Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-11 / 292. szám

/Ereidül«K, árkiegészítések Amit „titokban" ad az állam Bolti árainkról szólva sza­badjon mindenekelőtt egy sze­mélyes emlékkel, pontosabban: egy kérdés felidézésével kezde­ni, amely Párizsban hangzott él néhány hónapja. Gazdasági kül­döttségünk kapta ezt a kérdést a tanácskozóasztal túloldaláról: mondanánk meg — hangzott az érdeklődés —. mi az oka hogy nálunk ennyire mérsékelten emelkednek az árak, általában: hogyan sikerül elkerülnünk, ki­védenünk az inflációt? Lám — sóhajtjuk most vá­laszként —, ennyire viszonyla­gos minden ezen a világon, eny- nyire nézőpont kérdése, hogy soknak, vagy mérsékeltnek ítél­jük-e honi árcéduláink felfelé kerekedő adatait. A „sok” vagy „kevés” dilem­máját természetesen sem rábe­széléssel, sem többségi szava­zattal nem Lehet eldönteni, már- csak azért sem, mert az ár a közgazdaság legbonyolultabb az egész gazdálkodás minden rész­letét legs ürí tie Webben kifejező kategóriája. Térjünk vissza a bevezetőben idézett kérdéshez: hogyan csi­náljuk, milyen módszerekkel érjük él a fogyasztói árrendszer viszonylagos állandóságát, az árak változásának tervszerű, előirányzott szabályozását? Ehhez azonban, ha röviden is, szólnunk kell arról, ami azt a bizonyos francia kérdést ihlette: a tőkésvilágon végigzúduló inf­lációról. Nos, nem mi, hanem az iparilag fejlett tökésországoka* tömörítő szervezet, az OECD — Organization for Economic Coo­peration and Development — adatai állítják, hogy a szerve­zet tagországaiban (és ide sorol­ható valamennyi fejlett kapita­lista ország), áz áremelkedés összevont átlaga 1968-ban 3,7 százalék, 1969-ben 4,7 százalék és tavaly 5,25 százalék volt. íme néhány ország áremelkedési mutatója: Franciaországban 1968-ban 4,5, a következő évben 6, tavaly 5,2 százalékkal emel­kedtek a fogyasztói árak: i ugyanez a hároméves számsor Angliában: 4,7, majd 5,4 és 6,4 százalék; Svédországban: 1,9, a következő évben 2,7, és 1970-ben 7,1 százalék, s így folytathatnék a hasonló adatok felsorolását, szinte valamennyi kapitalista országbél. Országunkban, amely mint ismeretes, kiterjedt külkereske­delmi kapcsolatban áll a tőkés­világgal, természetesen határo­zott pénzügyi intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy az infláció hozzánk is átgyűrűző hatásait megelőzzük, kivédjük. Ami most már a „hogyan csináljuk” kérdést illeti, a fo­gyasztói árak pénzügyi szabá­lyozásának központi forrása az állami költségvetés, és két alap­vető módja az úgynevezett for­galmi adó, illetve a fogyasztói árkiegészítés. Az előbbiek, köz- gazdasági okokból, drágítanak bizonyos termékeket — főleg olyan esetekben, amikor a ke­reslet messze meghaladja a kí­nálatot — az utóbbiak pedig ár­támogatással dotációban része­sítenek különböző fogyasztási cikkeket. E pénzügyi módszerekről szól­va mindenekelőtt azt kell hang­súlyozni hogy az összevont mérlegben a bolti árak támoga­tása messze több, mint a forgal­mi adókból befolyó összeg. A támogatási rendszer megítélésé­hez figyelembe kell venni, hogy a fogyasztási cikkeknek csak központilag meghatározott része tartozik az úgynevezett szabad árformába, ahol tehát az árak emelhetők. A megoszlás — 1970. évi adatok szerint — így fest: a fogyasztási termékek 16,6 szá­zaléka rögzített, 34,4 százaléka maximált, 25,4 százaléka ható­ságilag korlátozott és 23,6 száza­léka szabad árformába tartozik. Nézzük most már közelebbről az imént említett fogyasztói ár- kiegészítéseket, tehát a központi költségvetésből finanszírozott támogatásokat. E támogatások rendkívül jelentős tétele a tő­ké« infláció átgyűrüzésének (Sony. — Pesten vagy Itthon? Ugye,, hogy itthon? Éppen véleményeztek. Mákot. Áz öreg zsinórt feszített, mag­ágyakat karcol: a porhanyós te- levénybe, Kati pedig a pirinyó, homokkal dúsított mákszemeket perget te-zsurmolgatta két ujjal alá.-r- Nem is tudom — simította ki homlokából kézfejjel a haját — Itthon... más. — Mi más? Micsoda? —- Minden. Még az ég äs .'II Tág, messzebb van, és telistele bárányfelhővel. — No ugye? — hatódott meg könnyekig az öreg Bársony, és úgy tekintett a göndör habo­sán patyolat bárányfelhőkre, mintha bizony ő terelte volna falkájukát a mélykék tavaszi égre. Egyúttal derűs, magabízó nyu­galom szállta meg. Annak a tudata, hogy mégis­csak az 6 vére Kati. Kertész­vér, aki immár kitanulta a vá­rost, és többé csábítva se lesz hűtlen az ojtókéshez. — Persze, hogy itthon jobb! — jelentette ki. — Aztán ha unatkozni találsz, isten az anyám, még... még televíziót is veszek, hogy ne unatkozz, lá­nyom. ' Kati csak nevetett, mm újra otthon és újra lánynak lenni még a beígért televíziós készü­léknél is újdonságosabb élve­zet volt neki. Teszem azt... Pesten még az éjszakája se volt zavartalan. Vasút mentén lakott, és se­hogy se tudta megszokni se a mozdonyok panaszos, zöld lám­páért rimánkodó füttyét, se a szerelvények házat is megingató csattogását Folyton fölriadt és meredten torkában dobogó szívvel figyelte, hogy — jaj, mi­csoda vicsorgó, sűrű fogsorú szörny! — hogyan villog és vil- lámlik tova a mennyezeten a vonatablakok egymásba folyó, fejtetőre állított sora. Később megszokta, persze, s nem riadt fel, mindazonáltal mégis csak belejátszott álmaiba a robaj és a mozdonyok hujjo- gatása is. Mbzőben állt: hullámzó, ezüst tajtékos rozstábla közepén. Zenét is hallott, kalászi zenét. Szél ci rókái ta rozskalászok citeraszavát hallotta. A mindenségnek kenyérszaga volt Párolgó, ünnepre szegett új £ kenyér szaga. Egyszer csak megresdeetett, j és felmorajlott a föld. A mező £ egész hosszában végighasadt. A £ mélységből füst csapott fel. £ Vastag, zsíros, kátrányos kondo- | rolás. És egy bika: egy vaspatás, tüzet prüszkölő szörny is böm­bölni kezdett. Hosszan kitartva, acéltorokkal. Erre félelmében el­szürkült, üveggé dermedt a vi­lág, s az égről — szíven lőtt sármány — buckázva hullott alá a nap. De otthon? (Folytatjuk) ' ’ „ megakadályozása, de emellett egész sor más okból is szükség van a fogyasztási cikkek dotá­ciójára. Iiyen ok elsősorban az, hogy a fogyasztói árakat a vál­lalati törekvések, üzleti célú ármozgások közepette is a terv­ben körvonalazott keretek között tarthassuk; oly módon legalább­is, hogy egy-egy termékcsoport drágulásét más termékek ársta­bilitása vagy olcsóbbodása el­lensúlyozza akár a közpénzek terhére is. Ami most már a tényeket Il­leti, a fogyasztói típusú költség' vetési támogatások összege 1968-ban 13,5 milliárd forint volt. Az alapvető közfogyasztási cikkek jelentős része központi ártámogatással kerül forgalom­ba — a tej például 65 százalé­kos, a sertéshús 44 százalékos támogatást kap —, de érdemes a fogyasztói ártámogatás kérdés- csoportját egy, a folyamatot ér. zékelhető példával szemléletűi. Tavaly jelentősen emelkedett a kávé világpiaci ára, ám, hogy ennek hatásai ne érződjenek a pesti eszpresszókban, először a kávé imoortadóját törölték él, majd dotációt kaptak a kávé­kereskedelmi vállalatok és mindez együtt 520 millió forint költségvetési többletkiadással járt Fontos külön szólnunk a szolgáltatások áráról. A hazai árrendszer szerkezetében ezek az árak rendkívül alacsony ér­tékekkel szerepelnek. (Említ­sünk meg ismét egy nemzetközi példát: az NSZK-ban 1950 és 1960 között 23 százalékkal nőtt a létfenntartási költségindex, de ezen belül a szolgáltatási ár­színvonal 39 százalékkal emel­kedett.) Jóllehet, nincs mód a bóhyolult szolgáltatási terület támogatásainak elhatárolt össze­gezésére, sokat mond az az adatsor is, hogy a munkások- alkalmazottak országos fogyasz­tói árindexében — az előző évet száznak tekintve —. a szolgálta­tások 1966-ban 101,3 és 1970-ben csupán 101,7 százalékkal szere­peltek, a növekedés tehát mér­sékelt, amit elsősorban a közös pénztárból kiáramló támogatá­sokkal sikerült elérni. A támogatási rendszert, minit ismeretes, sok szempont­ból vitatják, és — a népgazda­sági hatékonyság növelése érde­kében — nem kevés pontján korrekcióra is szorul. Mégis fontos, hogy érzékeljük: az át­írt árcédulák mögött legtöbb­ször olyan erőfeszítések húzód­nak, amelyek eredményeként az ármozgás tervszerű keretek kö­zött tartható. Tábori András Tár gy aló! er emfe 51: R „totó-király” 3 év 6 hónap szigorított birtöist nyert Nem mindennapi bűnügyet tárgyalt a közelmúltban a bé­késcsabai városi bíróság. Brachna György 31 éves, Bé­késcsaba, Partizán u. 50 szám alatti lakos állt a bíróság előtt három rendbeli visszaesőként elkövetett csalással és vissza­esőként elkövetett csalás kísér­letével vádolva. Brachna nem makulátlan előélettel került a vádlottak padjára. Ugyanis 1963- ban már három évet kapott társadalmi tulajdon elleni lopás és más bűntett miatt, 1966 ban pedig újabb két évet hasonló bűncselekmények elkövetéséért. Most a bírósági ítélet több évre ismét „kivonta a forgalomból.’ Miért? Brachna 1971 januárjában ke­rült hivatalsegédnek a békés­csabai 611-es Ipari Szakmunkás- képző Intézetbe. Néhány hónap­pal később, április 17-én a bé­késcsabai ÁFÉSZ-szel baromfi­hizlalásra kötött szerződést. A szerződés szerint október 30-ig 150, november 30-ig újabb 150 hízott libát kellett volna lead­nia. Erre a célra 10 ezer forint előleget vett fel. Persze az enész libahizlalási terve csak „kacsa” volt, hiszen es-eágába sem ju­tott, hogy eleget tegyen a szerző­désnek. Csupán pénzre volt szüksége. ho<ry hódolhasson ká­ros szenvedélyének a totózás­nak. M’nden pénzért totót vett és amilven a „s-erencséje” egyik szelvénnyel sem nyert. Egy hónappal később, május­ban az egyik, intézeti tanártól ötezer forintot kért kölcsön. Rá­beszélési készségének tudható be, hogy bár a tanárnak nem volt pénze, sikerült rávenni ar­ra, hogy az OTP-től vegyen fel — természetesen nem Brachna névre — kölcsönt. Ígéretet tett arra, hogy ennek részletét ha­vonta, és pontosan visszafizeti Mindössze egy részletet fizetett vissza. És az ötezer forintért is csapatokra fogadott. Még egy hónap sem telt el június 9-én felkereste Püski László békéscsabai lakost, aki­vel korábban együtt dolgozott. Azzal a mesével állított be hoz­zá, hogy lakást vett Szarvason, ehhez azonban nincs elég pén­ze és kellene 50—55 ezer forint Arra hivatkozott — s azzal pró­bálta a bizalmat megszerezni —, hogy az Állami Biztosítótól na­gyobb összeget kap hamarosan. Püskinek nem volt ennyi pénze, ezért egyik ismerősétől kért még kölcsön 36 ezer forintot Egy héttel később egy másik Is­merősétől újabb 20 ezer forintot kért. de „csak” 16 ezer 300 fo­rintot kanott. Júliusban egy szakoktatót környékezett meg. Mindössze két hétre 40 ezret kért tőle. Itt 11 ezer 500 forintot’ kanott Valamennyi kölcsönkért pénzt összesen: 68 ezer 800 forintot totózásra költötte Brachna. A bíróság nem méltányolta Brach­na „játékos kedvét” és 3 ev 6 hónani szigorított börtönre Ítélte, a kö-riicyek gyakorlásától 4 évre eltiltotta. Az ítélet nem jogerős, mert a vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. Évente csaknem félmillió forinttal segíti idősebb dolgozóit a megyei szolgáltató szövetkezet Sokan úgy vélik: a szolgál­tató szövetkezet tágjainak könnyű, szinte szórakozás a munkájuk. Az mindenesetre bizitos, hogy kedvvel csinálják és ha elkészül egy-egy szép nőd, vagy divatos férfi frizura, maguk is gyönyörködnek ab­ban. Ám, aki közelebbről is­meri a fodrászók munkáját, az korántsem nevezi azt könnyű­nek. Naponta nyolc órát állni nem kis fizikád megerőltetés, s ha elgondoljuk, hogy a szak­ma régi művelőd ezt már ti­zenöt, húsz, esetleg több éve teszik, nem csad átkozhatunk azon sem, hogy többek között éppen a fodrászokból kerül ki a legtöbb visszeres, beteglábú ember, akinek már élete de­rekán más, könnyebb munkát javasol az orvos. Mindezeket tudva határozta el a szolgáltató szövetkezet ve­Es most egy különleges meglepetés: MINDENKINEK ARANY MOKKA A M4GYAR ÉDESiPAR KEVEREK KEKSZ­ÉS OSTYA­GYÁRA zetősógé ant a humánus intéz­kedést, hogy már nyugdíj előtt nagyobb anyagi megbecsülés­ben részesíti a szakma régi művelőit. Azok a nő dolgozók, akik elérték 50-ik életévüket, a vezetőség döntése alapján havi keresetük összegéhez még 7 százalék plusz fizetést kap­nak. Ugyanígy az 55 évet be­töltött férfi fodrászok is ré­szesülnek a plusz hét száza­lékos fizetéskiegészítésben. Ez idén nyolc női és harminckét férfi fodrászt érintett megyénk­ben ez a döntés, ami 90 ezer forint bérnövelést jelentett a szövetkezetben. De nem csak a nyugdíj előtt álló dolgozót segiti a szövetke­zet, hanem a már nyugdíjba vonultakat is. Különféle kise­gítő munkát biztosít annak a 21 nőnek és 26 férfinak, akik túllépték már a nyugidíjkort. Ezen a módon 1971-ben mint­egy 282 ezer forint bérkifize­téssel növelte a szövetkezet a nyugdjükat és 70 ezer forint összegű SZTK járulékot fize­tett utánuk, összesítve, évente csaknem félmillió forintot ál­doz arra a megyei szolgáltató szövetkezet, hogv megkönnyítse azoknak az idősebb dolgozói­nak az életét, akik hosszú éve­ken át becsületes . munkával hozzájárultak a szövetkezet erősitéséhez. Közgazdasági egyetemi vég. zettségű dolgozót felvesz mezőgazdasági nagyüzem. Jelentkezés írásban. „M—2” jeligére a békéscsa­bai Hirdetőbe.

Next

/
Thumbnails
Contents