Békés Megyei Népújság, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-12 / 9. szám
Díszítőművészeti szakkörtől ----------irodalmi estig J anuár a mező kovácsházi művelődési központban Nincs olyan napja a hétnek, amikor legalább egy szakkör, klub vagy művészeti együttes tagjai ne gyűlnének össze a mezőkovácsházi művelődési köz_ pontban, hogy kedvenc időtöltésüknek hódoljanak. Héttőn tart foglalkozást a hímző szakkör és az irodalmi színpad, hétfőn és szombatom az ezermester szakkör, hétfőn, szerdán és pénteken pedig az asztali teniszezők edzenek. A kedd a Vox beat-zenekaré, a szerda a fotó- I szakköré, a csütörtök és a va- sárnap a fúvószenekaré. Szom-j hatonként a képzőművészeti : szakkör, vasárnap délelőttön-1 ként a gyermek játék-klub tagjai keresik fel a község művelődési centrumát Egyedi rendezvényekben is Felszabadulási emlékmű lesz Bucsán Mint már arról korábban, egy .Képes tudósításunkban beszámoltunk, 1971. december 19.-án, a bucsai tanácsháza előtti parkban felállították Hajdú Sándor szobrászművész alkotását, a „Leány könyvvel” nevet viselő bronz szobrot A leleplezést követő baráti beszélgetés során megtudtuk, hogy a köaségi tanács hamarosan újabb megbízatás teljesítésére kéri fel a szobor alkotóját Az elképzelések szerint, a park másik oldalára — a meglevő szoborral egyvonalban — egy felszabadulási emlékmű kerülne elhelyezésre. Hajdú Sándor nyilatkozata szerint —.amennyiben ezt a zsú- riztetés, valamint az öntödei kapacitás nem hiúsítja meg — elvileg semmi akadálya nincs annak, hogy az emlékmű ünnepélyes leleplezésére már 1972. november 7-én sor kerüljön. | gazdag a január. Tizenharmadikán délelőtt 9 órától honvédelmi munkaközösségi értekezletet tartanák, tizenhatodikén a díszítőművészeti tanfolyam résztvevői készülnek gyakorlati foglalkozás keretében a soron következő vizsgájukra. Tizenhetedikén Tokaj vidéki úti beszámolót hallgatnak meg a KISZ-vezetők klubjának látogatód. Huszonkettedikén ünnepi zászlóalj gyűlésen köszöntik a 15 éves Munkásőrséget, huszonötödikén a Duna Művészegyüttes vendégszerepei a járás székhelyén, míg huszonhatodikén az Irodalmi Klub bérlet- sorozatának előadásaként Kézdy György színművész Ki kérdezett? címen ad Karinthy Frigyes műveiből összeállított önálló estet Az „Északi fény” kelet felé lépeget... A Szovjetunióban megkezdték az Északi fény elnevezésű föld- gázvezeték harmadik szakaszának építését. A csővezeték Uhtá- tól még 1138 kilométert „lépeget”, húzódik kelet felé addig a hatalmas földgáz mezőig, amelyre a geológusak Nádimtól 1Ö0 kilométerre bukkantak Szibéria tyumenyi kerületében. Az építők a csöveket mocsaras, nehéz terepen, az örök fagy honában vezetik- le kell küzdeniük az Ural sarkköri világának, a sok száz négyzetkilométernyi tajgá- nak sokszor kiszámíthatatlan veszélyeit. A vezeték 18 nagy és harminc közepes folyót szel keresztül, többek között az Obot, a Pecso- rát, a Nadimot Áthalad Ü tavon és 290 patakon. A tyumenyi földgáz Uhtánál befolyik a fővezetékbe és a vuk- tili gázzal folytatja útját Torzsokig. Innen a Szovjetunió központi és nyugati elosztóhálózatába kerül. Az 1420 milliméteres acélcsöveket félautomata módszerrel hegesztik. Az egész építkezés teljesen gépesített. A pedagógusok önértékelése veszélyes a helyzete, mindenkit üdvözöl, a közeli viszontlátásig... Alig fejezte be a tolmácsolást, a labda sebesen leszállt a gömb tetejéről, gyorsan felgurult a csúzdán, a csúzda egy pillanat alatt behúzódott az űrhajó belsejébe, s bezárult a nyílás is a gömb alján. A következő másodpercben a jelenlevők mind Kopra Tiborra nézték, őt vették célba a kamerák, a fényképezőgépek. Ettől a kockásingű, farmer- nadrágos fiatalembertől függ, hogy holnap kik léphetnek fel a háromperces műsorban, ami- kőris a Föld először üzen a csillagoknak. KÖRKAPCSOLÁS Megbicsaklik a toll, tétovázik x krónikás keze, illanóban a vállalkozó kedv. Hogyan is próbálkozzék azzal, hogy — ha még oly vázlatosan is '— hiteles képet adjon a földlakók hangulatáról ezen a szenzációs eseményekkel teli vasárnapon? Idegen bolygóról érkezett űrhajó kötött, ki glóbuszunkon! Közvetlen, személyes kapcsolatba lépett az emberrel egy távoli égitest küldötte! Példátlan és előzmények nélkül való, teljesen váratlanul bekövetkezett esemény. Milyen érzések támadtak e hírek hallatán az öt földrész népeinek lelkében, miféle gondolatok- születtek az agyukban? Vagy. ha már erre a kérdésre nem is lehet részletes választ adni melyek voltak a leetöme- gesebb érzelmi megnyilvánulások miként vélekedett a többség? Á világszerte működő közvé-_ lemény-kutató intézetek sebtiben beszerzett adatai itt már nyújtanak támpontokat. Hihetetlenség, megdöbbenés, félelem, kíváncsiság, izgatott várakozás. Így reagáltak az emberek az első rádió-értesülésekre. Aztán, az újságközlemények, a telexen érkezett fényképfelvételek hatására, már erősen csökkent azoknak a száma, akik téves információra vagy tréfára gyanakodtak. Némiképp a félelem is oszladozott, hisz a Marslakó kicsi, egyedül van, nem mutat ellenséges szándékot és ott marad a leszállási helyén. Ami messze történik, mindig kisebb riadalmat kelt, ez érthető. Rövidesen megindultak azonban a találgatások, működésije léptek a spekulatív elmék. Milyen feilett lehet ott, azon a negyedik bolygón a tudomány és a technika, milyen .előttünk ismeretlen energiákkal rendelkezhetnek a Mars-béliek, ha eey ilyen csoda-gömböt tudtak építeni, amely szinte zajtalanul száll le, jövetelét nem jelzik a radarok, lokátorok, nem veszik észre az obszervatóriumok teleszkópjai sem! Akkor lephetnek meg bennünket, amikor kedvük szottyan. Meg az a dermesztő-pálcika. meg az az telepatikus tapadó-korong. Ügy olvashatnak a gondolatainkban, ahogy akarnak! Jó lesz vigyázni! ! (Folytatjuk) E zzel a címmel jelent meg érdekes tanulmány Ferge Zsuzsa tollából a Valóság 71/11 számában. A mikro- és makroszociológiai tanulságok igen sok olyan kérdésre adnak választ, melyeket az iskolai nevelés során az eddigieknél jobban figyelembe kell vennünk annak érdekében, hogy iskoláink egyenesebb jellemű, szilárdabb tudással rendelkező fiatalokat juttassanak a társadalom vérkeringésébe. Ez pedig nagyrészt annak a függvénye, hogy a pedagógus minőségileg hogyan végzi oktató-nevelő munkáját. Ezt viszont törvényszerűen az iskolában uralkodó légkör, a túlterheltség, a megfelelő anyagi-erkölcsi elismerés gyakori hiánya határozza meg. Tapasztalat az, hogy abban az iskolában, ahol a pedagógus nem nyilváníthat őszinte véleményt, a diákoktól is megvonják á szólás jogát, ahol uniformizált tantestületet akarnak létrehozni, a nevelőmunka is szükségszerűen az uniformizálás felé hat. Ezért örvendetes, hogy a jelzet tanulmány — éppen az iskolai nevelőmunka hatékonyabbá tétele érdekében — alaposan nagyító alá veszi a pedagógusok jelenlegi helyzetét. Érdekes módon az önértékelés viszonylag szubjektív útján át próbál objektív következtetésre jutni. „Egészében véve úgy tűnik, hogy a pedagógusok — legalábbis részben — saját társadalmi helyzetüket rossznak látják, mert az iskola szerepében és saját lehetőségükben nem bíznak. Ennek okait az iskolai vezetés, az oktatás, a nevelés, a büntetés és dicséret gyakran helytelen módszerében kell keresnünk,” — állapítja meg a tanulmány, majd további három okot említ, melynek következtében „a pedagógus hivatalnokká válik”. A z első ok a pedagógusok sokirányú túlterheltsége, „ami egyre inkább beágyazza a pedagógust a mindennapi feladatok tengerébe s nem teszi lehetővé számára, hogy nagyobb távlatokban gondolkozzon saját munkájáról, feladatairól. Az első helyen említett túlterhelő tényező, az adminisztráció azonban nem elsősorban azért terhes, mert általában rendkívül sok időt köt le, hanem mert a pedagógusok gyakran feleslegesnek, céltalannak vagy legalábbis nem feladatkör rükhöz tartozónak érzik- e munka jó részét. (Például a család- látogatás. az óratervkészités adminisztrálása.) A második gátló tényező a pedagógusi munka egyre szabályozottabb jellege; a tanterv, a tápanyag, az oktatási és nevelési módszerek igen sok részletükben szigorú határok között előírtak és gyakran nem teszik lehetővé a pedagógus számára, hogy egyéni meggyőződéseit, önálló kezdeményezéseit érvényesítse.” V égezetül nem kielégítő a pedagógus iskolán belüli helyzete; a pedagógus igen sokfajta viszonyrendszeren belül helyezkedik el, és szinte egyikben sem egyenrangú partner. A (legalábbis egyes) szülőknek való „kiszolgáltatottság” mellett szó van az iskola igazgatóságához, a tanács tanügyi szaktisztviselőihez (szakfelügyelők, tanfelügyelők) és általában a helvi tanácsokhoz való viszonyáról. Mindezek a fórumok közvetlenül — és gyakran futói benyomások vagy hallás alapján | — beleszólhatnak a pedagógus [ munkájába, sőt ítélhetnek is fö-[ lőtte. Intézményesen igen kevés j olyan eszköz áll a pedagógus rendelkezésére, mellyel hatékonyan érvényesíthetné eset’eges eüen véleményét. Ez a helyzet szinte szükségképpen vezet bizonyos konformizmushoz és ahmumm 5 8 1972. JANUAR 12. hoz, hegy a pedagógus lemondjon a nagyobb lélegzetű változtatásokat indokld építő kritika, sőt a mindennapi rutint színező! és megújító önálló kezdeményezés igényéről is. Végül a tanulmány szerzője — az ifjúság egységesebb irányú nevelése érdekében az alábbi következtetéseket vonja le a fentiekből: „Jelenleg a pedagóguspálya társadalmi megbecsülésénél hibás körbe jutottunk. A kereseteknek még ma is relatíve alacsony színvonala a jó erőket a pályáról elszívja, és már a képzésnél kontraszelekciós mechanizmusokat indít el. Minthogy ez a helyzet, a köznevelés irányítói nem bíznak eléggé a pedagógusokban, és csak nagyon részletes központi utasításokkal vélik biztosíthatónak az oktatás megfelelő színvonalát. További lényeges kérdés a ma kétségtelenül meglevő túlterhel'ség csökkentése... A pedagógusokkal szembeni követelményeket — tudományos lépéstartás, új utak keresése, ‘több egyéni jellegű foglalkozás a tanulókkal — csak akkor lehet növelni, ha két feltételt megvalósítunk; a mai kötelezettségeket csökkentjük... és az iskolát a pedagógus munkahelyévé tesszük. A következő legfontosabb kérdésnek a tantervi és módszerbeli kötöttségek oldása látszik. Végül nyilvánvaló, hogy a kiszolgáltatottság-érzés általános csökkenése is a pálya megbecsülésének és vonzerejének nélkülözhetetlen előfeltétele.” Fentieket azzal szeretnénk kiegészíteni, hogy a szó- j cialista iskola feladatait is, konkrétabbá kell tenni. Alapvető kérdéseket kellene megvizsgálnunk az iskolai neve1ést illetően, mert ezen a területen is sok javítani való van. Arra gondolunk, hogy a tantervi anyagok csökkentésének immár elodázhatatlan megoldásával párhuzamosan a szocialista iskolát jobban a nevelés céljainak szolgálatába kell állítani. Abból indulunk ki, hogy társadalmunknak elsődlegesen egyenes 'jellemű, közéleti- leg aktív, a korszerű marxista ideológiával rendelkező fiatalokra van, szüksége, mely elvárások kimunkálására jelenleg az iskolákban alig vagy egyáltalában nincs mód, éppen a diáktanár kölcsönös túlterhelése miatt Csak megerősíteni tudtuk Ferge Zsuzsát, amikor a téma tárgyalásakor a pedagógusok munkáját veszi alapul. Egyetértünk vele abban, hogy a pedagógus- egyéniség felszabadítása a jelenlegi tantervi-szemléletbéli kötöttségek alól az egyik megoldás, de látni kell azt is, hogy a nevelésközpontúság tényleges érvényesítése iskolánkban legalább ilyen fontos teendő. Ezt támasztotta alá a TV egyik, 1971 végi Hét-adásában elhangzott kerekasztal-beszélgetés is, melyben a résztvevők egyöntetű véleménye alapján a továbbfejlődés űtia csakis a pedagógusegyéniség kibontakoztatása az óravezetésben, a nevelőmunkában. Jogos az az igény, hogy ne büntessenek tanárokat azért, mert a tanórák valamelyikén az anyagtól eltérve reagál a közösség felmerülő fontos problémáira, vagy mert önálló, újszerű pedagógiai elvek és módszerek alapján végzi munkáját. A diákok szemében a tekintélyt nem az anyag tudás-szintű leadása je’enti. hanem a következetes oktató-munkával párhuzamos emberi megértés, az új iránti fogékonyság, az emberi nevelhetőségbe vetett hit Az ilyen tulajdonságokkal rendelkező pedagógus többet tesz a fiatalokért, mint az, aki — igaz jelen körülmények között szükségszerűen — mnnká- . ját csak a tananyag átadására szűkíti le. M eggyőződésünk, hogy az Iskolai oktató-nevelő munka folytonos fejlődése, megújulása a fentiekben vázolt irányban történik majd, mert a változásoknak ezt az irányát igényli a társadalom jelen dinamizmusa és még inkább jövőbeni alakulása. S ezt a fajta továbbfejlődést igényli a szakemberek százezres rétege, iskoláink valamennyi pedagógusa. Karaba György Fotókiállítás a Tízek Klubjában A békéscsabai Ifjúsági és Űtlö*5ház Tízek Klubja hagyományos havi tárlatainak sorában hétfőn nyílt Szeverényi Tamás fotóinak kiállítása. Az alkotót és a müveket Balogh Ferenc — képünkön balról — mutatta be a jelenlevőknek. Mellette Szeverényi Tamás és navasl József, a Tizek Klubjának titkára. (Fotó; Kelemen Zoltán)
