Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-05 / 287. szám
Régi kéi dós, régi kon i/vekrol Mikor lesi óira antikvárium Békéscsabán? Nem mondom azt, hogy 1971- ben nincs nagyobb gondja művelődés-politikánknak — különösen pedig népgazdaságunknak —•, mint a békéscsabai antikvárium ügye. De; 1970 májusáig működött ilyen intézmény a megyénkben, sok száz könyvet szerető — különleges, régi kötetek iránt érdeklődő vagy kispénzű — olvasó örömére. Akinek már nem volt szüksége valamelyik kötetére, itt eladhatta, aki pedig olyan alkotást szeretett volna magáénak tudni,ami régebben jelent meg vagy az új műveket áruló üzletekből kifogyott, itt legtöbbször sikerrel próbálkozhatott a vásárlással Az antikvárium segítette a könyvek forgását és bővítette a választékot. Nem elhanyagolható kulturális funkciót látott el Békés megyében. S 1970 májusában megszűnt az Állami Könyvterjesztő Vállalatnak ez a szolgáltatása. Megpróbáljuk elfogadni akkori indokaikat: csökkent a felvásárlás és „évek óta — a vállalat Antikvár Osztályának min- - den igyekezete ellenére — megoldhatatlan volt a személyzet kérdése”. De; a két ok tulajdonképpen egy, vagy legalábbis nagyon jelentős mértékben összefügg egymással. S pusztán ezért nem kellett volna felszámolni egy jól-rosszul, de mégiscsak működő és évente több ezer, talán tízezer kötetet forgalmazó üzletet. Lehetett volna a boltot átszervezni. lehetett volna a régi és új művek arányán változtam, a személyi állományon módosítani — csak se szó, se beszéd megszüntetni volt nagyon elhamarkodott elképzelés. Igaz, az Antikvár Osztály vezetője 1970. június 29-én kelt, a Hazafias Népfront békéscsabai bizottságának címzett levelében ígéretet tett: „azt az utat választottuk, hogy meghatározott időközönként — évenként 4—6 esetben — antikvár vásárt rendezünk, ahová megfelelő felkészültségű dolgozókat küldünk ki és ezzel lehetővé válik olyan anyag összeállítása, amely színvonalban meghaladja a megszüntetett antikvár-részleg választékát”. De: azóta tizenhat hónap telt el és ez idő alatt egyetlenegyszer sem küldtek ki megfelelő felkészültségű dolgozót, nem volt tehát, aki akár egyetlenegy alkalommal is vásárt rendezhetett volna s következésképpen nem vált lehetővé olyan anyag ösz- szeáílítása, mely színvonalában meghaladta- a megszüntetett boltét, részlegét. Felelőtlenség volna azt kérni, hogv állítsák vissza a másfél esztendővel ezelőtti állapotot s egy újabb rossz intézkedéssel a következő héten vagy hónapban az új könyveket tiltsák ki a Tanácsköztársaság úti volt antik- •váriumból. Ez a bolt ma jól végzi a dolgát, ténv’eges vásárlói igényt elégít ki. De: azt elvárnánk, hogy az említett felső szerv legalább a maga ígéretét beváltaná, s legalább időszakonként lehetővé tenné az antikvár-könyvvásárt, ha már nem lehetséges egy antikvár-részleg vagy egy kis antikvár-bolt létrehozása. Bár: talán még ez sem lenne olyan elképzelhetetlen. Hiszen a könyvárusítással foglalkozó szakemberek véleménye szerint egy félmillió lakosú meeve csaknem hatvanezres székhelyén egvedül a forgalomból is meg tudna élni — egy ismétlem: rendkívül fontos kulturális szerepet betöltő — antikvárium. ídaalss) A Békéscsabai Napsugár Bábegyüttes és a lörrachi gimnázium Marionett bábszínháza között kialakult barátság nem újkeletű. A lörrachiak Kari Hans Bachmann tanár vezetésével már háromszor jártak Békéscsabán, Budapesten és a Balaton partján, sőt Bachmann már egész Magyarországot beutazta. A KPVDSZ Napsugár Bábegyüttese 1966-ban vendégszerepeit először az NSZK-beli városban. Ezt a látogatást a lörrachi bábosok 1970 tavaszán viszonozták. Ekkor hívta meg az együttes vezetője, Karl Hans Bachmann a Napsugár Báb- együttest egy újabb NSZK-beli vendégszereplésre. A meghívásnak november 7-től 14-ig tettünk eleget és. örömmel számolhatunk be az út sikeréről, tapasztalatairól November 8-án «te hat órakor érkeztünk meg Lörrachba, ahol három ország, Franciaország. Svájc és az NSZK határa találkozik. Velünk utazott Hajdú Antal, az SZMT kulturális munkabizottságának vezetője és Rákóczi Ferenc, a KPVDSZ megyei titkára is. A 30 ezer lakosú város különösein szép természeti környezetben fekszik. Hegyek, dombok, fenyvesek veszik körül, s a város mellett folyik a Rhone, mely természetes határként választja el az NSZK-t Franciaországtól és Svájctól November 8-án érkeztünk meg Weil állomására, Lörrachnak ugyanis nincs önálló vasútállomása, és a lörrachi vasútállomás azonos a szomszédos, de Svájchoz tartozó, Basel NSZK- vasútállomásával. Bőseinek ezenkívül még francia és svájci vasútállomása van. A mulatságos az egészben az, hogy vonatunk Baselbe fut be, a német pályaudvarra, de mivel jegyünk Weilig szól. Bachmanék is utaznak vagy 10—15 percet velünk együtt Weilig. Ebből a városból autóbuszon utaztunk át Lörrachba. Az első üdvözlő szavak az ifjúsági ház klubhelyiségében hangzottak el, s azt Hajdú Antal viszonozta. Szendviccsel és italokkal láttak vendégül bennünket, majd megbeszéltük a vendégszereplés teljes programját November 9-én Bronbrach városának hatalmas sportcsarnokában léptünk fel először. Nagy izgalommal készültünk a közönséggel való első találkozásra. Oj műsorral jöttünk az NSZK-ba, természetes tehát hogy kíváncsik voltunk, hogyan fogadja a közönség Sikerünk volt és délután már sokkal nyu_ godtabban indultunk új fellépésünk színhelyére, Müllheimbe, Itt egy ódon templomban játszottunk. A templom hajdani főoltárának helyén volt a színpad, a közönség ugyanolyan hálás, mint az első két előadáson. Az előadás után a müllheimi polgármester fogadott bennünket, szívélyesen és készségesen. November 10-én látogattunk el a világhírű lörrachi Suchard csokoládégyárba. A gyár többnyire vendégmunkásokat: görö. göket, spanyolokat, olaszokat és Q mäMuss 1971. DECEMBER 5. A miiiiheimi templom, ahol a bábosok szerepeltek. két, jelen volt a fogadáson dr. Berthold Hänel, Lörrach kul- túrreferense is. A kölcsönös üdvözlő szavak után a kulturális kapcsolatokra és a barátságra ürítettük poharunkat. Este a közeli Grenzach- ban szerepeltünk, az „Elátkozott malom” című bábjátékot már német mondatokkal fűszerezve... Eiste a lörrachi Kristus Kir- che-ben, itteni előadásaink színhelyén szereltük fel a színpadot, majd ellátogattunk abba a középiskolába, ahol Bachmann marionett-együttese működik. Megcsodáltuk a ragyogóan felszerelt műhelyt, a tágas raktárt és a próbatermet. A látogatás fénypontja volt, mikor a lörrachi A híre.. Suchard csoko'áJegyár. Fogadás a lörrachi polgármesternél. I törököket alkalmaz. Ä gyárlátogatás után mindenki kapott egy- egy csokoládés-csomagot. Fél 12-kor voltunk hivatalosak a régi lörrachi városházára. Akik már jártak Lörrachban, ismerősként üdvözölték a patinás épületet Edmund Henkel polgármester fogadott bennünbábosok, akik minden előadásra elkísértek bennünket, bemutatták a következő műsorukhoz, Stra- vinszkij: Petruska című müvének báfcszínpadi feldolgozásához készült bábukat A látogatást hamar be kellett fejeznünk, mert a város koncert-termébe voltunk hivatalosak, ahol a „Bemutatjuk Lör- rachot” című sorozat nyilvános rádiófelvételét rendezték meg. Ezen a felvételen magyar népdalokat énekeltünk, azokat, amelyekkel a polgármester fogadásán ajándékoztuk meg vendéglátóinkat. Miközben a műsor zajlott — zenekari számok, kórusművek és interjúk a város vezetőivel — türelmetlenül vártunk arra, hogy -mikor következünk. Ennek is eljött az ideje — és bár bábosok vagyunk — azt hiszem, hangulatosan énekeltünk el néhány szép magyar népdalt. A közönség hatalmas tapsviharral honorálta teljesítményünket A vendégszereplés napjai gyorsan teltek. Hat előadásunk volt Lörrachban, a Kristus Rir- cheóben, hol kisgyerekek előtt, hol kamhszoknak, hol felnőtteknek játszottunk. A kicsik különösen az Elátkozott malom cimű bábjátékot szerették meg. de a többinek is szívesen tapsoltak. Közben sor került egy freiburgi kirándulásra, majd egyre gyorsabban teltek a' vendégszereplés \ napjai November 13-án már hazafelp készülődtünk. Az egész társaság csomagolt és emlékeit idézte. Búcsúelőadásunk sikere méltó volt az alkalomhoz. Ügy érzem, a bábegyüttes tagjai kitettek magukért és bőségesen igazolták Lörracnban is jó hírüket. Néhány szám is ezt bizonyítja: Bronbachban, Müllhe- imben, Grenzachban a négy előadást 1421 em nézték meg, a hét lörrachi előadást pedig 2498-an. Az újságok is tele voltak az elismerés hangjaival. A Badische Zeitung november 12-i számában például ezt irta: „Az első részben a Kádár Kata című pantomimjátékot mutatta be a bábegyüttes, majd Bartók Béla tizenegy magyar népdalfeldolgozására előadott tánccal a bábuk a kisfiúkat és kislányokat Magyarország gazdag népi hagyományaiba Vitték el... Az Elátkozott malom, az égyik legrégibb magyar bábjáték, sok gyermek számára az élmények csúcspontja volt”. A baseli pályaudvaron, miután elhelyezkedtünk a kupékban, elbúcsúztunk barátainktól, bábos kollégáinktól abban a reményben, hogy 1972-ben ismét találkozunk, ezúttal . Békéscsabán, a III. Nemzetközi Bábfesztiválon. Lenkefi Konráü a KPVDSZ „Napsugár” Bábegyüttesének vezetője 4 „Napsugár” Bábegyültes Lörrachban
