Békés Megyei Népújság, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-01 / 1. szám

SzUmszteci TARKA BARKA ÚJÉV HAJNALÁN n CW Szólj már egy szót, Zsuzsikáin! * MEGLEPETÉS Te jó ég! Az alattunk lakók ismét pezsgőt bontottak! SZÁMTANÖRÁN Papírtrombita (Szilveszteri naplórészletek) Délután 2 éra: Nem akarok ünneprontó lenni. Sze. retem a szilvesztert, annál is inkább, mert nekem az év utolsó napja a név­napomat is jelenti. Az utcán jókedvű­en sétáló emberek, a háziasszonyok pótbevásárlásra sietnek a KÖZÉRT- be, a körúton rám mosolyog egy papírtrombitás-árus, szimpatikus, de­rűs képű ember. Hangszeréit kínálja eladásra. Veszek tőle egy négylevelű lóherét. Azt nem kell íújni. Zongo­iiBmHnifiMMmHNHlHnHiilHinic» Ev végi # M # jm> Mm J0­wi&ckiarusitas “ Kinek volt a időd ötlete, hogy a konfettit bekenje ragasz­tóval?] SZILVESZTER ÉJJEL — Mondd, hogy sikerüli elér­ned azt, hogy a férjed este se­hová sem jár ed? — Igen egyszerűen. Antiikor hajnali négykor jött haza, meg­kérdeztem tőle: Te vagy az. Artur? Na és?! — öt Józsefnek hívjáüa * • * — Hol jártál a nyáron? — kérdi egy bolonai a barátjától. — Svájcban. — Jól érezted magad? — Ami az étkezést illeti, nem mondhatok semmi rosszat. De ha ember a tengerért megy oda, bizony csalódik. * * * Feltűnően csinos filaiíaü nő lép ki az ifjú körzeti orvos rende­lőjéből. A váróteremben egy idősebb nő megkérdi: — Nos, mi a véleménye? Jé orvosnak látszik? Hát ... talán — válaszol bi­zonytalanul a lány —, de még eléggé gyakorlatlan lehet, mert fogalma sincs, hol kell kitapin­tani a pulzust. « « • — Apu, a nőstény lovat kan­cának hívják? — Igen, kisfiam. — Az apaállatot pedig mén­nek? — Igen. — A gyerék-lő pedig a csi­kó, ugye? — Igen, kisfiam. — Apu, akkor olyan ló nincs is, amelyet lónak hívnak? * * • Vihar tombol a tengeren; A hullámok játékszerként dobál­ják az óceánjárót. Egy idős, vajmi kevéssé vonzó hölgy az ítéletidő ellenére a fedélzeten tartózkodik. Minduntalan átcsap feje fölött a hullám.- — Asszonyom — ügydLmezte­íS az egyik tengerész — fárad­jon a kabinjába. Ilyenkor nem tanácsos a fedélzeten tartózkod­ni. Elkkor megszólal egy méltat­lankodó hang: — Minek avatkozik bélé más dolgába? A hölgy az én felesé­gem. Törődjön a sajátjával. • * • Minnie Minoprio, olasz film­színésznő késő este bér haza férjével. Megdöbbenve veszik észre, hogy az akváriumból el­tűnt az aranyhal. A sarokban — egy hal maradványai mellett — a macska nyalogatja a bajszát. • * * — Na majd én móresre taní­tom ezt a jószágot — kiált fél a színésznő férje és fenyegető­en lép közelebb a jóllakott ci­cához. — Ez jellemző rád — fogja le férjét Minnie Minoprio. — El­határoztad, hogy a macska a bűnös. Igaz? Honnan tudod cűyan biztosan, hogy nem a hal kezdte? ® e • Enrico Montesano, a neves komikus betér egy római ven­déglőbe és megkérdi: — Van-e még a tavalyi bo­rukból? — Természetesen uram — vá­laszol a vendéglős és máris elő­vesz egy palack bort. Paran­csoljon megkóstolni ... — Nem, hagyja csak! — sza­kítja félbe a komikus —, majd visszajövök, ha biztosan elfo­gyott. « • • Bizonyítványosztás napján az apa megkérdezi a fiát: — Tibi, hol a bizonyítványod? — Kölcsön adtam egy kicsit Karcsinak. Bá akar ijeszteni a szüleire. rázni tanultam, de senki sen; kíván­hatja, hogy papírtrombitán játsszan^j 3 óra: Olvasom a népszerű étterem felira­tát: Ma estére minden asztal fog­lalt. S éltkor egy ötven év körüli siheder papírtrombitával a fülembe fúj. Ejnye. Bemegyek kedvenc tra­fikomba cigarettáért. A trafikosnű el­felejt visszaadni a tízesből, de papír- trombitát ragad és a fülembe fúj. 4 óra: Még korán van ahhoz, hogy ■ fel­menjek Rezsőékhez, akikhez.meg va-* gyök híva. Tavaly fordított piknik volt náluk. Reggel vette észre a há­ziasszony, hogy ki-ki elvitt valamit, Beülök egy presszóba. A kávé elég gyenge, de a kávéfőzőnő erősen a fülembe trombitálj 6 óra: Az úton már nagy emberáradat hömpölyög. Alfele trombitál, a má­sik fele még hallgat. Felmegyek Re­zsőékhez hogy ott töltsem a szil­vesztert. Az ajtóban cédula fogadj melyen közük, hogy disznótorra utaztak Paksra, majd jövőre találko­zunk. 9 óra: Minden mellékutcában mindenid trombitál. Fülsiketítő a nyivákoláa, En, aki imádom Beethovent, Csaj­kovszkijt, sőt, Fényes' Szabolcsod Horváth Jenőt, most menekülni sze­retnék a zene elől. Lehet, hogy ké­nyes az ízlésem, de trombita nálam Benny Goodmannál kezdődik. 1» óra: Az egész város trombitál, 11 óra: Taxi fékez mellettem. Trombitáié szerelmespár száll ki belőle. A ko­csiba ugróm: A Kamaraerdőbe le­gyen szíves. Ki a rengetegbe, szelí­den suttogó fák közé'. Végre, féke­zünk az első bükkfánál. A sofőr trombitálva köszöni meg a borrav», lót. Aztán hűs, ózondús levegő csa­pódik az arcomba, majd egy másod­perc múlva trombitahangversenyt hoz felém a kósza szél. Hová tudnék menekülni, ahol nincs trombitaj csak féldeci van? 0 óra 1 perc: Ismét az utcán vagyok. Ezt a vi­szontlátást meg kell ünnepelni. Egy szerencsepatkó-árusnái kéz alatt ve­szek egy fél törkölyt. Egészség! Egy vadidegen, lódenkabátos férfival ősz., szecsókolózom. Általában az embe­rek pusziszkodnak az utcán. Tán olyan is van aki a saját feleségével csókolózik. Hurrá! Éljen 1972!. Egész­ségetekre! Odarohanok az ismerőt) papírtrombita-árushoz. Óriási sze­rencsém van. Még az utolsót sikerül* elkapnom. Igaz, hogy felárral. Az­tán belefújok a papírtrombitába. Hát olyan gyerek vagyok, akiben hints kollektív érzés? Az* hiszitek, én ki­vonom magam a közösségből? Vele­tek együtt fújom, embertársaim, amíg lehet. Előre, huszárok...! Nem igazi magyar, aki ma éjszaka nem trombitál...! Galambot, Szilveszter Milyen feladat érdekel, Peti? — Csak azt akarom kiszámítani, hogy 1972-ben hányszor keH flsiihs jönni iniMiimaHiiintnUHtiiiilin December végén as igazgató behivatta tit­kárnőjét: — Ilonka, ké~em, Szil­veszter nap iától kezdve új rend lép életbe, a jobb munka érdekében. —- Nem lehetne 1972. január elsejével kezdeni az új módszert? — Maga ezt item érti! Ha még az idén elkezd­jük. januárban már má­sodik évébe lép a re­form. — Miről van szó tu­lajdonképpen? — Mindjárt megtudja, írja kérem! „Szilvesztertől kezdve 10 és 10 ára 30 Icözött kávéfőzést engedélyezek Ahol nem saját főzésű kávét isznak, ugyanezen idő alatt a vállalati bü­fét használhatják. Má­sodik kávézás 2 óra 30- tól 2 óra 50 percig. További rendelkezés". Külföldről csomagban érkezett holmik bemuta­tása vagy pesti boltok­ban vásárolt holmik megbeszélése 10 óra 30- tól 11-ig. Hétfői külön rendelke­zést A vasárnapi fut­aasaaaaasaaaaaaaaai ballmeccsek megbeszélé­se 8.30-tól 9 óráig”. A titkárnő közbeszólt: — Télen nincsenek futballmeccsek. —- De március elején megkezdődnek és totó is van. Az is nagy be­szédtéma. És tavasszal nem akarok új rendel­kezést kiadni. írja to­vább! „Ezen körlevéllei kap­csolatos csodálkozás vagy megbotránkozás, kizárólag a rendelkezés elolvasása utáni negyed­órában”. Az igazgató helyette­se később megkérdezte felettesét: — Gondolod, hogy he­lyes volt ez a rendelke­zés? A Mütyürért igazgató­ja határozottan vála­szolta: — Meggyőződésem szervet igen. Sédig na­ponta négyszer-ötszór főztek kávét. Ezzel órak teltek el. Most délelőtt 30, délután 20 perc a ká­vézás időtartama. Az üzletezés eddig pedig szinte egész nap tartott. Rendben van, legyen. De ne tartson tovább napi 30 peronét És a hétfői futball-du- ma? — Fél óra és nem több! A labdarúgó évad­ban tönkre tette a hétfői munkát. Egyszer végig­hallgattam Komáromit. Másfél óráig szidta « Mrót, és több mint egy órát saját csapatának centercsatárát. Branyiga Il-őt. Most Komáromi­nak koncentrálnia keli. Két perc bíró, két perc Branyiga, a többi az egész meccs és a tabella állása. — No majd meglátjuk — csóválta * fejét as igazgató helyettese. A rendelkezés kiadása után már Szilveszter alőtt is minimálisig, csök­kent a kávéfőzés. A.ba­jé ben is kellősebben vol­tak. Az igazgató jól szá­mított. Az engedélyezett kávé nem nagyon ízlett az embereknek. A meg­engedett üzletelés is le­csökkent. Alig vett tíz percet igénybe. Igaz, vasárnap már nem volt meccs, de jéghoki szur­kolók is csak egy-két percig beszéltek, a jég­korong mec.es izgalmai­ról. Jó jel volt tavasz­ra. A Mütyürért igzagató- ja becsengette a titkár­nőjét és kíváncsian kér­dezte tóle: — Na, mit szól a mód­szeremhez? Ilonka lelkesen gratu­lált. — Tudtam, remek az ötletem. No, de most a feketémet, Ilonka! A titkárnő hidegen vá­laszolta: — Szó sem lehet rólaf Majd tíz és tíz harminc között. Palásti idust* újítás

Next

/
Thumbnails
Contents