Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-11 / 292. szám
a rísz vm. kongresszusának harmadik nap;a Pénteken munkabizottságokban folytatta tanácskozását a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség VIII. kongresszusának 850 küldötte. Az ifjúság különböző rétegeinek, korosztályainak sajátos helyzetét, egymástól eltérő igényeit és lehetőségeit, eredményeit és gondjait öt szekcióban elemezték. A KISZ-kongresszus várhatóan ma befejezi munkáját. (MTI) Döntött a nyugat-berlini szenátus Rendkívüli ülésre ült össze pénteken délelőtt a nyugatberlini szenátus, hogy eldöntse: a délelőtti órákban Berlinbe utazzék-e Ulrich Müller szenátusi irodaigazgató, hogy — miként Willi Stoph, az. NDK Minisztertanácsának elnöke csütörtöki válaszlevélé-; ben javasolta — NDK-beli i tárgyalópartnerével elvégezze Akik a demokráciáról prédikálnak, elfelejtik azt, ha eljön a megvalósítás idej... Indira Gandhi tegnapi beszéde Indira Gandhi indiai miniszterelnökasszony pénteken félórás beszédet mondott az újdelhi egyetemen megtartott diáknagygyűlésen. Nyugati hírügynökségek beszámolója szerint Gandhi asz- szony kijelentette, hogy India nem fogadja el, de nem is utasítja vissza az ENSZ-közgyűlés határozatát, amely arra szólítja fel Pakisztánt és Indiát, hogy hagyják abba a hadműveleteket és vonják vissza csapataikat. „A kormány tanulmányozza e határozatot" — mondta, majd kijelentette, hogy bízik India győzelmében. „A győzelem csak akkor lesz teljes, ha Daccában. megalakul és megszilárdul a| Bangla Desh-kormány, s ha a jelenleg Indiában élő tízmilliói menekült visszatér hazájába és1 otthonába.” — Minden szükséges lépést megteszünk a béke megteremtése és a Bangla Desh népének felszabadítása érdekében. India sohasem kívánt háborút, és mindent megkísérelt annak meg-j akadályozása érdekében. Minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy fenntartsuk a békét a szubkontinorsen, s egyedül a pakisztáni katonai vezetőket terheli a felelősség a véres háború kirobbantásáért. Pakisztán elnyomó rendszabályai kényszerítették az Indiai népet arra. hogy a védtelen Bangla Desh-nép megmentésére siessen. Az indiai Kormányfő a továbbiakban — szemmel láthatóan az Egyesült Államokra célozva — hangsúlyozta: egyetlen nagyhatalom sem gyakorolhat nyomást Indiára annak érdekében, hogy felhagyjon a független Ketot-Pakisztán megteremtésére irányuló erőfeszítéseivel. India nem maradhat csendes szemlélő, amikor csaknem az egész Bangla Desh-nemzetet megtizedeák. „Azok, akik a demokráciáról prédikálnak, mindent elfelejtenek, amikor eljön az ideje a demokrácia megvalósításának". HADI JELENTÉS: Mint az AFP francia hírügynökség gyorshírben jelentette, hogy az indiai hadsereg pénteken elérte Dacca első védelmi vonalait. A hírügynökség az indiai kormány szóvivőjének kijelentésére hivatkozik. Az indiai hadsereg átkelt az ashiganti hídon, 30 kilométerre Daccától északkeletre és támadást indított a Bairab Bazárban állomásozó pakisztáni fegyvereserők ellen. Az ashiganti híd csak nagyon kis mértékben rongálódott meg — fűzte hozzá az indiai kormányszóvivő. (AFP) Isssore terse 2It a demokratikus Németország és Nyugat-Berlin megállapodásának parafálását „megelőző utolsó teendőket”. Ulrich Müller szenátusi igazgató — a nyugat-berlini szenátus, továbbá az SPD- frakció és nyugat-berlini vezetőség együttes ülésének ha tározata alapján —, haladéktalanul az NDK fővárosába indult, hogy felvegye tárgyalást Peter Florin állam tit kárral az NDK kormányával kötendő két egyezmény para- fálásáróL ( •** Müller és Struve a Berlinben tartott mintegy félórás megbeszélés után visszatért Nyugat- Berlinbe. Visszaérkezve, azt mondotta, hogy az NDK-beli tárgyalófelekkel „első megbeszélést” tartottak és erről tájékoztatni kívánják Schütz kormányzó polgármestert. (MTI) Kádár János a Varsó! Vasmű dolgozó! között S* ..v mi A lengyel fővárosban tartózkoló Kádár János, au MSZMP első titkára, látogatást tett a Varsói Vasműben. A képen: Kádár elvtárs a vasmű dolgozóinak egy csoportjával. (Telefotó — CAF—MTI—KS) •• Osszjáték Izrael melleit? A közel-keleti vitában felszólalt Csatórday Károly Az ENSZ-közgyűlés délutáni ülésén, amely helyi idő szerint 16 órakor kezdődött, először a! most elhunyt Ralph Bunche volt ENSZ főtitkár-helyettesről emlékeztek meg az országcsoportok képviseletében felszólaló küldöttek. A kelet-európai szocialista országok csoportja, valamint az ENSZ gazdasági és szociális bizottsága nevében Szarka Károly, Magyarország állandó ENSZ- képviselője, az ENSZ gazdasági és szociális bizottságának elnök, helyettese fejezte ki részvétét az elhunyt családjának, illetve hazája, az Egyesült Államok kormányának és népének. A közel-keleti vita Marokkó képviselőjének felszólalásával folytatódott, majd Algéria, Nigéria és Albánia küldötte után Csatórday Károly, külügyminiszter-helyettes reagálva a franciául beszélő albán képviselő „erős kínai akcentussal” előadott tirádáira, megjegyezte, hogy az előtte szóló küldött „szuperhatalmi rögeszméi” egyetlen gondolkodó emberi sem téveszthetnek meg afelől, hogy milyen szándékok húzódnak meg a szuper-szovjetellenes rágalomhadjárat mögött. Csatórday Károly felszólalásában többek között a következőket mondta: Mindenki számára nyilvánvaló hogy Izrael pusztán önerejére támaszkodva, nem lenne képes dacolni az ENSZ-tagállamok többségének világosan kifejezett akaratával. „Senki előtt sem titok, hogy Izrael az Egyesült Államok kliens-állama és minden imperialista kegyeltje”. A magyar képviselő nagy nyomatékkai hangsúlyozta: elérkezett az ideje, hogy az ENSZ-közgyűlés végetvessen a politikai rendezés izraeli szabotálásának. A magyar küldöttség osztja mindazoknak a véleményét, akik a vita eddigi folyamán hangsúlyozták, hogy a közgyűlésnek követelnie kell Izraeltől: adjon egyértelmű pozitív választ Jarring nagykövetnek az egyiptomi területeket megszállva tartó izraeli erők teljes kivonására vonatkozólag. A délutáni ülés Szaúd-Arábia képviselőjének felszólalásával fejezdődött be, majd vacsoraszünet után, magyar idő szerint hajnali 3 órakor kezdődött a rendkívüli éjszakai ülés Jakov Malik szovjet ENSZ-képviselő beszédével. Malik különös nyomatékkai hangsúlyozta, hogy Izrael agresszióját fedezve és terjeszkedő politikáját támogatva, az USA elsődleges felelősséget visel a közel-keleti konfliktus békés, politikai rendezésére irányuló erőfeszítések zsákutcába juttatásáért. A BT 1967-es határozatát nyíltan támadó kínai álláspontra célozva, Malik megjegyezte: „Nem tudjuk, van-e formális meggye- zés közöttük, de cáfolhatatlan tény az, hogy a Biztonsági Tanács két állandó tagja nem hajlandó közreműködni az izraeli agresszió következményeinek felszámolására irányuló BT határozat végrehajtásában. Bármit is mondjanak erről, ezzel gyakorlatilag mindkét nagyhatalom az izre<»ii megszállókat támogatja”. (MTI) Pá'xisztia: Egy tragédia gyökerei A gyűlölet megaxertexéae Sebesült pakisztáni katonát kezelnek az Indiai felcserek a kelet-pakisztáni Jessore vá.os térség ?lsn. ; (Telelőié — AP—MTI—KS) ! 1971 utolsó napjaiban a világ aggodalommal tekint Ke- le.-Pakisztán felé: a pakisztáni állam belső válsága nemzetközi fenyegetéssé vált. Pakisztán és India között hadiállapot lépett életbe, megkezdődlek a háborús cselekmények. Vajon mi a magyarázata annak, hogy egy pakisztáni bel- ügynek tekinthető összecsapás ilyen következményekre vezetett? A válasz egyszerű és tragikus: a második világháború végén India és Pakisztán olyan körülmények között vált függetlenné, hogy a gyarmatosítók „időzített bombákat” helyeztek el a két ország kapcsolatában. Az angol uralom alatt lévő utolsó népszámlálás idején, 1941-ben az indiai gyarmatbirodalom 66 százalékát hinduik tették ki: 254 milliónyian. A mohamedánok száma 92 millió volt, vagyis 23 százalék. Történelmi tény, hogy az angol uralom korszaka előtt — körülbelül 1830-ig — nyomát sem lehet találni annak a szen_ vedólyes hindu—mohamedán ellentétnek, amely a gyarmatosítás utolsó időszakában bontakozott ki. Háborúk folytaik ugyan olyan fejedelemségek között az angolok megjelenése előtti időszakban is, a melyeknek hindu, vagy mohamedán uralkodói voltak. De ezeknek a háborúknak sohasem volt hindu—mohamedán eluntét jellegük. A mohamedán uralkodók minden előítélet nélkül helyeztek hindukat a legmagasabb pozíciókba és viszont. A brit kormány által 1920 táján készített Simon-jelentés is kénytelen volt megállapítani: „Egy nemzedékkel ezelőtt Brit-Indi- ában a lakosság békéjét fenyegető vaLlásközösségi ellentét minimális volt”. Az ellentét gazdasági alapja: a kapitalizmussal született. A kialakuló hindu és mohamedán burzsoázia között tényleges különbség, igazi érdekellentét jelentkezett! A kereskedelmi és ipari burzsoázia ugyanis elsősorban a hindu többségű területeken fejlődött ki és mindenekelőtt az olyan nagyvárosokban, mint Bombay, Calcutta, vagv Madras. A mohamedán felsőosztály oszlopai, a hatalmas földbirtokosok elégedetlenül figyelték, hogy az ipar és a kereskedelem irányítása fokozatosan a hinduk kezébe csúszik át. Ez a különbség mutatkozott abban is, hogy az előbb ön- kormánvzatot, majd függetlenséget követelő nemzeti mozgalom zászlóvivői is a hinduk voltak. Ennek a folyamatnak történelmi kezdetét 1885-ben az indiai Nemzeti Kongresszus megalakulása jelentette. E társadalmi fejlődés váltotta ki az angol közigazgatás hagyományos reakcióját. Ennek lényege az volt, hogy miután a hinduk jelentettek a nagyobb veszélyt — megkezdték a mohamedán földbirtokosok és burzsoázia tudatos és szervezett támogatását a hindukkal szemben. Már tíz évvel a kongresszus megalakítása után, a világ egyik leggazdagabb emberének, a hírneves Aga Khán- nak a vezetésével földesúri küldöttség kereste fel Minto indiai alkirályt. Lényeges követelésük az volt, hogy a mohamedánok számára különleges jogokat biztosító, elhatárolt vá-
