Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-05 / 287. szám
Gondolatok as Országos Felsőoktatási Nevelési Konferencia után A közelmúltban zajlott le a Budapesti Műszaki Egyetemen a III. Országos Felsőoktatási Nevelési Konferencia. Szeged és Debrecen után az idén fővárosi egyetem fogadta a magyar felsőoktatásban dolgozó tízezer főnyi pedagógus-tábornak és a szocialista országok képviselőinek min' egy 500 főre tehető küldötteit. A plenáris üléseken kívül 8 szakmai szekcióban tanácskoztak a küldöttek három napon keresztül. Ebből az alkalomból érdemes néhány gondolatot üdézrtí a tanácskozás bőséges anyagából megyei lapunk hasábjain. A felsőoktatás sajátos oktató-nevelő munkája ugyanis ma már nemcsak a főiskolák és az egyetemek tanszemélyzetének ős hallgatóinak tevékenységi köre. A felsőfokú intézményekbe felvett hallgatók számával egyenes arányban nő évről- évre megyénkben is a közvetlenül érdekelt dolgozók száma. Szülők, hozzátartozók kisérik nagy várakozással a felsőfokú intézményekben tanuló fiatalok fejlődését, helyzetét, szakmai érlelödését, emberié válását. A középiskolák tanárai és vezetői sem csak a bűvös felvételi pontszámok alakulásáig kísérik figyelemmel volt tanítványuk sorsát Á helytállásra való nevelés, az indítási alapok minősége — a felsőoktatási intézménybe kerülőknél — komoly erőpróbán megy kérész ül. Siker esetén tehát jogos büszkeséggel tekint vptt tanítványaira a középiskola. A problémák, vagy éppen kudarcok láttán pedig önkritikus töprengéssel igyekszik azok visszavezethető oikait az újabb nemzedékek felkészítésében korrigálni. A felsőfokú képzés mai állapota és fejlődési tendenciái minden bizonnyal különösen foglalkoztatja középiskolás ifjúságunk jelentős részét, a leendő egyetemistákat, főiskolásokat. A Budapesti Konferencián felszínre ■ került ötletek, javaslatok, ajánlások, tervek lényegében a mai középiskolások felsőfokú tanulmányai során valósulnak meg. Ezekkel közvetlenül találkoznak majd, átélik végrehajtásukat, sőt cselekvő részesei lesznek. Ezért tartjuk közérdekűnek — a felsőoktatási nevelési konferencia témaköréből — néhány gondolat, elképzelés, útmutatás, tendencia leírását. Ezek lényegében az ifjúság törvény gyakorlati megvalósulását is jelentik: „A nevelési-oktatási intézmények (felsőfokú ak is!) rendeltetésüknek megfelelő színvonalon biztosítsák a tanulók (hallgatók) szocialista — értelmiségi és érzelmi — nevelését a társadalom fejlődésével összhangban az általános és szakmai műveltség elsajátításának feltételen, társadalmi, valamint a tudományos-technikai fejlődés által megkívánt korszerű képzést.” (II. fej. 7. § 2.) E rendkívül lényeglátó, tömör megfogalmazás minden szava vonatkozik a felsőoktatás egész munkaterületére iá. o A felsőoktatási nevelési konferencia tanácskozásai anyagának központi gondolata a következő: Nevelés a képzés folyamatában... (Irányelvek, 1971.) A ténylegesen szocialista nevelés korszerű követelményeit és módszereit vitatták meg a küldöttek. Egyöntetű nézet, miszerint felsőoktatásunk korszerű igények szerinti továbbfejlesztésének a jövő számára való képzésnek, a szakmai, Ideológiai, pedagógiai színvonal emelésének <ägyik fontos kulcskérdése (a homogén tudományágak ok1 a tóit tömörítő): tanszék és annak jó munkája. Általános törekvés, hogy a tanszékeik magas szintű oktató-kutató és képző-nevelő munkahelyekké váljanak. Természetesen úgy, hogy progresszív tevékenységük szervesen illeszkedjék az intézmény fő képzési célja: a kommunista szakemberképzés megvalósításának munkamegosztásába. A felsőoktatási ok'ató-nevelő munka eredményesebbé tétele érdekében számolni kell azokkal a sajátosságokkal, amelyek a 18—23 éves hallgatók fejlődését jellemzik. Életkori sajátosságaiknál, intellektuális érettségi fokuknál és érdeklődési irányultságuknál fogva általában alkalmasak árrá, hogy viszonylag rövid idő alatt képessé váljanak a magasabb szintű önálló tanulmányi miunkára, bonyolultabb szellemi feladatok megoldására, alkotó teljesítményekre. A felsőoktatási intézmények hallgatói — a volt katonák és munkavállalók még inkább — már felnőtt emberek, teljesjogú állampolgárok, őket az adekvát szakterület értelmiségi utánpótlásának valamilyen színtű vezetői, irányítói szerepet betöltő leendő dolgozónak kell tekintenünk. Az oktatók és hallgatók pedagógiai viszonyát, a képzési munkastílust is ennek megfelelően: a kollegalitás. a' kölcsönös munkatársi tisz elet és igényesség, a hivatásért vállalt közös felelősség és a kötelességteljesítés megköt vetelése határozza meg A főiskolai, egyetemi hallgatók legfontosabb tevékenysége az önálló és folytonos tanulás! Sok csalódástól mentesül az az ifjú, aki ezt komolyan veszi. Ma már anakronisztikus a szorgalmi időt elpazarló s csak a vizsgaidőszakban tanulni kívánó hallgatói típus. A legjobb előadás is — mely nemcsak közöl, hanem szellemi izgalmat is kelt — csak akkor tölti be feladatát: ha meghallgatják (Dr. Bálint Andor). Szomorú tapasz alatok alapján tudjuk, hogy képtelenség a sokoldalú ismeretanyagot a vizsgák közötti néhány nap alatt „átnézni, átvenni” is. Korunkban és szocialista társadalmunk viszonyai között a felsőfokú szakemberképzésnek a széles profilú szakmai megalapozás az egyetlen ésszerű útja Ez ad módot a képességeknek és a társadalmi érdekeknek leginkább megfelelő későbbi szűkebb specializálódásra, egyúttal lehetőséget nyújt a fejlődés szükségletei szerinti konvertálódásra is. A felsőfokú szakképzés és a nevelés helyes útja az ók és okozati viszonyok, a dialektikus összefüggések, logikai ellentmondások érvelő, tényekkel alátámasztott feltárása, a helyes szemlélet és a módszeres közelítés megvilágítása. Különösen az első éves hallgatóknál jelentkezik problémaként az élet. ég társadalmi tapasztalatok szűkös volta, a diákéletformába való túlságos bezárkózol.ság, az elvontságra, pusztán a deduktív gondolkodásra való hajlamosság, egyes jelenségeknek a realitásoktól elszakított abszolutizálása. Ezeket — az életkori és tanulói helyzetből, valamint a középiskolák eltérő színvonalából adódó sajá osságokat — a felsőoktatási intézmények pedagógiai munkája során tudatosan ellensúlyozni kelL o A szakmai képzést általánosan megalapozó tanszékekkel és a Marxizmus—Leninizmus Tanszék munkájával találkoznak először az első- éves hallgatók. Az első év az adaptációs folyamat, az asszimilál ód ás időszaka (K. 1. Konsztancyin). Az I. évfolyammal foglalkozó tanszékeknek és oktatóknak feladata megadni a szakma művelésének általános tudományos alapjait A korszerű felsőfokú tanulás főként a magasabb évfolyamokon egyre inkább megköveteli — a tömeges oktatás veszélyének, az elszemélytelenedésnek elkerülése érdekében (Dr. Benkő Lóránd) — a képzés átgondolt inddvidualizálását, az elmélyülő egyéni foglalkozást és bánásmódot, a tanulmányi feladatokban az önálló kutató-alkotó jelleg erősítését. A képzés általános megalapozását szolgáló általános követelmények maradék.alan teljesítésén túl hiba lenne az összes oktatott tudományágban egyaránt maximális elvárásokat támasztani. Ezzel ugyanis a specializálódást, az egyéni elmélyedés lehetőségét gyengítenénk. Felsőakta:ásunk korszerű továbbfejlesztésében fontos tényező, hogy a szakmai felkészüléshez szükséges általános alapok szilárd biztosítása mellett arányaiban és spektrumában nagyobb teret nyissunk a specializálódó elmélyedésnek, fakultatív tanulmányozásnak, a tudományosan értékes és társadalmilag hasznos önképző vizsgálódásnak. Természetesen az e téren elért teljesítmények nagyobb szerepet kapnak a felkészülés megítélésében és értékelésében. Felsőoktatási nevelési irányelveink (és a nevelési konferencia Irányelvei) útmutatásainak megfelelően minden foglalkozási ágban nélkülözhetetlen (a felkészítés hatékonyságának fokozása érdekében) azoknak a tulajdonságoknak a számbavétele, céltudatos gyakoroltatása és fejlesztése, amelyek az adott szakma eredményes művelésében elengedhetetlenek. Vannak olyan tulajdonságok, amelyek a magasfokú szellemi tevékenységet követelő értelmiségi munkának általános szükségletei, mint például a tudományos igényű érdeklődés, kutató szenvedély, széles körű tájékozódás, kitartás, alaposság, rendszeresség, a jelenségek, problémák kritikus megközelítése, analizáló, általánosító és következtető képesség, problémalátó érzékenység és fejlettebb megoldásokra törekvő alkotó-kezdeményező képesség. Vannak azonban olyan tulajdonságok is, amelyek egyes szakmáknál különösen kiemelkedő jelentőségűek, így például a mérnöknek készülőknél a pontosság és kombinatív készség; orvos jelölteknél a diagnosztikai érzék, biztoskezű műveleti • begyakorlottság; leendő pedagógusoknál a meggyőzés, kifejtés művészete, ember- ismeret, magávalragadó egyéniség; mezőgazdászoknál: a természet, a növények és állatok szeretete, az új iránti fogékonyság, szervezési és gazdálkodási képesség, a fizikai dolgozók megbecsülése, közvetlen, meggyőző beszédmodor, katonai vezetőknél a helyzetfelismerési készség, gyors dönteni tudás, szervezés és fegyelemtartás képessége. A szakterület szempontjából legfontosabb képességek és tulajdonságok gondos számbavétele, tervszerű fejlesztése és gyakoroltatása a jövőben minden tanszék pedagógiai tevékenységének előterében áll a képzés egész folyamatában. Ilyen értelemben is gondot fordítanak a tanszékek a munkás-paraszt hallgatók különleges figyelemmel való segítésére. Különösen az első évfolyamokon tanító tanszékek, oktatók, külön csoportos és egyéni konzultációs segítséget nyújtanak az előképzettségi hátrányokkal küzdő hallgatóknak elmaradásuk pótlásához, tanulmányaik eredményes folytatásához. Fontos feladat továbbá a munkás-paraszt származású hallgatók szakosodásának megkülönböztetett figyelmű segítése, s a tehetségesek adottságainak megfelelően az elmélyültebb, tudományos önképző és kutató munkába való bevonása. (Speciálkollégiumok, tudományos diákkörök, pályázatik, tanulmányutak.) Természetesen kivétel nélkül minden hallgató önálló tanulási, önképző és önművelő tevékenységének tökéletesítését fejlesztik a felsőfokú intézmények. A szocialista szakemberek felkészülésénél, az értelmiségi jellegű munkakörökre való előkészítésnél különösen fontos, hogy a tanulás ne szűküljön le egyszerűen a mechanikus információszerzésre, receptív ismeretelraktározásra, memorizálásra és puszta reprodukálásra. Korunkban, a tudományos-technikai forradalom kibontakozásának körülményei között, amikor felgyorsul az egyes szakterületek fejlődése, döntő jelentőségűvé válik a felsőfokú szakemberképzésben: a lényeg és a rendszer megragadása, az önálló gondolkodás és alkalmazó képesség. az aktív műveletvégzési és feladatmegoldási készség fejlesztései. Az információáradat rohamos megnövekedése^ a nagy tároló kapacitású kibernetikus segédeszközök korában nem rekedhetünk meg a puszta tudásnál, az eddig elért eredmények emlékezeti rögzítésénél, hanem a jövőt építő generációkat a permanens szakmai továbbhaladásra is képessé kell tennünk. A fejlődés objektív szükségszerűsége parancsolja, hogy felsőoktatási pedagógiai munkákban fokozottabb mértékben állítsuk előtrébe az aktív, a tudományosan alkotó tanulás módszereit, az egyszerű ismeret- és információelsajátítási funkción túl jobban érvényesítsük az oktatás és tanulás képző jellegét. Az önálló alkotó tanulás középpontba állítása a felsőfokú képzési folyamatban, módszereinek tökéletesítése és szokásrendszerének megerősítése az értelmiségi munkára nevelésnek is a legjobb útja. így bontakozhatnak ki és erősödhetnek meg leginkább azok az erkölcsi, akarati vonások, a megismerés s gondolkodás, az alkotás képességei, így alakulhatnak ki azok a munkamódszerek, amelyek nélkülözhetetlenek az egyes szakmák sikeres műveléséhez. Az alkotó, teremtő tanulás egyúttal olyan motiváló tényező is, amely fokozza a hallgatók érdeklődését, növeli érdekeltségét az eredményesebb tanulmányi munkában,, a hivatásra' való jobb felkészülésben. 0 A nevelési konferencia egyik legfontosabb törekvés® volt a felsőoktatási intézmények nevelésközpontú szemléletének felerősítése. A neveléscentrikus képzésnek a hivatástudatot s a szakma szeretetét kell kiváltania, mert ez ad erőt a tanulmányok során és majdan az életben, a munkában. jelentkező nehézségek leküzdésére (Dr. Ács Antal). Á nevelőmunka hatékonyságának növelése érdekében megkülönböztetett gondot szükséges fordítani az oktatás-képzés erkölcsi, ideológiai vonatkozásainak, a tudományos munka világnézeti, metodológiai, etikai megalapozottságának, pártosságának erősítésére. Kétségtelen, hogy a világnézeti nevelés hatékonyságának érdekében különösen kiemelkedő szerepet tölt be minden intézményben a Marxizmus—Leninizmus Tanszék. A marxizmus—leninizmus alapjait oktató tanszékek vezető és irányító szerepet töltenek be a hallgatók eszmei-politikai-erkölcsi felfogásának, materialista világnézetének alakításában. De a jövő munka- kollektívákbaii rájuk váró vezetési tennivalók ismerteti megalapozásában, öntevékeny diákközösségi-társadalmi (KISZ és kollégium) életük támogatásában is. Vigyázzva játssz Nádasdl Éva Felemelték fejüket a virágok, a dalok fikúsztak lábamig. Már-már félek ennyi csodától, levehetem-e meddőségem álarc alt? Ha feszül a híd mélységek felett, és nagyon szeret az áhított világ, mégegyszer leteszem kezedbe suta-nagy vágyam áhítatát. Kedves: feszülő híd vagyok, s hiszem: az ember növekvő világ. Virágok —- vágyak óvjatok: jaj, ha ütemesen lépnek a katonák! Vigyázzva játssz a hangszer húrjain, és szelíd legyél, és mint a dalok! Vigyázzva érintsd kinyílt virágaim, én ne bántson, hogy belehalhatok. Természetesen minden tanszék (a szaktanszékek is) a marxista tudományosság elve alapján oktat A marxista világnézetű neveléshez tehát a szaktudományok* tudományágak szakmai és világnézeti vonatkozásai integrálása révén járulnak hozzá. Időközönkénti színvonalas szakmai és ideológiai konferenciákon, vitákon napirendre tűzik a hallgatók világnézeti, politikai, erkölcsi nevelődésében felmerülő, a képzés-nevelés során előtérbe állítandó fontos és időszerű kérdéseket (PL kultúrált magatartás, nacionalizmus, kozmopolitizmus problémáját, a hazafiság és internacionalizmus teljes értelmezését, a tudománytalan, vallásos és egyéb idealista nézetek kritikáját az adott tudományág kérdéseivel kapcsolatban. Hasonlóképpen a divatos, modern burzsoá irányzatok: egzisztencializmus, neopozití- vizmus, strukturalizmus, az újrevizionista nézetók bírálatát, illetve a szocialista együttélés, a kommunista erkölcs, az igényes szocialista emberi életstílus, vagy például az általános művelődési eszmék, művészi ízlés, stb. problémáit). Az ilyen ideológiai jellegű vitáknak hasonlóképpen fontos témája lehet az adott tudományág legfontosabb időszerű világnézeti, metodológiai kérdéseinek, új eredményeinek, filozófiai összefüggéseinek megtárgyalása és konzekvenciáinak az oktató-nevelő és a tudományos kutatómunkában való hasznosítása. A III. Országos Felsőoktatási Nevelési Konferencia legalapvetőbb törekvése a felsőoktatási intézményekben folyó kommunista szakemberképzés intenzitásának fokozása. Kommunista szakemberré pedig az válik, „aki szakmailag, politikailag, ideológiailag jól képzett, társadalmi, gazdasági kérdésekben mindig a szocializmus érdekében dönt, és a marxizmus—leninizmus elveinek gyakorlati alkalmazásával, tetteivel a közérdeket, a társadalom politikai, gazdasági fejlődését szolgálja”! (Imre Miklós, 1967.) Felsőoktatási intézményeink legfontosabb feladata, hogy minél gyorsabb ütemben és minél nagyobb hatásfokkal tevékenykedjenek eme funkciójuk megvalósításáért, Dr, Tóth Lajos
