Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-08 / 289. szám
Játékvásár a Centrum Hétfőn Gyermekek és szülők őrömére a karácsonyi vásár idején december 6-án a Centrum Hétfő keretében nagy játékvásárt rendezett Békéscsabán, a Centrum Áruház, ahol 20 százalékkal olcsóbban vehették meg a különböző játékokat a kicsinyeknek. Az áruház igazgatója szerint a vásár forgalma mindten elképzelést felülmúlt. Egyetlen nap alatt 109 ezer forint értékű játékot adtak el. A nagy forgalomra való tekintettel pótpénztárt és csomagolod állítottak be, valamint több éladó is kisegítette a játékárusításnál dolgozókat. Fotó: Demeny indul, megkérdezem: a mosolygós fiatalember a nagyapja volt, akit ő csak édesanyja elbeszéléséből ismer, s akit 1944-ben végeztek ki a németek. A varsóiakban elevenen él a háború gyűlölete. A békét sem lehet jobban szeretni náluk. Erre tanította őket a század ötödik évtizede. Halál, világszínvonalon Varsó után csoportunk — szomorú programpontja ez minden Lengyelországba utazónak Auschwitzba látogatott. Itt és a hozzá tartozó Birkenauban több, mint négymillió embert pusztított el a fasizmus. Még odafelé vitt minket az autóbusz, amikor valaki Peter Weiss Auschwitzról szóló dokumentum-drámája kapcsán az emberek megsemmisítésének egy különös szörnyű módjáról beszélt. Az idézett eseményt a valóságban így fogalmazza a dráma: A krematóriumok túlterhelése esetén a hullákat gödörben is égették ezeket a krematóriumok, mellett ásták e célra Ezek az árkok mintegy 30 méter hosszúak voltak és 6 méter mélyek A gödrök 2 végén lefolyóárkok vezették el a zsírt Azt dobozokkal kimerték és a hullákra öntötték hogy jobban égjenek 1944 nyarán amikor az elégetések a legnagyobb számot érték él naponta 20 000 embert semmisítettek meg. (Vm István fordítása) A hajdani barakkok, a mű-: zeum megtekintése után csend : volt a buszban. Csak néha törte ; meg a némaságot egy-egy halk • mondat: — Talán még háromszáz mé- ■ térnél sem hosszabb és szélesebb ■ a tábor. : — És itt halt meg annyi száz- ■ ezer ember. ■ — Nem is a hely volt a legbor- i zalmasabb. Hiszen még cserép- : kályhák is voltak, meg hengerelt ■ minta a falon. A bánásmódtól í pusztulhattak el. — És szörnyű a precizitás, ■ amivel gyilkoltak. Emlékeztek a ! hordozható akasztófára? — Ez lehetett nekik a legol- ■ esőbb. • — A raktárak tűntek legrette- i netesebbnek. Külön bőröndök, ■ a haj, az a sokezer szemüveg... ■ — A gyerekholmik... — Meg a műkezek. Meg a ja- : rógépek... — Volt, ahol behunytam a sze- : mem. : — Ha nem volna olyan szomo- ■ rú ez az egész, azt lehetne man- S dani: világszínvonalon gyilkol- : tak. Tökéletesen öltek. ; — ...Auschwitz — nagy isko- ! la. Aki látta és nem felejti el —, : de nem is lehet elfelejteni —, • másképp kezd' gondolkodni az ! életről, önmagáról, az egész vi- : lágról. ; Minél több emberrel kellene ■ megnézetni, minél több ország, • nemzeti embereivel. Ezt vagy a jj többi haláltábor valamelyikét. : Mert. ha a lefolyt tragédiát nem ■ is lehet már meg nem történtté • tenni — ahhoz segíthetnek az itt : fogant gondolatok, hogy az em- • beriség megakadályozhassa a je- j len s a jövő hasonló szömyűsé- : dreg a malom - öreg a molnár Zúg a malomi. Dohog. Hétfő1 reggel 6 órától vasárnap reggel hatig. Egyfolytában. Ha csak egy-egy hirtelen fellépő üzemzavar nagy ritkáin közbe nem szól. A kiszolgáló személyzet háromszor cserélődik 24 óra alatt. Molnárok. Lisztes ruhában. Lisztes sapka alatt liszttől fehér hajjal. Legtöbbjüknek a halántéka lassan már amúgy is deresedik. De az ifjú molnár is kétszeresen fehér köztük. Fehér a liszttől és amiatt is, hogy ritka, mint a fehér holló. Ebben az évben a békéscsabai István malomban két molnártanuló végzett ,az egyik egyúttal a szakmával is meg a céggel is. Elment. Hordót gyártani az egyik tea-be. Csak ez ne legyen! Délután van. Négy óra múlt pár perccel. Az irodákban már hazafelé készülődnek. Az István malomban pedig az 1-es őrlő brigád még csak két órája kezdte meg a műszakot. Lift röpít az ötödik emeletre. Az utolsóra. — Vagy az elsőre — élcelődik Lipták Mátyás molnár. — Attól függ honnan nézzük. Így van ez a keresettel is. Ha felülről nézik, a molnárok közt elég jól megfizetik nekem azt, hogy már 1934 óta dolgozom a szakmar ban. Ha azt nézem, hogy a 19 éves fiam géplakatosként többet keres mint én, akkor azt mondom: jó. hogy az alma messze esett a fájától. Mondtam is neki: bármi, csak ez ne legyen, — Lisztes molnár? — Keverő molnár se. A nóta ugyanis még csak a lisztes molnárról szól. Azóta a takarmánykeverőkkel együtt „megszülettek” a keverő molnárok is, — Persze a molnárok királya mégiscsak a lisztes molnár — feszíti ki mellét Lipták Mátyás. A fal mellett teli zsákok dőlnek egymás mellé. Nem maguktól. Soraikat Liker Mátyás rendezgeti. Az 50-es években lett molnár kilenc társával együtt. Ma már csak ketten-hárman maradtak a régi „bandából”. —• Valahogy itt felejtettem magam — suttogja rekedten. Hangszálait ketten támadták meg: az A—2 és a lisztpor. Szerencsére az utóbbit le lehet öblíteni. Igaz, csak a műszak végén. Az pedig sajnos még odébb van. — Ha molnár az ember nem fusizhat — folytatódik a suttogás. — Ezért mentek el a haverok is. Itt csak az öregek maradnak. Falépcső visz lefelé. A negyedik emelet gépei között Moch- nács Jámosné strázsál. „Fegyverét” asőlehúzónak nevezik. Ez egy botra erősített rongydarab, amivel a gépeket tisztogatja. Arcbőre fényes, feszes. — A lisztportól? — Biztos hogy nem, mert különben tele lenne a malom nődolgozókkal. Rajta kívül pedig csak két nő tartozik a brigádba. A brigádba, amely minden harmadik héten hat napon át akkor indul munkába, amikor mások már alváshoz bontják az ágyaikat. Míg mások alszanak — Ez akkor jön ki legkellemetlenebbül — mondja Moch- nácsné, amikor vasárnap reggel 6-kor tesszük le a munkát. Rohanunk haza, főzni a vasárnapi ebédet. És hétfőn reggel 6-kor élőiről kell kezdeni mindent. Óránként 7 forintért. A harmadik emelet a brigád saját fehér hollójának, Szász Bélának a „fészke”. Még csak öt éve molnár. Közben két évig katona volt. De visszajött. Mások nem szoktak. Béla szerint a szerény fizetés mellett ennek egyéb okai is vannak. _ 4 — Sók jő meccset hagytam már ki az esti meg a délutáni műszak miatt. Ezeket a tévé sajnos nem ismétli. Meg azután szórakozni vágyik, míg fiatal az ember. Nemcsak a fiatal molnárról van szó. Például, ha én szombaton esti műszakba vagyok, akkor a lány üljön otthon miattam, ölbe tett kézzel. — Egyszer egy hónapban megtehetné — kacsint Bélára Harangozó Mihály. Ö könnyen beszél, mert elvégezte Pesten a Malomipari Technikumot. Főmolnár lesz Szarvason. Itt most j azt gyakorolja, hogy kell a szi- j táklioz tömítést készíteni. Eay| főmolnárnak ezt is tudnia kell. A következtetés egyszerűnek hangzik Harangozó Mihály szájából: — Érdemes volt a könyvek mellett éjszakázni, hogy ne kelljen többet éjszakázni. Ezzel Szász Béla is tisztában van, illetve volt. Amikor tovább akart tanulni. Megértette azt is, hogy öt testvér mellett dolgoznia kell. Megszerette hát a molnár szakmát Ügy érzi véglegesen. Azért még a szórakozásról sem kellett lemondania. Előbb-utóbb mego’dják majd aí szombat esti műszak megszüntetését is. Szász Béla véleménye, hogy az „előbb’ lenne a jobb. Tálán igaza van. Lássuk a medvét A briffádvezető, Szarvas János irodája a második emeleten van. Természetesen nem emiatt nevezik ezt az emeletet „medvének”. Szarvas János egyébként is csöndes szavú ember. Megteheti. Olyan emberekkel dolgozik eeyütt, akikre nem kell morognia. A medve onnan származik, hogy üzemzavar esetén a félkész terméket erre a szintre engedik ki a h^ba kijavításáig. Ilyenkor, ha a bekeveredett korpától színes a liszt, úgy mondják: barna medvét lőttek. Ha nem; fehéret. Ennek a „vadászatnak” Leszkó Pál örül legkevésbé. Ilyen esetben ugyanis 20—30 zsákot is meg kell emelnie. Szerencsére ez ritkán fordul elő. Húsz éve segédmunkás az üzemnél s ha egyszer egy napra igazgató lenne: — Ügy alakítanám ki a béreket — magyarázza —, hogy az olyan lelkiismeretes munkára ösztönözne, hogy nem lenne szükség ennyi ellenőrre. A brigád vezető egyetért vele. De hozzá teszi, hogy ők a jelenlegi bérezés mellett is lelki- ismeretesen dolgoznak. 1962 óta nyolcszor nyerték él a Szocialista brigád címet. Igaz, hogy az éjszakai pótlékot 15-ről 30 százalékra emelték. — Aki dolgozott már éjjel, — sóhajt Szarvas János — az tudja, hogy ezt pénzben nem lehet megfizetni. A különbség a nappali munkával szemben nemcsak az, hogy nem reggel, hanem este csörög a vekker. Lenhardt Pál lisztosztályozó látja az érem másik oldalát is. így egészíti Id a brigádvezető szavait: — A malomnak mennie kélL A kenyérnek mindennap oda kell kerülnie az asztalra. Ugyanabban az árban. Nem lehet vele manipulálni, mint a cipővel, hogy aluminium csat helyett réz csat és akkor 100 forinttal drágább. Talán emiatt nem futja a fizetésemelésre. Mégis kell megoldást találni, mert ha mi kiöregszünk, nem lesz aki a helyünkbe álljon. Akkor meg mi lesz? Keresik a választ és nem találják. Nem is az ő feladatuk. Ök azért dolgoznak, hogy az idei kalács omlósabb lehessen a tavalyinál. És ne csak karácsonykor. Sikerült is: a kalács omló- sabb lett» több lett. A gratulációnak örülnek. De — úgymond ■— munkájuk értékének igazi tükre, mégiscsak a fizetés. A lényeg pedig az, hogy ez ne legyen „görbe tükör”. Mint egy focicsapat — Még ha görbe is az a tükör, mi már nem igen megyünk el innen — mondja Feiner József molnár, szakszervezeti bizalmi az első emeleten. — Én 25 éve dolgozom itt, mikor molnár lettem, ez volt a legszebb szakma. Ma már majdnem mindegyik szebb nála. Emiatt azért még nem olyan egyszerű hátat fordítani a 25 évnek. — Ügy van ezzel az ember, mint a lányokkal — mosolycdik el Baukó Mátyás molnár. -— A legszebbet vesszük feleségül. Huszonöt év múlva a fiatal lányok talán mind szebbek nála. Azért még nem mindannyian hagyjuk őt faképnél. Feiner József is hasonlattal el: — Brigádunk olyan, mint egy jól összeszokott, öreg sportolókból álló foci csapat. Minden utasítás nélkül tudjuk már. hogy hova kell passzolni a labdát. Ettől függetlenül nem válnának jó profikká. Ök nemigen mennek , nagyobb pénzért máshová focizni. S hogy a hasonlat teljes legyen: éppen tizenegyen dolgoznak ezen a napon a brigádban. A „söprögető” embert stílusosan Kovács Mihály II-nek nevezik. Ott található, ahol baj van. Nem ő idézi elő, hanem ő hárítja el. Ehhez persze a többiek is értenek. Ök — öregek — a karbantartást is kitanulták annak idején. Az újak már csak őrölni tudnának, ha lennének. Kovács Mihály II. helyett^ ö földszinten Bukris Vince bácsi kerül elő a hajtómotorok közül. Ö már kiöregedett. Ötven évet dolgozott a szakmában. Most hetven éves. Ezerötven forint a nyugdíja — a szénutalváimyal együtt. Amíg az egészsége engedi, bejár segíteni. — Ma már könnyű molnárnak lenni — mondja —, az újítások nyomán csak felényi a gép itt, az István malomban s a kézi mimika tizede se a réginek. Mégis 070 mázsát őrölnék egy műszak alatt. Másfélszer annyit, mint azelőtt. Tanuló meg nem jön mégse ide. — A fene érti ezeket a fiatalokat — morogja Vince bácsi. — Persze ha jól belegondolunk, más is érti őket. Az öreg molnár együtt dohog az öreg malommal. Sötét van. A szürke épület világos ablakai mögött egyenletesen zúg a malom. Forognak a hengerek. Törik, zúzzák, őrlik a magot, a szemet. Készül a liszt. Molnárok járkálnák a gépek között. Lisztes ruhában. lisztes sapka alatt liszttől fehér hajjal. Az utcán emberek. Jönnek, mennek. Prémes kabátokban, öregek, fiatalok. Talán moziba sietnek éppen... Köv&ry E. Péter A KNER NYOMDA felvesz FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOKAT, TAKARÍTÓNŐKET Jelentkezni'. Békéscsaba, Lenin u. 9. Munkaügyi osztály. x 3 Danist» Győzi mi. DECEMBER 8.
