találja meg az elrejtett kincseket, ő töri meg a varázslatot... Mindig csak 6, csak ő. Én soha!... Higgye el, néha még a bátyámat, a legidősebb királyfit is irigylem. Igaz, hogy minden mesében ő a leggonoszabb, legbutább, legírígyebb. De néki legalább önálló arculata van, s én csak az ő halvány másolata vagyok mindigUram, én már azzal is megelégszem, ha egy olyan mesét ír, amelyikben én leszek a legostobább, a legrútabb, leggazabb*. Csak ettől az átkozott kö­zépszerűségtől szabadulhatnék meg egyszerf_ Uram, én nem me­rek a gyermekeim szemébe nézni! Képzelje el, mit érezhetnek, amikor hallgatják a meséket, amelyekben annyi szó esik az egyik nagybácsikéju-k gaztetteiről, s még annál is több a másik nagy­bácsi vitéz cselekedeteiről! Csak éppen az apjukról alig esik né­hány közömbös szó... Szemükben ott bujkál a kimondatlan kérdés ilyenkor: apu, hát te egy öklömnyi sárkányt se tudsz megölni, egy pmdurka csodát se tudsz művelni?_ Arról már nem is szólok, hogy a feleségemtől mit kellett hallgatnom emiatt, annyi évezred alatt! Ugye, megért engem, megteszi, amire kértem? — Nagyon megértem önt, ám sajnos, nem segíthetek a baján. Mit gondol, hol találnánk olyan lektort, dramaturgot, szerkesztőt, aki engedne kinyomatni vagy elmondani egy olyan mesét, ame­lyikben a középső királyfi a legnagyobb vitéz. A megszokás ere­jét százszorta nehezebb lehet megtörni, mint a mesék leggono­szabb varázslójáét! De tegyük fel, valamilyen csoda segítségével mégis megjelenne a mesém. Mit gondol, hány millióan írnának tiltakozó levelet? A közízléssel barátom, nehezebb megbirkózni, mint egy harminchatfejű sárkánnyal. S én vállaljam ezt a remény­telen küzdelmet, aki maga is csak amolyan közbülső királyfi va­gyok irodalmunk mesésnek éppen nem mondható világában? A legkisebb királyfi szerepét nálunk a költők és drámaírók töltik be. Az ö babérjaikra én hogy pályázhatnék?... Néha már én is ott tartok, hogy még a humoristákat, vígjátékírókat is megírígylem. őket legalább szidják, csepülik, minthogy ők játsszák nálunk a legidősebb királyfi szerepét... Remélem, ön is megért engem? hirtelen mozdulattal hátra fordult. Kegyetlenül nagy J szúrást érzett a lapockáján — de a háta mögött nem állt senki... Akkor mégis csak tüdőgyulladás lesz, gondolta ■magában, s egészen megkönnyebbült. Radvanyi Barn» ÉRDEKESSÉGEK Nem kell megvárni as orvost Egy angol cég olyan készülé­ket dolgozott ki, amely auto­matikusan méri a vérnyomást. A pánciens egy pénzdarabot dob be az automata nyílásá­ba, bedugja kezét a karman­tyúba, lenyomja a fogantyút, és a skálán láthatja vérnyomá­sának jellemző adatait­TöltSioU a súlytalanság állapotához A világűrben elért sikerek nemcsak a nagy technikai prob­lémák megoldásától függenek, hanem az egyes apróságok gondos kidolgozásától is. Ezek­nek sorába tartoznak például az írószerek. Az űrhajókon ceruzát nem lehet alkalmazni, mivel ezt he- ' gyeznl kell, a hagyományos töltőtollak és a golyóstollak pedig súlytalanságuk miatt a világűrben egyszerűen nem működnek. Az első kísérletek, hogy sű­rített levegő által kinyomott, közönséges tussál megtöltött töltőtollat használjanak, siker­telenül végződtek, mivel a tus szüntelenül folyt — függetlenül attól, hogy használni akarták a tollat vagy nem. A tus tapa- dósságának fokozása sem segí­tett: ez arra vezetett, hogy a golyó és annak fészke között a tus kiszáradt. Ügy oldották meg a problémát, hogy a töltő­tollban a tushoz egy olyan anyagot adtak hozzá, amely növelte folyékonyságát, s fo­lyadék nyugalmi állapotban történő keverése és sűrítése mellett. Padlórakó gépeset Hétszáz négyzetméter poli- mér-cementpadlót rak le órán­ként az a gép, amelyet a nogil- jovi Lavszansztroj tröszt mér­nökeinek egy csoportja konst­ruált. A gépet egyetlen ember irányítja. A szerkezet folyé­kony beton-polimér masszát fektet le a megadott szintig, majd tömöríti és elsimítja. (Ford.; Gellért György)'

Next

/
Thumbnails
Contents