Békés Megyei Népújság, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-30 / 25. szám
HAZATÉRÉS Egy emberöltővel ezelőtt Orosházán láttam napvilágot, eszméltem anyanyelvem kincseire. Csabán búsítottam tanáraim később megbánt féktelen csínyjeimmel, de a szegénység és költészet is itt nevelt lázadóvá. Békés község ősi iskolájában kezdtem tanári pályafutásom, és száguldozva a színház, a film és az irodalom ország- útjain, néhány hónap múlva Sárospatakon, a Bodrog- parti Athénben fejezem be hűtlenül elhagyott pedagógusi pályafutásom. Közben de sokszor bolyongtam a haza és Európa terein, ahol éhes lelkem új csodákra lelt. A nemrég lezajlott negyven éves érettségi találkozó a Körös partján megszorongatta a torkom, ott fogant meg bennem a gondolat: vissza oda, ahol a bölcsőm ringott, ahol a barátság legszebb virágai nőnek, ahol a legtöbben értik a szavam, Békésbe! A hazatérés földjeim szíve felé tapogatód zó szándékai ezek a versek. Vajon kik emlékeznek még rám? Vajon megnyílnak-e a szívek és az ajtók? Vajon szívesen fogadják-e a hazatérőt £. Kordes Kálmán Ifjúkori emlék 1930-ból űzött az éhség a nyomorultak vakmerő tanácsadója a leggazdagabb csiszár remegő tokájába markolatig bele a bicskát disznóbőr bukszáját a szegények kinján hizlalta degeszre amott a legaljasabb fiskális a zsellér parcelláját doboltatja oda egyet a gonosz koponya tarkójára táskájából szerte a szélbe a foglalási jegyzőkönyveket bűzbombát az ári kaszinó márványasztalai közé riadjon a herék slserehada köveket a főtér páváskodó kirakataiba kacagni a polgár sunyi károgásái benzint a bankigazgató Alfa-Romeójárs ugorj veres kakas a nép vérén élősködők háztetejére ki a szuronyt a csizmás janicsár kezéből megforgatni az őrnagy kitüntetéses mellében a vágy amint Így elragadott mir u országúton csörtettem előre s mikor az éhem eperrel elvertem öklömmel fenyegettem a rendek Hitvallás Hadd óhajtsák a múltat vissza mások, Kérőd zzenek a letűnt korokon! £n a huszadik század embere vagyok. Beleszfilettem, ő dajkált, nevelt: Az atom, az űrhajó és a kommunizmus évada. Nekem nem tetszik a nagymamák ékszere. Arra vágyom, amit az én korszakom alkotott, Lomtárba hajítom a megszokottat, ha szebb, jobb vagy igazabb az új. A gyávaságot útálom, mint férget, és cselekvésre bátorság a diplomám. Gerincemet nem láthatod hajolni, Szabad vagyok, nem félem a balált. Az aszkétákat semmire se becsülöm Barátaimmal furmintot csapolunk, ha a jó vagy rossz kedv arra okot ád. Megölelem az asszonyt, ba ő is kívánja, aki szeret, ahboz bű vagyok. Jegyet lyukasztok a lurkónak, ha lóg a buszon, De papok perselyébe Páter-fillért nem dugok. Ha a közérdek csorbát szenved, perbe szállók az istennel is. Kultúra - közös erűvel ma mezőgazdasága nem azonos a tíz évvel ezelőtti mezőgazdasággal. Es még inkáibb nem azonos a húsz vagy harminc év előtti kisáru- termelő, natúr, gazdálkodó me. zőgazdasággal. A ma mező- gazdasága ezer hol dak ban számol. Nőtt a falun élő, de az iparban dolgozóik száma, akiknek életmódja, viselkedése, igénye városias jellegű és ezt a városias jelleget igyekeznek átplántálni lakóhelyükre is. Mindennek következtében a falusi életforma gyorsan változik. Serkentően hat erre a folyamatra, hogy napjainkban sokkal több értelmiségi — orvos, pedagógus,, agrármérnök, közgazdász, népművelő — dolgozik falun, mint két-három évtizeddel ezelőtt Egy-egy üzem kihelyezett részlege vagy egy jól működő ktsz két-háromszáz embernek is helyben, biztosít állandó megélhetési lehetőséget. Ugyanakkor á mezőgazdaságon bélül is olyan szakmák alakulnak ki — nem is beszélve a tsz kiegészítő üzemágaik tevékenységéről —v amelyék ismeretlenek voltak a hagyományos mezőgazdaságban. Változik a falu arculata, az ott élő emberek életmódja. Mindez az eddigiinéi sokkal hatékonyabb népművelő ínunkét követel. Régen túljutottunk már azon az igényen, amikor a könyvtár én a: külön J>?zö öntevékeny mozgalom dalárda, színjátszókor — jelentette a falusi népművelés alfáját és ómegáját A népművelés a nagyüzemi mezőgazdaság számára nélkülözhetetlen szakember-nevelés érdekében már eddig is sokat tett Egyrészt: a fejlettebb mező- gazdasági kútárában fontos, természettudományos alapismeretet széles körben terjesztette; másrészt: direkt módon is hozzájárult a szakemberképzéshez a termelési eljárások ismertetésével, bemutatásával, szakkönyvek és szakfolyóiratok terjesztésével, szak- munkás-előképző tanfolyamok rendezésével, a termelőszövetkezetek által tartott tanfolyamok segítésével, kiegészítő programok szervezésével. Olyan új népművelési formák terjedtek el, mint a mezőgazdasági könyvhónap, amely minden évben megismétlődik Szakíró-olvasó, szaklap ankítok, műszaki hetek, tsz-akadémiák. Mi ndezek nagy szerepet játszanak abban, hogy parasztságunk a nagyüzemi gazdálkodással kapcsolatos új ismereteket elsajátította, illetve elsajátítja.. Népszerűek a mezőgazdasági szakemberek klubjai, a falusi gazdaságvezetők fórumai, a különböző vitaestek, ahol a vezetők tájékoztatják a tagságot a közérdekű politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális kérdésekről. Az egyre sokoldalúbb falusi népművelő munka eredményeként mérhető az előrehaladás — mind a közösségi, mind a családi életben*— a szocialista életforma kialakításában is. Az új népművelési formák és munkamódszerek egyre inkább pozitív hatást érnek el — például .öltözködésben, korszerűbb lakberendezésben —; a higiénia vonatkozásában éppúgy, mint a családtervezés, emberi kapcsolatok, etikád tényezők elfogadásában, a szabadidő kulturált felhasználásában s nem utolsósorban az érdeklődés felkeltésében és irányításában, A fejlődés ütemének további gyorsítása most már nemcsak művelődési, hanem kommunális és művelődési kérdés. Az utak és járdák megépítése, a vezetékes ivóvízellátás, a korszerű kulturális intézmény biztosítása alapvető feltétele és eszköze az előrehaladásnak. Ehhez pedig csupán a tanács anyagi ereje nem elégséges. Szükség van a falu minden gazdasági egységének, intézményének az összefogására, ányagi erejének az egyesítésére is. S míyef a falvak lakóinak a többsége a faluban keresi meg a mindennapi kenyerét, a termelőszövetkezetnek, a gyáregységnek, a ktsz-nek kötelessége, hogy dolgozóik — a falu lakossága — művelődéséhez, kulturált szórakozásához is erejükhöz mérten hozzájáruljanak. Példák Sora bizonyítja már, ahol a termelőszövetkezet, az ÁFÉSZ, a ktsz részt kért és vállalt például a művelődési ház fenntartásából. a klub létrehozásából, a különböző szakkörök anyagi támogatásából, ot fellendülőben a kulturális élet, az emberek odahaza is megtalálják : á művelődés és szórakozás ismeretbővítő és felüdítő lehetőségeit — tartalmasabbá, gazdagabbá vált az életük. Ezt a — falvak fejlődését gyorsító — mozgalmat kellene mielőbb országos rangra emelni, olyan sikert bizonyító rangra, mint volt például a Televíziót minden iskolának mozgalom! Hasznát — mint az említett példa esetében az iskolák, elsősorban a tanyai iskolák — ezúttal a falvak népe látná. De az ő tartalmasabb életükkel együtt gaz-- dagodna az egész ország is. P. P. ofcszotf hallott szó. Év„ századokon át alig használták, de legalábbis kevesen. Adva volt az ember társadalmi helyzete attól függően, hogy szegény vagy gazdag családba született. Ez határozta meg élete irányát, így az emberek milliói nem élhették meg ettől függetlenül megszabott céljukat. 1945 után egysaepre ismertté vált ez a fogalom. Talán nincs is olyan ember hazánkban, akitől ne kérdezték volna meg azóta valahol: „Mi az életcélod?” Nem egyszer tették fel- a kérdést, többször is. Akkor, amikor a pincékből jöttek fel az emberek, amikor lapátot szorongattak kezükben és takarították a romokait, amikor termelni, amikor tanulni kezdtek. Annyiszor, hogy már-már megkopott a szó. Elveszett lelkesítő, alkotó ereje. Szokássá vált a sok szokásos kérdés között. 'Azt hiszem, ha mai tizenéveseket megkérdezünk: — Mii az életcélod, a válasz csak ennyi: „Mérnök akarok lenni”, „kocsit akarok”, „klassz házat, jó pénzt akaÉLETCÉL rok”. Felszínes, sdkszor lélektelentől odavetett mondatok. Ritka válasz az, hogy „boldog akarok lenni”. Pedig mennyivel gazdagabb, teljesebb elképzelést jelezne ez az életről, életünk értelméről. Elcsépeljük a szavakat, aminek elsősorban nem irodalmi értelemben ve|t. hanem tartalmi Veszélye van. Az ugyanis, Hogy elfelejtjük és elfeledtetjük az ifjúsággal is a szó eredeti funkcióját, az általa takart értelmi és érzelmi kategóriákat. Megszoktuk, hogy „életcél” alatt csakis valamely foglalkozási ág betöltését vagy használati cikk megszerzését értjük és ezáltal célunkat elértnek is tekintjük. Nem gondolunk közben arra, hogy mindezek csak hűvös, mechanikus részei életünknek, ha nem párosulnak a mindennapok apró örömeinek, szépségeinek és boldogságának tudatos tervezésével, mindezek megvalósulásáért folytatott fáradhatatlan cselekvéssel. A teljes élethez elválaszthatatlanul hozzátartozik ez a boldogság, kiegyensúlyozottság, harmónia Mit sem ér enélkül a jó állás vagy az anyagi jólét. Az életcél szó tehát többet kell jelentsen. Ne egy viszonylag rövid időre, hanem egész életünkre szóljon. És ne az eszközt, hanem az életünk értelmét adó tartalmat jelöljük vele: Szeretetet, boldogságot. örömmel végzett alkotó munkát. Valahogy így: Boldog családi életet akarok élni: kiegyensúlyozottan, örömmel akarok dolgozni mindig; bókét akarok. Ha így határozzuk meg életcélunkat pontosabban fogalmazunk és ezáltal a cselekvésünk is emberhez méltóbb lehet. Ezek a gondolatok foglalkoztatnak a „Nyirfaliget” című, felejthetetlen lengyel filmköltemény bemutatója óta. A halálra készülő, súlyos beteg, fiatal filmhős vallja, hogy az életnek mindig, az utolsó percig is tudni kell értelmet adni. A legfőbb értelme pedig a boldogság és a szeretet. Embertársaink és az élet szerété te, Réthy István Szeverényi íamas öi eg ember
